Disznó kapcsolatok

Nem tudom, hogyan kezdjem, ezért rögtön a közepébe csapok. Mostanában egyre különösebben alakulnak a kapcsolataim. A disznókkal. Kicsit pontosabban a kis disznókkal: sündisznókkal, tengeri malacokkal (vagyis apró, visító disznókkal) és hasonló állatkákkal.

Minden a Gazdáékkal kezdődött, amikor összeköltöztek és én nyertem még egy Gazdát, két madarat, valamint a Visonkát. Ők máshogy nevezik, de ők nem ismerik a kis, szőrös, igazi énjét. (Mert van neki… Nem is akármilyen.) Visonka egy tengeri malac. Egy megátalkodott, folyamatosan a száját jártató (ami vagy evésben, vagy hangadásban merül ki) disznó.

Mivel én egy jólnevelt hölgy vagyok, aki (ha igazán el akar érni valamit) rendesen viselkedik, ezért egy ideje a Gazdi kísérletezni kezdett velem. Visonka ketrecének takarításakor a jószág egy széken várakozik, a Gazdi pedig ugye rettentően el van foglalva, így nem tudja szemmel tartani az állatot. ÉS EKKOR LÉPEK ÉN A KÉPBE! Odaállok a szék elé, és én figyelem a disznó minden gyanús mozdulatát. Általában (hogy ne tűnjek olyan nagynak és félelmetesnek) még a fejemet is a célállat mellé teszem, és ilyenkor eleinte lopva szagmintát is gyűjtök, aztán felbátorodom: néha még a nyelvemet is kidugom, hátha meg tudom nyalintani a lábacskáját, vagy a püspökfalatját.

Az a disznóság az egészben, hogy Visonka látszólag kedveli ezt. Könnyen feloldódik a társaságomban, és ugyanúgy szövegelni kezd nekem, mintha rácsok választanának el minket egymástól. (Talán el sem jut az agyáig, hogy bármikor bekaphatnám… Mit mondjak… nem egy zseni ez a malac.) A múltkor már annyira biztonságban érezte magát mellettem (nem hiába, nagy vagyok és erős!), hogy felállt az orromra és szembe nézett velem! Hát ezen meglepődtem, mondanom sem kell. Ekkor viszont neki kellett meglepődnie, mert az én nyelvem messzire elér! Amíg ő félig felmászott az orromra, addig én végignyaltam a hasát. Szőrös íze volt, de tetszett. (Viszont a Gazda megfordult, ránk nézett, és nem akart hinni a szemének. Elkapta előlem a disznót, nehogy valamelyikünk valami meggondolatlanságot csinálhasson. Állítólag engem féltett, mert Vison nagyot tud harapni – akár az orromba is! – de ha belegondolok, én bármikor darabokra tudom nyalni a kis rozettás szőrgombócot.)

Már teljesen hozzászoktam. Talán meg is kedveltem. Emlékszem, amikor még egy éve, éjjel elkezdett enni vagy dumálni (NEKEM?! ÉJJEL?! EZ NEM NORMÁLIS!), kénytelen voltam odamenni, és rámorogni, hogy AZONNAL HAGYJA ABBA A HANGADÁST, MERT ZAVAR AZ ALVÁSBAN. Mára ez a helyzet megváltozott. Vagy a jószág beszél kevesebbet (ez kizárt), vagy én alszom mélyebben. Mindenesetre a kapcsolatunk állati.

Más. Sétáink alkalmával, főleg esténként rengetegszer találkozunk sündisznóval. Ezek aztán a szúrós népség! Sajnos a Gazdáék megint csak engem féltenek, ezért nem engednek a közelükbe. (Igazából a tüskebökiket kellene félteni, mert én aztán leszagolnám róluk a tüskéket…) Futólag ismerek egy kutyát, aki annyira szerette a sünöket nyalogatni, hogy az sem riasztotta el, ha már vérzett az orra és a nyelve. (Az a négylábú sem komplett, de ezt ne mondjátok vissza neki.) Én azért ennyire sosem ragadtatnám el magam. De ez nem biztos.

Így igazi sün helyett sípolós játéksünökkel múlatom az időmet, ha játszani támad kedvem. Ezekkel nem vagyok gyengéd, de hát nem is kell annak lennem. Imádom őket rágni. Mindig az orrukkal kezdem, azok olyan… finomak. A játék átvételét követő egy-két órában azzal vagyok elfoglalva, hogy orrtalanítsam azt (és ezáltal, hogy gazda-ideg-kímélő üzemmódba tegyem a sündisznót, síptalanítom is). Mert én figyelmes kutyuló vagyok, odafigyelek az apró részletekre is. A játéksün orr nélkül, és gumitövis nélkül tökéletes – de addig sokat kell rajta dolgozni. (A lerágott darabkákat egy ideig bőven elrejti a szőnyeg magas rojtja, tehát azzal sincs további teendő.) Az edzett Gazdák ilyesmin már ki sem akadnak.

3 megjegyzés: “Disznó kapcsolatok

  1. luxor on 2010-11-12 at 23:13 said:

    Nincs egy képed Visonkáról?

  2. admin on 2010-11-13 at 09:35 said:

    De van… 🙂 http://www.flickr.com/photos/52264022@N05/5171454610/

    és

    http://www.flickr.com/photos/52264022@N05/4847493646/

    (Ő egyébként eredetileg Anna malaca volt, csak nekem adta – hogy ne egy idegen kapja meg. Akkor még Lili volt a neve, de nálunk a “Rafi” név úgy tűnik, öröklődik. Jelenleg kb. 3-4 éves a kisasszony, nagyon kezes, nagyon sokat beszél.)

  3. luxor on 2010-11-13 at 17:39 said:

    Nagyon helyes, és milyen szép a színe. Köszi, hogy megmutattad.

Post Navigation