Vér és víz 2.

Egy perc néma szünet következett, mikor is mindkét Piton először a hasonmás lányt, aztán az eredetit bámulták, amitől a griffendéles elpirult. Hirtelen azt sem tudta, hogy szégyellje magát, vagy éppen büszke legyen újdonsült sikerére. Akkor éjszaka fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy nyilvánosságra hozza a tudását, amikor Piton lebukott a hasonmásokkal. A könyv mindössze másfél hete volt kapható az ország mágikus könyvesboltjaiban, így sok visszajelzést még nem kapott róla. Viszont egyértelműen jó jelnek tekintette, hogy az általa olyan nagyra becsült Perselus Piton professzor beszerezte, elolvasta, és ezt követően nem a kandallóba hajította a tanulmányát.
A tükörkép férfi visszafordult a dühös lányhoz, majd elvigyorodott, és szájon csókolta az álgriffendélest.
Az igazi Hermione Granger azt hitte, agyvérzést kap a két mágus reakcióitól, de a mellette ülő tanár rezzenéstelen arccal nézte végig a heves csókjelenetet, meg sem lepődött a látottakon.
– Látod, Granger, szimpatizálunk egymással – kommentálta hűvös hangon Piton, aztán a diákjára nézett. – Miért tölti egy 17 éves lány a szabadidejét egy majdnem bájital szakirodalomnak tűnő könyv megírásával ahelyett, hogy szórakozna?
– Már 18 is elmúltam, és a szabadidőmben azzal foglalkozok, amivel csak szeretnék – vont vállat a lány. Beszéd közben le nem vette volna a szemét a még mindig csókolózó párról. Nem akart arra gondolni, hogy egyre jobban és jobban tetszett neki a látvány, ahogy Piton és ő belefeledkeznek a vágyaikba. Attól félt, ha bevallja magának, mennyire vonzódik a jelenethez, Piton kifürkészi a titkait, és kineveti a sehova sem vezető, ám folyamatosan kavargó érzéseit. Mire mindezt végiggondolta, a férfi már gúnyosan el is mosolyodott. Hermione úgy érezte, mintha átszűrték volna az agyát, mert Piton biztosan a fejében turkált. Vagy azt talán még nem, de sosem lehet eléggé paranoiás az ember.

A csókolózó pár szenvedélyesen vetkőztetni kezdték egymást, sorra gombolták le a másikról a ruhadarabokat, és indultak az ágy felé. Hermione feszengeni kezdett, noha változatlanul csábítónak találta magukat kívülről. Jó volt a hasonmásokra nézni, mert nagy különbözőségükben mégis összeillettek.
-Úgy gondolom, hogy meg kellene tanulnod kockáztatni – jegyezte meg a varázsló, majd egy asztalkát bűvölt a fotelok elő, rajta két borospohárral, valamint egy méretes palackkal. – Véleményem szerint nem mindig az nyer, aki biztosra megy… Kérsz egy kis bort?
– Nem iszom alkoholt.
– Tessék, ezt kóstold meg! Ízleni fog – nyomta a lány kezébe a pohárba töltött vörös italt. – Ennyitől semmi bajod sem lesz. Nem leitatni akarlak.
– Rendben – sóhajtott Hermione, majd Piton fekete szeméről visszavándorolt tekintete az ágyra. – Végig fogjuk nézni, ahogy hentergünk?
– Zavarban vagy? Hiszen még van rajtuk némi ruha.
– Én nem így gondoltam az ismerkedést… Azt hittem, beszélgetni fognak.
– Egyébként én is – bólogatott Piton. – Arra számítottam, hogy civakodnak, vagy megpróbálják megátkozni egymást. De ezek szerint sokkal nagyobb a szexuális feszültség közöttünk, mint vártam. Magamat ismerem, de te, Granger, egész este kizárólag meglepetésekkel szolgálsz. Hogy omolhat a hasonmásod a hasonmásom karjába? Nem értem.
– Ezek szerint nem járt…ál a fejemben?
– Nem, mert nem engeded. Túlságosan koncentrálsz valamire.
– Most én is megleptem magamat… Túlságosan koncentrálok? – ismételte meg a griffendéles. – Igen, előfordulhat – hagyta Pitonra a dolgot rövid elmélkedés után, majd belefeledkezett a poharába, és az ágyjelenet második felvonásába.
A hasonmás Piton levette a hasonmás Hermionéról a melltartót, aztán a párnák közé fektette a lányt, hogy csókokkal boríthassa be meztelen bőrét. A tükörkép Granger halkan nyöszörögni kezdett, amitől az eredeti még inkább zavarba jött. Legszívesebben helyet cserélt volna a másával, hogy őt csókolgassák, kényeztessék, ne azt, aki néhány óra múlva szerencsétlen módon szertefoszlik, és nem tudja örök időkre boldogítani magát egy ilyen gyönyörű emlékkel.
Az igazi Piton belekortyolt a borába, aztán letette a poharát.
– Frusztrál, amiért el tudod rejteni előlem a gondolataidat – morogta a lánynak.
– Jelenleg azon rágódom, hogy miért vagyok én itt, és miért nem inkább az ágyon – sóhajtotta Hermione halványan grimaszolva. Piton felnevetett a váratlan őszinteségétől. Legnagyobb megdöbbenésére élvezte a helyzetet; örült, ahogy alakultak az események, de legjobban Hermione Granger barna szeme tetszett neki.
– Különös, ahogy magamra ismerek benned. Olyan vagy, mint egy rejtvény. Ez tudunk kezdeni valamit…

XXX

A hasonmás Hermione meztelenül nyúlt el az ágyon, elégedett mosollyal a szája szélén süppedt a puha párnák közé, miközben a félpucér tükörkép Piton rajta feküdt, és éppen a melleit csókolta. A lány révetegen kipillantott a fotelben ülő eredetikre, aztán mielőtt halk, gúnyos nevetésben tört volna ki, elfordította a fejét.
Az igazi Granger szikrázó tekintettel krákogni kezdett, aztán a borospoharába menekült. Árulónak tekintette a saját vérét, amiért az képtelen volt a szokásos sebességével keringeni a testében. Kezének alig észrevehető remegése tovább mélyítette zavarát. Pitonra akart nézni, de nem tudta a férfira emelni a tekintetét.
A mágus megköszörülte a torkát, aztán eltüntette az ágyjelenetet az orruk elől. Hermione a szeme sarkából a férfira sandított, és nem tudta, fellélegezzen vagy éppen pánikba essen attól, hogy ketten maradtak a szobában.
– Köszönöm – morogta halkan, mire Piton csak legyintett.
– Azt hiszem, ennyi bizonyíték éppen elég mindkettőnk számára, hogy vonzódunk egymáshoz – gúnyos hangszínétől a griffendélesnek még több vér gyűlt az arcába.
– Nem szeretem, ha játszanak velem – húzta el a száját hümmögve.
– Granger, ha ez egy egyszerű játék lenne, már régen elvettem volna, amit akarok, és a Griffendél-toronyba zavarlak egy Exmemoriammal… – Piton szavait ostorcsapásként élte meg a lány, pedig a férfi nem annak szánta őket. Hermione értetlenül és riadtan meredt a mellette ülő tanárára.
– Azt hiszem, mennem kellene…
– Megfutamodsz? Ez nem vall rád…
– De mi… mi… izé…
– Csókolóztuk, mert vonzódunk egymáshoz. Nem nagy dolog – morogta Piton, noha a szíve mélyén úgy érezte, igen is hatalmas változás készül maga alá gyűrni az érzéseit.
– De nekem az! – ugrott fel Hermione, és tett két lépést az ajtó felé. – Te a tanárom vagy, te nem beszélhetsz így ezekről!
– Rendben, akkor mit vársz tőlem? Mit tegyek? Mit mondjak? Hogy hiba volt? Ezt akarod hallani? Ettől jobban éreznéd magadat? – A férfi széttárt karokkal állt meg a lány mellett. Nem tudta, hogyan jutottak idáig.
– Nem tudom, lehet!
– Talán valóban ostobaság lenne viszonyt kezdenem egy gyerekkel… Menj el, kérlek!
– Nem vagyok gyerek!
– Ó, dehogynem… Csak egy gátlásos kislányt látok, semmi mást.
– Ez eddig nem zavart?! – kiáltott fel Granger dühösen. Soha nem érezte magát ennyire megalázva olyan dolog miatt, amiről nem tehet. Hagyta, hogy felkapja és magával ragadja a benne kavargó düh. Piton elfordította a fejét, és próbált érzelemmentes arcot vágni. – Csak így kidobsz?
– Kidoblak?! Mit akarsz, Granger, adjak egy újabb adag bájitalt és pár cseppet a véremből, hogy az üres klubhelyiségedben enyeleghess a másolatommal?!
– Baszd meg! – fújtatott a griffendéles, aztán feltépte az ajtót, és kiviharzott a helyiségből.
– VIGYÁZZON A SZÁJÁRA, KISASSZONY! – kiabált Piton a lány árnyéka után, aztán néhány másodperc múlva visszaroskadt a foteljébe, és hosszasan meredt maga elé.

XXX

Hermione őrjöngve száguldott végig a kastély folyosóin. Szerencsére senkivel sem találkozott, így magyarázkodás nélkül el tudott bújni a Griffendél-toronyban.
A klubhelyiségben dübörgő szívvel vetette magát a kanapéra, még a dühös könnyeinek is szabad utat engedett. Örült, hogy a többiek hazautaztak a tavaszi szünetre, és nem kell senkivel sem megosztania azt a furcsa zűrzavart, amit érzett.
Fél órán keresztül magában szidta Piton gátlástalanságát, valamint a saját, nyomorult döntésképtelenségét, aztán óvatosan kiszökött a legközelebbi prefektusi fürdőbe tisztálkodni. Tudta, hogy Frics még a szünetben is elkaphatja, ha takarodó után találja a folyosón, és ezt az örömöt nem akarta megadni a gondnoknak.
Sokáig állt a zuhany alatt, azt gondolva, talán a forró víz csodát tesz, elűzi a szerencsétlenségét. Ahogy átmelegedett a teste, Hermione fantáziája meglódult, és hagyta, hogy kitombolja magát.
Gondolatban először számtalan, jobbnál jobb sértéseket vágott Piton fejéhez, amiért a férfi ilyen helyzetbe hozta, amiért sikerült ennyire a lelkébe taposnia; aztán saját magát kezdte okolni. Egy ideig kínkeservesen próbálta távol tartani az érzékeit Piton csókjainak emlékétől, de fel kellett adnia a harcot. Nem tudta kiirtani magából az elhatalmasodó bizsergést.
Szeretett Piton karjába lenni, elvarázsolta a férfi csókja, feloldotta a gátlásait, mintha sosem lettek volna. Sajnálta, amiért a föld felszínéről régen eltüntetett hasonmása sokkal tovább merészkedett, mint ő… pedig neki, az igazi Hermionénak is lenne néhány izgalmas ötlete, hogyan kergesse az őrületbe a férfit.
Ábrándozva törölközött meg, miközben fejben visszaszökött Pitonhoz, és a karjaiba omlott. Beszélgettek, pezsgőztek, majd a férfi elkapta a derekát, s táncolni hívta.
Hermione halkan felkuncogott, ahogy visszaszökött a klubhelyiségbe. Míg felment a hálószobájába, kiradírozta a fantáziájából a romantikus pillanatokat, és inkább dühös, szenvedélyes érával töltötte fel az esti meséjét. Gondolatban Piton, miután ajtót nyitott a diákjának, rögtön magához húzza, és határozott csókkal “bünteti”.
Csupán a lehetőségtől remegni kezdett Granger bokája. Ledobálta a szennyes ruháit, majd a fogasra akasztotta a fürdőköpenyét. Magára kapta a fehér hálóingjét, aztán bebújt az ágyba, és várta a világvégét.
Hajnali kettőig próbált álomba merülni, de nem tudta kikapcsolni a zakatoló agyát. Piton megcsókolta, Piton átölelte, Piton levette a blúzát, Piton többet akart volna, ha ő, Hermione Granger el nem rontja pillanatot. Ráadásul az elején még kifejezetten élvezte, hogy tilosban járhat a férfival… Amíg ki nem találta a hasonmás-megfigyelést… Az ostoba ötlet volt… Vagyis inkább kétélű, és saját magát vágta meg vele. Talán mégsem szerencsés mindig, mindent pontosan tudni.
Negyed háromkor kimászott az ágyból, a tükörhöz lépve megigazította kócos haját, sötétbordó színűre bűvölte a hálóingjét, aztán felkerekedett a súlyos csend uralta, éjszakai kastélyban. El sem akarta hinni, hogy képes ilyen kétségbeesett lépést tenni, és Pitonhoz rohanni.
Nesztelenül, mezítláb szaladt a sötét folyosókon, talpán keresztül a testébe kúszott a tavaszi éjeket kísérő hideg. Mire az alagsorba ért, egész testében reszketett. Próbálta azzal magyarázni, hogy csupán fázik, de nem tudta letagadni az izgatottságát, amikor megállt Piton szobája előtt.
A néma, félhomályos folyosón jeges huzat száguldozott. A néma csendben dübörgésnek hangzott a határozott kopogása. Nem akart várni, még egyszer átgondolni a helyzetet, jobb döntést hozni. Nem akart megfutamodni.

XXX

– Ki az ördög az ilyenkor?! – nyitotta ki Piton az ajtaját. Álmosan, borzasan, meztelen, sápadt felsőtesttel meredt a küszöbön toporgó griffendélesre. Hermione attól félt a mágus villámló szeme láttán, hogy élete első és utolsó merész húzását követte el azzal, hogy felébresztette a férfit.
– Én vagyok – nézett Piton örvénylő tekintetébe. Akaratlanul is megremegett az ajka, ahogy a tanára csontos, színtelen mellkasára nézett, aztán saját, hasonló fehérségén elmosolyodott. Talán  tényleg összeillenek, külsőre legalábbis.
– Mit akarsz? – kérdezte leplezetlen kíváncsisággal a lánytól. Tetőtől talpig kétszer is végégmérte Granger legkevésbé sem réteges öltözékét, ami kellemesen domborodott bizonyos területeken. – Egyetlen vörös hálóinget nem fogadok el bocsánatkérés gyanánt – morogta gúnyos mosollyal.
– Nem bocsánatot kérni jöttem – húzta ki magát Hermione. “Hanem?” – kérdezte a hang a fejében.
– Hanem? – kérdezte Piton is egy másodperccel később.
– Nem tudok aludni.
– És ebből arra a téves következtetésre jutottál, hogy más sem tud? – úgy nézett rá a férfi, mintha Neville Longbottom állna vele szemben.
– Nem… Én most kockáztatok – krákogott a griffendéles. A fantáziájában ez a kínos beszélgetés sosem történt meg, csak meglátták egymást, és csókban forrtak össze. Ez így kezdett kellemetlenné válni…
– Kockáztatsz?
– Igen…
– Mit is, Granger? – húzta össze a szemöldökét a férfi. Hermione néhány pillanatig a legjobb okot kereste, a közös kicsapásuktól, a szívének összetörésén át, az ép elméjének elvesztését mindent végiggondolt, aztán csak elmosolyodott, lehúzta a hálóingje vállpántjait és hagyta, hogy a földre csússzon a testéről a selymes, vörös anyag. Piton szeme elkerekedett a lány majdnem tökéletes meztelenségétől. Egyetlen fehér, csipkés bugyiban reszketett előtte.
– A visszautasítást – fonta össze a hidegtől a mellei előtt a karját Hermione. A férfi felnevetett, majd szélesre tárta a diákja előtt az ajtót.
– Gyere be, mielőtt megfázol… – morogta. Granger diadalittasan belépett a fűtött szobába, de megállt a szőnyegen. Fél szemmel a meleg takaróra sandított az ágyon. Piton a fejét rázva somolygott, lehajolt, felvette a griffendéles által a folyosón hagyott hálóinget, majd magukra csukta az ajtót. A kellemes tapintású ruhadarabot hanyagul a fotelbe dobta, aztán a lányhoz fordult. – Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy ezek után elengedlek.
– Tisztelettel megjegyezném: elvárom, hogy ne tedd – mosolyodott el Hermione. Óvatosan lábujjhegyre állt, úgy nyújtotta a nyakát Piton szája felé, de még így is kissé le kellett lehajolnia a férfinak, hogy találkozzon az ajkuk.
A griffendéles elégedetten nyugtázta, ha a belépője nem is sikerült olyan brilliánsra, ahogy megálmodta, de Piton csókja szerencsére ugyanolyan szenvedélyes volt, mint amilyenre emlékezett.
A férfi szorosan magához húzta a kihűlt lányt, de Hermione pár perccel később sem melegedett fel, ezért Piton ölbe kapta, és a fürdőszobába vitte.
– Mit… mit akarsz… csinálni? – kérdezte halkan a griffendéles, amikor talpra állította a zuhanyzóban.
– Megakadályozom, hogy megbetegedj – hümmögte, aztán két szelíd csók között lehúzta Granger bugyiját. Az iskolaelső döbbenten figyelte a jelenetet, ahogy a tanára letérdel előtte, gyengéd csókot nyom a lány hasára, majd kibújtatja a lány lábait a bugyiból.
A fehérneműt a legközelebbi, üres törölköző-szárította akasztotta, elérhető közelségbe Hermione számára. Villámgyors mozdulattal jólesően forróra állította a csapot, hogy bőrig áztassa és átmelegítse a lányt.
A griffendéles tágra nyílt szemekkel, csodálattal nézte a vele szemben, a kád előtt álló férfit. Nem akart hinni a szemének, az eszének, az érzékeinek. Piton odafigyelt rá.
A kellemes, meleg vízsugár ugyan teljesen eláztatta a haját, ami tincsekben a testéhez tapadt, de a hideg okozta remegés hamarosan csillapodott. Ahogy kiolvadtak a porcikái, úgy öntötte el a szerelmes forróság a korábbi jeges érzés helyét. Laposakat pislogva ízlelgette a szót, próbálta magához igazítani a pontos fogalmát, hogyan és milyen mélységben eshetett bele a bájitaltanárába, de csak egyetlen, találó válasz jutott eszébe.
Túlságosan.
Ettől pedig még izgatottabbnak érezte magát, mint korábban.

Folyt. köv.

12 megjegyzés: “Vér és víz 2.

  1. Úgy olvasnám tovább! Mi lesz itt még!? 😀 Hihihi… 😛

  2. meso on 2011-04-16 at 13:03 said:

    ez egyre jobb:) és csatlakozom az előttem szólóhoz, nagyon szívesen olvasnám tovább:P

  3. angel8 on 2011-04-16 at 21:39 said:

    Értem a célzást. 🙂

  4. Szia!

    Jaj, ez a történet egyre jobb lesz. Remélem, hamar folytatódik! 🙂 Hermione aztán nem bízta a véletlenre a dolgot. A vörös hálóingben tuti befutó lett a profnál. 🙂 Kíváncsi vagyok, hogy Perselus mit lép a lány egyértelmű közeledésére… Köszi Angel a folytit! Puszi SSR

  5. angel8 on 2011-05-11 at 12:34 said:

    Örülök, ha tetszik. 🙂 Majd igyekszem folytatni. 🙂

  6. Mejlong on 2011-08-22 at 16:09 said:

    Szia!

    Nagyon teccik remélem,h mihamarabb folytatod.

  7. angel8 on 2011-08-23 at 14:33 said:

    Szia, köszi, a ‘teccik’-et így írják helyesen: tetszik. 😀 Majd igyekszem. 😀

  8. kartonkutya on 2011-11-04 at 13:57 said:

    Ez is nagyon jó lett. Tetszik a hangulata. Bár tudjuk, hogy sosem történhetne meg ilyesmi, valahogy mégis elhiszem. 🙂
    Szeretném tovább is olvasni, bár látom nem igazán tudsz frissítgetni. Azért reménykedem.
    Még csak annyi, hogy igazán nagyon jól írsz. A stílusod tetszik a legjobban.
    kk

  9. angel8 on 2011-11-09 at 17:14 said:

    Köszönöm szépen. 🙂 Azért igyekszem néha frissíteni, mert lassan anyag is volna, hogy mit és hova…

  10. VK on 2012-03-01 at 15:17 said:

    Hali! Eddig nagyon-nagyon tetszik. Mikor tudnád folytatni? Kérlek siess vele. Na jó ne siesd el, mert úgy a jó ha nyugodt körülmények közt írod… De azért tudd, hogy várjuk a folytatást 🙂

  11. Elisorne on 2014-05-17 at 13:55 said:

    Szia,imádom a történeteidet, ennek esetleg valahol van folytatása?

  12. angel8 on 2014-05-20 at 13:17 said:

    Szia, köszi 🙂 Nem, nincs, már nem írok ficeket egy ideje.

Post Navigation