Category Archives: Art

A nap képe

Looking up from inside an abandoned forgery/chimney in New Jersey

 

Forrás

Török Sophie: Szeresd!

– Szeresd! – sugja a halál – szeresd!
s te azt hiszed, életet kinál, mert hiszed:
szeretni annyi, mint kétszer élni.

Talán csak ájult madárka volt, elnyulva
dermedt tollai közt, mint leendő koporsóban
kit a halál kajánul kinált szánakozó
szivednek, vagy beteg kölyökkutya,
ki könyörgő kinálkozással követ az utcán
rádvetve lázas tekintetét – talán csak egy
hervadástól megriadt virág, vagy fiatal fa
letört gallya rimánkodott feléd a halál
fojtogató karmai közül, – szeresd! –
sugta a halál, s a veszendőt
meleg kezedbe adta.

S mikor már gyógyitó szivedre vontad
csititva rettegését, s szakadt gyökerének
véredben adtál ágyat – mikor már ujjongva
lested meg szemében a hálás eszméletet:
akkor a halál nevetve ütött kezedre
egyetlen nyomással kioltva jövőt és
reménykedést, – borzadó szemednek megmutatva:
amit szerettél: kifordult bamba szem,
rád, s a világra egyformán vicsorgó
görcsökbemeredt állkapocs.

– Szeresd! – sugja a halál –
de ne az életet szeresd,

mert az élet veszendő.

Tetoválók éjszakája 2014 (videó)

Zene: Ocho Macho – Mucho Tiempo

Charles Bukowski: Ez talán

pont olyan, mint az előző,
vagy mint a múltkori,
vagy mint az azelőtti.
pina,
fasz,
zűr.

csak te hiszed minden
alkalommal, hogy most végre
tényleg megtanultad:
hagyom, hadd csinálja úgy,
én meg majd így csinálom,
nem kell már egyszerre minden:

csak egy kis kényelem,
csak egy kis szex, csak egy
egészen aprócska
szerelem.

most várok megint
és közben kopnak az évek.
még mindig megvan
a rádióm és sárgák
a konyhafalak.
egymás után hajítom ki az
üvegeket és hallgatom
a léptek zaját.

reménykedem, hogy a halál
ennél valamivel kevesebb.

Forrás

Egy félelmetes ház Angyalföldön

Felfedeztem egy nagyon izgalmas házat Angyalföldön, az Árpád-híd közelében, pont a Teve utca folytatásánál, az Angyalföldi úton.

Térkép / Dériné köz

Elsőre semmi különös nincs rajta, csak egy régi társasház, néhol málló vakolattal, és a rosszul szellőző pincék jellegzetes szagával; aztán ahogy picit feljebb néztem, a bejárati ajtók felett található szobrok lenyűgöztek.

Baljós denevérek, majd keselyűk fogadnak, aztán még ijesztőbb lények várnak: valamilyen indíttatásból én szárnyas dinoszauruszként tudom beazonosítani a harmadik képen látható párost. (Milyen ember készít ilyen szobrokat, és főként miért?) Ki fogom deríteni.

(Volt még egy kapualj, amit két majom díszített, de azt nem tudtam lefotózni, mert nagyon belógott egy fa lombkoronája, és eltakarta az egészet. Késő ősszel megmutatom majd azt is.)

Denevérek

Dögkeselyűk

Gonosz szárnyas raptorok

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Continue Reading →

Susan Sontag: A fényképezésről

“Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.”

(28.oldal)

Néhány ikerlencsés csoda

Rolleiflex 2.8E Rollei_Magic_1960 Rolleiflex Automat 3

Lubitel Yashica Flexaret

Rolleiflex

Ágh István: Mit kívánjak neked?

Micsoda meztelen lehettél?
Még szívedet is láthatták
bőröd alatt, akik szerettek.
Micsoda kiszolgáltatott
lehettél valamikor
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm.
Mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
Miféle szelet küldjek, hogy kifordulj
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
Mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd
vagy lassan kifosztottak
mint az ártatlanokat szokás?
Hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb
papír-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess
hasadra hajtsam-e fejem
mint anyának a gyermek
koponyámmal döfködjelek?
Szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
Én nem akarlak bántani
a szerelem nélküli napok olyan gyorsak
egyszer csak találkozunk a halállal
akár egy kóbor kutyával éjfél után.
Mit kívánjak neked?
Folyam habján lásd meg csontvázadat?
Lehullott diófalevélbe harapj?
Micsoda keserűség a tied
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?

Julius Goth_IK kollekció

Kicsit elkéstem vele, mert csak most találtam rá erre a videóra, ami egy 2010/2011 őszi-téli férfit goth divatkollekciót mutat be. A ruhákat leginkább a posztapokaliptikus és militarista jelzőkkel lehetne körülírni, bár néhányról talán a félkész is elmondható volna… (:

Kíváncsi volnék, hogy Magyarországon mekkora sikert aratnának ezek a ruhák akár a kifutón, akár az utcán.

Forrás

Goth_ik; from fkjrk on Vimeo.

Hoppá-hoppá, kicsit jobban utána néztem ennek a Julius brandnek, ami egyébként idén már a 13. születésnapját ünnepli, és amit Tatsuro Horikawa álmodott meg 2001-ben. Elmondása alapján a fekete szín mindig is a kreatív palettájának az alapja volt, a fekete  szimbolizálja az avantgárdot, és egy előkelő, mélyen spirituális jelentéssel bír.

Évről-évre újabb kollekciókat készít, az idei 2014/2015 számomra kicsit túlzottan is futurisztikus és sokkal inkább a mély űrbe szánt, semmint a városi aszfaltra.

Linkek: Julius Fall-Winter 2012/2013 HALO; Julius Fall-Winter2014/2015 

Még több Julius