Nefelejcs és Holló: Újra meg újra (9. rész)

Október 24. szombat délután

Nefelejcs: Szerintem helyesen cselekedtünk.

Holló: Szerintem egy diktátor veszett el benned, Granger.

Nefelejcs: Ugyan, ez most nem számít.

Holló: Ezt valamiért sejtettem.

Nefelejcs: Gondolj arra, hogy befogadtunk egy gazdátlan kutyát.

Holló: Mindjárt táncra perdülök örömömben…

Nefelejcs: Nem bízol a döntéseimben, Édes?

Holló: Nem bízom az állatokban.

Nefelejcs: Nem lesz velük semmi gond. Tappancs és Muffin kutyus remekül kijönnek egymással. Példát vehetnél róluk.

Holló: Soha.

Nefelejcs: Semmi baj, Szerelmem, majd megszokod az új helyzetet.

Holló: Ezt nem lehet megszokni, Granger. Nem szeretem az állatokat. (És most ne mondd, hogy MÉG NEM. Nem és kész. Nem szeretem őket. Ők sem szeretnek engem.) Ráadásul nevetségesnek tartom az új védencedet. Ez nem is kutya! Ha már állatot kell tartani, legyen egy rendes méretű, normális formájú, nem idegesítő nevű állatunk. Igen, ebbe még hajlandó volnék beleegyezni. DE HOGY AZ ÖRDÖGBE VIGYEM EL SÉTÁLNI (MERT BIZTOS LESZ RÁ PRECEDENS, GRANGER!,ISMERLEK!!!), AMIKOR ILYEN SZÁNALMAS NEVE VAN AZ ÁLLATNAK? ÉN NEM FOGOK UTÁNA KIABÁLNI, HOGY “MUFFIN! MUFFIN, LÁBHOZ!”

Nefelejcs: Nem kell sétálnod vinni, Édes, ezt én megoldom.

Holló: Természetesen. Aztán egyszer megbetegszel (mert például a nyulad megharap, és elkapsz valami kórságot), ágynak esel, én ápollak és mellette gondozom a vadakat.

Nefelejcs: Túldramatizálod.

Holló: MIT?! A LEHETŐSÉGEIMET VAGY A KUTYA NEVÉT?!

Nefelejcs: Akkor nevezd át, és szólítsd úgy!

Holló: Horkoló Szőrgolyó lesz az új neve.

Nefelejcs: Így nem hívhatod. Arról pedig nem tehet, hogy horkol. Egy angol bulldog a papája, természetes, hogy horkol és röfög.

Holló: Az alakjából kiindulva egy csüngő hasú sertés is lehetett az anyja. Ez egy korcs, Granger.

Nefelejcs: Nem korcs! Egy tündéri és bájos keverék kutyagyerek. Az alakja pedig… félig bulldogos és… félig érdekes. A füle mindenképpen egy spánielre hasonlít.

Holló: Attól még ronda.

Nefelejcs: Nem mondhatsz ilyet egy kiskutyára. Majd kifejlődik, megkomolyodik, és rájössz, hogy nagy szükségünk volt erre a kis állatra.

Holló: Mindent szét fog rágni. Láttam a szemében a sátáni elhatározást.

Nefelejcs: Ugyan. Ha meg is rágcsál valamit, az csak azért lesz, mert nem foglalkozunk vele eleget. Gondolj arra, hogy alig fél éves szegényke, de azt is egy menhelyen töltötte. Nem foglalkozott vele senki, csak etették és itatták. Majd mi igazi otthont biztosítunk neki.

Holló: Lehetett volna normális kutyánk is…

Nefelejcs: Muffin egy normális kutya!

Holló: Érzem, hogy meg fogom én ezt bánni.

Nefelejcs: Hallgass az ösztöneidre! Tudod, hogy minden jól alakul.

Holló: Jól. Hogyne. Egy agyvérzéshez.

Nefelejcs: Inkább gyere fel, és nézd meg, mit művelnek Tappanccsal.

Holló: Megyek…

Nefelejcs: A pálcádat hagyd a pincében, kérlek…

Ide nem lehet megjegyzést írni.

Post Navigation