Úri huncutság

Meg fogtok döbbenni – én is így tettem, amikor az új kütyümet a kezembe nyomták. (Nem tudom, hogy leírhatom-e már, mert a kollégák is megkapták a sajátjukat vagy most akaratlanul is egy titkot teszek közzé – de egész egyszerűen nem bírom magamban tartani a hírt. Sajnálom. Próbáltam csendben ülni, de nem ment.) (:

Kaptam egy vadiúj, negyedik generációs iPod Touch-ot! Egy ismeretlen sráctól (vagyis nem ismeretlen, mert gyakorlatilag bemutatkozott és korábban már FB-n értekeztünk is, de még sosem találkoztunk), de a poén az, hogy a sosem látott főnököm (hm… ez jó szó?) küldte, mint “meglepetés, apróság”!!!

Anno ugyanis jelentkeztem egy technikával, okostelefonokkal (Apple, Android, stb.) foglalkozó hírblog-csapatba, és lassan össze is állunk, mint a lovak a kánikulában. Jelenleg a próbacikkeknél járunk, szóval az én olvasatomban semmi extrát nem tettem le az asztalra, mégis ilyen hatalmas ajándékot kaptam. Oké, a Főnök azt írta, hogy “munkaeszköz”, de akkor is… (Eddig tudtam/ tudtunk miről dolgozni…) (:

Az iPod az én szememben elsősorban úri huncutság volt mindig, mert iPadnek túl kicsi (bár e-könyvet lehet olvasni rajta), iPhone-nak túl kevés, mert nem lehet hagyományosan telefonálni vele (bár ott van a Viber, amivel mégis lehet, ha van szabad WiFi; és van Facetime, ami a videotelefonálás almás netovábbja); szóval számomra az iPod leginkább az unatkozó gyerekek kedvenc marokjátékának tűnt, mivel főként zenehallgatásra és játékra lett kitalálva. (Fúj, mocskos előítéletek.) És, mert én sem unatkozni nem szoktam, sem gamer nem vagyok igazán, ezért sem éreztem nélkülözhetetlennek eme szerkentyű beszerzését. (Az árát már fel sem hozom, mert bár ár-érték arányban nagyon jól teljesít, azért nem olcsó holmi. Khm…)

A Game Center részét nem hinném, hogy maradéktalanul kihasználnám csak azért, hogy a világ bármely pontjáról játszhassak a barátaimmal; de a HD videórögzítést imádni fogom. Ráadásul a 960×640 pixeles Retina kijelző elképesztő élességű fotókat mutat. Döbbenetes. (:

Kinézetre (vastagságra) a fele az öreg iPhone-omnak [7,1 mm], és mindössze 101 gramm! (Ha jól emlékszem, valami olyasmit olvastam egyszer, hogy a legelső iPhone-ok 135 grammal születtek.) Egymás mellé rakva a kettő… durva vigyorgásra késztet. (:

Aminek a leginkább örülök, az kétségkívül az iBook alkalmazás, de nagyon állat a két kamerája és a full multitask belső. Úgy pakolom a cuccaimat, ahogy csak akarom.

Emailezésre, böngészésre, blogírásra, twittelésre, facebookolásra, Angry Birds Rio játékra, fotózásra, videorögzítésre, facetime-olásra, youtube-feltöltésre és zenehallgatásra fogom használni. Ha anyukám és a nagyim tudná, mi az a Viber, talán nem is használnám a telefonomat… Azért ez érdekes, nem? Egy nem várt esemény milyen csudajó pillangó-hatást tud kiváltani az emberből… Kapok egy iPod-ot, és imádom, pedig előtte sosem akartam még csak megfogni sem…

Huncutnak neveztem el, mert az újkeletű rajongásom mellett azért még bennem gyökereznek a termék iránti kétes benyomásaim. (: Ha belegondolunk, iPod nélkül azért vígan lehet élni – de azért vele egyszerűbb. Bocsánat, csak ami a szívemen, az a site-on. (:

Az biztos, hogy nem normális dolog egy idegen embernek (még akkor sem, ha én vagyok a kedvezményezett) ekkora ajándékot adni, és csak jót feltételezni róla, hogy vigyáz rá, jól bánik vele, szereti, babusgatja az ő drágaszágát… (:

Mindenesetre ezek után lesülne a bőr a képemről, ha nem írnék elfogadható cikkeket a jövőben a hamarosan induló oldalunkra.

Eddig is hittem a csodákban, de most… teljesen ki vagyok borulva a szó legjobb értelmében. Jókor lenni jó helyen… hihetetlen érzés.

Poszt vége. Most lehet utálni. (:

2 megjegyzés: “Úri huncutság

  1. Jujj, ez tényleg fantasztikus ajándék! De én nem utállak érte, elkelt feléd már némi pozitív fordulat! 🙂 S ez reményt ad nekem is, hogy vannak még rendes emberek világon… :)))

  2. angel8 on 2011-04-13 at 11:01 said:

    Nem rendes, hanem őrült!!! (: (bocs, Főnök, de szerintem igazam van) (:

Post Navigation