Első napom a NOÉ-nál

Múlt héten eldöntöttem, hogy mától csinálok valami hasznosat is, ezért írtam a Noé Állatotthonnak, miszerint szívesen vállalnék egy kis önkéntes munkát náluk. (Úgy is gyakran nézegetem az oldalukat, imádom az állatokat, nem riadok vissza egy kis melótól, akkor meg miért ne?)
Egy kedves hölgy gyorsan válaszolt is az e-mailemre, hogy szeretettel várnak, de váltóruhát vigyek, mert az állatok “hamar gondoskodnak az új dizájnról”… (((:
Én ebből azt szűrtem le, hogy viszek egy darab játszós farmert, amit majd szépen átcserélek, és nem lesz semmi gond… Ahha. Mire odaértem, már két aranyos kiskutya összeugrált – másfél perc után az utcai (fekete) nadrágom és a kabátom egyaránt kutyuli lábnyom-mintás lett. (Persze ez nekem nagyon tetszett, hiszen az állatoknak szimpatikus voltam. Egyik-másik biztos azt hitte, hogy esetleg haza fogom hozni, és én leszek az új gazdija… Szegénykék.)

Szóval felkalauzoltak az állatotthonhoz, ott kedvesen odairányítottak a kis faházhoz, ahol elmondták gyorsan, hogy körülbelül mi hogyan működik (a házi rendet előzőleg elolvastam a neten), megmutatták, hol tudok átöltözni.
Gyorsan átvettem a nadrágomat, ez idő alatt kerítettek nekem egy piros gumicsizmát, és egy rikító sárga esőkabátot – amit utólag is nagyon szépen köszönök – hogy inkább azt koszoljam össze, ne az utcai ruhámat.
Ezután kaptam egy talicskát, egy lombseprűt, egy lapátot (meg tucatnyi zsákot, plusz gumikesztyűt), és egy célfeladatot: takarítsam ki hollók, varjak, és egyéb madarak [mellékesen megjegyzem: szép nagy, kb. 30-40 m2 alapterületű] ketrecét. (Itt egyébként két-három macsek is lakik éppen, nekik ez a lábadozó részlegük.)

Két és fél óra alatt sem végeztem teljesen, mert talán 85%-ban lettem kész, de nagyon elfáradtam. (: Telilapátoltam négy és fél zsákot gazzal, lehullott falevéllel, és sok-sok kakával. Még az állandó eső sem zavart. Jól éreztem magamat. Amikorra végleg kifulladtam, segítettek lehordani a talicskával a szemetet, szóval tényleg egy szavam sem lehet. (:

Pihenés gyanánt körülnéztem a területen, és találkoztam csüngőhasú malackákkal, struccokkal és emukkal, mindenféle baromfiakkal (és hölgyeikkel is), és egy csacsival, valamint rengeteg, ázott, didergő kutyussal. Volt köztük morcos, fekete komondor; szuszogó angol bulldog; vidám, háromlábú vizslakeverék; szeretetéhes idős és fiatal szőrgombóc egyaránt. Voltak, akik olyan áhítattal közelítettek meg, mert egy kis simogatásra vágytak, hogy összefacsarodott a szívem. Azokat a félénk farkcsóválásokat és halk hümmögéseket komolyan mondom, minden embernek látnia és hallania kellene.

A kedvencem egy hosszú szőrű, szürkés, sáros, idősebbnek tűnő, nagy testű kutyuló lett, aki talán valami pásztorkutya és nem tudom minek a keveréke lehet. A nevét sajnos nem tudtam meg, de legközelebb kiderítem, mert tudom, hogy melyik ólban lakik. (: Fantasztikusan szelíd volt, és láttam rajta, hogy legszívesebben a lábamra ülne, hogy ne menjek sehova, csak cirógassam a kobakját. Látni lehet a szeretetet és a reménykedést a tekintetében, pedig nyilván meggyötörte az élet, hiszen egy állatotthonba került, ahelyett, hogy a gazdája mellett lenne.

Ahogy hátrasétáltam a Minimenhely részlegre (ide a balesetes, ápolásra szoruló, másik menhelyekről kimenekített kis páciensek kerülnek), találkoztam egy kedves ismerőssel, akivel egy utcában lakunk. Ő körbevezetett a hátsó fronton, megmutatta a bulldogmenedéket és a boxeres kenneleket, így végre személyesen is találkoztam Kirával, Bellával, Bélussal, Bombával és a többiekkel. (Jaj, szegénykék, mennyire nem szerették a mai esőt… hiába… méret ide vagy oda… a boxer egy szobakutya… egy nagyra nőtt öleb…) (:
Bélus és Bomba teljesen elvarázsolt. Fogadni mernék, hogy Bombának az a kajla füle a szexepilje… és Bélus… amennyire én láttam: egy eleven tündér.

Összességében nagyon szép napom volt, és talán egy kicsit hasznos is voltam. Megismerkedtem néhány emberrel, és sok-sok állatkával – egyaránt szeretettel fogadott Mindenki. Egy ilyen nap után egész egyszerűen nem tudok nem visszamenni máskor. Muszáj lesz. (: Belopták magukat a szívembe.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation