Category Archives: Urbex

Egy félelmetes ház Angyalföldön

Felfedeztem egy nagyon izgalmas házat Angyalföldön, az Árpád-híd közelében, pont a Teve utca folytatásánál, az Angyalföldi úton.

Térkép / Dériné köz

Elsőre semmi különös nincs rajta, csak egy régi társasház, néhol málló vakolattal, és a rosszul szellőző pincék jellegzetes szagával; aztán ahogy picit feljebb néztem, a bejárati ajtók felett található szobrok lenyűgöztek.

Baljós denevérek, majd keselyűk fogadnak, aztán még ijesztőbb lények várnak: valamilyen indíttatásból én szárnyas dinoszauruszként tudom beazonosítani a harmadik képen látható párost. (Milyen ember készít ilyen szobrokat, és főként miért?) Ki fogom deríteni.

(Volt még egy kapualj, amit két majom díszített, de azt nem tudtam lefotózni, mert nagyon belógott egy fa lombkoronája, és eltakarta az egészet. Késő ősszel megmutatom majd azt is.)

Denevérek

Dögkeselyűk

Gonosz szárnyas raptorok

A tómederben jártunk

Ma délelőtt másodjára Kiarával. A jószágom természetesen megint belehasalt a még ki nem száradt, ámde büdös és iszapos pocsolyába, így lett némi többletmunkám ma is, de nem panaszkodom.

Beteg vagyok még mindig, így tegnap sem csináltam szinte semmit a kötelezőkön (gondnoki teendők, mosás, pici takarítás) kívül, és ma sem szándékozom megmozdulni. Ha összeszedem magam, akkor esetleg visszasétálunk a kutyával ligetbe, a Pántlikába kajálni és gyógyító fröccsöt inni.

IMG_4365 IMG_4364 IMG_4350

IMG_4359 IMG_4369 IMG_4370

IMG_4374 IMG_4392 IMG_4393

Hű kutyulovam

Tüneti kezelés

Szinte naponta átmegyek az Ajtósi Dürer sor és Hungária körút sarkán található aluljárón. Nem szép látvány, nem is kifejezetten szeretem, de már hozzászokott a szemem és az orrom a látványhoz és a szagokhoz. Graffiti, levert vakolat, esetenként fullasztó csatornaszag.

Középütt található volt két, darabonként nagyjából két méter hosszú és kb. egy méter “mély” zug, ahol réges-régen (valószínűleg a vandálok kora előtt) nyilvános telefonfülkék álltak, én ezeket már nem láttam, csak hallomásból tudom, hogy volt ilyen is az aluljáróban. Jelenleg, illetve a múlt hétig csak két jobb napokat is megélt mélyedés volt a kőlapokkal bevont falak között, ahova nagy eső esetén egy hajléktalan, ötven körüli fószer szokott behúzódni.

Fél év alatt, amióta arra járok, már vagy tucatszor találkoztam vele mentem el mellette, soha nem állított meg, soha nem kért pénzt, sem cigire, sem kajára, sem egyébre. Általában csak feküdt, horkolt, vagy delíriumos félálomban kucorgott a kilapított papírdoboz-ágyán. Talán néhányszor megkérdezte a pontos időt, ekkor válaszoltam neki, megköszönte, én továbbmentem a kutyával, ő pedig ráérősen bambult újra a félhomályba.

A múlt héten mindkét zugot felfalazták, hogy még véletlenül se tudjon senki odafeküdni a szélárnyékba – talán ezzel is azt sugallván, hogy a hajléktalan takarodjon ki az aluljáróból, és keressen más menedéket magának. Ez kinek jó? A villamosra igyekvőknek nem, mert így szinte át kell lépniük a szerencsétlent, aki nem tud észrevétlenné válni és büntetlenül józanodni a mélyedésben. Egyáltalán ki találta ki, hogy feltétlenül fel kell falazni azt a két fülkét? Csak nem bántotta valaki szemét, hogy néha el kell mennie egy hontalan mellett?

Úgy gondolták vajon, ha nincs zug, akkor nincs csöves, ergó nem látjuk a problémát, tehát nincs szálka a szemünkben? Nevetséges. Most a szegény ember a fal előtt fekszik, ha rosszra fordul az idő, és a többiek fintorogva kerülgetik.

Megérte?

Antikváriumtúra

Nagyon jól sikerült a mai délutánunk, azt hiszem, hogy Luna és Texaseve nevében is beszélhetek, jól éreztük magunkat, lejártuk a lábunkat és egy-két könyvvel is gazdagodtunk megint. (: A Kálvin tértől egészen a Blaha Lujza térig korzóztunk, könyvesboltba be – könyvesboltból ki, aztán a szomszédos boltocskába megint be… Hosszú nap volt, kicsit el is fáradtam.

Féltucat könyvvel gyarapítottam az itthoni házi könyvtáramat, hirtelen eldönteni sem tudom, minek örülük leginkább… Hmm… Talán a Szántai F. Angéla által szerkesztett 1000 japán vers című kötet lopta be magát leginkább a szívembe, de beszereztem Yliaster Daleth: Rejtett erők második kiadását, Borisz Paszternak verseit a Lyra Mundi sorozatból, és ez még csak a jéghegy csúcsa. (:

Ahogy végigjártuk az üzleteket, igyekeztem néhány fotót készíteni, hogy azzal is színesítsem az értékelést. (Antikváriumokon kívül megfordultunk még egy Bookline-ban, egy Libriben és a Fókusz Könyváruházban is, de ezekről most írnék, talán majd máskor.)

A vadászatot az Antikvár.hu boltjában kezdtük, nem is értem utólag, hogy miért. Már a múltkor is rossz szájízzel jöttem ki onnan, mert az egyik eladó (vagy felőlem akár főnök is lehet ilyen … hozzáállással) anno rám szólt, hogy hangosan beszélek (pedig nem is), lekezelően bánt más potenciális vásárlókkal/érdeklődőkkel, ráadásul ma is bebizonyította, hogy semmi keresnivalója sincs a kereskedelemben, mert nem ért az emberekhez. Lehet, hogy a bolt jól néz ki; lehet, hogy a weblapjuk működik; de az eladók a cég arcai, és amíg azok fintorognak, pofákat vágnak, bunkók, addig szerintem nem kéne világmegváltásról álmodni, mert ilyen hozzáállással NEM LEHET EGY ÁRVA KÖNYVET SEM ELADNI. Nekem legalábbis nem. Legközelebb azt is indítványozni fogom, hogy hagyjuk ki ezt a boltot, mert csak elveszi az ember kedvét a kincskereséstől.

Antikvár.hu Antikvárium
Múzeum körút 37. // weblap
Nyitva: H-P 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között (de minek…)

 

A következő bolt viszont visszahozta a harci kedvünket, hogy  sok, szuper könyvet fogunk ma találni, kézbe venni, megszaglászni, beszélgetni róla. És így is lett. A Honterus egy megbízható, rendes, épkézláb üzlet. A könyveken kívül találhatók itt grafikák, térképek, és egyéb kincsek is. Azt hiszem, itt vettem a gyógynövényes könyvecskémet. (Igen, leellenőriztem.) Ez lett az egyik új kedvencem, megosztva a trónt egy másik könyvbirodalommal. (:

Honterus Antikvárium és Aukciósház
Múzeum körút 35. // weblap
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

 

Aztán volt olyan hely is, ahol inkább ki sem nyitottak. (:

Múzeum Antikvárium
Múzeum körút 35. // weblap
Nyitva: általában hétfőtől péntekig 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között; de éppen a rendes nyári szabadságukat töltötték (aug. 15-21 között), így nem jutottunk be. Ez van.

 

Ez is klassz könyvbarlang, itt kaptam kedvet a Paszternak kötethez, aminek nem tudtam ellenállni. (Ezt később csak egyetlen másik helyen kaphattam volna meg olcsóbban, de így sem bánom, mert jó üzletet csináltam. (: Szóval Borisz és én itt mélyítettük el a kapcsolatunkat… )
Antikvarium Hungaricum
Múzeum körút 29.
Nyitva: hétfőtől péntekig 10-18 óra között, szombaton 10-14 óra között

 

Ez egy nem túl nagy, viszont áraiban a Központira hajazó antikvárium, ahol használt dvd-k és bakelitlemezek is kaphatók. Nem olcsó hely, viszont rend van, tisztaság, és levegőhöz jut az ember. (Ráadásul a tulaj/eladó sem akadékoskodó, hanem igazi olvasó ember.) (: Ez szimpatikus volt nagyon.

Városfal Antikvárium
Múzeum krt. 27.
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

 

Azt hiszem, örökre bezárt a kedvencem, a Weöres Sándor Antikvárium is. ): El is vagyok kenődve miatta… Annyira kaotikus és emiatt varázslatos volt ez a boltocska, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Imádtam azt a kupit, a faltól falig, földtől plafonig könyveket, végig kell és lehet kutatni mindent, az eladó nem szól ránk, hogy ne tapizzunk feleslegesen, viszont, ha segítséget akarunk, rögtön tudja, mit hol keressünk… Kár. Nagy kár.

Weöres Sándor Antikvárium R. I. P.
Múzeum körút 27. // weblap
H-P: 10-18:30, Sz: 10-14:30   Bezárt.

 

  

A körúti antikváriumok királynője mindenképpen a Központi. Hatalmas, és sok könyvük van mindenféle témakörben, bár nem a legolcsóbb, ez tény. Az eladók hagynak kutakodni, senki sem lihet a nyakunkba, szóval klassz. A legrégebbi könyveik úgy vannak kiállítva, mintha csak múzeumban járnánk. (:

Központi Antikvárium
Múzeum körút 13-15. // weblap
Nyitva: hétfőtől péntekig 10-18:30 között, szombaton 10-14 óra között.

  

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy melyik boltocskában böngésztük azt a százötven éves Jókai Mór zsebkötetet (vagyis pontosabban a rövid levelet az elején), de vagy a Mike, vagy pedig az Európa Antikváriumban történhetett az eset. Én, egyedül a Mikére tippelnék, de majd megkérdezem a lányokat, ők mire emlékeznek. (: Szóval az lett a másik kedvencem, ahol a fent említett Jókai Mór könyvet lapozgattuk. (Bocsi, túl rövid idő alatt túl sok infó érte az agyamat, így némileg kihagy, ezért nem emlékszem a bolt nevére…) (:

Mike és Társa Antikvárium
Múzeum körút 15. // weblap
Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

És végül, de nem utolsó sorban benéztünk a Könyvudvarba is, ami nem antikvárium, de nagyon-nagyon olcsó és jó árú könyvekkel dolgozik. Szintén a Múzeum körútról lehet megközelíteni, egy szép (bár kissé lepusztult) belső udvaron kell átvágni, hogy eljussunk az üzletbe.

A neten is azt lehet olvasni, hogy a főváros legolcsóbb könyvesboltja, és azt hiszem, ez maradéktalanul meg is állja a helyét. (: Itt mindig találok egy-két-há’ olyan könyvet, ami afféle szerelem első látásra. Ma például itt találtam az 1000 japán verset, de ha jól rémlett, még voltak hasonló kötetek is. (Majd pontosabban utánajárok az oldalukon, és felírom őket legközelebbre a kívánságlistámra.) Az a poén, hogy tényleg elképesztően olcsók a könyveik, 2-300 forintért már olvasható regényeket vagy versesköteteket kapni, de most is voltak 600 forintért vámpíros regények is! (A Kárpátok vámpírjai sorozat részei, stb.) Szóval innen nem lehet üres kézzel távozni, mert minimum egy-két könyv mindig velünk akar jönni. (:

Könyvudvar // Múzeum körút 7. // weblap //  Nyitva: H-P: 10-18, Sz: 10-14

  

Az első vámpírvadászatom!

Azt gondoljátok, hogy megőrültem? Tévedtek! Ma délután (igen, fényes nappal) komolyan vámpírvadászaton voltam, és sikerrel is jártam! Erre a különös akcióra egy urbanista blogposzt késztetett, mert nem akartam elhinni, hogy Drakula tényleg Budapesten, a Városligetben él – olyan közel hozzám, hogy elképzelni sem mertem volna! Pedig így van! (:

Bakancs, farmer, fekete pulcsi volt az álruhám, hogy ne keltsek gyanút a civilek között. Hű társam, és jó katonám, Kiara mellém szegődött a veszélyes úton, kutyasétáltatásnak álcáztuk a vadászatot. Karót és szentelt vizet ugyan nem, de némi csapvizet vittünk magunkkal egy palackban (hátha megszomjazunk a küldetés során) (főleg mondjuk Kiara).

Sétáltunk, sétáltunk, más kutyákkal barátkoztunk, játszottunk, kergetőztünk, de a cél folyamatosan ott lebegett a szemünk előtt: el kell jutnunk a Vajdahunyadvárig. Lehetőleg napnyugta előtt, mert csak ilyenkor biztonságos, ugye. Éjszaka sokkal félelmetesebb és veszedelmesebb lett volna.

Ahogy megpillantottuk a fenyegető kastélyt, majdnem összeszorult a gyomrunk. (A közelben perecet árultak, és fantasztikus illata volt…) Átkeltünk a kiszáradt patak hídján (jaj, semmi sem véd minket a vámpírtól – már a folyóvíz sem lehet számára akadály, ha vadászni akar a ligetben…), és a délkeleti fal sarkára koncentráltunk. ÉS OTT VOLT!!!

Lugosi Béla, azaz Drakula szobra nézett le ránk a szoborfülkéből. Kiara jókedvűen lihegett, nem érzékelt veszélyt, aztán körbeszaglászta a környéket, nehogy hátba támadhasson minket valaki. Lajos bá’ szobra gyanús volt neki, ezért fél szemmel én is figyelni kezdtem a manust, de nem mozdult a talapzatáról.

Egyik pillanatban ragyogott a nap, aztán vastag felhők szelték át az eget, majd újra szétáradt a fény. Azt hiszem, Drakula úr nem szereti az erős napsütést, sokkal inkább az árnyékot. Nem beszélgettünk, mert csak gúnyosan méregetett, és unottan hagyta, hogy fotózzam – de láttam a tekintetén, ezt még visszakapom, amiért megzavartam a pihenésében.

Ti részt vettetek már efféle vámpírvadászaton? (: