Lilith Saintcrow: Az ördög szolgálatában

Ez egy 2008-as kiadású könyv, ami az Ulpius-ház gondozásában jelent meg anno. Vérbeli fantasy, klassz sci-fi elemekkel, sodró lendülettel.

A főszereplője Dante (Danny) Valentine, fekete hajú lány, pontosabban nekromanta. Vagány, magának való, de szerethető figura. Kívülálló akar maradni, de nem igazán megy neki.

“‘Munkakapcsolatom Luciferrel egy esős hétfői napon kezdődött’ – mondja Dante Valentine – a némi öngyilkos hajlammal is felszerelkezett kőkemény, őrült és rámenős fejvadásznő -, aki nem önként áll az ördög szolgálatába.
Jól megérdemelt nyugalomra vágyik, amikor a sötétség fejedelme visszautasíthatatlan ajánlattal kínálja meg: le kell vadásznia a pokolból szökött Vardimal Santinót, és cserébe Lucifer meghagyja az életét…
Az ajánlatban mindössze egy kisebb csapda van: hogyan ölsz meg valakit, aki halhatatlan?
Dante szövetségese csupán egy megbízhatatlan démon, és egy csoportnyi pszion, de nem is barátokra, inkább csodára van szüksége, ha le akar számolni Santinoval…”

Nyomokban Laurell K. Hamilton Anita Blake-sorozatára emlékeztetett, de ez nem csapott át közönségesbe, nem késztetett fintorgásra a vulgaritása – szóval nekem jobban tetszett, mint Blake-féle világ. Ráadásul a jövőben játszódik, ahol siklókkal (is) utaznak az emberek / pszionok. Azt hiszem, még inkább magával ragadott volna a történet, ha a szerző itt-ott belesző a meséjébe még néhány leíró részt erről a világról; de így is élvezhető az előadás, a látvány, az érzés.

És a Pokol leírása? Fantasztikus. Halálos. Forró. Soha nem akarnék oda kerülni. Soha a büdös életben. De a legjobb mégis Jaf, a démon… Nagyon távolságtartó, és mégis izgalmas figura. Teszi, amit mondanak neki – egy ideig. Aztán önállósítja magát. (:

Sok ideig nem történik közöttük semmi Dantéval, aztán ahogy kialakulnak és összefonódnak a szálak… WOW! Alig akartam elhinni, hogy úgy ért véget a kötet, ahogy. Nem lövöm le a poént, de teljesen ki voltam tőle borulva. Jó értelemben. Mert itt még lesz egy-két kaland, azt hiszem.

Lilith világa hideg, komor, és folyamatosan a magány vagy az őrület fenyegetne ott. Örülök, hogy nem kell egy ilyen jövőben élnem. Komolyan. De annyira felcsigázta a fantáziámat, és mindenképpen folytatni fogom, ha rábukkanok a második részre. (Mert nagy-nagy valószínűséggel ez egy sorozat bevezető része volt.)

Ha a számomra élvezetes fantasy értékrendem szerint osztázok, ahol Anita Blake egy gyenge hármas, akkor ez a sztori egy négy és feles, majdnem ötös. Ha a sci-fi részét veszem, akkor is egy négyes alá. Ha a horrorisztikus elemeket tekintem, akkor sem okoz csalódást. Jó ez a könyv, akárki akármit mond.

Bloody Good Books? Egyetértek. 4/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation