Családi aranyköpéseink

Kiarának rettentően folyik az orra, folyamatosan tüsszög, és gusztustalanul nyalogatja a nóziját.
Kiara: – Prrrcccc!!! (tüsszent)
Én: – Kiara, fúj! Várj, ne nyald le az orrod, megtörlöm! Várj! Hééé! Jól van, megyek, viszem a zsepit… NE TÖRÖLD A FÜGGÖNYBE!!! VÁÁÁ!

•••

A madaraimnak két alapállapota van: 1. alszik, 2. egész nap üvölt. Általában sajnos a kettes fázisban töltik a napot, amitől néha már a kiborulás szélére hajszolnak minket.
Balázs: – Süssük meg őket!
Én: – Nem ölhetjük meg őket…
Balázs: – Csak egy kicsit… Naaa…
Én: – Hiányoznának.
Balázs: – Hát te hülye vagy.

Hasonló szituáció, másik párbeszéddel:
Balázs: – Tegyük be őket a fagyasztóba. Nem kalitkástól, mert ha már megfagytak, és ki akarod venni a kalitkát, hozzáragad a bőröd a fémhez…
Én: – Szerintem úgy be sem tudnánk csukni a hűtőajtót…
Balázs: – Ismerd el, hogy te is gondolkodtál már rajta!
Én: – Erre mit mondhatnék? El kéne ajándékozni őket, hogy más idegeit tegyék tönkre.
Balázs: – Csak olyannak adhatod őket, akikkel már soha az életben nem akarsz találkozni, mert ez után meggyűlölnek.
Én: – Lehet, hogy néhány hét garanciát kellene vállalnom rájuk, hogy visszahozhassák a madarakat, ha nem működne az együttélés…
Balázs: – KI VAN ZÁRVA! Még a várost is el kell hagyniuk! Az országot, a kontinenst! Ázsiába sem mehetnek, mert az közel van! Ausztráliába kell költözniük azoknak, akik elviszik ezeket a dögöket, mert minél távolabb lesznek tőlünk, annál jobb! Soha nem hozhatják vissza őket! Soha!

Hasonló szituáció, másik párbeszéd:
Én: – Ezt nem bírom tovább! Kussoljatok végre, vagy kiraklak benneteket az erkélyre!!!
Balázs: – Persze, hogy még a szomszédok is megutáljanak bennünket… Azt már nem!

•••

Pizzafutár jön, kaját hoz, fizetek, satöbbi.
Futár: – Jó étvágyat hozzá, szia!
Én: – Köszi, neked is.

•••

Fekszünk az ágyon, internetezünk, közöttünk alszik a kutya. Balázs felé néz a Kiara feje, míg az oldalamhoz nyomja a fenekét. Mélyen alszik, horkol, szuszog.
Balázs: – Olyan, mint egy kisgyerek.
Én: – Aha.
Balázs: – Mint egy babuka, nem? Egy tündér…
Én: – Nyugi, rögtön megváltozik a véleményed.
Balázs: – Miért?
Én: – Most pukkantott, és mindjárt hozzád is odaér a szaga…

2 megjegyzés: “Családi aranyköpéseink

  1. Utolsó… Jajjjjj 😀 😀 😀 😀

  2. angel8 on 2011-02-07 at 20:39 said:

    Na igen… 😀

Post Navigation