Category Archives: Fantasy

Arról szeretnék álmodni, hogy…

… a gardróbban állunk, egymás mellett, megérintem a vállad, és nem húzódsz el. Mosolyogsz. Nevetek. Megcirógatod a nyakam, csókot váltunk. Még a szánkban érezzünk az éjszaka ízeit: a vágyét és a kínét egyaránt – legszívesebben vissza is húználak a párnák közé, de nem lehet. Mennem kell, add rám a fűzőm! Meg is kérhetnélek, de csak azért sem fogom kimondani ezt a szót. Csak tedd a dolgod!

Szorítsd meg még egy kicsit! Még kapok levegőt – ennyire nincs szükségem… Majd nem reggelizek, nem számít.

És megteszed. Fuldoklom. És én szeretem ezt. Ahogy az ujjaid tudják a dolgukat, és egyre szorosabbra húzod a gonosz kis zsinórjaimat, mintha egy rossz marionettbábu lennék. Talán az is vagyok. A te öltöztetős babád. Öltöztess fel, majd este vetkőztess, és lökj az ágyba. Megint. És újra. És újra. És még egyszer. (De az majd tizenkét óra múlva esedékes.)

Egyelőre csak fűzz be, és harcolj meg a merevítőkkel az elégedettségemért!

Most jó. Elég lesz…

Mondom, elég! Hé! Megfojtasz! Lassan mozdulni sem tudok! Hagyd már abba! Lazítsd ki egy kicsit a zsinórokat! Megfulladok… A szekrénynek löklek a mozdulat hevében.

Inkább csókolj meg ahelyett, hogy makrancoskodsz. Látod, nem haragszom… Te se haragudj. Kérlek.

Kimondom, aztán te is kimondod. Nyomorúságos pillanat közeleg, a búcsúzás dühe az ajkadon ég. Porrá zúznám az időt és a teret, csak hogy maradhassak. Veled.

De nem lehet. Mennem kell, valami furcsa kötelesség hív, bár minden porcikám lázad ellene. Maradni akarok. De félek, hogy nincs elég időm visszakeresni és újra lejátszani a pillanatot.

A következő minutumban a gardróbban állunk, egymás mellett, megérintem a vállad, és nem húzódsz el. Mosolyogsz, én nevetek. Megcirógatod a nyakam, csókot váltunk. Még a szánkban érezzünk az éjszaka ízét: vágyét és kínét egyaránt, legszívesebben vissza is húználak a párnák közé, ezért hagyom, hogy maga alá gyűrjön az izgatottság. Birtokolni akarlak! Itt és most! Nem kell ágy, jó itt, a gardróbban!

A pokolba a fűzővel, a harisnyával, és a pokolba a világ minden egyes átkozott elemével, aki más véleményen van a közénk feszülő ruhadarabokról. Pusztuljon minden és mindenki, aki nem ért velünk egyet!

Csak te legyél és csak én, és csókok és ölelések. Sikolyok. Zihálás. Fognyom a vállamon.

Mosolyogsz. Nevetek. Megcirógatod a nyakam, beleborzongok századszor is. Csókot váltunk. Tudom, mi következik.

A legelfogultabb Vérháború olvasóm ♥

Még nem is meséltem, hogy amikor két hete hazautaztam a nagyimhoz, nagy büszkén mutatta, hogy már a könyvem felénél tart! Először szent ereklyeként körbehordozta a szomszédok és az ismerősök között, és amikor már mindenki megtapogatta, megszagolgatta, akkor elkezdte olvasni… Az én 65+ éves nagymamám egy vámpíros-vérfarkasos-boszorkányos fantasyt, amit elsősorban fiatalok kezébe szántam… (:

Azt mondta róla, hogy nagyon kalandos, és egyszerre el tudná olvasni, ha nem volnának olyan picik a betűk, és biztosan tudná, hogy gyorsan belekezdhet a második részbe; de így inkább lassabban, fejezetenként halad, hogy hagyjon belőle későbbre is. (:

Ettől függetlenül tisztában vagyok az első rész hiányosságaival (ugyanis szinte csak abból áll az egész, tudom), de már ezért megérte végigküszködni a kiadás procedúráját. A nagymamámnak tetszik, és ez csodálatos dolog. «3

Fenevad a városban

[Sötét álmok érintése sorozat // 2011]

Egy szürke, ködös hajnalon kezdődött Lili új élete, amikor meztelenül, tele zúzódásokkal és véraláfutásokkal ébredt egy unalmas kisváros még unalmasabb közparkjában. A telihold a testét és a lelkét is gyökerestül felforgatta, egyik pillanatról a másikra új vágyakat és ösztönöket szabadított fel benne, ezért mégsem volt képes haragudni magára. Mindvégig tudta, mit követett el, mégsem érzett egy cseppnyi lelkiismeret-furdalást sem. Rövid, homokszőke haját véres tincsek tarkították, gömbölyded arcán hosszú és mély karmolások éktelenkedtek.

A ruhátlan lány először körbesandított, hogy rátalált-e, figyeli-e valaki vagy összetűzés nélkül hazajuthat-e biztonságos otthonába. Mivel a kora reggeli órán még senki sem járt a belvárosban, hazaiszkolt, majd megfürdött, hogy lemossa magáról az árulkodó foltokat.

Continue Reading →

Buszmegálló a Völgyben

[Sötét álmok érintése novella sorozat // 2011]

A hangos, jobb napokat látott busz csikorogva állt be a sötét buszmegállóba. A sofőr fáradt unalommal nyitotta ki az ajtót, hogy a négy várakozó utas felszállhasson az utolsó éjszakai járatra. Az álmos, közömbös emberek kerestek egy-egy ideális ülőhelyet, majd morózus ábrázattal várták ki a két és fél perc múlva esedékes indulást.
A várakozással töltött második percben egy ötödik alak kopogott a busz ajtaján. Vészesen sápadt lány volt, fekete hajjal, fekete ruhában, fekete sminkben. Hosszú, éjszínű kabátját színpadiasan szétgombolta, és maga mögé csapta, ahogy a sofőr kinyitotta a busz ajtaját, hogy felszállhasson. Fekete, csipkés fűzőt és tüllös miniszoknyát viselt. A combközépig sem érő ruhadarabot apró, fehér koponya-minta díszítette. Gömbölyded, csinos arca egy rosszul kifestett játékbabára emlékeztetett.
– Az ördög fog elvinni, Kata, ha ilyen rémisztő maskarában korzózol – morgott a kopaszodó buszvezető az új, grimaszoló utasának.

Continue Reading →