A magány legjobb ellenszere a csínytevés

Tegnap történt. (Azóta is furcsán néz rám a Gazdi, de nem tudja a fejemre bizonyítani a dolgot. Természetesen meg lehet próbálni, de tárgyi bizonyíték nincs a bűnesetre…)

Múlt délután magamra hagytak cirka három órára a lakásban. Ez kutyuló szemmel borzasztóan hosszú idő, ha éppen semmivel sem tudod lekötni magad. Még szerencse, hogy én ennél talpraesettebb és ötletesebb voltam. (A mardosó éhségemet meg sem említem…)

(Na jó… annyira azért nem voltam éhes, inkább egy kicsit torkos, de ez a történtek szempontjából nem kulcsfontosságú.)

Egyedül maradtam, én, a szeretnivaló, kényeztetésre vágyó eb… Egyedül a folyton rágó Visonkával, aki valóságos kis ördög módjára hívta fel a figyelmemet a konyhában egy bizonyos illatra… Mintha én nem éreztem volna…

Egy hatalmas adag, őrizetlen diós sütemény volt az asztalon. Bebugyolálva, letakarva – Gazdáék azt hitték, hogy el tudják rejteni az én szemem, illetve orrom elől… Alábecsültek.

Innen jön a spekuláció része a történetnek. Ha én tettem volna, amit ugye nem tudnak rám bizonyítani, mert nincs szemtanú, akkor én úgy szereztem volna meg a diós süteményt, hogy felugrok a székre, és két lábbal asztalra állok. Hol az egyik, hol a másik lábamra támaszkodtam volna, hogy kirágjam, kikaparjam a csomagolásából a felséges illatú desszertet. Amikor a zacskó kiszakad, akkor félig az asztalnál fogyasztottam volna el, mint egy ember; aztán rájöttem volna, hogy én mégis csak egy boxi vagyok, ezért a sütemény másik felét a pihe-puha ágy kellős közepén csócsáltam volna meg.

Mivel azonban sem beszélő szemtanút, sem egyéb tárgyi bizonyítékot (fotó, filmfelvétel, stb.) nem tudnak felmutatni, ezért nem hozhatnak ítéletet. (Szerintem a disznó volt!) Én ártatlan vagyok, engem csak magamra hagytak a lakásban, társ nélkül, magányosan… Nem én tettem. (: Vagy bizonyítsák be! (;

“A helyszínre megérkezvén azt tapasztaltam, hogy az összes diós sütemény hiányzik az asztalról. A csomagolást felszakították, a konyharuhát félretúrták. A tányér üresen árválkodott a konyhában. Dióra utaló nyomokat találtam az asztalterítőn, a konyha padlóján, a szobai szőnyegen, de még az ágyban is. Közvetlen bizonyíték sajnos nincs, ismeretlen elkövető ellen nem szeretnék vádat emelni, mert ÉN MEG AKAROM BÜNTETNI A TORKOS TETTEST. Ennek hiányában azonban csak a gyanú marad, így az ítélet nem jogerős.” – nyilatkozta a túl jószívű Gazda.

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation