Betépve – Másnap reggel

Főszereplők: Hermione Granger és Perselus Piton
Stílus és kategória: romantikus, erotikus
Műfaj: novella
Korhatár: +18
Figyelmeztetések: felnőtt tartalom
Egyéb megjegyzések: a történet tökéletesen figyelmen kívül hagyjai a JKR által írt kötetek tartalmát: Piton él, bájitaltant tanít, nincs háború.
Dátum: 2011. március 19. szombat délután/ este

Piton hosszasan időzött a fürdőszobában, hogy Hermione elaludjon, mire visszaér a szobába. Az idegeit megnyugtató hideg zuhanyt vett, aztán csak mikor fázni kezdett a hűvös vízsugár alatt, akkor tekerte el a meleg víz gombját. Megmosta a haját, próbálta száműzni az agyából a griffendéles emlékét, ízét, de nem járt sikerrel.
Amikor fél óra múlva kilépett a fürdőből és végignézett az ágyon, már tudta, hogy teljesen hiába pazarolta el a magára engedett hideg vizet. Hermione ugyan mélyen aludt, szorosan az ágykerethez kötve, de meztelensége ettől függetlenül bűnös gondolatokra csábította a férfit. Piton összevonta a szemöldökét, aztán nagy ívben kikerülte az ágyat. Nekitámaszkodott az asztalnak és a gondolataiba mélyedt. Alig akarta elhinni, hogy mindez vele történik meg.
Granger felnyögött, ahogy megpróbált az oldalára fordulni, de nem igazán tudott az őt fogvatartó fényszalagoktól. Piton felsóhajtott, aztán egy pálcamozdulattal hosszabbra nyújtotta a lány rabláncait, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen.
Hermione lassan az oldalára fordult és halkan szuszogva aludt tovább.
A biztonság kedvéért az íróasztalra tette a pálcáját, tisztes távolságban az ágytól, nehogy reggel a griffendéles bármilyen meglepetésére ébredjen, majd tekintete az utolsó bonbonra vándorolt. Gúnyosan elmosolyodott és bekapta a bódító ízű finomságot. Régi ismerőseként tudta, úgysem egy darabtól fog meggondolatlanságokat művelni az éjszaka közepén.
Odalépett az ágyhoz, a sötét zöld ágyterítőt a meztelen lányra hajtotta, majd ő maga a világos színű takarója alá csusszant. Granger hívogató illatától összefutott a nyál a szájában, mégsem mozdult, mindössze annyira, hogy a tarkója alá kulcsolta a kezét.
Hermione békésen feküdt mellette és nem úgy tűnt, mintha könnyen fel lehetne ébreszteni. A férfi egy ideig figyelte a lányt, gyönyörködött a légzésében, aztán egy néma bűbájjal eloltva a gyertyákat, sötétségbe burkolta a szobát.
Megvárta, míg a szeme hozzászokik a fekete árnyékokhoz és a csöppnyi pinceablakból beszűrődő holdfényhez, majd az oldalára fordult, és megpróbált aludni.
Hajnalban arra riadt fel, hogy valaki nyöszörögve szólongatja és pihegve forgolódik mellette. Ahogy kipattant a szeme, meglátta Granger izzadt arcát, gúnyosan elmosolyodott, aztán szorosan magához ölelte a lányt, hogy az egy kissé megnyugodjon.
Hermione révetegen megcsókolta a férfi vállát, majd visszasüppedt a nyugodtabb álmok birodalmába még egy kis időre.

Hermione érezte, hogy Perselus egyre izgatottabbá válik alatta. Izgatottan térdelt a férfi fölött és tudta, hogy ő maga is szaporán veszi a levegőt. Amikor a férfira hajolt és csókolgatni kezdte a nyakát, Piton felnyögött. Kis híján megfulladt a rászakadó vágytól. Perselus hirtelen kinyitotta a szemét, és a diákjára nézett.
Csodálva figyelte a formás, gömbölyű mellét, majd lassan elkezdte csókolgatni Granger vállát, nyakát. Kicsit meg kellett emelnie a csípőjét, hogy még közelebb húzhassa magához a lányt. Hermione hátrahajtotta a fejét, nagyon élvezte, ahogy a férfi kényezteti.
Ő maga csak pihegni tudott. Már ahhoz sem volt ereje, hogy megtartsa a testét. A férfi viszont szorosan fogta a derekát, felültek az ágyban. Másik kezével pedig simogatta, cirógatta őt, lángba borult a griffendéles bőre, amerre Piton ujjai kalandoztak.

Aztán valami történt, amitől Hermione felriadt. Kábán ült fel az ágyban, borzalmas volt megerőltetnie az agyát, mi is történt valójában. Még hogy Perselus és ő…
Kiszáradt szájjal pihegett, aztán oldalra fordította a fejét, és megdöbbenve vette észre, hogy Piton mellett fekszik és a férfi leplezetlenül mosolyog. A szobában hajnali félhomály uralkodott.
-Jó reggelt… – mondta a férfi halkan, és csak mosolygott tovább. Granger révegeten csukta be, és nyitotta ki a szemét újra és újra. Csak álmodott. Sőt még mindig alszik, próbálta győzködni magát egyre kevesebb sikerrel.
Megdörzsölte a szemét, aztán a homlokát. Amint újra az álmára gondolt, elpirult.
-Ugye nem beszéltem álmomban? – kérdezte alig hallhatóan Hermione.
-De, többek között beszéltél is – tört ki a nevetés a férfiból. Kimondhatatlanul tetszett neki, ahogy látta az iskolaelső szemében, hogyan próbálja összerakni a múlt éjszaka darabkáit a nyilván zavaros emlékeiből.
– Kezdem irigyelni azokat az embereket, akik nem emlékeznek az álmaikra – temette a párnájába az arcát a griffendéles.
– Ugyan már! Álmodni az egyik legjobb dolog a világon… Főleg akkor, amikor mások buja nyöszörgésére ébredsz – ugratta Perselus gúnyosan.
– Én nem szoktam buján nyöszörögni, én csak…
– Elcsukló hangon ismételgeted a nevemet – könyökölt mosolyogva a bal karjára a férfi. Határozottan tetszett neki a diákja pirongása.
– Biztosan félreértettél valamit – habogott Hermione halkan. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. – Vagy csak álmodtad, hogy rólad álmodom… Vagy… még mindig álmodom és nem sokára az ágyamban fogok ébredni.
– Erre sajnos egy szikrányi esélyed sincs – játszadozott el a lány egyik hajtincsével, amit a nyakából húzott ki.
– Van logikus magyarázat a dologra… Valószínűleg kiütött a bonbon, és a tudatalattim így dolgozza fel a történteket…
– Ne szabadkozz! Nincs rá okod – suttogta a férfi, és a lány ajkára tette a mutatóujját. Granger szája megremegett.
– Pedig történt közöttünk valami és ez nyilvánvalóan megzavarta az agyhullámaimat.
– Történt közöttünk valami? – folytatta gúnyosan a férfi. – Most az álmaidra gondolsz?
– Nem, hanem a tegnap estére… Meztelen vagyok, és idekötöztél… – nézett végig az ágyon a lány. A zöld ágytakaró a derekáig lecsúszott róla, és szemlátomást nem viselt hálóinget. Vér szökött az arcába, amikor a fotelra tévedt a szeme. Lehet, hogy világgá kellene szaladnia szégyenében. Fogalma sem volt, mit kéne tennie. Elmenekülni nem tud, mert még mindig a csuklóján fénylett a bűbájszalag; magyarázatot pedig mi jogon követelhetne attól az embertől, akit el akart csábítani. Hogyan kezdhetné el ismét magázni és biztonságos távolságból szemlélni, amikor előző éjjel hosszasan csókolóztak és az álmaiban még ennél is tovább mentek. Hermione felsóhajtott, aztán visszahanyatlott a párnájára. A kezeivel próbálta eltakarni csupasz mellét. – Mi lesz most?
– Mindjárt elengedlek.
– Szégyellem magam. Sajnálom, amit tettem. Nem lett volna szabad ilyen helyzetbe kényszerítenem minket – sóhajtotta Granger.
– A lehetőségeinkhez képest még olcsón megúsztuk ezt a kalandot – borzolta össze Piton a már amúgy kócos haját a lánynak. A griffendélest megnyugtatta a férfi érintése. – Inkább arról mesélj, hogy mit csináltunk álmodban? Vagyis, pontosítok: én mit csináltam veled, amikor olyan veszettül nyöszörögni kezdtél? – vigyorodott el. Hermione elkerekedett szemmel figyelte a férfit, nem akarta elhinni, hogy vele évődik. – Elég jó legilimentor vagyok, ha fogalmazhatok szerényen, tehát az is elég segítség, ha csak rá gondolsz… – nevetett.
Granger arca megint egy piros tulipánhoz kezdett hasonlítani és őrülten igyekezett nem azon merengeni, hogy merre is járt Piton szája, amikor esetleg bármiféle hangot kiadhatott… Perselus jókedvűen felnevetett, aztán a hátára fordult.
– Ez gonosz dolog! Ne turkálj a fejemben! – kezdte el dühösen ütlegelni a férfit a feje alól kikapott párnával. – Semmi közöd ahhoz, amit álmodtam!
Piton a fejét csóválva elkapta a párnát és félrehúzta maguk közül. A párna ugyan távolabb került, de a griffendéles szinte rázuhant a férfira. Hermione melle hozzáért a fedetlen mellkasához, amitől egy pillanatra mindketten zavarba jöttek.
Aztán az iskolaelső vette a bátorságot, reszkető kézzel kisimított egy fekete hajtincset Piton arcából, majd alig érezhetően Perselus szájára nyomta az ajkát. Még egyszer érezni akarta, ahogy felzsibong benne a vágy, elönti a testét a tűz, aztán remegő szájjal távolabb húzódott.
– Sajnálom… Erre már tényleg nincs mentségem – suttogta, majd legördült a férfiról. Piton azonban rögtön fölé hajolt és viszonozta a bátortalan csókot. Ahogy teltek a percek a biztonságot adó ölelésben, a szelíd csókban, Hermione lelkében új lángra kapott a vágy. Ez nem hasonlított a múlt éjszakai, mindent felperzselő tűzvésszel; sokkal mélyebbről izzó, lassan pusztító vész volt.
Amikor Piton felemelte a fejét, Granger boldogan felsóhajtott alatta.
– Nekem sincs – morogta rekedten. Le akart mászni a lányról, de a griffendéles a nyaka köré fonta a karjait.
– Helyes – suttogta neki vidáman, aztán újra birtokba vette a férfi száját. Ujjai lassan elindultak lefelé Piton lapockáját, amíg meg nem állította a csuklóján feszülő szalag. Perselus elvigyorodott a megtorpanó mozdulattól. – Igazán eloldozhatnál végre – morogta a lány.
– Igen, de így legalább féken tudlak tartani.
– Nem akarsz te engem féken tartani… Azt szeretnéd, hogy kiszabaduljak – mosolygott majdnem ártatlanul a griffendéles. – Hogy ne legyenek korlátaim… Azt szeretnéd, hogy…
– Nem tudsz megigézni, Granger, hiába is próbálod – nevetett Piton. A szeme körüli ráncok ellágyultak. Hermione nem tudta nem észrevenni a változást, mert valami tényleg történt az éjszaka. Valami megváltozott a férfi és közte az éjszaka. Nem tudta volna megmondani pontosan, hogy mi, de az a dolog szorosan befészkelte magát kettejük közé. Nem puszta vágy volt, nem csak a közöttük feszülő érzékiség, de valami alig megfogható varázslat is.
– Azért nem adom fel – mosolygott az iskolaelső. Újabb és újabb csókot váltottak, míg a szenvedély hőfoka maga alá nem gyűrte őket. Ahogy Hermione ajka lecsúszott a férfi állán a nyakára, Piton felnyögött. – Szeretem ezt a hangot. Nagyon tetszik – jegyezte meg halkan a lány.
– Az sokkal szebb, ahogy te nyögdécselsz álmodban – ellenkezett suttogva a mágus. – Bár, ha az emlékezetem nem csal, ébren is képes vagy rá – morogta maga elé, aztán lejjebb csusszant a lányon, hogy a mellei közé fúrja az arcát. Már az első csókjától felsóhajtott a diákja.
Alig merte elhinni, hogy mindez tényleg megtörténik. Valósággal megbabonázta az a féken tartott tűz, amivel Piton birtokolni kezdte a lány testét. Nyugodt, kiszámítható mozdulatokkal kalandozott a testén, figyelve a griffendéles visszajelzéseit. Hermione pedig teljes lelki harmóniában feküdt a férfi alatt és élvezte a kitüntetett figyelmet.
Amikor Perselus felpillantott Granger arcára, a lány fátyolos tekintettel meredt a semmibe, Pitonra nézett, aztán elkapta róla a szemét. Olyan volt, mintha mondani akart volna valamit, de nem tette.
– Mi az? – kérdezte összevont szemöldökkel Piton.
– Semmi – pirult el Hermione.
– Azért csak mondd el…
– Á, nem fontos – nevetett fel zavartan a griffendéles.
– Granger?!
– Rendben… szóval… ööö… nem muszáj ilyen gyengédnek lenned velem, lehetsz egy kicsit keményebb is… Mint tegnap… – krákogott Hermione elpirulva. Perselus tágra nyílt szemmel nézte az iskolaelsőt, aztán elnevette magát. – Mi az? Rosszat mondtam? Nem kellett volna megszólalnom, ugye? Ne nevess már! Ez nem vall rád… – folytatta a szélmalomharcot a lány, mire Piton komolyabb ábrázatot erőltetett magára.
– Nem mondtál rosszat, sőt… Örülök, hogy ki merted mondani.
– Hát… végül is bíznom kell benned, ha már rajtam fekszel, nem igaz? – pislogott Hermione maga elé.
– Ez elég naivan, de logikusan hangzik, igen – mosolygott Piton, aztán megcirógatta a lány arcát. Alig hallhatóan mormogott valamit, amitől eltűntek a Hermione csuklójára feszülő kötelek. Granger elégedetten felsóhajtott, majd le akarta taszítani magáról a férfit, hogy fölé kerekedhessen, de nem sikerült neki. Piton sokkal erősebb volt nála, így könnyű szerrel vissza tudta tartani a lányt. – Hova rohannál, Granger?
– Ööö… én csak… – nyögte a griffendéles, de egy szenvedélyes csók félbeszakította a válaszát. Nem küzdött tovább, egyszerűen csak hagyta, hogy magával vigye a sodrás.
Piton sokáig csókolgatta a lányt, ujjai komótos felfedezőútra indultak Granger fehér bőrén. Az érintése és alatta Hermione is megremegett, amikor a keze lassan az iskolaelső szeméremdombjára siklott. A boszorkány halkan felnyögött és beletúrt a férfi hajába. Visszafojtotta a lélegzetét, és várt.

•••

Piton óvatosan lehúzta a lányról a takarót, hogy útját ne állja semmi tüzes csókjainak, melyekkel először Hermione hasát, aztán a délebbi testtájait borította be.
Granger úgy reszketett az érintéseitől, a cirógatásától, mint a nyárfalevél. Szorosan lehunyta a szemét, és igyekezett bizonyos időközönként levegőt venni, nehogy elájuljon a sodró gyönyörtől. Segítségképpen megmarkolta és tenyerébe gyűrte a takaró szélét, míg másik kezével Perselus vállába kapaszkodott. Nem merte elengedni, mert félt, hogy csalóka álomként foszlik szét a szeme előtt. Úgy érezte, fuldoklik a testében zsongó érzésektől.
Ahogy teltek a percek, Hermione egyre mélyebbre merült a képlékeny, lávaként izzó kéjben.
Levegő után kapkodva nyöszörgött és már éppen könyörögni készült, amikor a férfi szája lassan felfelé keresett utat a lány hasán.
Granger izzadtan pihegett, rózsás arcán halvány fény ragyogott, aztán lecsapott Piton bűnös ajkára, miközben simogatni kezdte a mágus csontos mellkasát.
Ahogy lejjebb űzte kutató kezeit, lehunyt szemmel is tudta, hogy a férfi sápadt színű hasán köröznek ujjai, de egy merészebb akcióhoz gyűjtenek bátorságot.
A saját nyakán érezte Piton száját éppen, amikor a tanár derekáról a fenekére siklott a keze. A vékony pizsamanadrág ugyan közöttük feszült, de esküdni mert volna rá, hogy már nem sokáig, ugyanis szépen lassan elkezdte leküzdeni a férfiról a zavaró ruhadarabot. A finom tapintású, rugalmas derekú anyag engedelmesen hagyta, hogy eltávolítsák, de Piton révetegen a lányra nézett.
– Nem kell elsietnünk… – morogta. Válaszul Hermione mindössze mosolyogva lepisszegte és tovább dolgozott a férfi vetkőztetésén. Piton segítőkészen megemelte a csípőjét, hogy a lány maradéktalanul meg tudja szabadítani a nadrágjától. Amikor véletlenül Perselus férfiasságához ért, a mágus megharapta a griffendéles vállát.
Hermione elmosolyodott, majd reszkető kézzel simogatni kezdte a lágyékát, Piton felnyögött és elkapta onnan a lány kezét.
– Ne vedd el a maradék eszemet… – suttogta neki, aztán szenvedélyes csókok mellett az iskolaelsőre feküdt. Csípőjük, medencecsontjuk olyan tökéletesen passzolt egymáshoz, hogy Hermione felnyüsszent, amikor megérezte Piton seregét a kapuk előtt.
Próbált nagyobb terpeszbe helyezkedni, Perselus csípőjét szorosabban még közelebb húzni magához, hogy be tudja fejezni a mozdulatot, de nem sikerült. Vadul pihegett a férfi alatt, és semmire sem vágyott jobban, mint arra, hogy még-még-még közelebb érezze Pitont.
A mágus mosolyogva figyelte a lány próbálkozásait, kisimított egy izzadt hajtincset Hermione nyakából, és arra várt, hogy esetleg az iskolaelső visszatáncol. De a griffendéles nem gondolta meg magát, egyre csak simogatta a férfi derekát, aztán makrancosan a szemébe nézett.
– Gyerünk már… – sóhajtotta kiszáradt szájjal, mire Piton felnevetett, és gyengéd csókkal zárta le a lány szemhéjait.
A következő pillanatban kissé megemelte a lány csípőjét, majd határozottan beléhatolt.

A fájdalom csak néhány másodpercig tartott és Hermionénak még csak fogát sem kellett különösebben összeszorítani miatta. Alig szisszent fel, már el is tűnt a testéből a nyilallás. Az izmai elernyedtek és minden porcikája Pitonra bízta magát.
Perselus viszont először döbbenten, majd villámló tekintettel bámult a lehunyt szemű, kéjesen sóhajtozó lányra. Legszívesebben leteremtette volna, de éppen nem volt rá ideje…
Hosszú-hosszú percekig szeretkeztek, csókolóztak, aztán Hermione teste megfeszült és Piton átlökte a mindenség kapuján.
Granger túlstimulált érzékekkel feküdt a semmiben, ahol nem voltak nappalok, sem éjszakák, nem voltak árnyékok, sem fény. Végtelen másodpercekig csak sodródott a boldogságban, majd Piton izzadt teste hasonló fáradtsággal zuhant az övére, hogy együtt legyenek az időtlen térben is.
Amikor néhány másodperc múlva kitisztult a férfi agya, rá akart rivallni a lányra, hogy mégis mit képzel róla, ő nem szokott ártatlan diákokat megrontani, de Hermione még mindig ábrándosan mosolygott alatta, így nem törte meg a csendet.
A griffendéles félig kinyitotta a szemét és révetegen Perselus ajkát kereste.
– Még mindig érezlek… Itt lüktetsz bennem – suttogta alig hallhatóan, de olyan meghatott, boldog hangszínnel, hogy Piton el is érzékenyült volna, ha nem dühös a lányra.
– Miért nem mondtad, hogy még nem voltál senkivel korábban? – kérdezte Grangertől. Igyekezett nem túl éles, kemény hangot megütni; de muszáj volt az iskolaelsőre zúdítania a kérdéseit. – És ezek után hogy merted azt kérni, hogy legyek… durvább?! Azt gondoltam, hogy…
– Ne haragudj – csitította vidáman Hermione a férfit. – Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni…
– Azt gondoltad, hogy nem fog kiderülni?
– Én semmi ilyesmin nem gondolkodtam… Csak jó volt, és… minden úgy történt, ahogy történnie kellett, hogy jó legyen. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem így van. Örülök, hogy így sikerültek a dolgok.
– Te teljesen meg vagy őrülve, Granger! – gördült a lány mellé Piton. Jobb karját feje alá tette, és az ágy széléről figyelte a griffendélest. – Most mit gondoljak? Mit tegyek?
– Hát… őszintén szólva egy pohár víznek örülnék, mert kiszáradt a szám – mosolygott angyalian Hermione, mire a férfi elnevette magát.
– Nem így értettem…
– Tudom, de attól még szomjas vagyok. Utána esetleg lezuhanyozhatnánk, mert eléggé megizzadtunk… – pislogott Granger elpirulva a férfira.
– Nem fogunk együtt zuhanyozni, dühös vagyok rád!
– De már nincs rá okod, és különben is a tisztaság fél egészség…
– Tisztában vagy vele, hogy megőrjítesz? – mosolygott a férfi, majd kimászott az ágyból, hogy hozzon a lánynak egy pohár hideg vizet. – Teljesen megőrjítesz…

Vége

8 megjegyzés: “Betépve – Másnap reggel

  1. Aun on 2011-03-19 at 22:00 said:

    Vááá:)
    Mond, hogy lesz folytatás…:)))
    Nagyon, nagyon tetszik!!

  2. angel8 on 2011-03-19 at 23:47 said:

    Lett folytatás, de csak ezen a poszton belül, a ••• alatti részt írtam hozzá. (Most, hogy az Édesem elszunnyadt a párnáján, és kellemes csend borult a szobára.) (:

  3. Hihi, jó volt 😀 Folytatás engem is érdekelne 😀 Pl Lav-Lav képe, meg némi bosszú 😀

  4. Balázs on 2011-03-20 at 17:39 said:

    Ezt konkrétan kikérem magamnak! Nem aludtam, hanem erősen gondolkodtam. De legközelebb akármi történjen énekelni fogok! Na és akkor jön majd csak az igazi alkotói válság!

  5. angel8 on 2011-03-20 at 17:45 said:

    Túl magas labda, és muszáj lecsapnom. (:

    halk hortyogás csukott szemmel = erős gondolkodás
    sima gondolkodás + csend = nem gondolkodás, csak bambulás? (:

    Hogy is van ez? (:

    i«3u

  6. Mdanett on 2011-03-20 at 18:21 said:

    Vibrált ez a történet, nagyon élveztem. 🙂

  7. Emyke on 2012-03-30 at 23:28 said:

    Uh, csak pihegek:D nagyon imádni való történet volt! az eleje teljesen vicces, és hihetetlen, de a vége viszont fergeteges! Imádlak!

  8. “megérezte Piton seregét a kapuk előtt” LOL ilyen a metaforát se olvastam még :DDDD megreformálod itt a magyar irodalmat rendesen! 😀

Post Navigation