Haiku a szomorú Holdról

Este meglesett,
Sóhajtva gyönyörködött
Bűvös szemedben.

Éjszaka Rólad
Álmodott – szerelmedre
Szinte rászokott.

Sápadt köd színét
Ragyogásod színezte át:
Ezüst fénye lett.

Aztán ma reggel,
Mikor ablakomba ült –
S egyedül talált,

Mert messze hívott
Téged egy kanyargós út,
Holdszíve sajdult.

Visszaváltozott
Színe sápadt ködösre,
És irigy lett rám,

Mert közel voltam,
Lágy ajkadat csókoltam,
Éreztem ízét

Selymes bőrödnek –
De ő csupán messziről
Leshetett Téged.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation