Richelle Mead: Vámpírakadémia

Igen, tudom, már kezd unalmas lenni a téma, de ezt még nézzétek el nekem. (: Tegnap este akadt a kezembe a második kötet, a Dermesztő ölelés (Frostbite), amit anno a szép borítója miatt szereztem be. Mondhatjátok, hogy felszínesség volt, mert neki sem ugrottam, el sem olvastam, csak belelapoztam, és megállapítottam, hogy “jó lesz ez, majd átnyálazom, ha lesz időm”. És ezzel a lendülettem beraktam a többi fantasy könyv közé. Telt-múlt az idő, teljesen megfeledkeztem róla, aztán tegnap valamiért rám kiabált a polcról, hogy vegyem már le, és tegyem végre a dolgomat. (:

Anno már írtam a sorozatról néhány sort, mert az első rész e-book változata itt kallódik valahol a gépemen, amibe szintén csak belelapoztam, és ily kevés, rövid kapcsolat után bátorkodtam írni a könyvekről. (Irományok/Könyvespolc/Mai vámpírirodalom című cikk legalja). Azt hiszem, már akkor sejtettem, hogy belenyúltam az izgalmasba, mert alapból jó szájízzel tartogattam a sztorit. És igazam lett. (:

Tegnap este belekezdtem az olvasásba, és bár egy kicsit tartottam tőle, hogy rögtön a második kötettel csapok az élvezetekbe, kimarad a történet eleje, és nem tudom követni az eseményeket, de szerencsére elég jól elmagyarázták a szereplők előéletét (amiről ugyan már tájékozódtam, nehogy belebonyolódjak a szálakba), szóval alaptalan volt a félelmem. Tetszik a nyelvezete, elég modern, elég választékos. Kifejezetten jó, hogy nemcsak sablonos, amerikai nevekkel dolgozik a szerző.

Negatívum, hogy néhány, zavaró helyesírási hibát sikerült felfedeznem a szövegben, betűk maradnak ki, vagy cserélődnek fel a szavakban, ami egy cseppet ront az olvasás élvezeti értékén. Ó, és a főszereplő, Rose néha káromkodik. ): Persze, értem én, hogy ma már mindenki káromkodik (sajnos én is), de egy könyvben szerintem nem szerencsés erőltetni ezt a vonalat. Olyan szépen, változatosan, és kevésbé otromba módon is ki lehetne fejezni, hogy valakiről rossz véleményünk van (illetőleg a szereplőknek egymásról). Úgy gondolom, akármilyen műfajú, stílusú, cselekményű könyvet veszünk a kezünkbe, teljesen függetlenül attól, hogy milyen korosztálynak szánják, nem kellene trágárságot tartalmaznia. Mondjuk, ez a sztori még alulteljesített ebből a szempontból, mert van pár olyan vámpíros sorozat, ahol aztán tényleg nem cenzúrázták ki, amit kellett volna. (: A Dermesztő ölelésben itt-ott előfordul csúnya szó, aminek nem örültem, de bocsánatos bűnnek tartom a csekély számuk miatt.

Amúgy a sorozat az Agave Kiadónál jelent meg 2009-ben, a második-harmadik-negyedik részt pedig tavaly adták a nagyérdemű kezébe.

Az alaptörténetről annyit (aki még nem olvasta volna), hogy Rose Hathaway dampyr, ami nagy felelősséggel jár. A dampyrok emberek és jó vámpírok (morák), vagy dampyrok és morák gyerekei.

A jó vámpírok (innentől csak morák) élő vámpírok, a négy őselem mágiáját használni képes lények. Nem ölnek a vérért, inkább etetőket tartanak, olyan halandókat, akik önként adnak a vérükből nekik. Vannak közöttük közemberek, nemesek, és 12 királyi család. Ilyen uralkodók védelmét szolgálják a dampyrok, akik mintegy testőrként dolgoznak, léteznek mellettük.

És kik az ellenség? Természetesen a rossz vámpírok. (: Ezeket strigáknak hívják, és valaha morák voltak, de feláldozták a halhatatlanságukat, és a mágiát azért, hogy ölhessenek. A strigák kegyetlen, könyörületet nem ismerő, vérengző lelkek. Eredetileg képtelenek csoportba szerveződni, hogy hatásosan, nagyobb családokra kiterjedően pusztítani tudjanak, de ez a második kötetben megváltozik, és emiatt eldurvul a helyzet. (: Éljen!

A Vámpírakadémia a mora, és a dampyr gyerekeknek/kamaszoknak ad teret a kibontakozásra. Rose testőrnek tanul; a barátnője, Lissa (aki mora) pedig mágiát. (Ha végeztek a képzéssel, Rose Lissa testőre szeretne lenni. A kapcsolatuk különleges, és nagyon mély, Rose rá tud hangolódni a barátnője hangulatára, bele tud látni a fejébe.) Lissa Dragomirről tudni kell egyébként, hogy ő nem a négy őselem egyikét birtokolja, hanem a Lélek mágiáját, amire nem/vagy csak nagyon kevés példa volt a múltban. Ráadásul egy uralkodócsalád legeslegutolsó sarja, mert a családja meghalt. Ráadásul szőke. (: Szóval van mitől megvédeni. (:

(Az első részben elszöknek, és két évig bújkálnak, de megtalálják őket, és visszaviszik az Akadémiára. Lissát elrabolja egy önző, haldokló mora, és arra kényszeríti, hogy a képességével tartsa életben. Van itt minden, kérem szépen: kiszabadítás, harc, vér, bűbáj, tiltott szerelem.)

Jelen részben kiderül, hogy a strigák képesek összedolgozni a sikerért: az a tervük, hogy kivégzik az összes uralkodócsaládot. Jelenleg ott tartok, hogy kettőt sikerült is nekik. Rose, Lissa, és az egész akadémia egy hatalmas síbázison karácsonyoznak, mert a morák úgy gondolják, hogy mindenki együtt nagyobb biztonságban lesz, mint külön-külön, családonként. És persze a strigák megint lecsapnak – tartok tőle, most csak az igazán izgalmas része a sztorinak. (:

Ó, és még nem is beszéltem Dmitrijről, a jóképű mentorról, akihez Rose jár különórára, satöbbi, satöbbi. (:

Szerintem azért jó ez a sorozat, noha még nem olvastam végig a köteteket, mert fél könyv alapján is látszik, hogy van mögötte néhány óra könyvtári kutatás, ami a morákat és strigákat illeti. A szereplők életszerűek, gondjaik vannak: próbálnak kilábalni belőlük; tanulni a hibákból, de néha azért botladoznak. Ez tetszik: senki sem tökéletes.

Kedvenc karakterem Tása, aki az öntudatos, önfenntartó mora nő. Megtanulta a mágiáját önvédelemre, sőt támadásra is használni, nemcsak békés varázslatokra. Tetszik a hozzáállása, a karizmája. (:

De egyébként Rose, Lissa, Dmitrij, és Christian (Lissa barátja) alakja is jól ki lett találva. Ez teljesen más  habitusú mese, mint a fine selection darabjai, noha itt is van szerelmi szál, és némi humor is. Összesítve ötös skálán? Erős négyes.

A borítókról annyit, hogy nekem az eredetik jobban tetszenek, de végül is érthető a koncepció a magyar fedlapokkal kapcsolatban (A sötét hajú lány szimbolizálja Rose-t, míg az eredetin kevésbé sötét, és kevésbő ijesztő a szereplő. Bár szerintem sokkal szebb). Kicsit sajnálom, hogy a kedvenc képem (eredeti Blood Promise kép) nem került a hazai könyv elejére.

Richelle Mead-ról, a szerzőről annyit írnék, hogy 1976-ban született Michiganben. Tanult bölcsészetet, összehasonlító vallástant, és tanári diplomája is van. A hat kötetesre tervezett Vámpírakadémián kívül megjelent több regényfolyama: Dark Swan (3 részes), Georgina Kincaid-sorozat (6 részes), valamint már dolgozik a VA spinoffján, a Bloodlines-on (Vérvonalak), amely a Vámpírakadémia világában, korában, mellékszereplőivel folytatódik. Az első rész angol megjelenése 2011 nyár végére várható.

A férjével él Seattle-ben, a macskáival, és a kávéfüggőségével. (: Szimpi.

Kapcsolódó linkek:
Vámpírakadémia.freeblog.hu
Amazon.com
Richelle Mead hivalatalos oldala

Utóirat: 2011. febr. 17. / tegnap este kiolvastam a Dermesztő ölelést. Nagyon jó lett a vége, nagyon tetszett. Komolyan mondom, találtam még egy sorozatot, amiért lehet rajongani! 🙂

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation