Category Archives: Zöld

Ősz a Népligetben

img_0319

img_0318

img_0320

Tegnap megint a Széchényi-hegyen jártunk

IMG_7910

Mai életképek az erkélyről

Odakint szakad az eső, Kiara a kutyaágyban letargikusan szárad a reggeli séta után, én pedig kijöttem egy bögre forró teával az erkélyre. Nekem is a spleen és a zen között hintázik a lelkem, mint egy pókháló a szélben.

Szinte semmi dolgom ma, délutánra császármorzsát  terveztem sütni, hogy egy kicsit átmelegedjen a lakás; ezen kívül talán csak játszani és irogatni fogok. Lassan haladok az új könyvvel, mostanában ritkán írok, de talán akkor nagyobb szükségem van rá, mint a levegőre. (A határidőt persze nem sikerült tartanom, így majd jövőre lesz ebből bármi is, de azt hiszem, jól van ez így. Még nem végeztem, még tart ez a furcsa utazás.)

Porcsik Illatos ternye Begóniák

Túráztunk a Széchenyi-hegyen

Reggel úgy döntöttem, ha jó idő lesz, akkor felkerekedünk Kiarával, hogy a reggeli sétánkat nem a megszokott helyen tegyük meg. Az 5-ös busszal elmentünk a Városmajorig, onnan a Fogaskerekűvel (illetve hivatalos nevén: 60-as villamossal) felzötyögtünk egészen a Széchenyi-hegyig.

Valamiért nagyon szeretem a Fogaskerekűt, pedig csak háromszor utaztam rajta életemben. Szimpatikus a hangos, nyikorgós, kissé nehézkes mozgása; az ajtó záródását jelző furcsa csengőhang; a táj, ami mellett elsuhanunk. Igazából, ha lenne egy saját szerelvényem, én akár laknék is benne: simán át lehetne alakítani egy komfortos, élhető kis lakássá.

Kiara a Fogaskerekűn

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe :) Szimat felügyelő Ösvény

Ahogy felértünk, elengedtem a jószágot, aki teljesen bezsongott az új illatoktól, így óvatos őrültként rohangált fel és alá. Az idő gyönyörű, napsütéses volt, a felhők teljesen eltűntek az égről – pedig még esőkabátot is tettem, mert záport ígértek mára.

Az erdőben

Alig találkoztunk emberekkel az ösvényen, ahogy lefelé haladtunk az erdőben. Kiara tudományosan megszagolt minden fontos fát és követ, és precízen belehentergett egy helyen az avarba is.

Mivel nem tudtam, hogy merrefelé megyünk, és nem kanyarodtunk vissza az egyik ösvényen, így a civilizációban lyukadtunk ki, de ezt nem bántuk, mert eléggé elfáradtunk így is. Az eredeti tervem az volt, hogy átvágunk a Farkasréti temetőn, aztán a Denevér úton és a Mártonhegyi úton visszacsatangolunk a Fogaskerekűhöz, de Kiara már nem kívánta ezt a plusz távot, így az 59-es villamossal (ami igazi, sárga villamos) lecsorogtunk a Széll Kálmán térig, ahol átszálltunk a buszunkra, és hazajöttünk.

Pano

A túra BKV-s része kétszer 45 perc volt, a hegyen nagyjából két órát sétáltunk. (Kiara a hazaérkezés óta alszik, kétszer voltak hangosan horkolós percei.) (:

Gyakrabban kellene felzötyögni a hegyre, mert annyi ösvényt nem ismerünk még, és olyan szép, zöld, nyugodt ott minden, hogy teljesen átszellemülünk tőle. Szerencsére szemét nagyon-nagyon kevés volt eldobálva, mindössze 2-3 csokis papírt és csipszes zacskót szedtem össze útközben; a túrázók egész ügyesen összeszedik maguk után a hulladékot. Csak maradjon ez így. (:

Screen Shot 2015-09-19 at 14.21.03

Azóta itthon amúgy feltettem főni egy kondér zöldséglevest, és a múltkor lecsiszolt karosszéket is portalanítottam, és újramázoltam a két hete megvett lazúrfestékkel. (Ha készen leszek teljesen a felújítással, egy külön posztot szentelek majd neki, mert tanulságos sztori.)

Most én is szusszanok egyet, megvárom, míg ehető lesz a leves, és hallgatom Kiara hortyogását. Szombati zen. (:

Séta a határban

Tegnap este a kutyákkal sétáltunk egy nagyot a Marcal partján, miután csillapodott a hőség. Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem ezt a környéket annyira – talán, mert erre csavarogtam egész gyerekkoromban; talán, mert majd’ minden kis szegletről közvetve-közvetlenül tudok egy sztorit mesélni.

Egyszerűen szép.

Marcal

Susnyás

Fel a fejjel

Levelek

03

02

01

Hétfő reggeli felismerés

Tegnap (illetve egész hétvégén) dolgoztam, aztán idehaza kutyát sétáltattam este, majd elmentem futni – az idei (eddigi) legjobb futásomat tudtam le, ezek után pedig csináltam egy olyan vacsorát, hogy csak nehezen tudtam elaludni, mert annyira teleettem magam.  Hiba volt ennyire bekajálni, de néha annyira jól esik rosszul lenni tőle. (: (Forgolódás helyett a végtelen interneteken ütöttem el az időt, és rendeltem néhány zokni és harisnyakötőt az ebayről, mert miért ne, és mert free shipping volt.)

Hat órával később felébredtem, restore-oltam az iPod Touchomat, letöltöttem rá néhány játékot, e-könyveket, appokat és némi zenét, hogy bevihessem a barátnőmnek a kórházba ma délután. Az imént csináltam egy kávét, és éppen a napi rohangálást tervezgetem:

Délelőtt: séta Kiarával, virágbolt (virágföld beszerzése), tegnap vásárolt virágok elültetése, (ezután várhatóan némi takarítás és fürdés)

Délután: 2 db póló megvásárlása, kórház, bolt / bevásárlás, új tornacipő megvásárlása, találka Lunával és Évivel, kávézó

Este, hazafelé jövet még beroboghatok az Alleeba is, mert tegnap magamon felejtettem az ezüst iPod Shuffle-t, és vissza szeretném adni a fiúknak, hátha valaki hordaná holnap vagy holnapután.

Tegnap délelőtt nem bírtam magammal és átsétáltam a plázából a Fehérvári úton lévő, szomszédos vásárcsarnokba, ahol nyitva volt a virágsor, és vettem néhány elültethető virágot: árvácskákat, begóniát, százszorszépet. Ráadásul sikerült ugyanannál a néninél megvennem, akinél tavaly is vettem növényeket – idén is szép áruja van, egyébként aranyosan elmagyarázta megint, hogy mit hova érdemes ültetni, hogy sokáig gyönyörködhessek a virágzásukban. (: Tuti, hogy később a petúniákat is tőle fogom felhajtani, amikor eljön a szezonjuk. (:

Ráadásul kitaláltam, hogyan tudnám hordani a piros kockás nadrágomat anélkül, hogy agybajt kapnék a színétől: le kell vágni a szárát, hogy rövid gatyót csináljak belőle és fekete, vastag harisnyával tökéletes lesz. (Nagyobb részben fekete = viselhető, boldog szín agyvérzés nélkül.) Ezt a kávé után tervezem elkövetni, óje.

punks-not-dead

Még mindig az üvegházak…

Ez itt a lelkem:
Ódon kastély, elvadult kerttel,
Poros könyvtárszobával,
Kongó bálteremmel –

Greenhouse 01

02 03 04

05 06 07

08

09 10 11

12

Üvegházat mindenkinek!

Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogyha alanyi jogon mindenkinek járna egy kisebb-nagyobb üvegház és napi másfél óra csendes, mélázós növénygondozás, ami idő alatt az ember kikapcsolhat minden mást, és csak magára (és persze a növényeire) figyelhet, akkor mindenki egy picit nyugodtabb, türelmesebb ember lenne.

Mivel a tegnapelőtti buli olyan jól sikerült, hogy tegnap délelőtt három órát ültem a baleseti sebészeten, hogy megnézzék a bal karomat, amely utólag kiderült, ugyan nem tört el, csak alaposan meghúzódott, ezért fáslizhatom és kenegethetem néhány napig, így a tervezett, hétvégi Ikea kiruccanást jövő hétre tettem át, amikor beszerzem majd a mini üvegházamat a magoncaimnak. Nem nagy üvegház, tényleg csak kisebb növények férnek el benne, de arra pont tökéletes, amire nekem kell. (Kutyatámadás ellen, főleg.) (:

Ugyanitt azon gondolkodom, mennyi tejfölt tudok még megenni, hogy további tejfölös poharakat gyűjtsek a palántáknak, mivel a legkisebb méretű palántacserepeimet sehol sem találom. (Bár, be kell vallanom, hogy a pincében még nem néztem körül…)

Olyan gyönyörűen süt a nap már korán reggel, az előrejelzés szerint ma megint 10-12 fok várható. Ha ez már a tavasz első próbálkozása, akkor kissé szomorúan konstatálhatjuk, hogy idén eléggé elmaradt a tél. A hóvirágok szinte elvirágoztak már az utcában, a medvetalpak új hajtásokat hoznak, az orgonák rügyeznek. Elképesztő a zsongás ebben a szinte márciusi melegben.

(Azt hiszem, el is megyek futni, csak beállítom a Nike alkalmazást a telefonomon, hogy tudjam követni, mi a helyzet.)

Ha ilyen marad az idő, jövő héten ki kell takarítani az erkélyt, és elő kell készíteni az első turnus növényzetnek a helyet. Nincs mese. Elkezdhetek gondolkodni, idén milyen virágokat szeretnék szagolgatni és csodálni.
Fűszer- és konyhakerti növények közül biztos idén is megpróbálom a paradicsom-projektet, hátha ezúttal picit több paradicsom fog teremni, mint EGY. (: Lehet, hogy valami paprikafélébe is belefogok majd.

Ikea Socker Greenhouse

Tavalyról maradt borzaskata, illatos ternye, nefelejcs és még valami – ezeket biztos, hogy elültetem idén is. A saját petúniám magjait is szintén beleültetem a szokásos cserepébe, bár előtte egy földfrissítés ráfér majd.
Valószínűleg a begóniákkal nem fogok molyolni, hanem majd palántaként megveszek néhányat.
Meglátjuk. Itt az idő.

A nap képe: Zöld

Green

Forrás