Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók 1. Ébredés

Azt hiszem, nem halogathatom tovább ezt a kritikát. Vasárnap megvettem az első kötetet, és szinte erőszakot kellett tennem magamon, hogy végigolvassam. Alig kétszáz oldalnyi különös önkínzásban lehetett részem egészen tegnapig, ugyanis az annyira nagyon várt és áhított Ébredés egy borzalom.

Rendben, talán én vártam túl sokat a könyvtől, ha már a sztoriból írt sorozat ennyire jól sikerült – de azért ez az ég és földnyi különbság meglepett. Tudtam, hogy vannak eltérések a sorozat forgatókönyve és az eredeti kötet(ek) között, de ennyi furcsaságon már nem tudom/ tudtam túltenni magam. A sorozatban Elena barna hajú, inkább szótlan, visszahúzódó, néma erőt képviselő lány, akinek néha érdekesen alakulnak a kapcsolatai; míg a könyvben egy szőke ciklon, aki a világ közepének hiszi magát. Ezzel az alapfelállás nagyon még gondom sincs, mert a sorozatban Elenának alig pár hónappal ezelőtt haltak meg a szülei, míg az eredeti történetben a tragédia óta több év is eltelt, és Elenának volt némi ideje “elkallódni”.

Be kell vallanom, hogy egyáltalán nem tetszik az a lány, akiről olvastam. Egy üresfejű, logikátlan, és öntelt Elenát ismertem meg, akit képtelen vagyok a filmből látottal összeegyeztetni, vagy csak egy lapon említeni. Ráadásul egyáltalán nem értem, hogy miért kell olyan nagyon tepernie Stefanért, ha saját magának sem tudja megmagyarázni az okait, vagy mitől eshet olyan mély szerelembe a fiú iránt, hiszen gyakorlatilag alig történt köztük valami.

Damon alig bukkan fel a történetben, sokkal inkább a háttérben megbúvó, és osonó árny, semmint főszereplő.

Ráadásul nem tetszik a sztori nyelvezete sem, és nem tudom, hogy az eredeti szöveg hiteles fordítása miatt, vagy szimplán csak a magyar fordítás lett ennyire elrontva. Néha borzasztó mondatokat adnak (az író és a fordító) a szereplők szájába, és túlontúl túlozva eltúlozzák a jelzők és a határozók használatát, hogy szabatos legyek. Gyakoriak a szóismétlések, és ennek tetejében még pár helyesírási hibát is felfedeztem a mondatokban.

Mindent összegezve fércmunkának egyedül azért nem nevezném, mert ahhoz túl sokáig tartott, míg a boltokba és a rajongók kezébe került a könyv. (Arról nem is beszélek, hogy hányszor ígérték meg, és tolták el a megjelenés dátumát a Könyvmolyképzőnél…) Egyes-egyedül azért tudom elképzelni, hogy ez a minimális színvonalat képviselő történet a vörös pöttyös sorozat tagja lehet, mert népszerű a belőle készített sorozat, és össze tudtak hozni egy méltó borítót. (Amiről egyébként úgy érzem, hogy meg sem érdemelne a könyv.)

Azt hiszem, hogy jelen pillanatban nem a minőség, hanem csak a remélt anyagi haszon volt az elsődleges szempont a kiadónál, amikor végre megjelentették ezt a könyvet. Abszolút középszerű, már-már sablonos, könnyen kitalálható fordulatokkal tarkított sztori. Valósággal élvezhetetlen. Sajnos. Én akkorát csalódtam benne, hogy nem fogom elolvasni a többi részét, hanem inkább maradok a sorozatnál; de a mazochistáknak tiszta szívvel ajánlom. Nekik tetszeni fog.

(Ráadásul a második rész, a Küzdelem borítója sem tetszik, mert félig levágták róla Damon fejét. A folytatásról nem tudok nyilatkozni. Rajongónak érzem magam, de azért akármit nem tudnak rám erőltetni, hiába a csinos csomagolás.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Post Navigation