Category Archives: Újrahasznosítás

Egy kidobott karosszék új élete

Kapcsolatunk Tónival, a karosszékkel úgy kezdődött, hogy egyszerűen felvittem magamhoz este, mivel egy augusztus végi napon kidobták otthonról a szomszéd utca szélén.

Sajnos aznap szakadt az eső, így napközben alaposan megázott és megszívta magát a fa és az ülőke része is. Megvártam, míg leszáll az éj, aztán kutyasétáltatásnak álcázva lementem érte, majd hazacipeltem. Kiara persze megpróbálta szabotálni a titkos “buga és uzsgyi” akciót, de én jobban akartam érvényesíteni az akaratomat, mint ő, szóval Tóni tíz percen belül már az erkélyen csöpögött tovább.

Szerencsére újabb hőséghullám jött, így egy hét alatt teljesen kiszáradt. Meg kellett állapítani, hogy több helyen eltört a karfa, recseg és ropog, ragasztani kell, és az ülőke rész is ismeri a boldog békeidők fogalmát.

Tóni01 Tóni02 Tóni03

Elmentem a barkácsboltba, bevásároltam fagittből, ecsetekből, dark oak / sötét tölgy színű lazúrból, dísz szegecsekből. Anyutól korábban elhoztam a nála, kárpitozásból megmaradt szürkés-zöldes kárpitmaradékot, és egy adag ülőkeszivacsot, így ezek után nem kellett rohangálni. Körülbelül 3000 forintot költöttem a teljes felújító készletre, de ebből a lazúr volt a legdrágább, mert (fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból) nagy doboz festéket vettem, amikor a kicsi is bőven elég lett volna. (Utólag könnyű okosnak lennem, háhá.) Nem baj, megérte. (Ezután mindent átfesthetek itthon. Kétszer. Mert van hozzá anyag.)

Először szépen portalanítottam Tónit, aztán a repedéseket eltüntettem a “folyékony fa” elnevezésű gemával. Egyébként ebből egy sokkal sötétebb árnyalatot kellett volna vásárolnom, mert ilyen vöröses-barnásra esett a választásom, de ez eléggé elüt a szék sötétbarna (majdnem fekete) árnyalatától. Sebaj. Van egy csomó festékem, megoldottam a gondot.

A “folyékony fa” száradása elvileg 30-60 perc, de én hagytam száradni egy egész napig. Utána fél napot ültem a székben, izegtem-mozogtam benne, hogy visszatérnek-e a repedések, de tényleg egész jól összetartja még a mélyre nyúló sebeket is.

Csiszolás után következett egy újabb portalanítás, majd az első réteg festés. Egy nappal később a második réteg. Itt-ott átüt egy vöröses javításfolt, illetve a karfán a kopásokat sem fedte le száz százalékkal a lazúr, de ezen kívül ugyanazt az árnyalatot sikerült megvennem, mint ami eredetileg is volt. És ahol szép volt az eredeti festék is, és a friss is, ott klasszul látszik a fa erezete.

Gemázás után Első réteg után Második réteg után

A teljes száradást követően jött a fekete leves: fel kellett szedegetni a régi, rozsdás szegecseket. Több helyen megsértettem a friss festést, és kétszer úgy magamba állítottam a csavarhúzót, ahogy azt illik a kétbalkezesek klánjában. Nem baj, Tóni biztos vérszomjas volt előző életében is, de ez engem nem tud/tudott eltántorítani egy percre sem.

A régi ülőkeszövet felszedése, és a a körülbelül 80 éves, koszos, rétesliszt állagúra porladt szivacs eltávolítása szintén megért egy misét; viszont a rugós felületet menthetőnek tartottam, így azt nem berheltem szét. A felszín áttakarítása után odaméreteztem az új szivacsot, és az új kárpitot, majd elkezdtem visszaszegelgetni a helyére.

Tegnap és ma egy-egy órát kopácsoltam a kis kalapáccsal, mire végeztem. Összességében a teljes felújítás nagyjából 6-8 munkaóra lehetett a száradási idők nélkül; és azt kell mondanom, hogy abszolút megérte.

Lett egy gyönyörű, régi karosszékem, amiben írni fogok, és hátradőlve kávézni; amíg újra el nem fárad az egyik – legmélyebb – megragasztott repedése. (Utána vagy egy asztalossal csináltatom meg, vagy díszpárna / ruha tárolására fogom használni legrosszabb esetben.) (De nem dobom ki.) (Mert olyat nem csinálunk.)

Új huzat01 Új huzat 02 Girge-gurba szegecselés

Nem értem, hogyan lehetett egy ilyen szép holmit kidobni. A javítás nem tartott sokáig, és nem került sokba. Fel nem fogom, hogy valaki inkább egyszerűen kitette a lakásból; bár az is igaz, hogy így én jártam jól, mert kis ráfordítással most 5-10 évet hosszabbítottam Tóni életén. Nem lett annyira szép, mint volt, vagy lehetett volna egy profi kezei között, de azért jó ránézni már így is.

Még lejavítottam az okozott sérüléseket, szóval holnap már tudok készíteni egy egész alakos képet is a ráncfelvarrott öregúrról. (: (Addig megint bekábulok a festékszagtól, sziasztok.)

Szerk., 2015. 09.26.:

TónikaAz ülőkeszivacs miatt sokkal pufibb és kényelmesebb lett, mint régen volt. A szövet feszítése nem lett tökéletes, nem sikerült olyan szimmetrikusra húzni, ahogy egy mester csinálta volna, de itthonra nekem abszolút jó lesz.

Már most azon gondolkodom, hogy valahonnan bugázni kellene egy tonette széket is (a legegyszerűbbet: nem szivacsbetéteset, karfa nélkül), mert maradt még annyi festékem, hogy bőséggel újrafesthetném azt is.

(Kérlek, kedves kárpitos / asztalos / restaurátor olvasók, ne gyúljatok haragra a szívetekben a próbálkozásaim láttán; én is tudom, hogy egy istenverése vagyok.)

Tónió

 

Kép a falon, az van!

Azt meséltem már, hogy a múltkor vettem a barkácsboltban szegeket és falecet; és mivel 100% lett az utolsó store auditunk, így bátorkodtam szétvágni az előző félévhez tartozó, de azóta lecserélt, nagy fali molinónkat?

APR_interior_2015

Hazahoztam az én részemet, amit már kiválasztottam negyedévvel ezelőtt magamnak, csináltam egy léckeretet a fenyőből, aztán ügyesen ráfeszítettem a szövetet, és lett egy 120×70 cm-es képem idehaza. A rámára feszítés művelete alig tartott tovább 15 percnél.

Tök jól illik a szobához ez a zöld árnyalat. Arra kellett volna figyelnem, hogy nem 70 cm, hanem csak 65 legyen a rövidebb oldal, mert alul az a fekete sáv az 5k iMac kijelzőjének a fekete kávája már; de sajna nem tudtam jobban feszíteni a molinót, hogy az eltűnjön. Most ilyen árnyékhatásnak tűnik a képen, de az gyakorlatilag a kép alja. Sebaj, azért én így is elnézegetem egy ideig.
Az ikeában egy 118×78 cm kép 16990HUF, én összehoztam 1500-ből egy meggyes sörrel megfejelve a dolgot. A 100-as doboz, színes fejű rajzszegből 64 darabot használtam el.
Zöldem

Csináld magad: koponya mintás póló!

Mostanában elég sokszor futottam bele olyan fotókba, ahol a modell hátán egy hatalmas, kivágott koponyaminta díszeleg; és annyira megtetszett, hogy muszáj volt rákeresnem kicsit bővebben a témára.

Cut out skull shirt 01 Shirt 02 Shirt 03

Vannak webshopok, ahol nagyobb összegekért készen meg lehet vásárolni az efféle gyönyörűségeket, de egy kis bátorsággal és kreativitással akár saját magunk is elkészíthetjük a cut-out-skull felsőnket. Nem kell hozzá túl sok összetevő: egy feláldozható póló, egy éles, hegyes olló (rendes goth kislányoknak biztos mindkettőből van otthon) és esetleg egy filctoll, ha elő szeretnénk rajzolni a mintát.

Én már nekiestem egy pólóm szétcincálásának, nem terveztem meg előre a mintát, így sem lett rossz a végeredmény. Annyival fűszereztem az élményt, hogy a koponyám fogsorába csempésztem két hegyes vámpírfogat is a tökéletesség kedvéért. (: Meleg nyári napokra ideális kutyasétáltató és boltba járós viselet lesz idén.

Valószínűleg szétvagdosok majd még egy felsőt, de arra GOTH feliratot fogok összehozni. (Gyanítom, ezt már szerkesztenem kell, hogy ne rontsam el és tényleg jól mutasson a végeredmény.)

Tutorial videó megtekinthető itt, további különböző minták itt.

Csináld magad kreatívságok!

Találtam két elképesztő oldalt, és nem emlékszem, hogy írtam-e már róluk, így ha nem, akkor most megteszem – ha pedig mégis, akkor ismétlés a tudás anyja.

Zseniális ötleteket ad mindkét blog minden egyes posztja, érdemes egészen végiglapozni a legutolsótól a legelső oldalig, mert őrületes kincsekre lehet bukkanni a cikkek között. Itt van például a Seeing Things, ahol kísérteties apróságokat lehet készíteni házilag, a szerző mostanában eléggé rágyógyult a Halloween témájára. (Vajon miért?) (: [Az oldalról letölthető és kinyomtatható sokféle sablon: régi gyógyszeres üvegcsék felirataitól kezdve a steampunk könyvborító mintáig mindenféle ördöngősség.)

A Zuzu’s Petals inkább a vintage és retró vonalán halad, könnyebben fogyasztható, kevésbé baljós, de kétségkívül szép dolgokat lehet összehozni a szerző tanácsait követve.

Csináld magad minikertek!

Luna küldte ezt a linket a héten, amire valósággal rácuppantam. A függőleges élőfal / raklapkert ötlete régóta foglalkoztat, elméletileg egy-két héten belül beszerzek minden hozzávalót, és ténylegesen neki tudok állni az elkészítésének, de addig kisebb projektekkel foglalom el magam.

A cikk alapján elgondolkodtam a Steel bakancsom beültetésén, de aztán elvetettem az ötletet, mert azért előfordulhat, hogy felveszem még valamikor. (Igen, akkor is, ha rendesen döglődik szerencsétlen pára.) Ezek után a PET-palackokból álló minikert mellett döntöttem, mert ez tényleg egyszerű és nagyszerű, maradéktalanul kivitelezhető ötletnek bizonyult.

Fogtam az itthon fellelhető, és egészségtelen életmódra következtetni engedő kétliteres kólás flakonokat, óvatosan kifúrtam a kupakjukat, levágtam az aljukat (és félretettem őket további PET-virágok készítéséhez, de ez egy másik sztori), majd metszettem egy nagyjából ovális lyukat az oldalukra.

Kipakoltam a konyhaablakból, aztán a bal szélső régiót kijelöltem a függőleges fűszerkert helyének. Egy befőttes üveget állítottam a párkányra, aztán a földdel félig megtöltött és némi növénnyel beültetett, fejjel lefelé tartott palackot beleigazítottam. A lyukas “tetejébe” (ami eredetileg az alja volt, ugye) pedig beleállítottam a második flakont, aztán ugyanígy a harmadikat is a helyére tettem. (Néhány perc merengés után, mert bár stabilnak tűnt az üvegtorony, mégis kikötöttem, odarögzítettem a falhoz, nehogy később csúf meglepetések érjenek.)

Most a gravitáció elve alapján működik az öntözés: a legfelső rozmaringot megöntözöm, amikor pedig túlvizesedik a földje, egyszerűen lejjebb csöpög a fúrt lyukon. Mivel azért rothadásig kéne itatnom a legfelső növényt, hogy a legalsó is vizet kapjon, így gyakorlatilag ugyanúgy meglocsolom az alatta lévőket is, a középsőt kevésbé, az alsót kicsit nagyobb odafigyeléssel. A felesleges víz a befőttes üvegbe kerül úgy is… 🙂 A legfelső, homokkal / szűrővel ellátott víztároló- és öntözőflakont kihagytam a tervből, mert nem akartam ennyire “automatizálni” a rendszert, hogy csak mindig utántölteni kelljen.

Arra figyeltem, hogy azonos vízigényű növényeket rakjak egy oszlopba, így a rozmaring, a Boni, és valami apró, csüngésre hajlamos szobanövény-palántát telepítettem egymás alá. Oké, az alsó nem fűszernövény, de én így is meg vagyok elégedve a végeredménnyel, mert csinos és helytakarékos lett. (És a környezettudatosságról még szót sem ejtettem.) (:

Elnézést, napközben nem tudok éles képet készíteni a konyháról, mert szétégeti a Nap a felvételeket, éjjel pedig ilyen lesz a végeredmény: szerencsétlen, de a mienk.

  

Megéri belevágni egy efféle projektbe, főleg akkor, ha helyhiányban szenved az ablakpárkányod, mert mérettől függően egy ablakban függőlegesen 5-7 flakon is elfér, ami ugyanennyi cserép növényt jelenthet. Flakonokra, egy éles sniccerre, földre és növényekre van szükséged mindössze – ja, és egy kis kreativitásra. (Ha túl magas és ingatag a növénytornyod, érdemes több helyen is hozzárögzíteni a falhoz egy kis madzaggal, vagy szélesebb befőttes gumival!)

Így telt a ma délelőttöm, még egyszer köszönöm, Luna, a linket. 🙂

Külföldön egyébként évek óta nagy divatja van az ablakkertészetnek, vannak baromi drága, de látványos megoldások is a témában, kétségkívül nem mindenki a reciclálást tartotta / tartja szem előtt:

Windowfarms

Our Windowfarms

Window Farming