Fogadó A Megfáradt Mágushoz

Alcím: A láthatatlan szerető rejtélye
Főszereplők: Hermione Granger és Perselus Piton
Tartalom: hetedév, osztálykirándulás, pizsamás buli
Stílus és kategória: Erotikus jellegű, felnőtt tartalommal fűszerezett mese
Műfaj: novella
Korhatár: +18!
Figyelmeztetések: csúnya-csúnya felnőtt tartalom
Egyéb megjegyzések: a történet figyelmen kívül hagyja a JKR által írt 6. és 7. kötetét, mint ahogy nálam általában megszokott, nincs varázslóháború, Piton nem ölte meg Dumbledoret, a bájitaltantanár a Roxfortban tanít, stb.
Egyéb megjegyzések 2: a főszereplők többé-kevésbé ugyanazt csinálják, mint a korábbi irományaimban… Én szóltam. (:

Minerva McGalagony kellemes hangulatban fogyasztotta el a vajsörét. A közeli kandallóban vidám tűzlángok táncoltak, a fogadó szalonjában nyüzsgött az élet. A professzorasszony titkon nagyon örült, hogy Dumbledore mégis engedélyezte a hetedévesek hétvégi kirándulását, noha két hét múlva kezdődött a karácsonyi szünet. Senkinek sem vallotta volna be, de nem csak a varázsszálló ódon tornyocskái, régen faragott bútorai ragadták magával a boszorkányt, de kétes híre is. Körülbelül tizenöt éve izgatta az emberek fantáziáját egy helyi legenda, miszerint a fogadóban egy láthatatlan incubus tanyázik, és magányos nők szobájába tör be, hogy elcsábítsa őket.

– Amondó vagyok, hogy meg kellene várnunk a hóvihar végét – jegyezte meg Piton, miközben tekintetét unottan körbejáratta a szalonban tartózkodó embereken. A Roxfortos diákokon kívül voltak átutazó varázslók, egy jókedvű boszorkánytársaság, és néhány helyi kétesnek tűnő alak, akik a sarokban álló asztalnál tárgyaltak valamiről. – Ilyen ítéletidőben nem indulhatunk el holnap reggel.

– Egyetértek, Perselus – bólogatott McGalagony. Egy közeli asztalnál tucatnyi Roxfortos beszélgetett, majd váratlanul Hermione Granger felpattant közülük.

– Ezt felejtsétek el! Nem fogtok a szobámba jönni és pizsamás bulit tartani! Engem nem érdekel, hogy legutóbb abban a szobában járt az állítólagos incubus. Nem jöhettek be, és kész! Az az én szobám. Egyébként pedig örülnék, ha utána olvasnátok a dolgoknak, mert amit az újságokban írtak, nevetséges. Az incubus-teória egyenesen megdöbbentő. Nem hiszem el, hogy tényleg van valaki, aki beveszi ezt az ostoba fikciót. Égbekiáltóak a bizonyítékok, mely szerint nem incubus az elkövető, a tömeg mégsem tudja összerakni a kirakós darabkáit… Ne legyetek naivak! – hagyta ott a többieket a griffendéles.

– Nem baj, eddig úgy sem csapott le kétszer ugyanabban a szobában az incubus – vont vállat nevetne Parvati. – Akkor legyen nálunk a buli…

Perselus Piton felvont szemöldökkel figyelte a jelenetet, ahogy Granger kivonja magát a társaságból, és inkább a kandalló mellé kuporodott  egy ülőpárnára, ott kezdett olvasgatni. McGalagony mosolyogva figyelte Piton reakcióit. A bájitaltan tanár alig észrevehetően felszisszent a félig titokban szervezett pizsamaparti gondolatától. Tudta, hogy már a tervtől is vérszemet kapott, és nyilván egész éjszaka járőrözni fog a folyosókon, míg ő a szobájában töltheti az éjszakát.

– Még, hogy buli… – morgott Piton az orra alatt. – Ne is álmodjatok róla…

– Legalább Hermione Grangerre nem lesz gondja, Perselus… Tényleg nem bánja, hogy magára bízom az éjszakai ügyeletet?

– Tényleg nem bánom.

Az este tíz óra gyorsan elérkezett a diákok számára, és a takarodó értelmében mindenkinek a szobájába kellett menni. Hermione Granger ásítva állt fel a kandalló mellől, a hóna alá csapta a könyvét, majd kényelmesen felbaktatott az első emeleti, 113-as számú szobába. Odabent kellemes meleg és fahéjas, narancsos illat fogadta. A szükséges fényről több tucat megbűvölt, és tükör elé helyezett gyertya gondoskodott.

A griffendéles lány vidáman zárta be maga mögött az ajtót. Kivette a csatot a hajából, és az ajtó mellett található konzolasztalkára tette, akárcsak a könyvét, meg a varázspálcáját, majd gondolt egyet, és az ágyba vetette magát. A matrac izgalmasan süppedt be alatta, ahogy a párnák közé fúrta magát.

– Ó, te gátlástalan incubus, tégy magadévá! – nevetett hangosan, aztán kuncogva felült, levette a kardigánját. – Tökkelütöttek, akik ezt beveszik – prüszkölt a fejét rázva. Rövid ideig tanulmányozta az ággyal szemközti falon lógó festményt, ami egy őszi erdőszélen álldogáló résnyire nyitott kertkaput ábrázolt. Tetszett neki kép barnás, sárgás összhangja, várakozást keltett a lányban, aztán tekintete továbbsiklott.

Felállt, odasétált az ablakhoz, hogy néhány perces gyönyörködés után behúzza a sötétítőket, és kizárja az érintetlen, fehér hóvilágot. Pulóverét az ágy széléről a fotelba tette, lerúgta a csizmáját, majd levette a nadrágját is. Sötétbordó pólóban, bugyiban, és térdig érő, szürke, vastag zokniban kezdett kutatni a bőröndjében. Amikor megtalálta a fürdéshez szükséges hozzávalókat, a fürdőszobába vándorolt.

Megnyitotta a csapokat, illatos fürdőgolyókat dobott a kádba, és várta, hogy megteljen forró vízzel az apró medence. Egy hatalmas, fehér fürdőlepedőt készített a kád mellé, majd visszament a szobába, egy újabb rövid kutatás után megtalálta az utazótáskája szélébe rejtett ici-pici üvegcsét, amit a varázspálcájával rendes méretére bűvölt. Miután kinyitotta, és beleszagolt, óvatosan meghúzta az üveget. A krémlikőr selymes íze csak fokozta a jókedvét.

Megragadta a varázspálcáját, tett néhány határozott kézmozdulatot vele.

– Nincs hopponálás, nincs illúziókeltés, nincs hallucináció – nevetett, majd a fotelbe dobta a pálcáját. Levette a pólóját, és azt is a nadrágjára hajította; felkapta a likőrös üveget, valamint az újonnan vásárolt, a helyi legendáról szóló könyvet, hogy a fürdőkádban folytassa a túlmagyarázott történetet.

Perselus Piton éjfélig egykedvűen mászkált a folyosókon, és tucatnyi diákot szóbeli megrovásban részesített, Harry Pottert és Ron Weasleyt egyhetes büntetőmunkára is ítélte, amiért megpróbáltak leosonni a második emeletről az egy szinttel lejjebb elszállásolt lányok bulijába. Amikor negyed egy körül megunta a dolgot, felment a szobájába és abban reménykedett, hogy az idióta diákjai lesznek annyira rafináltak, legalább halkan kezdenek fékevesztett mulatozásba. Nem szerette volna, ha felébresztik McGalagonyt a túl hangos zenével, vagy az ajtócsapkodással.

Egy gyors zuhanyozást követően hanyagul megtörölközött, majd meztelenül kiábrándította magát, hogy észrevétlenné válhasson mások számára. Kettőt koppintott a szoba falán függő, általa megigézett tükörre, és sorra bepillantott a fogadó hálószobáiba. A legtöbbjében, hála a Roxfortosoknak pezsgő társasági élet zajlott. Piton láthatatlanul megrázta a fejét, majd tovább nézelődött, míg rá nem akadt Hermione Granger szobájára. A griffendéles lány félálomban feküdt az ágyán, betakarózva, egy nyitott könyvvel a hasán.

A férfi elvigyorodott, majd egy halk varázslat elmormolását követően belépett a tükör mellett függő, nyitott ajtajú szekrényt ábrázoló festménybe, hogy egy emelettel lejjebb, Hermione szobájában bukkanjon fel. Mindig is csodálta a saját kreativitását, hogyan tudta létrehozni a titkosajtó-varázslatot.

Hermione Granger szobájában kellemes félhomály fogadta, alig néhány gyertya égett. A lány résnyire nyílt szájjal aludt, rakoncátlan hajtincsei az arcába lógtak. Piton árnyéka nesztelenül az ágyhoz lépett, elvette a lány hasáról a könyvet, és az éjjeli szekrényre tette. Lassan lehúzta a griffendélesről a takarót, a lány mellé térdelt, félresimogatta Hermione nyakából a hajat, majd csókolgatni kezdte a nyakát. Pár másodperc múlva az iskolaelső kinyitotta a szemét, és csodálkozó tekintettel meredt egy meztelen vállra, és a hozzá érő csiklandozó, sötét hajtincsekre. Ismerte ezt a fanyar, férfias illatot. Megnyugodva hunyta le újra a szemét.

– Mondtam, hogy nem incubus – sóhajtotta, aztán kezével keresni kezdte az árnyék derekát. Meg-megremegő ujjaival szelíden simogatta az őt becézgető csontos hátát.

– Most inkább hallgass – morogta rekedten a férfi, így a lány mosolyogva tett eleget a kérésének. Egyszerűen élvezte, hogy tudja, mi történik vele. Óvatosan beleharapott a csábító közelségben lévő vállba, mire vendége vigyorogva felszisszent. – Nem félsz tőlem?

– Nem beszélhetek – nyögte vidáman Hermione, miközben tovább simogatta a férfi hátát, csókolgatta a vállát, majd a nyakát. Egy pillanatig Victor Krumra gondolt, de gyorsan elhessegette a távoli emléket. Elvégre már több, mint egy éve nem találkozott a fiúval, valószínűleg ő már régen elfelejtette, vagy mással helyettesítette Hermionét… De rég is volt az a bolgár nyaralás…

Pitonnak tetszett az új szituáció, újabb izgalmas kalandnak ígérkezett a fogadóbéli éjszaka. Granger nyakának ízlelgetése után úgy döntött, megcsókolja a diákját. Ahogy ajka a griffendéles forró szájára tapadt, és a lány készséggel visszacsókolt, tudta, hogy nincs megállás a lejtőn. Hosszan, szenvedélyesen csókolták egymást, ezalatt Hermione magára húzta a férfit, Piton pedig felgyűrte az eminens hálóingjét, hogy a hasát és a mellét kezdje simogatni.

A diáklány pihegve nyögött fel a céltudatos érintésektől, és egy pillanatra a tanára szemébe nézett, majd igyekezett ugyanolyan gyorsan visszasüppedni a választott vakságba, nehogy Pitonnak feltűnjön a dolog. Millió kérdése lett volna, de ezeket inkább mélyen elásta magában, szimplán csak élvezni akarta a sors adta perceket.

Perselus pont akkor pillantott le a lányra, amikor az is éppen őt fürkészte. Úgy tűnt a férfinak, mintha pont a szemébe néztek volna, bár tudta, hogy ez képtelenség. Ráadásul, ahogy Granger ezután lehunyta a szemét, úgy tűnt, mintha félig az álmok birodalmába vonulna vissza, ezért felesleges rágódás helyett inkább csókolgatni kezdte Hermione hegyes kis kebleit.

A vártnál jobban izgatta a lány feszes, izmos teste, ahogy nyöszörgött és vonaglott csókjai és harapásai tengerében. Hosszú, csontos ujjaival ráérősen, de határozottan simogatta a griffendéles vonalait, egyre lejjebb és lejjebb keresve titkos, kis ösvényeket. Hermione először megharapta az alsó ajkát, megfeszítette a testét. Nem akarta elhinni, hogy mindez vele történik. Sokkal finomabb, sokkal bizalmasabb érintések alapozták meg gyönyörét, semmint amit Victor mellett átélt. Amikor Piton ajkai szintén elkezdtek lefelé siklani a hasán, egyszerűen felsikoltott.

Hermione igyekezett uralkodni az érzésein, de képtelenségnek tűnt a feladat. Próbálta elterelni a figyelmét, simogatta a férfi nyakszirtjét, mélyen a hajába túrt, de ez sem segített a saját kínzó gyönyörén. Úgy érezte, mintha lángra kapna a bőre, valamint a bőre alatt a hajszálerek, amelyek egyre vastagodnak, és végül a szívéhez érnek. Egyetlen, véget nem érő tűztengernek tűnt az ereiben lüktető vér. Voltak pillanatok, amikor azon kapta magát, hogy elfelejt levegőt venni.

– Kegyelmezz… – suttogta kiszáradt szájjal a férfinak, mire az csak nevetett, és lassan elindult felfelé Granger testén, vissza a hasán keresztül, a mellén át a nyakáig. Hermione reszketve várta a következő, égig repítő ingert, szorosan ölelve a férfit. – Csak azt szeretném kérni… hogy az elején… lassan csináld…

– Rendben – bólintott Piton, maga sem értette, miért. Eddig csak szó nélkül elvette, amit akart, kizárólag a saját játékszabályai szerint élt, de most jó volt egy kicsit engedni. Mintha egy kis pluszt adott volna a pásztoróra izgalmához. Olyan volt, mintha ismerték volna egymást, annyira természetesnek tűnt a lány bizalmas kérése. Vágyakozó csókot váltottak, miközben testük eggyé vált. Különösen tetszett Pitonnak, ahogy a lány visszafojtotta alatta a lélegzetét, majd halkan, jólesően felnyögött.

Ahogy lassan elragadták őket az ösztönök, Granger is egyre követelőbb lett, egyre többet akart a férfiból. Tudta, hogy biztonságban Perselus karjában, és ez szabadsággal, bátorsággal ruházta fel.

Órákon keresztül szeretkeztek, de hajnalban Hermionét elnyomta az álom, mikor izzadtan feküdtek egymás ölelésében. Piton fáradtan és kielégülten nézett maga elé, száját titokzatos mosolyra húzta. Szelíden kiszabadította magát a lány karjaiból, betakarta a griffendélest, majd fogta a likőrös üveget, és ahogy jött, úgy távozott. Egy percig eljátszott a gondolattal, hogy a diákjával marad egészen reggelig, és néhány óra alvás után esetleg folytathatnák egymás szenvedélyes gyötrését; aztán elvetette az ötletet. Nem bonyolíthatja túl a játékot, akármennyire is csábította a lehetőség.

A szobájában változatlanul csúfondárosan mosolygott, mikor leült az ágya szélére, és meghúzta az üveget. Legmélyebb megdöbbenésére Granger újra meglepte, hiszen az egyik kedvenc likőrjét érezte a szájában. Néhány korty után eldöntötte, túl fáradt ahhoz, hogy lezuhanyozzon, és majd inkább reggel pótolja a dolgot. Alig dőlt el a párnáin, máris elnyomta az álom.

Másnap délelőtt Hermione nem akarta elhinni, ami az éjjel történt, noha észrevette, hogy a likőrje szőrén-szálán eltűnt. Miután összepakolt, és felöltözött, a szalonban várta be a barátait, akik csak nagyon lassan keveredtek elő. Egyik fiú fáradtabbnak tűnt, mint a másik.

– Őrületes bulit hagytál ki, Hermione. Egy életre bánni fogod, amiért nem jöttél át Parvatiékhoz tegnap – ült le a kávéját kevergető lány mellé Ron. Harry csak mosolyogva bólogatott.

– Ha tudnád, hogy Ron miket művelt… Nagy égésekről maradtál le – szólalt meg végül, amin Hermione csak álmatagon somolygott. – Mondjuk, neked is elég karikás a szemed… Mi történt az éjjel?

– Meglátogatott az incubus? – kiáltott fel Ron, mitől az egész szalonban megállt az élet. Többek között az éppen belépő bájitaltan tanár is megdermedt.

– Természetesen nem. Ebben a fogadóban sosem járt incubus. Mindössze annyi történt, hogy sokat olvastam, és Piton professzor egyszer bejött razziát tartani, aztán elvette a likőrömet… Tőletek pedig nem tudtam aludni! – válaszolta hangosan a lány. Barna szemei szikrákat szórtak a kínos csendtől. – Emberek, vége a műsornak! – kiáltott fel dühösen, mire lassacskán folytatódtak a beszélgetések, és némi alapzaj támadt a helyiségben. – Egyébként szerintem McGalagony reggel vizitet fog tartani a szobákban, és úgy gondolom, hogy a katasztrófa sújtotta övezetekben élőket megbünteti. Én a ti helyetekben felmennék, és segítenék takarítani a lányoknak – morogta halkan a fiúknak.

– Ebben lehet valami – ásított Ron, majd felállt az asztaltól. – Ha nem is segítek takarítani, de nézem, amit csinálnak…

– Vigyázz, Hermione, itt jön Piton! Tegnap este megbüntetett minket… – súgta oda Harry a lánynak, aztán ő is felállt, és a barátja után iszkolt. Hermione a szemét forgatva nézett a barátai után, miközben szórakozottan kavargatta a kávéját. Piton professzor állt meg az asztala mellett.

– Jó reggelt, Granger. Leülhetek? – kérdezte rekedt hangon a professzor. Hermione fülig pirult, majd bólintott. Piton letette a csészéjét, és leült a lánnyal szembe. – Az imént én is hallottam, amikor kijelentette, hogy múlt éjszaka elvettem öntől egy üveg alkoholt egy razzia során – folytatta halkan, hogy csak a lány hallja. A griffendéles lány zavartan elmosolyodott, aztán a férfi szemébe nézett.

– Mert így történt, uram.

– Meglep, amit állít – kortyolt a kávéjába Piton.

– Nem fogom hangoztatni, ami történt.

– Nocsak…

– Úgy sem hinne nekem senki – vont vállat az iskolaelső. – Bár egyébként sem számítana, hogy hisznek-e… Mindenesetre én nem fogom tovább dagasztani az incubusról szóló legendát.

– Amikor először hallottam, nevetnem kellett – ismerte el Piton. – De most mit csináljak magával, Granger?

– Egy-két tippem még lett volna, de aztán elaludtam, és reggel egyedül ébredtem, uram.

– Hogy aludt?

– Nagyon jól. Mélyen. És ön?

– Én is.

– Ez őrület – kortyolt a kávéjába Hermione.

– Valóban – tette ugyanazt Piton is. Egyszerre néztek ki az ablakon, majd egyszerre pillantottak a másikra. Kellemes, zavart légkör uralkodott körülöttük.

– Odakint még mindig szakad a hó – jegyezte meg a lány.

– Imádkozzon, hogy ne álljon el, mert akkor még egy éjszakát maradunk – húzta gúnyos mosolyra a száját a férfi. Hermione szeme felcsillant, aztán kacéran megmosolyogta Piton mondatát.

– Nem hinném, hogy egyedül én örülnék, ha itt töltenénk még egy napot.

– Ezt nem is állítottam, Granger…

7 megjegyzés: “Fogadó A Megfáradt Mágushoz

  1. Szia!

    Bekukkantottam hozzád, és milyen jól tettem. :)) Nagyon tetszett ez a kis novella. Tulajdonképpen mindig is nagyon szerettem ezeket az SS/HG történeteket. Az Amarant sorozat nagy kedvencem. Már nagyon hiányzott egy jó kis novella. Kicsit belefásultam a regényekbe, főleg a frissítésekre való várakozásokra. Szóval, nagyon örültem neki.

    puszi

    SSR

  2. admin on 2010-11-30 at 13:02 said:

    Szia, nagyon örülök, hogy benéztél, és olvastad. 🙂 Egy kis nosztalgiázásnak szántam a novellát, semmi komoly célom nem volt vele. Mondjuk, a tartalmán ez tökéletesen érezhető is. Khm… 🙂 Cupp, gyere máskor is: angel8

  3. Szia!

    Nem is tudom, mivel is kezdjem… Egyszerűen imádom az írásaidat, és annak ellenére, hogy szívesebben olvasok folytatásos történeteket, a te novelláidat soha nem unom meg. Nagy rajongója vagyok a Nefelejcs és Hollónak, valamint az Aramant sorozatnak is. Remélem nem veszed pofátlanságnak, hogy ilyen kéréssel fordulok hozzád, de szeretném az engedélyedet kérni, hogy néhány írásodat feltehessem a saját fanfiction oldalamra. Sokat jelentene, ha a te történeteid is felkerülhetnének. Előre is köszönöm a válaszodat. Addig is rengeteg ihletet kívánok.

    Maradok őszinte rajongód:
    Sailor Vénusz (a Fanfiction Palota főszerkesztője)

  4. angel8 on 2011-07-06 at 10:29 said:

    Szia,
    dehogy veszem pofátlanságnak, vidd nyugodtan, amit elég jónak tartasz. 🙂 Én köszönöm, hogy írtál. Ha szeretnéd, linket is cserélhetünk.
    Üdvözlettel:
    angel8 (a saját blogjának főszerkesztője) 😛

  5. :D on 2011-08-05 at 10:19 said:

    Hihetetlen jók az írásaid 😀 Élmény őket olvassni. Egyszerűen nem tudom abbahagyni az olvasásst legszívessebben egész nap itt ülnék 😀

  6. angel8 on 2011-08-05 at 14:35 said:

    Csak annyit olvass, amennyi jól esik. 😀 (Azért néha járj egyet a szabad ég alatt, ne csak mindig a gép előtt ülj!) 😀 😀 😀

  7. Emyke on 2012-03-30 at 22:48 said:

    Szia!

    Szerelmes vagyok a párosba, úgyhogy elkezdtem újraolvasni a régi kedvenceket, és azokat, amikhez még nem volt szerencsém. Igazán egyedi volt az ötleted az incubussal:D Piton pedig meggyőző volt:)) Imádom az írásaidat!

Post Navigation