Az én alvókáim

Kényelmes kutyuló révén az alváshoz általában valamilyen puha segédeszközt használok. Ezek elsősorban fotelok, kanapék, ágyak és mindenképpen párnák, takarók szoktak lenni. A felsorolás pontosítása végett megemlítem még a Gazdát, ugyanis a hasán, a vállán, a lábán ugyancsak jókat lehet szundizni, bár ez attól is függ, hogy mennyire és mennyi ideig képes az ember egy helyben maradni. (Mert, ha mocorog, akkor felébredek. És az nem jó ilyenkor.)

Az éjszakáimat általában a díványon, a nagy alvóka-párnáim között töltöm (ha a Gazdáék eleget könyörögtek, hogy hagyjam el az ágyukat, mert most már tényleg aludni akarnak…). Napközben, amikor nem jövök-megyek a lakásban, akkor az ágyukon fekszem. Ha elöl marad az ágynemű, akkor természetesen a kupac közepén, ahol a legpuhább és legsüppedősebb a párnahegy. Nem tehetek róla, én egy kemény izomzatú kutyuló vagyok, szükségem van a kényelemre a lelki harmóniámhoz. Lehet, hogy komformista vagyok, de hülye, aki nem.

Amikor napfürdőzni támad kedvem, álmosan átszédelgek az erkélyajtó előtti relaxációs zugomba, ahol a zen életmódomat folytatom. (CSAK EGYETLEN PICI PÁRNA VAN!!!) Ilyenkor mélyen magamba nézek, ami rendszerint durva alvás-zajjal zárul.

Ha már itt tartunk, beszéljük a horkolásról. Én alig horkolok, hetente talán csak háromszor-négyszer szoktak felébredni a Gazdáék arra, hogy én mélyen alszom – tehát ez nem számít soknak. Amikor nem halláskárosító módon csucsukálok, akkor vagy közepes hangerővel szuszogok vagy hortyogok. (Ilyenkor a bőrlebernyegeim táncot járnak a szám szélén.)

Néha még a nyelvemet is kint felejtem, olyan gyorsan elalszom. De ez nem baj, mert gyakran azt álmodom, hogy iszom vagy eszem valamit, ilyenkor mások is láthatják, hogy álmomban is milyen gyorsan tudok lefetyeleni.

Különleges alvóképességem a buborékolás. Ez úgy működik, hogy mélyen elrejtem a fejemet a párnák közé, és légzés közben hangos, buborékoló hangot hallatok. (Mint észrevehetted: olyan, mint néma alvás, előttem szinte teljesen ismeretlen. Én tulajdonképpen amondó vagyok, hogy jobb, ha hallja a Gazda, mit ügyködök éppen. A nagy csend csak gyanúba kever…)

2 megjegyzés: “Az én alvókáim

  1. Ééédes ez a kutyi-lány!!! 🙂

  2. admin on 2010-10-31 at 12:42 said:

    Aha… Az előbb kávézni szerettem volna, de szeretetrohamot kapott, és rám borította, amit meg akartam inni… Igaz, csak a felét – de akkor is… (: Mondjuk, rendes volt, mert lenyalta rólam… (((:

Post Navigation