Category Archives: Általános

Tennivalók a hétre

Mivel a múlt héten letudtam az orvoshoz rohangálós dolgokat, és letudtam a terhesgondozástól kezdve a házi orvoson át a terheléses cukortesztig mindent (aminek hála úgy néz ki a jobb karom, mint egy szebb napokat látott narkósnak), ezért a héten kicsit lazábbra vehetem a dolgot.

Tegnap beiratkoztam a Szabó Ervin főkönyvtárba, ha már ingyenes napot tartottak, így az év végéig néhányszor el tudok menni, hátha új inspirációt kapok a helytől. Most a napokban szeretném kezdeni, mert eléggé beleszerettem az épület hangulatába és formavilágába.

A héten szeretnék még kabátot és nadrágot vásárolni, mert az a múltkor elmaradt, és néha már hűvös van a harisnya + szoknya kombóhoz. (Lehet, hogy ezt letudom ma; még meglátom, lesz-e kedvem elindulni itthonról néhány órán belül.)

Meg kell látogatnunk az állatorvost Kiarával a szükséges, kötelező oltások miatt; ezt holnapra tervezem, amikor úgyis megyünk a Városligetbe a barátaihoz.

Illetve ami a legfontosabb, hogy új lökést kaptam, és már elkezdtem átnézni a félkész kézirataimat; valószínűleg napokat fogok eltölteni a gép előtt, végre-valahára írással is foglalkozván. Még az sem kizárt, hogy befejezem valamelyik szart, amit eddig tologattam.

Nem hiába, az ősz és a hűvös idő meghozta a kedvemet a versekhez és a vámpírokhoz egyaránt. (:

 

Elköltöztünk

Az utóbbi két hét elég kaotikusra sikeredett, gyakorlatilag mindenre sor került, ami az augusztusból kimaradt és némi munka, megerőltetés, betegség és stressz jellegű lehet.

Nagyon beteg volt a kutya, szegénynek sikerült benyalnia valamit a Városligetben. Több injekciót, antibiotikumkúrát, infúziót, és probiotikumot is kapott, mire sikerült összeszednie magát. Most már elég jól van, de elég keveset eszik.

Átválogattam a felhalmozott cuccokat, bedobozoltam mindent, ami fontos, amit csak összegyűjtöttem az évek alatt, és múlt szombaton elköltöztünk Zuglóból. Hét évig laktunk abban a kedves, kis lakásban, ahova még körülbelül csak 4 doboz könyvvel és 5-6 szobanövénnyel költöztem oda; és ahonnan végül 12 doboz könyvvel és 39 cserepes virággal bútoroztam ki. Nincs mentségem, megszaporodtak.

Continue Reading →

Növekvő családfa

Utazás előtti éjszakákon nem bírok aludni, bár mostanában több nyomós okom is van az álmatlanságra. Elég sokat rágódtam rajta, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert azért ez némileg nagyobb sorsváltozás, mintha új szerverre költözne, vagy esetleg megszűnne az oldal. (Nyugalom, egyik veszély sem áll fenn.)

Ma délután hazautazunk, mert az öcsém holnap házasodik és világra- (legalábbis faluraszóló) lakodalmat tartunk. Olyannyira elragadtattam magam, hogy egy szép, sötétkék ruhát választottam az alkalomra. Feketében mégsem illene megjelenni, ráadásul én vagyok az egyik tanú, szóval megpróbálom jól viselni magam, ha már növekszik a családfánk, hogy az én kisöcsém megnősül. (:

A családfánk másik ágát én magam növesztem, és részben emiatt is maradtam távol a posztírástól, mert májusban kiderült, hogy gyereket várok / várunk a párommal.

(Hosszabb lélegzetvételű bejegyzés következik, csak akkor kattints, ha kíváncsi vagy.)

Continue Reading →

Amikor az ügyfeleim levelet írnak nekem…

Tízből három alkalommal neveznek Attilának, vagy Antalnak; de voltam már néhányszor Anna és Anett is. Nem baj ám, én röhögök rajta. Kicsit tényleg Attilás fejem lehet. (:

Screen Shot 2016-04-11 at 21.07.07

 

 

Screen Shot 2016-04-11 at 21.01.05

 

 

Screen Shot 2016-04-11 at 21.01.51

 

 

 

Illetve, amikor a kollégám ír:

Screen Shot 2016-04-03 at 01.24.35

Ahogy változik a világ

Csak kapkodom a fejemet.

Nincs fent, nincs lent. Szédülök a sodrástól.

Csak csendre vágyom, a hársfák illatára, és egy nagy tál eperre.

Gondolkodni kell, precízen, előrelátóan megtervezni és kivitelezni a következő heteket, hónapokat.

Életem leghosszabb napjai ezek, tele bizonytalansággal, és fojtogat a sírás minden nap; pedig milyen buta dolog már megint olyan után sírni, amit nem kapok meg, ami nem jön el mégsem.

Ezen az elven elindulva akár boldog is lehetnék, és örömmel várhatnám a változást. A változás lehet jó.

De én félek – annyira félek, hogy keserűvé változik a számban a kamillatea íze is.

Tartozom nektek egy vallomással. Rettegek attól, ami most jön.

 

Boszorkány hiátus

Szomorúan vettem észre, hogy gyakorlatilag az általam látogatott boszorkságsággal, wiccával, babonasággal foglalkozó, magyar nyelvű oldalak hónapok óta nem frissülnek. A régi tartalmak elérhetőek, ami remek dolog egyébként; de az új megfigyelések nem kerülnek leírásra, új témákat nem járnak körül; egyszerűen új bejegyzések nem születnek. Jelenleg sehol.

Mindenkit felszippantott az élet, dolgozik, éli a mindennapjait, és talán otthon, vagy a saját közösségében boszorkánykodik; de ez az oldalakra nem kerül ki. Alternatíva lehet ugyan, az egész átkerült a facebookra, és ott működnek tovább ezek az erők; de valamiért nem így érzem. (Abszolút hasonló a tendencia a goth oldalak körében is egyébként, a ritka kivételektől eltekintve, kialudtak a lángok az épkézláb dark blogok körül.)

Jelenleg senkivel sem tudom megvitatni, hogy milyen különös filmsorozat ez a Magicians; vagy hogy az adóm 1%-át felajánlva, a technikai / egyházi százalék milyen vallási közösségek közül lehetett választani, hogy alig vannak a listában például buddhista csoportok, és semmiféle pogány / újpogány, sámán, táltos, boszorkány, természetimádó, stb. vallási gyülekezet nem létezik jelenleg, mert a kormány minden ilyet ellehetetlenített és működésképtelenné tett mára; vagy azt hogy, mennyire terjeszkedik a kis házi növénydzsungelem, és burjánzanak a virágok a lakásban.

Egyszer fent, egyszer lent, nem igaz? Majd ez is változik még.

Mindenesetre békés, vidám Beltane-t utólag Mindenkinek!

IMG_1481

 

Megint túráztunk Kiarával

Mivel nagyon szép idő van odakint egész hétvégén, és már mindent elültettem az udvarba és az erkélyre, amit csak lehetett ebben az időszakban, így ma délelőtt csavarogni indultunk a kutyulóval.

Fél tizenegy körül indultunk az ötös busszal a Városmajorig, aztán a huszonkettessel mentünk tovább a Szépjuhászné megállóig. Itt leszálltunk, megkerestük az ösvényt, aztán  11 óra után kevéssel szabadjára engedtem a vadállatot.

Budai hegyek

Lassan haladtunk, mert mindent meg kellett szagolni, egyszer még valami mohába is feltétlenül bele kellett dörgölőznie. Felsétáltunk a János-hegyre (bár a kilátót most kihagytuk, mert rengetegen voltak odafent), aztán továbbgyalogoltunk (és a remek térképolvasási technikámnak köszönhetően némileg el is tévedtünk a Virágvölgy kisvasút megállóig) a Normafa irányába.

Mivel itt már nagyon lógott a kutya nyelve (pedig itattam is rendszeresen), így a huszonegyes busszal lejöttünk a Széll Kálmán térig, majd onnan az ötössel hazaindultunk.

Az eredeti terv az volt, hogy lecsorgunk egészen a Széchényi-hegyig, és fogaskerekűvel ereszkedünk vissza a civilizációba; de a Virágvölgyes kitérő miatt nem akartam tovább mozgatni Kiarát.

Mindvégig nagyon jó kedve volt, több kutyussal / családdal is találkoztunk, mindenki nagyon kedvesen és előzékenyen bánt a másikkal. Abszolút vidám hangulatú, vadvirágillatú séta volt ez.

IMG_1160 IMG_1166 IMG_1164

A János-hegyig teljesen egyértelműen ki volt táblázva az ösvény: egy sárga jelzésű útvonalon haladtunk. A kilátó környékén, ahol először egy térképet olvastam (félre) (itt áll ön) (meg az anyád), ott már viszont hiába volt a térképen a sárga jelzésű út, a valóságban már nem találtam jelzéseket a fákon, és már nem tettek ki  valahány kilométerenként egy-egy eligazító táblát. (Vagy kitettek, de én jöttem más vonalon, és ezért nem láttam.) Amikor másodjára is kikötöttünk a Normafánál, akkor már egy fehér jelzésű ösvényen jártunk. Nem baj. Legközelebb újra megpróbáljuk, hátha akkor egyértelműbb lesz, és akkor lejutunk a fogaskerekűig. Fél három után értünk haza, nagyjából 8-9 km-t tettünk meg (a szokásos reggeli Városliget után), így a kutya eléggé kidöglött.

Azóta is mélyen alszik, bár egy órája felkelt enni, de az maximum tíz perc ébrenlétet igényelt. Szerintem ma már nem lesz vele gond. : – )

(Csak elég hangosan horkol.) (De ez nem gond, mert szeretem hallgatni.)

 

 

 

Munkahelyi aranyköpések / 12. rész

Kukoricasalátát rágok éppen a raktárban, bejön a kolléga, leül a másik asztalhoz kajálni.
Én: Kérsz a kukoricasalátámból?
Kolléga: Fúj. Nem.
Én: Pedig édes. Sweet. Supersweet.
Kolléga röhögve: Kettőtök közül legalább a kukorica legyen az!!!
Én röhögve: Bazmeeeeg.

Egy nappal később szintén a raktárban.
Kolléga: Hol voltál? Csapzott vagy.
Én: Jógázni voltam.
Kolléga: Na, akkor mutass valamit!
Én felemelem a lábamat elég magasra: Menne ez feljebb is, de a gatya miatt nem tudom…
Kolléga: Mégis elveszlek feleségül.
Én: Tudod, mikor…

Hétfő reggel:
Én: Össze kell gyűjtenem a webshopos ACC (apple accessories) eladásokat.
Kolléga: ACC PONT C PONT INF PONT!
Én: Jaj, már megint az Argó?!
Kolléga kiabálva: Ne engem basztass, amiért nem tudsz latinul!
Kolléga2 bejön a raktárba: Az senkit sem zavar, hogy odalett a Matyi?!

Kolléga előveszi a telefonján, és elkezdi nyomogatni: Jaj, már megint zaklat a John Appleseed.
(vagyis frissítés érkezett a céges appra)

Ma reggeli fotók a Ligetből

IMG_4398

IMG_4427

IMG_4408

IMG_4406

IMG_4433

Lefotózott a nagymamám a telefonommal

Miközben rétest nyújtottam a konyhájában. A legaranyosabb az volt az egészben, hogy abszolút könnyen kezelte az iPhone kameráját, és csinált összesen 20-30 képet is.

Sütöttünk cseresznyés, almás és tojásos-tejfölös-sós rétest, és a felét én nyújtottam, csak az utolsó lett kicsit lyukas egy-két helyen, a legszélén. Egyébként pedig isteni finom lett mindegyik.

IMG_0882 IMG_0889 IMG_0902

Fantasztikus nap volt ez. (: