Category Archives: Apple

A tegnapi Hello Again Apple Event margójára

Kövezettek meg, de ez az új gép nagyon jól néz ki.

Alig várom, hogy az első szervizes tesztekből kiderüljön, hogy igazából nem is szeretnék egy ilyet, mert egy rémálom… (:

Space gray színben. Touch barral. (Hát milyen csodás volna felmatricázva, gondoljatok csak bele.)

Szerencsére túl sokba kerül pusztán irogatni és játszani, de akkor is gyönyörű szép.

macbookpro-notouchbar-1280x762

touchbar-photoshop-100690021-large

Munkahelyi aranyköpések / 12. rész

Kukoricasalátát rágok éppen a raktárban, bejön a kolléga, leül a másik asztalhoz kajálni.
Én: Kérsz a kukoricasalátámból?
Kolléga: Fúj. Nem.
Én: Pedig édes. Sweet. Supersweet.
Kolléga röhögve: Kettőtök közül legalább a kukorica legyen az!!!
Én röhögve: Bazmeeeeg.

Egy nappal később szintén a raktárban.
Kolléga: Hol voltál? Csapzott vagy.
Én: Jógázni voltam.
Kolléga: Na, akkor mutass valamit!
Én felemelem a lábamat elég magasra: Menne ez feljebb is, de a gatya miatt nem tudom…
Kolléga: Mégis elveszlek feleségül.
Én: Tudod, mikor…

Hétfő reggel:
Én: Össze kell gyűjtenem a webshopos ACC (apple accessories) eladásokat.
Kolléga: ACC PONT C PONT INF PONT!
Én: Jaj, már megint az Argó?!
Kolléga kiabálva: Ne engem basztass, amiért nem tudsz latinul!
Kolléga2 bejön a raktárba: Az senkit sem zavar, hogy odalett a Matyi?!

Kolléga előveszi a telefonján, és elkezdi nyomogatni: Jaj, már megint zaklat a John Appleseed.
(vagyis frissítés érkezett a céges appra)

Rendet tettem az asztalomon

Asztal

A legfontosabb dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül (balról jobbra):

  • Pacific Rim és Monet poszter a falon (hiába vagyok 30 éves)
  • hullahopp karikák (a kutya az asztalról nem szedi le és rágja meg őket)
  • iPhone 1th gen. (jelenleg is iPodként funkcionál és zenét hallgatok róla néha)
  • Praktika fényképezőgép, mellette egy Zenit fényképezőgép (alatta vaku (dobozban), mellette egy plusz obi)
  • egy doboz olajfesték, alatta fotózással kapcsolatos könyvek (bal alsó sarok)
  • terpentin, festékek, ecsetek a fehér MBP doboz előtt
  • Edison izzós asztali lámpám, mellette egy Kensington zár, amit már nem tudok aktívan használni, de sosem dobnám ki, mert irreálisan szeretem
  • külső vinyó (félig filmekkel és sorozatokkal), alatta három zacskó papírfénykép szétválogatásra várva, alatta egy doboz a sok tekercs negatívval, amiket eddig csináltam
  • homemade Minecraft hangulatvilágítás, mögötte az alaplap, amit szintén nem tudok kidobni valamiért (kész rejtély) (az üvegburán egy Darth Vader Angry Bird ül, az utolsó plüssfigura, amit anyától kaptam)
  • Darth Vader mellett egy frankó, fekete Tetris (néha játszom rajta, jó hangosan persze, hogy idegesítsem a kutyát)
  • az egész installáció egy hajóládán pihen (hátha egyszer meghívnak a Roxfortba)
  • az asztal jobb alsó sarkán TvelweSouth BookBook tokok (nagyon szeretem ezeket az álkódexeket, fantasztikus a tapintásuk)
  • könyvek itt-ott (ez egyébként jellemző az egész lakásra, bárhol könyvre lehet bukkanni) (meg növényre)
  • telefon, gép, ipad, egér

iPhone-ok All-in Flat

Ráadás képek:

a. felül az első iPhone-om, alul a jelenlegi

b. almost all-in (az iPod Touchomat sehol sem találom, azt hiszem, kölcsönadtam valakinek réges-régen; illetve a táskámban van még egy régi Shuffle is lemerülve)

c. lekerekített sarkak (egyébként észrevettem, hogy az Apple Watch mennyire hasonlít a legömbölyített formájával az első generációs iPhone-ra) (nagyon)

 

Az új makrolencsém

CMD

Izzószál

Kiara orr

Kiara bajusz

Kép a falon, az van!

Azt meséltem már, hogy a múltkor vettem a barkácsboltban szegeket és falecet; és mivel 100% lett az utolsó store auditunk, így bátorkodtam szétvágni az előző félévhez tartozó, de azóta lecserélt, nagy fali molinónkat?

APR_interior_2015

Hazahoztam az én részemet, amit már kiválasztottam negyedévvel ezelőtt magamnak, csináltam egy léckeretet a fenyőből, aztán ügyesen ráfeszítettem a szövetet, és lett egy 120×70 cm-es képem idehaza. A rámára feszítés művelete alig tartott tovább 15 percnél.

Tök jól illik a szobához ez a zöld árnyalat. Arra kellett volna figyelnem, hogy nem 70 cm, hanem csak 65 legyen a rövidebb oldal, mert alul az a fekete sáv az 5k iMac kijelzőjének a fekete kávája már; de sajna nem tudtam jobban feszíteni a molinót, hogy az eltűnjön. Most ilyen árnyékhatásnak tűnik a képen, de az gyakorlatilag a kép alja. Sebaj, azért én így is elnézegetem egy ideig.
Az ikeában egy 118×78 cm kép 16990HUF, én összehoztam 1500-ből egy meggyes sörrel megfejelve a dolgot. A 100-as doboz, színes fejű rajzszegből 64 darabot használtam el.
Zöldem

Munkahelyi aranyköpések / 11. rész

Mindeközben a céges cseten

Kolléga1: Nincs a cégben valamilyen 20-21″ demó iMac régi anyukámnak?

Kolléga2: Hát kérdezd meg anyukádat, hogy van-e neki a cégben régi demó iMac-je 😀

Kolléga3: Van itt egy 1.1-es Mac Pro. Az nem lenne jó neki? 😛

Én: De most az iMac a régi, vagy az anyukád?

Kolléga1: Nekem mennyi vicces kollégám van 😀

Munkahelyi aranyköpések / 10. rész

Kolléga1 a nyitott raktárajtó mellett (mindent hallok): Menj be Anitához, és kérdezd meg tőle!
Kolléga2: Én be nem megyek hozzá, éppen rage-el.
Kolléga1: Mit csinál?
Kolléga2: Őrjöng valamiért.
Én: MI AZ, HOGY ŐRJÖNGÖK???!!!

Telefonon hívom az ügyfelet, termékegyeztetés céljából: Szóval akkor ez a Synology Dickstation… Dicks-station… Disk-station…
Ügyfél fuldokolva nevet: Igen, az…

+1
Sétálok Kiarával, megyünk át Rengarért, a kölcsönkutyáért, szembe találkozom egy lánnyal. Rám néz, köszön, visszaköszönök.
Kábé tíz perc múlva, amikor már Rengart is sétáltatom, megint összefutunk a lánnyal.
Lány: Szia, te ilyen… hivatásos vagy?
Én: Pa…parancsolsz?
Lány: Ilyen hivatásos sétáltató? Ez a szakmád?
Én: Nem.
Lány: Hát kár. Szia.

Munkahelyi aranyköpések / 9. rész

Kollégám felém nyújtja a csokiját: Kérsz belőle?
Én: Nem, köszi.
Kollégám: Na, egyél belőle!
Én: Most nem kívánom, de köszi.
Kollégám: EGYÉL MÁR BELŐLE!
Én: MONDOM, HOGY NEM KÖLL!
Kollégám röhögve: AKKOR BAZD MEG!

Hajti Pajtis régi ismerősünk, és személyes öreg barátom, Előd bá’ benyit a raktárba: Rakományt hoztam!
Én mosolyogva: Szia! Hogy vagy?
Előd bá’, mintha egy hülyéhez beszélne: Szia Lujzám!
Szakadni kezdek a röhögéstől.

Tíz perc múlva még mindig röhögve írom a céges csetbe, hogy Lujzának hívott: A kutyáját hívta eddig Lujzának. Meg néha az én kutyámat is. Ma már engem is…
Kolléga: Biztos csak a _szukákat_ hívja Lujzának.

Időközben átvettem a céges webshopunkat, és az Allee raktárban / raktárból dolgozom. A kollégák éppen egymást froclizzák, mire kimegyek az eladótérbe és közbeszólok én is, röhögünk.
Kolléga1: Te, ez meg ki?
Kolléga2: Nem tudom, de én a raktárból nem pofáznék…
(Azóta ez szállóige lett nálunk.)

Kiara és a Narrative Clip

Kaptam kölcsön kipróbálásra egy icipici, narratív fényképezőgépet, aminek az a lényege, hogy valóban apró, csipeszes (így könnyen, szinte észrevétlenül a ruhádon hordhatod), és harminc másodpercenként automatikusan egy 5 megapixeles fényképet készít arról, ahol éppen elhaladsz.

Az elkészült fotókat a számítógépedhez csatlakoztatva lehet áttölteni/feltölteni a narrativeapp.com oldalán létrehozott saját felhasználói fiókba, ahonnan aztán szintén automatikusan átkerül az iOS eszközünkre letöltött appba is, hogy bárhol, bármikor nézegethessük, nem csak a gépen, egy böngészőből.

A folyamat könnyű és tényleg felhasználóbarát, csak fel kell csiptetni a kamerát valahova és hagyni, hogy hangtalanul dolgozzon, aztán csatlakoztatni a géphez, és várni, míg feltöltődnek a pillanatnyi csodák, amik mellett naponta elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Az alábbi fotókat Kiara készítette, amikor szombaton a nyakörvére biggyesztettem a kis kütyüt, ami egyébként meglepően jól bírta a kutyabírkózást és hempergést.

Egyébként milyen menő, hogy lefotózott engem a kutyám? (:

nc01 nc02 nc03
nc04_Gombóc_úr
nc05 nc06 nc7_Hempergés
nc8_Dia_és_én
nc09 nc10_Balra_fent_belógó_fül nc11

Utószó a mai napomhoz

Ma egy pasas behozott egy régi iMacet a boltba, hogy frissítsük. Mivel anno megcsalta a nőjét, ezért a nő bosszúból egy nagy faszt karcolt egy kulccsal vagy késsel (vagy valami más hegyes, éles tárggyal) a kijelzőbe, ami nem olyan, mint a bőr, sosem fog begyógyulni idővel magától…

Mi a tanulság? Fogalmam sincs. Rossz lehet tárgynak lenni, mert a többiek rajtad verik el a port. Vagy milyen izgalmas élőnek lenni, hogy őrjönghetsz szabadon a veszteségeid miatt.

Engedelmetekkel most egy kicsit megborulok lelkileg, sziasztok.