Category Archives: Általános

Varrogatás

Láttam valahol piros-fehér csíkos, karácsonyi nyalóka alakú babacsörgőket a neten, és úgy gondoltam, ilyeneket én is tudok varrni a gyermeknek akár kézzel is. Elmentem a kézimunkaboltba a körúton, meg a Röltexbe, vettem aranyos mintájú szöveteket, itthon csináltam egy sablont, aztán nekiláttam.

Annyira belejöttem a kézzel varrásba, hogy készítettem nyalókacsörgőt a szomszéd néni unokájának is, a szomszédban lakó kislánynak is, az unokaöcsémnek is, és a kolléganőm pici lányának is. Összesen öt darab csörgős lett, és kettő olyan, amibe nem került csörgő.

Ezeken kívül varrtam a karácsonyfára díszeket, ugyanezekből az anyagokból készültek kis fenyőfák, kis csizmák és kör alakú díszek is. (Illetve a konyhaablakba is került ablakdísz, mert egy kicsit túllőttem a célon, több anyagot sikerült vennem elsőre.)

Olyan jól esett varrogatni, hogy kitaláltam a következő projektet: textilkönyvet fogok készíteni a gyermeknek, mert már nagyon szereti a könyveit lapozgatni. (Ezért elmentem a kézimunkaboltba ismét, és vettem egy rakás filc anyagot is; meg mindenféle apróságot; meg itthon is túrtam egy csomó különböző tapintású, színű szövetet (újrafelhasználásra ideális régi pólók pl) – – – túllőttem a célon level 2; és elkértem a nagymamám egyik varrógépét – – – túllőttem a célon level 3.) Szóval quietbook fog készülni, már megnéztem tucatnyi tutorialt és mintát, töltöttem le sablonokat, már csak némi időre van szükségem (és egy üres asztallapra), aztán már neki is ugrom a feladatnak.

Nagyjából ilyesmiket szeretnék bele én is (a gugliról mutatok néhány random példát, de millió variációt ki lehet hozni a témából, keressetek rá), egy fát, amire lehet almát meg leveleket, virágokat tépőzárazni; egy utat, amin egy madzagon lehet autót húzni, az égen pedig repülőgépet; szeretnék egy víz alatti világot is; szeretnék egy régi ajtót, ami nyitható; egy dínót, aminek a szájába falevelet lehet rakni; stb.

  

  

 

Enchanted Forest (felnőtt színező)

Ha már a színezőknél tartunk, gyorsan elmesélem, hogy a körúton vettem az egyik kínai boltban 300 forintért felnőtt színezőt két-három hete, ééééééés karácsonyra kaptam hozzá színes ceruzákat (gombhoz kabátot árfekvésben <3 de ez most mellékszál), ráadásul idő előtt megkaptam az ajándékomat, így már egy oldalt ki is tudtam díszíteni vele:

(Igyekszem majd minden oldalt feltölteni ebbe a posztba a későbbiekben.)

Amúgy nem is tudtam, hogy mekkora biznisz ez a színező könyv: azóta egy kicsit tudatosabban nézem a kínálatot, baromi drágákat is lehet venni; sőt akár appot is lehet a telefonra letölteni és azon belül színezgeti. Elképesztő ez a világ.

SŐT, emelem a téteket: van goth színezőkönyv is, de ahhoz szerencsére elég egyetlen színt használni! 🙂

Kalendáriumunk hónapról-hónapra

Októberben kitaláltam, mivel elég nagynak éreztem már a bébikét, hogy bemutassam neki a zsírkrétáimat, hogy Halloweenig színezgetni fogunk (főleg én, ő csak inkább nézi) egy kézzel készített kis kalendáriumot, az adventi naptáraknak megfelelően napi egy színezendő állomással.

Annyira megtetszett Szabolcskának, hogy novemberre és decemberre is csináltam, azóta is színezgetem neki nap, mint nap az aktuális kis biszbaszt, aminek ő nagyon örül. A novemberi és az ehavi már tudatosabb tervezés eredménye, ez talán némileg érezhető is. (A decemberiről még nem készült kép, de majd mindjárt pótolom.) (Úgy nézem, hogy a múlt haviról sincs olyan kép, amin már ne volna színeznivaló; de szeretnék megnyugtatni mindenkit: teljesen ki lett színezve, nem maradt félkészen.)

A kisfiam néha már segít is firkálgatni, de általában inkább csak lerágja a zsírkréták hegyét, vagy papírját;  illetve elkezdi lekapargatni a matricákat. 🙂

  

Kellemes ünnepeket!

Kicsit sajnálom, hogy idén nem volt sok szabadidőm blogolni (a tumbli egy kicsit jobban pörög), de a gyermek felülírta az életemet. Két hét múlva egy éves lesz, hihetetlen gyorsan elszaladt az idő, most már értem, amiről a “felnőttek” beszéltek korábban.

A terv az, hogy jövőre sokkal jobban odafigyelek már erre a blogra is, megpróbálom renoválni a dizájnt, vagy egyszerűen összefésülöm a tumblival. Még nem tudom pontosan, mit szeretnék, de majd kitalálom a napokban. Az biztos, hogy igyekezni fogok többet írni ide is, mert ugyanúgy csinálok egy csomó hülyeséget, amiről szívesen beszélnék/írnék, csak néha úgy elúszik az időm, hogy nem jutok közel a gépemhez sajnos. (Ez a karácsonyi rohanás is erről szólt eddig.)

Na de most már elkezdett körvonalazódni a sodródásom iránya, néha már érezni, mikor kell a fékre taposni és mikor lehet a gázra.

Amíg pontosan ki nem találom, mi is lesz a blog sorsa, addig igyekszem a napokban behozni azt a lemaradást, amit az utóbbi hónapok alatt felhalmoztam és bedarálni ide, hosszabb-rövidebb posztok formájában. Előre is elnézést. Kellemes olvasást, finom mézeskalácsot, szégyentelen szaloncukor zugevést a  karácsonyfáról!

 

 

Tegnapelőtt kilenc hónapos lett a kisfiam

Sajnos nagyon megritkultak a posztjaim, két bejegyzéssel lejjebb még csak hat hónapos volt a gyermek. Nem azért nem írok, mert nem történik velem / velünk semmi; hanem egyszerűen nincs  időm sem a minőségi, sem a mennyiségi blogolásra. (Legalábbis eddig nem volt, de letöltöttem a telefonomra egy appot, amivel elvileg ide is tudok irogatni majd, micsoda váratlan fordulat az iOS11 érkezésével!!)

Szabolcska már egy tízkilós, négy fogú mosolygombóc, aki kúszik, mászik, röfög, kurjongat, kutyát idomít és még hosszasan sorolhatnám. Nagyon értelmes (feje van), szeret és tud is kommunikálni,  ugyanúgy értem a mondanivalóját, ahogy Kiara viselkedéséből is tudom, mit akar éppen. Még mindig odáig van a különböző lámpákért, színes és villogó fényekért; de gyakorlatilag bármiért tud lelkesedni a vízcsobogástól kezdve a szalámis szendvicsemen keresztül a kutyaugatásig. Egyelőre nem fél az idegenektől, eleinte csendben szemléli őket, aztán néhány perc elteltével, ha feloldódott, akkor őket is bevonja a kommunikációjába, magyaráz nekik, játszik velük. A kortársait inkább csak izgalommal szemléli, de még nem játszik velük. Azt vettem észre, hogy ebben a korban egymás mellett játszanak a babák egyedül, és csak beszélgetnek, vagy játékot cserélnek közben; de a nagy, elmélyült együttjátszások kora még nem jött el. A babaúszást élvezi, az előtte-utána öltözéskor nagyon figyeli a többi babát; így többek között emiatt is fogunk jövő hónaptól babaklubba járni, mert igénye van a kortársaira.

Nagyon sokat foglalkozunk egymással, így a lakás romokban hever. Egy mosogatás két napig tart főzés után, mert csak abbahagyni tudom, de befejezni nincs időm. Záros határidőn belül szeretnék egy mosogatógépet, mert bele fogok zakkanni a mosatlan edény hegyekbe fél éven belül.

Olaj után elkezdtem akrillal is festeni, de ennek egy külön posztot szánok, ezért annyira nem is részletezném. Elég jó, de egyelőre közel sem olyan jó, mint a youtube-os videókban. Alakul. Az biztos, hogy durván festékigényes ez a folyékonyra hígított, öntögetős technika.

Augusztusban elkezdtem rúdtáncolni, jól esett belevágni valami újba, bár újfent meg kellett jegyeznem magamnak, hogy nehezen áll rá az agyam teljesen új mozgásformák megtanulására. Mindenesetre élveztem, és el is tudnám képzelni, hogy sokáig, akár évekig is tanulgassam, csináljam, csak nagyon nehéz erre is elég időt szakítani, plusz kétszer fél óra utazással is számolni kell alkalmanként. Ahogy kihagytam egy hetet, máris nem tudtam eljutni odáig, hogy két héttel később bejelentkezzek, mert mindig van valami, amitől nem tudok csak úgy három órára kiszakadni az életemből, a bébi mellől.

Ezért is volt egy kisebb trauma, amikor a múlt héten kiderült, hogy a szerdánként tartott jógaóráknak vége, mert az oktató nem tudta még csak nullásra sem kihozni a terembérlést sajnos. Kicsit reménykedem benne, hátha talál a környéken egy másik termet, és tudjuk folytatni ezeket a kis csoportos jógákat; de ha esetleg mégsem, akkor a hatha jógáról ashtangára fogok váltani, mert az van itt a közelben, ahova öt perc alatt lesétálok. Meglátjuk.

Folyt. köv., csak felébredtek a vadak. 🙂

Szoptatásos off topic

Dolgok, amiket a kisfiam szoptatás közben a szájába próbált eddig gyömöszölni:

  1. a hüvelykujja
  2. a mutatóujja
  3. a mutató- és a középső ujja egyszerre
  4. a párna csücske
  5. a takaró csücske
  6. a Cimbi csörgő füle
  7. a cumija
  8. a mai kedvencem: a nagy lábujja. (MIÉRT? MINEK? HOGYAN GONDOLTA?)

És nem jön rá, hogy így nem fog működni a fizika, és egyébként sem fogom hagyni, és legközelebb is ugyanúgy próbálkozik, mintha mi sem történt volna korábban. (:

Hat hónapos a kisfiam

Pont kilenc kiló és 69 centi, van már két foga, (most növeszti a harmadikat), mindent megrág, mint egy rossz kiskutya; nagyon szereti például az almát banánnal, a sütőtökös csirkét, vagy a görögdinnyét. Elkezdtük bevezetni a glutént, szétmorzsázza a fél lakást (szerencsére Kiara felporszívózza utána a maradékokat), sokat mosolyog, még többet nevet, ráadásul mostanában kezd rájönni, mekkora a hangja, ezért a lépcsőházban folyton kiabál, hogy HEEEEEEEi! Izeg-mozog, fordul, a kúszás előtti arcon csúszásnál tart, de egy kis segítséggel már szépen üldögél. A babaúszást nagyon élvezi, a hosszú séták (és autóutak) alatt mindig bealszik.

Nem gondoltam volna, hogy valaha tudok jobban szeretni annál, amit korábban éreztem; de fél éve folyamatosan cáfolom a régi tézisemet. Most már csak attól félek, hogy a következő gyerekemet nem tudom ennyire szeretni, mint a kisfiamat.

  

Szombaton lesz öt hete,

hogy megszületett Szabolcska.

Szülés után egy hétig ramatyul voltam, aztán a második hét végére valamennyire elkezdtem jobban lenni. Akkor már nem volt rossz tükörbe nézni, lassacskán felszívódott a bevérzés a szememből, illetve a vérvételek nyoma is erősen halványodott.

A harmadik hét végére szinte ugyanolyan voltam kívülről, mint a terhesség előtt / elején. A mérleg is már csak 63-62 kilót mutatott, ami körülbelül a szeptemberi súlyomnak felel meg, de nagyságrendileg eltűnt majdnem tíz kiló rólam, és többé-kevésbé a régi testemet látom a tükörben. Öt kiló plusz maradt rajtam, bár ez nem zavaró, azért biztos el fog tűnni ez is, amint elkezdek mozogni.

Szabolcska is biztos segíteni fog ebben, mert már majdnem öt kiló és nagyon szereti, ha cipelgetik a kis hátsóját, és hétről hétre érzem, ahogy erősödnek a karizmaim.

Continue Reading →

Tíz nappal ezelőtt megszületett Szabolcs

Nem is tudom, hol és hogyan kezdjem az utóbbi tíz nap történetének leírását. Túl sok minden történt, túl sok érzelem rohant át rajtam ilyen rövid idő alatt.

Igyekszem röviden, szinte epigrammaszerűen írni a szülésről magáról, hátha olyan is olvassa ezeket a sorokat, aki nem szereti a véresebb kórházas sorozatokat nézni, és szívesen kihagyja a küszködős jeleneteket egy-egy könyvben.

Elvileg december 31-ére voltam kiírva, amely dátum ugye nem jött be, ezért 2017-ben már minden másnap kellett ctg-re menni a kórházba, hogy még mindig minden rendben van-e a gyerekkel odabent. Január hatodikán, pénteken a doki választás elé állított, hogy megindítják aznap a szülést, vagy aláírok egy papírt, hogy a saját felelősségemre otthon tölthetem még a hétvégét, és akkor hétfőn kezdődik a kaland.

Volt némi etikai problémám ezzel, mert mi van akkor, ha eredetileg a szülés várható dátumát számoltuk mégis rosszul, és december helyett mégis január 6-7-8-9-e környékén kellett volna szülnöm, és akkor így most gyakorlatilag kikényszerítjük szegény babát a világba. Igyekeztem elhessegetni ezt az érzést, de néha a mai napig itt motoszkál bennem. Szerencsére ez nem fog már kiderülni. Talán jobb is.

Na de vissza a lényeghez. Pénteken délután egy körül kaptam egy méhszájtágító ballont (elég kellemetlen a cucc), estig azzal léteztem hálóingben, köntösben a szülőszobán; aztán mivel nem esett ki magától, ezért kihúzatták egy súllyal (ez már kellemetlenebb volt a felrakásnál is), utána burokrepesztés. Kaptam branült és infúziót, majd éjfélig vártunk, hogy spontán is elindulnak-e és eléggé felerősödnek a fájásaim. Mivel ez nem történt meg, kaptam oxitocint intravénásan, aztán onnantól az eléggé kellemetlen érzés átváltott borzasztóba. Nagyon küszködtem, baromi nehéz menet volt (akit érdekelnek a hervasztó részletek, írjon és privát elmesélem), de végül öt óra harmincegy perckor természetes úton megszületett Szabolcs.

3440 gramm és 51 centi. Nagyon elfáradt ő is szegényke, meg én is persze, de azért örültünk nagyon egymásnak. Ott feküdt rajtam, és csak nyöszörgött.

Néhány órát még a szülőszobán töltöttünk, pihengettünk, aztán engem kitoltak pisilni, ahol elájultam. Szerencsére gyorsan összekanalaztak, de ezután engem pihentettek még egy kicsit, majd letoltak a szülészetre, ahol kaptam egy ágyat egy üres kórteremben. Egész nap feküdtem és kómáztam, alig emlékszem a szombatra. A baba jó ideig a csecsemő osztályon volt, ott vigyáztak rá, míg késő délután érte nem tudtam botorkálni.

Igazi meglátni és megszeretni érzés fogott el, amikor hozzávetőleg ép ésszel a karjaimban tarthattam. Nagyon aranyos, nagy szemű, nyugodt, csendes babaként mutatkozott be.

Vasárnapra hőemelkedésem lett, hétfőre lázam, így a keddi hazamenetelt elfelejthettük. Helyette kaptam egy új branült, antibiotikumot, lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót, és plusz napokat a kórházban. A vérvételek során összesen tizenháromszor szúrtak meg, mire találtak rajtam használható vénát, a branültől is begyulladt és kipirosodott egy tenyérnyi rész a bal alkaromon. Tele voltam (vagyok) kék-zöld foltokkal és tűszúrások nyomaival, mint valami masszív droghasználó.

Szerencsére szerdára jobban lettem, így kaptam egy ígéretet, hogyha nem lesz semmi szövődmény, akkor hamarosan kiengednek minket.

Péntek tizenharmadika volt a szerencsenapom, mert összepakolhattunk és hazajöhettünk; azóta itthon lábadozok. A gyermek szerencsére jól van, őt nem viselte meg semmi, eszik-alszik üzemmódban van egyelőre. Néha mosolyog, néha bömböl; igazi kisbaba.

Éjszakánként még mellettem / mellettünk alszik ő is az ágyban, így könnyebben átalussza az éjszaka azon részét, amikor éppen nem enni / pelenkázni kell. A saját kiságyát egyelőre nem preferálja, de majd idővel átszoktatjuk oda – csak még nagyon pici, nyilván jobban szeret a közelünkben lenni, mint egyedül.

Szépen lassan kialakul az új életünk, de ahogy a dolgok most állnak, nem hinném, hogy nagy krízisek lennének a családban. Az első rohangálós, ügyintézős időszakot leszámítva szerintem pár hét alatt beleszokunk az új életritmusba, amit a gyerek diktál, aztán a továbbiakat úgy  alakítjuk majd, hogy mindenkinek jó legyen.

Nem egyszerű, de a végeredmény szempontjából nagyon jó változás.

Szabolcs miatt mindenképpen megérte ez az egész egyhetes őrültek háza.

Amit a terhességről nem szoktak leírni TOP 8:

(Legalábbis én nem találkoztam vele sehol) (Nem biztos, hogy végig akarod olvasni ezt.)

1. A bőröm olyan száraz lett, mint egy rinocérosznak, hiába kenem bármivel, hiába iszom meg 2-3 liter folyadékot egy nap.

Continue Reading →