Betépve

Főszereplők: Hermione Granger és Perselus Piton
Tartalom: Hermionét furcsa bonbonnal kínálják meg, amitől…
Stílus és kategória: romantikus, erotikus
Műfaj: novella
Korhatár: +16
Figyelmeztetések: felnőtt tartalom
Egyéb megjegyzések: a történet tökéletesen figyelmen kívül hagyjai a JKR által írt kötetek tartalmát: Piton él, bájitaltant tanít, nincs háború.
Dátum: 2011. március 18. péntek éjjel

Szombat este kezdődött, amikor Brown különös ízű bonbonnal kínálta meg Hermionét. Az édesség nem hasonlított sem a karamell, sem a mogyorókrém ízére, pedig a csomagolás ezt ígérte. Az iskolaelsőt a második megevett bonbon után kiverte a víz, fullasztónak találta a ruháit, így kioldotta a nyakkendőjét és szinte teljesen kigombolta a blúzát. A forróság valóságos hullámként csapott át a testén.
– Nem tudom, mi ez, de tetszik – mosolygott, aztán újabb és újabb golyócskákat emelt a szájához. A hatodik után észrevette, hogy rajta kívül senki sem evett egynél többet a klubhelyiségben. Brown és Patil gonosz tekintettel mosolyogtak rá és amikor az iskolaelső mellett ücsörgő Ron még egy bonbonért nyúlt, Lavender egyenesen rácsapott a kezére. Hermione érzékei szerint forogni kezdett a szoba, bár nem ez volt a legijesztőbb dolog, amit észrevett.
Körülötte mindenki, aki csak kapott a bonbonból, aktívan érdeklődni kezdett egy fiú vagy lány iránt. Ron egyenesen elkapta Brown kezét, magához rántotta, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Ahogy Hermione tekintete a vele szemközt ülő Harry-re siklott, úgy érezte, mintha tucatnyi lepke vergődött volna a gyomrában. Legszívesebben felpattant volna, hogy a karjaiba vesse magát. Ami nevetséges, hiszen barátok voltak.
Harry vidáman nevetett, miközben a klubhelyiségben szaporodó csókcsatákat figyelte.
Mire Hermione észbekapott, már a két kanapé között állt és megdöbbenve tapasztalta, hogy Harry szája is foglalt, ugyanis Parvati vette birtokba. Szédelegve kapta fel a bonbonos dobozt, aztán kiviharzott a klubhelyiségből. Nem mert ott maradni, nehogy valami csúfságot kövessen el mindenki szeme láttára…
Révetegen elindult a folyosón, hátha meg tudja nyugtatni a zsibongó hormonjait, de a feladat lehetetlennek bizonyult. Belenézett az elrabolt dobozkába, ahol még három szem finomság várta a végzetét. Jókedvűen bekapott még egyet, majd lehunyta a szemét és… visszatarthatatlanul rátörtek a buja ábrándjai, amelyeket normál esetben az agya legtávolibb részébe szokott száműzni. Elnevette magát, pedig tudta, hogy bajban van.
Pille könnyűnek érezte a testét, verejtékezett, miközben az esze utolsó utasítását követve elindult az alagsor felé. Pitonhoz.
Félig lehunyt szeme előtt érzéki képsorok cikáztak, ahol egy elképesztően határozott férfi villámgyorsan megszabadította a ruháitól és csókolta, harapta, simogatta, ahol csak érte. Az egyre intenzívebb hallucinációk rávették, hogy teljesen gombolja ki az ingjét, majd vegye le, aztán lassan szabaduljon meg az összes többi ruhadarabjától is.
Mire a pincelépcsőkhöz ért, teljesen meztelen volt. Arra sem emlékezett, hol hagyta el a pálcáját, vagy honnan indult, csak abban volt biztos, hogy valami szokatlan történik a testében.

Amikor Piton kinyitotta az ajtót, megszólalni sem tudott a döbbenettől. Aztán Hermione Granger csókjától. Ahogy meglátta a lány a küszöbön álló férfit, a karjaiba vetette magát és gátlástalanul a tanár szájára tapasztotta reszkető ajkát. Perselusnak annyi lélekjelenléte maradt, hogy berántsa a pucér diákját a szobájába, aztán magukra csapja az ajtót.
– Segítsen… megmérgeztek – pihegte mosolyogva a lány, miközben elkezdte kigombolgatni a professzora talárját. Piton artikulálatlanul felnyögött, aztán a csuklóinál fogva eltolta magától a lányt.
– Mit képzel?! Viselkedjen!
– Higgye el, próbálok… ezért is jöttem ide – Hermione úgy hallotta a saját szavait, mintha egy üvegfalon túlról beszélt volna, ami alig engedi át a hangokat. Letörölte a verejtéket a homlokáról, aztán Piton kezébe nyomta a dobozt. A férfi újra és újra végigmérte a kipirult lányt, nem akarta elhinni, hogy tényleg a Roxfort legstréberebb és úgy néz ki, legdögösebb diákja áll előtte ruha nélkül. – Úgy érzem, mintha tűz marná minden porcikámat – sóhajtott a lány, aztán a professzorra emelte a tekintetét. – Tetszik a látvány? – nevetett a férfira, aztán megragadta Piton üres kezét és cirógatni kezdte magát a hűvös ujjaival. Először csak a hasát, majd a melléhez irányította a tanár kezét, amitől halkan felnyögött. Piton először villámsújtottan állt, majd úgy rántotta el a kezét, mintha leforrázta volna magát.
– Granger, szedd már össze magad! – rivallt rá a lányra, amitől Hermione sejtelmesen mosolyogva lépett hátrébb.
– Sajnálom… nem igazán tudom irányítani… – harapott az alsó ajkába, aztán jókedvűen belehuppant a kandalló melletti fotelbe. Játékosan felhúzta a bal lábát, aztán nagy terpeszben a fotel karfájára tette. Piton elkerekedett szemmel és kiszáradt szájjal figyelte a jelenetet.
– Nem is akarod – jegyezte meg rekedten.
– Ó, dehogynem – nevetett fel Granger. – Még meg sem próbáltam az ágyra lökni és letépni magáról a ruhát, pedig minden idegszálam ezért üvölt… – kezdte el keményen simogatni a hasát. Mikor a kezei lejjebb vándoroltak, a férfinak muszáj volt elfordulnia.
Igyekezett nyálat erőltetni a szájába, hogy legalább beszélni tudjon, ha már az agya kikapcsolt. A kezébe nyomott dobozra vándorolt a tekintete, az íróasztalához lépett, levette a doboz tetejét és óvatosan megszagolta a maradék két bonbont. Az egyiket a varázspálcájával kettébájolta, majd gúnyos mosollyal a szája szegletében figyelte, ahogy ismerős illatú, mézszerű folyadék csordogál a megfelezett golyócskából.
Hermione ködfátyolos írisszel, nyögdécselve figyelte a férfit.
– Mások is ettek belőle? – kérdezte Piton.
– Csak egyet.
– És te?
– Nem csaptak a kezemre – nevetett Granger, aztán felállt és a tanárához ment. – Az a gyanúm, hogy ki akartak vonni a forgalomból – vont vállat, majd a dobozka mellé, a férfi elé ült az asztalra. Megbabonázva figyelte a bonbonokat. – Tudja, mi van bennük?
– Igen. Holnap nagyon fog fájni a fejed tőlük.
– Akkor nem baj, ha ezt még megeszem? – kuncogott a lány, aztán az egyik felet bekapta. Elragadó mosollyal nyújtotta a férfi szája elé a nyelvét, rajta az édességgel. Piton szikrázó szemmel nézte a griffendéles incselkedését, de nem mozdult. Hermione nevetve húzta vissza a nyelvét, és rágta meg a bonbont. A másik felet végighúzta a dekoltázsán és a bal mellén, hogy a bőrére kerüljön a sűrű likőr, majd Piton szája elé tartotta az illatos csokoládéburkot.
– Fogalmad sincs, hogy mekkora bajban vagy – mosolyodott el gúnyosan Piton, aztán bekapta a lány ujjai közül a csokidarabkát. Lassan, ráérősen elrágta és várta, hogy szavai eljussanak Granger tudatáig.
– Akkor… keressünk egy bezoárt… és… – sóhajtozott Hermione, miközben szelíden legombolta a férfiról a talárját.
– Az a mérgek ellen hatásos, de esetünkben mit sem ér.
– Akkor nézzünk utána, milyen ellenszer segíthet rajtam – csókolta meg a professzor nyakát. Először óvatosan, szelíden, aztán belefeledkezett a pillanatba és egyre vadabbá vált. Piton néhány másodpercig önfeledten hagyta kényeztetni magát, majd beletúrt a lány hajába és gyengéden elhúzta a fejét a nyakától.
– Fel kellene mennünk a gyengélkedőre, ugyanis nagy dózis Kéjkeltő Drog van van a szervezetedben.
– Jaj, ne… – nevetett a lány jókedvűen. – Én megölöm őket holnap, hogy merészelték ezt tenni velem… – hanyatlott el az asztalon Granger. Tudta, mi az a Kéjkeltő, sokat cikkeztek róla mostanában. Az egyik újrafelfedezett “csodaszer”, ami köztudottan gátlásoldó hatással bír. Piton hátrébb lépett és igyekezett csillapítani a szapora pulzusát.
– Az iskolatársaid halomra gyilkolása a házirend szerint tilos vasárnapi elfoglaltság – jegyezte meg mellékesen, amitől a griffendéles önfeledten felkacagott. Melle izgatóan hullámzott, ahogy a nevetés a testét rázta. A férfi legszívesebb a lányra vetette volna magát, annyira felkavaró és ínycsiklandó jelenség volt meztelenül, de inkább egészen az ágyig hátrált, hogy leülhessen.
Hermione természetesen azonnal észrevette Piton hiányát, így felült és a férfit kereste a tekintetével.
– Mi lesz velem?
– Nem tudom – sóhajtott fel Perselus, miközben próbálta elhallgattatni magában azt a duruzsoló hangocskát, ami fel-feltört a lelkéből. – Holnapra elmúlik a drog hatása, nem vagy életveszélyben.
– Még szerencse – nyalta meg az alsó ajkát a lány, aztán leugrott az asztalról és követte Pitont az ágyhoz. A legkevésbé sem zavartatva magát, szorosan a férfi combjára ült. Ajka követelően csapott le a tanár szájára, Piton alig tudta eltolni magától a diákját.
– Granger! Ennek nincs értelme – nyögte ziláltan a griffendélesnek.
– Ellenkezőleg! Csak ennek van értelme… Érzem, hogy… te is kívánsz engem – suttogta a lány halkan. – Hallom a szívedet zakatolni… Érzem, ahogy kihagy a légzésed… Tudom, hogy… – nem tudta befejezni a mondatot, mert Piton egy dühös csókkal lezárta az ajkát. Nem akarta más szájából hallani, amit még magának sem akart beismerni.
A mérges, szenvedélyes csókolózás csak hosszú percek múltán akart véget érni, amikor Hermione eldöntötte a férfit az ágyon és fölé hajolt. Ábrándos szeme néhány pillanatra le-lecsukódott, aztán kinyílt. Piton kihasználta a lehetőséget és magáról lelökve, a párnák közé nyomta az iskolaelsőt.
Szorosan ráfeküdt, megragadta a lány ellenkező kezeit, majd a feje fölé, az egyik párnára szorította őket. A következő pillanatban egy aranyló fényszalaggal a fém ágykerethez kötötte a griffendéles csuklóit, ő maga pedig sóhajtva a lány mellé hanyatlott.
– Ez… ez árulás – rángatta a karjait Hermione, de a varázslat ettől nem szűnt meg. – Engedj el, kérlek… Jól fogok viselkedni, megígérem.
– Az biztos, mert nem töröm meg a bűbájt – fújtatott a férfi, aztán felült és az éjjeli szekrényre varázsolt egy nagy kancsó jeges vizet két pohárral. Teletöltött két poharat, először ő ivott néhány kortyot az egyikből, majd Granger felé fordult a másikkal. Óvatosan felemelte a lány fejét, a szájához emelte a poharat. – Innod kell pár kortyot, nehogy kiszáradj!
– Rendben – mosolygott a lány, aztán hagyta, hogy Piton megitassa. Néhány csepp melléfolyt a szájának és utat talált lefelé a nyakán. Perselus mosolyogva nyúlt az egyik vízcsepp után, hogy elmaszatolja a griffendéles dekoltázsán. – Szeretnél megolvasztani rajtam néhány jégkockát? – kérdezte kihívóan Hermione.
Piton megköszörülte a torkát, aztán metszően a lányra nézett.
– Sajnos túlságosan is szeretnék, viszont a saját érdekedben ajánlom, hogy ne csábíts semmi ilyesmire! – sziszegte hűvösen, majd közönyösen a lány testére borította a pohár aljában maradt vizet. Az egyetlen jégkocka, ami Granger testére hullott, a bal mellén talált magának nyugalmat.
Hermione tekintetén átfutott a félelem, amit a férfi szavai okoztak az agyában. Zavartan keresgélte megfelelő frázisokat, hogy megnyugtassa magát, Piton miért is kötözte az ágyhoz. A férfi tekintete nem árult el semmit.
– Ez hideg – nyögte ki végül.
– Valóban? – nevetett fel Piton. Elfordult, letette a poharat, aztán visszafeküdt a lány mellé.
– Bántani fogsz? – kérdezte halkan a griffendéles. A szája ugyan mosolygott, de az agya a jégkocka hűvösétől kissé kitisztult. A szeme nem ragyogott, sokkal inkább riadalmat sugárzott.
A férfi közel volt hozzá, talán túlságosan is közel. A teste ugyan vágyakozott egy izgató érintés után, de nem volt benne biztos, hogy Piton is így gondolkodik.
– Nocsak… Megijedtél? – mosolyodott el a szokásos, gúnyos mosolyával. A párnára könyökölt, miközben a mutató- és a középső ujjával elindult a lány hasán és felfelé lépegetett. Hermione felnyögött ugyan, de a szemét nem merte behunyni. Mellén lassan olvadt a jégkocka, két apró patakban csordogált le róla a hideg víz. Piton ujjai az egyik forrás felé tartottak, a griffendéles mellei közé. – Butaság volna azt hinni, hogy megtorlatlanul hagyok egy ilyen gonosz csábítást…
– Ohh – sóhajtotta válaszul a lány. A férfi ujjbegyei szinte égették a bőrét, ahol hozzá értek. Piton a jégkockához zarándokolt, majd ujjaival körülötte kezdett el körözni. Hermione lélegzete néha kihagyott, a szája teljesen kiszáradt. – Azt hiszem, sikítanom kellene… – suttogta alig hallhatóan.
– Félsz?
– Igen – bólintott kipirulva, de rémült szemmel a lány. Csak a teste kívánta igazán a folytatást, a lelke riadtan viaskodott magával. Piton diadalittasan a diákjára nézett, aztán gyengéden a bal mellére hajolt és megcsókolta. Ahogy a nyelve hozzáért Hermione bőréhez, a griffendéles hangosan felnyögött. Perselus a szájában érezte a lányra kent likőr selymes ízét, a borzongatóan hideg víz cseppjeit. Tudta, hogy messzire kalandozott, mégsem tudott azonnal elszakadni Granger testétől.
– Örülök, hogy rájöttél: van vesztenivalód – morogta rekedten a lehunyt szemű, pihegő lánynak, majd felült az ágyon.
– Mi lesz most? Elengedsz? – kérdezte halkan mosolyogva Hermione. Nem tudta, hogy megkönnyebbülhet-e, amiért távolabb húzódott tőle a férfi.
– Nem, mert pár perc múlva megint rám vetnéd magad – nevetett fel Piton. Örült, amiért egyáltalán annyi ereje volt, hogy távolabb vonszolja magát.
– De nem maradhatok így – próbált megint elszabadulni a griffendéles.
– Dehogynem.
– Jól fogok viselkedni – nevetett Granger, látva a férfi nyugodt tekintetét. Talán nem kell félnie, talán nem lesz baj.
– Ma éjjel biztos nem fogsz, és mert nem akarunk butaságot csinálni, nem engedlek el – állt fel Piton az ágyról. – Holnap reggel eloldozlak és ha még mindig el akarsz majd csábítani, akkor hagyom magam. Most pedig, ha nem bánod, megfürdöm…

Folyt. köv. este! (;

19 megjegyzés: “Betépve

  1. Mdanett on 2011-03-19 at 16:41 said:

    Ez nagyon izgalmas jelenet volt. Remélem megtartod az ígéretedet, és este lesz folytatás.
    Izgatottan várom! 🙂

  2. Luxor on 2011-03-19 at 18:11 said:

    Én is nagyon várom! Hány részesre tervezed?

  3. angel8 on 2011-03-19 at 18:37 said:

    Csak egyre, de mivel múlt éjjel nem tudtam befejezni, ezért két részletben teszem fel. (Emiatt bocsi.) Már majdnem kész vagyok a végével, most még megemésztem a pizzát, amit az előbb legyűrtem, aztán újra nekiesek az írásnak. (:
    Hm… azt gondolom, hogy nyolc – fél kilenc magasságában tudom feltölteni, mert előtte még átfutom majd egyszer.

  4. Balázs on 2011-03-19 at 18:58 said:

    No akkor a ma esti kérdés!!!

    Szeretnétek, hogy énekeljek az Anitának? Hogy mi a következménye a szavazásnak, később áruljuk el! 🙂

  5. Aun on 2011-03-19 at 19:35 said:

    Nagyon jó:)
    Amennyiben az éneklés pozitívan befolyásolja a történet folytatásának időpontját, úgy mindenképpen:)
    Nagyon tetszik *ugrálva tapsikol, mint aki megkattant*:)))

  6. Balázs on 2011-03-19 at 19:42 said:

    Akkor az össznépi haragtól megrettenve nem dalolok. Pedig…
    Valamikor tartunk egy dalos estét. Mit fog írni azután?! Aki kíváncsi gyönyörű hangomra és Anita reakciójára sok szeretettel várjuk! 🙂

  7. angel8 on 2011-03-19 at 20:44 said:

    Hehe, Édes, nagyon vicces vagy. (:

  8. Hihi…. Mennék…. 😉 😀

  9. angel8 on 2011-03-19 at 23:51 said:

    Sejtettem, hogy nem hagynád ki a megkínzásom látványát, TEEE 🙂

  10. Engem is érdekelne… 😀

    Amúgy jó kis story ez 😀 Nefelejcs és Hollóval mi a helyzet? 😀

  11. Én egy efféle “kalandot” – hehe – sosem hagynék ki. 😉 😀
    Nevo, összehúzom magam, hogy Neked is maradjon elég hely az első sorban…;)

  12. Balázs on 2011-03-20 at 17:45 said:

    Hmmmm! Enyhe iróniát érzek felfedezni a fenti sorokban! Pedig Európa legjobb hangja lakik a torkomban!

  13. angel8 on 2011-03-20 at 17:47 said:

    Aha, persze. (: Ebben senki sem kételkedik.

  14. Balázs on 2011-03-20 at 17:49 said:

    Na ugye! Pedig a csodálatosan kidolgozott felsőtestről még nem is beszéltem! (Nem!!! Az nem a torkomban lakik!!!)

  15. angel8 on 2011-03-20 at 17:51 said:

    Akkor a gyönyörűséges felsőtestedről nem csak beszélünk, és nem csak legendák keringenek? (: (Köztudott, hogy a legendáknak nincs sok alapja.)

  16. Balázs on 2011-03-20 at 17:53 said:

    Ancsi!!! Mi a helyzet a Nagyid féle növénnyel és az Anyukám féle festménnyel hmmmm? Tudom hol laksz! És ha elmondom nekik, akkor az el lesz mondva b….

  17. angel8 on 2011-03-20 at 17:54 said:

    Most már nem írhatok többet… GENYA!!! (:

  18. Balázs on 2011-03-20 at 17:55 said:

    :)))) Nyertem!

  19. Miss Piton on 2011-04-06 at 18:37 said:

    Fantasztikus volt, Ang! Imádtam 😛 Remélem már fenn van már a folytatás és nem kell rá várnom. 😀

Post Navigation