Category Archives: Sport

Tegnap megint a Széchényi-hegyen jártunk

IMG_7910

Holnapután félmaraton

Ez itt a térkép, ezen az útvonalon fogok végigrobogni vasárnap délelőtt. Tessék izgulni, nehogy felvegyen a szégyenbusz. (Bár annyira lassú nem lehetek…)

pic_17624

 

Szerk.: a Nike+ appom szerint 2 óra 17 perc alatt futottam le végül, a WizzAir chip szerint 2:16:35 alatt. Az utolsó 2-3 km igazi kínlódás volt, rettentően elfáradtam és kifulladtam a végére, ha Laci nem mosolyogva futott volna mellettem, és nem tartja bennem a lelket, lehet, hogy feladtam volna. Szóval köszönöm, hogy mellettem voltál! (:

Futás után (órákkal később persze) egy hatalmas hamburgerrel ünnepeltük meg magunkat a Tuningban.

Hétfőre durva vízhólyagok keletkeztek a talpamon, és begyulladt a jobb forgóm, valamint a jobb térdem is, de másfél nap alatt elmúlt. Csütörtökön már simán mentem bikramra.

Az biztos, hogy félmaratont mostanában nem futok, de annak a felét bármikor szívesen. Egyébként ma vagy holnap esedékes egy újabb futás, nehogy kiessek a ritmusomból.

Befutó lábikók

Ma reggel futottam a faluban

Emberek reakciói:

– integettek a traktorból

– fejcsóválva köszöntek a kocsmából

– kis híján elütöttek egy Suzukival, hogy lefékezzenek előttem, és elmondják: “Ne fussál, aranyom, átviszlek én Patonára… Ne fussál, mert elfáradsz…”

Legjobb az volt, hogy a falu körbefutása alatt befuttottam a nagyiékhoz a kerten át, ahol a szomszéd Tibi bácsi (nem lát igazán jól) öntözött. Odaköszöntem és integettem neki, de nem álltam meg, hanem robogtam tovább, hogy megpuszilgassam a nagyiékat, akik a ház előtt öntöztek éppen a virágoskertben. Délután találkoztunk Tibi bácsival, aki azt mondta, hogy pár percig azt hitte, hogy anyu vagyok… “De aztán rájöttem, hogy Angi nem olyan lüke, hogy szaladgáljon…” ((:

A konzekvencia: falun futsz = egy helyi látnivaló vagy, aki biztosan nem normális. Szuper. (:

Átfutni a szomszédos falu Rába-hídjáig felemelő érzés.

Screen Shot 2015-08-15 at 18.03.17

Egyébként csak tíz km-t futottam, mert eléggé frusztráltak az értetlenkedő falusiak és fájt a jobb forgóm. (Azóta is alig tudok járni. Ebből elég rossz dologra asszociálhatnék, de egyelőre nem szeretnék ezzel foglalkozni.)

Csináltam egy Nike+ Challenge-t; az elsőt, ami nem Pesthez köthető: Koroncói Kocogó néven. Eldöntöttem, hogy amikor csak itt töltök pár napot, mindig elmegyek majd futni – hátha más is kedvet kap, vagy bátorságot merít ebből, hogy nem ciki nekivágni semminek, akkor sem, ha a környezet éppen hülyeségnek titulálja azt.

Kedden bikram jógára megyek; remélem, hogy az majd kilazítja a jobb forgómat. Ha nem, akkor nem tudom, mi lesz. Flektor tapasz és bogyó, pihentetés egy hétig. Egy hónap múlva futni kell. Sokat. Nincs mese.

Egy hónap múlva félmaraton

Kezdek komolyan aggódni, hogy le tudom-e futni.

Azt mantrázom magamnak, hogy fel tudok készülni rá, és az agyamban dől el az egész verseny.

A tüdőm bírja. A lábam bírja. Csak koncentrálnom kell.

Pont emiatt félek.

Éleslövészet a Budakeszi Lőtéren

Május 17-én, vasárnap nagyon jó programot találtunk a kollégákkal, némi előzetes szervezést követően elmentünk lőni a Budakeszi Lőtérre.

Korábban összeírtuk és leadtuk az igényeinket, hogy ki milyen akciófilmes csomagot szeretne kipróbálni, és az adott filmre jellemző fegyverekkel lőni. A fiúk inkább a Terminator és az Expendables csomagokra feszültek rá, míg én a Tomb Raidert választottam, mert abban több volt a pisztoly, mint a nagyobb mordályok. (Jó választásnak bizonyult, mert így is olyan izomlázam volt, hogy a gépfegyvereket alig tudtam megtartani.)

Tomb Raider

Szerencsére az instruktorunk egy fiatal, nagyon jó fej srác volt, aki végig magyarázott, mutogatott, mindent elmondott, mit és hogyan kell / szabad / egyenesen tilos csinálni.

Az első fegyver, amivel életemben először lőttem, az egy Beretta volt, ami annyira hangos elsütéskor, hogy még a szükséges fülvédő mellett is folyamatosan becsuktam a szememet.

A Colt M4-et, mivel nagyon nehezen tartottam volna meg, kicserélhettem egy másik, kisebb Glockra, amellyel korábban már jó viszonyba kerültem. Egyébként egy Glock, vagy egy H&K abszolút kényelmesen elfér az én kezemben is, stabilan tudom fogni, nem csavarja ki a csuklómat elsütéskor. Hasonlóan kellemes meglepetés volt a Ruger és a Sig-Sauer is, de a Beretta egy elég erős kezdésnek tűnt az elején, a Jericho 941-ről nem is beszélve. (:

A nagyok közül a VHS K1S egy picit visszarúgott, de nem volt vészes; csak maga az, hogy tartani kellett a működésre képtelen izmaimmal azt a 3-4 kiló fémet, az nem volt fincsi. Lőttem még egy Blaser R93 távcsöves puskával is, ami a második Tomb Raider filmben szerepelt, és ha választanom kellene, simán bevenném a házi fegyvertáramba, mert egyáltalán nem rúgott vissza, könnyű volt célra tartani, kb. ezzel lőttem a legtisztábban az összes közül.

És ugye volt még a Remington 870. A shotgun. Először mindenki azt hiszi, hogy akar otthonra egy shotgunt, mert az egy jó buli; de aztán téved! A shotgun egy igazi disznó: nagy, nehéz, és iszonyatosan visszarúg – és igazából pont ezek miatt kell otthonra egy shotgun, mert otthonra kell egy igazi disznó! (: Nagyon nehezen lőttem vele, minden lövésnél nagyjából fél lépésnyit lökött rajtam hátrafelé; de pont ugyanolyan zseniális érzés újratölteni, mint ahogy a filmeken látható. (: Egyszer meg kell tanulnom jól lőni egy Remingtonnal. Pont.

Ráadásként lőhettem egyetlen egyet egy Desert Eagle-lel, ami nemcsak hogy kicsavarodott a kezemből, de a kipattanó, forró hüvely pont mellém vágódott a földre. (: Ha van fegyver, ami 160 centi magasságú ember (akinek ebből adódóan a keze is kisebb) kezébe nem való, akkor ez pont az. Kipróbálni egyszer jó, de biztonságosan és pontosan lőni vele számomra szinte lehetetlen volna.

Napokig fájt a jobb csuklóm a móka után, annyira erősen kellett tartani a fegyvereket, főleg a végén a Jerichót, a Remingtont és a Desert Eagle-t (leginkább az utolsót), de eldöntöttem, hogy el fogok járni lőni, hogy szépen lassan megtanuljam a biztonságosan fegyverkezelés alapjait. Nagyon erősen azt érzem, hogy megtaláltam a saját sportomat. És most fotók közvetkeznek. (Ha megvágom a videót, majd azt is kiteszem.)

A lőlapomból azóta néhány töltényhüvely kíséretében egy kellemes motiválóplakát lett a konyhám falán, miszert meg kell enni a zöldséget is! (:

Lőni megyünk, anya! Lara Croft felkészül Blaser R93

Smith&Wesson

Barrett M99

Egy halom fegyver

Egy kupac vas

 

 

2017.05.21.:
A nap meglepetése, hogy az instruktorunk valahogy/valahol megtalálta nem is ezt, hanem az free wordpress oldalamat és írt egy hozzászólást a poszthoz. (:

Készülök a félmaratonra

Szeptember 14-én harmadjára is rajthoz áll a céges Run Like Hell csapatunk, mondanom sem kell, becsülettel rovom a köröket pár napja. (Júliusban csak néhányszor voltam futni, amiből csak kétszer mértem a Nike alkalmazásával; amikor Kiarával rendezünk örömfutást, azt már nem is naplózom, mert annyira kiszámíthatatlan előre, milyen kedve lesz a kutyinak. Amikor nagyon nem akarja csinálni, akkor inkább sétálunk vagy labdázunk a futás helyett. Ráadásul dög melegben egyáltalán nem mentünk, csak fagyizni…)

Mindenesetre a futás nagyon jól esik, főleg ha elsőre megtalálom a saját tempómat. Előbb-utóbb tényleg képes leszek lefutni egyedül is 21 kilométert, nem csak váltóban. Talán már jövőre.

Screen Shot 2014-08-17 at 23.21.41 Screen Shot 2014-08-17 at 23.21.27 Screen Shot 2014-08-17 at 23.21.04

Screen Shot 2014-08-17 at 23.20.48

Screen Shot 2014-08-17 at 23.25.05

Alulról a második a mai futásom Nike+ naplója, a legalsó grafikon pedig a Fitbit fiókomban való: átlagosan napi 10 km (kb. 15 000 lépés), amit megteszek; ha adott napon futok, akkor értelemszerűen többet. Az aktivitásmérés emiatt igazán klassz dolog,  engem tényleg motivál, hogy elsétáljak még ide vagy oda a szabadnapomon (pl. sörözni a Kertembe). (:

A félmaratonra visszatérve: alig várom. Idén nem a középső távot futom majd, így sajnos a Szabadság-hídon történő átfutáson nem tudok ott lenni; viszont enyém a harmadik szakasz, így én fogok befutni a célba, biztos az is szuper élmény lesz.

Találtam magamnak sportot!

Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy valami új mozgásformát fel kellene fedeznem, ami kapcsolódik a futáshoz, vagy valamilyen társasághoz (nem kell vele uszodába, klubba vagy egyesületbe járni az elején), de azért mégis megmozgat, és szinten tartja, esetleg fejleszti az egyébként hervasztó mozgáskoordinációmat.

Nem hinném, hogy véletlenül jött velem szembe az interneten egy videó, ami alapján elkezdtem kutatni a hullahopp karikázás rejtelmeit: milyen és mekkora karika kell egy felnőtt embernek, hogyan érdemes elkezdeni, mire lehet számítani a sporkarrier elején… (: Aztán, mivel nem bírtam magammal, elmentem egy sportszerboltba, és megvettem életem első hullahopp karikáját, amely piros színű, műanyag, 80 cm átmérőjű, és nagyon állatul forog.

Az első alkalommal Kiara persze meg akarta támadni, mert nem értette, hogy mi ez, és miért pörög rajtam, de mára már abszolút sztoikus lenézéssel figyeli, amíg el nem szundít unalmában.

Néhány nappal ezelőtt egy kedves, kutyás ismerősömtől, Gabitól, aki egyébként személyi edző, kaptam egy második karikát, ami szintén nyolcvanas, de ez fából készült. Azt mondta rá, hogy ez nehezített súlyú, viszont ekkor kénytelen voltam rádöbbenni, hogy az első karikám (Piros) is nehezített, mert érzésre ugyanolyan nehéznek tűnnek. Mindenesetre most van két frankó eszközöm, hogy megvalósítsam magamat. (:

Hulahoop

A terv az, hogy a test-kéz és a kéz-láb koordinációmmal kezdjek valamit, mert néha, figyelmetlen napjaimon nagyon nem tudom összehangolni a mozgásaimat. Talán ez kicsit összeszedettebbé tesz majd. Aztán persze mindenféle trükköket is szeretnék megtanulni, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre az is elég, hogy nem verem ki a fogamat, vagy az ablakot a próbálkozásaim alkalmával.

Continue Reading →

Vettem egy Fitbit Flexet

Fitbit Flex BlackMert nem bírtam ki. (Most már akkor idén ne legyen iWatch, jó, kedves Tim Cook?)

Természetesen fekete színűt választottam, aztán utána rögtön beszéltem az egyik kollégával, aki pár hónapja vett egy acélszürke Flexet, mivel ő a nagy méretű pántot használja, hogy adja nekem a pici szürkét – és mivel én a pici feketét hordom, nekiadom a nagy feketét, tehát darabra ugyanannyit fogunk birtokolni a csuklópántokból, csak mindketten megdupláztuk a hordható színválasztékot. (: (Valamikor esetleg majd egy piros szíjat szeretnék rendelni a netről, ha már ne adja az ég, de ráuntam a feketére. Valószínűleg ez sosem történik meg, de ha mégis… már van B tervem.)

Természetesen azonnal összehangoltam a felhasználói fiókommal és a telefonos alkalmazással, így a tegnapból már fél napot naplózott, valamint éjszaka is logolta az alvási fázisaimat. Egyébként gyanítom, hogy a csúnya alvási ciklusaim majd most fognak igazán megmutatkozni, mert itt a nyár és hőségben sokkal rosszabbul alszom mindig.

Ígérem, igyekszem majd kevés aktivitásmérést posztolni a közeljövőben. (:

Screen Shot 2014-06-07 at 6.21.15

Fitbit Flex grafikon megint

Nem mozogtam többet, mint általában szoktam szabadnapomon: négyszer voltam lent az utcán, ebből háromszor kutyát sétáltattam, egyszer pedig boltba indultam. (Oké, este meggyőztem magam arról, hogy ideje elmennem futni, szóval ötször tettem ki a lábam a lakásból.) Abszolút átlagos kedd, semmi extra – direkt nem vásárolgatós, antikváriumtúrás napot akartam monitorozni.

Fitbit Flex aktivitásmérés 05.20.

Egyértelműen látszik, hogy az aktívabb időszakok között mikor ültem az ágyon és interneteztem, lógattam a lábam a fotelből, szürcsöltem a kávét könyvet olvasva az erkélyen. A harmadik sorozat kimagasló és zöld része az esti, három kilométeres futás, amikor majdnem belerúgtam egy sünibe, de nagy szerencsénkre ugrottam egy bénát oldalra, így elkerültük a balesetet. (Távolabbról nagyon nyomi jelenet lehetett, de nem számít.)

A futást egyébként mértem a Nike+ appommal is, szóval, ha már táblázatos napot tartunk, azt is bemásolom: (28-án, 9-én, 12-én egyébként azért van két-két dátum, mert ezeken a napokon kétszer indultam neki az éjszakának: először Kiarával futottam egy kört, aztán egyedül.)

Nike+ 2014-05-20

 

Végső soron tényleg annyit tudok csak megállapítani, függetlenül attól, hogy még körülbelül 1-2 napig szeretném használni a Flexet próbaképpen: el lehet molyolni az alkalmazással (vagy böngészőből a felhasználói fiókban) akár naponta többször is, és aki időt akar szakítani a mozgásra, az életmód- és szemléletváltásra, az nagy lökést kap ezzel a rendszerrel.

Ha nem vigyázok, venni fogok egy ilyen kütyüt, de most inkább kinyitok egy sört.

Mert megérdemlem.

Kipróbáltam a Fitbit Flexet

Vagyis jelenleg is próbálgatom, tesztelem; és túl sok dolgot még nem tudok megosztani senkivel, mivel csak tegnap este óta van a bal csuklómon.

Fitbit Flex Slate and Black A Flex egyébként egy olyan aktivitásmérő csuklópánt, amit 0-24 órában viselni lehet, és gyakorlatilag a mozgásunkat monitorozza, számolja és naplózza a megtett lépéseket, emellett figyeli az alvási ciklusainkat is. A tudatos, egészséges életmódot folytatók, sportolók szívesen használják, de gyakorlatilag az ösztönzésre szoruló, kényelmesebb ritmusban élők is megtalálhatják ebben az eszközben a saját számításaikat, mert abszolút egyedi kihívásokat lehet létrehozni, elkezdve akár a legalapvetőbb napi 1000-2000 lépés teljesítésétől is. A csuklópánt egyébként a legkülönbözőbb színekben kapható: fekete, acélszürke (ilyen van nálam kipróbáláson), türkiz, piros, narancs, tengerkék.

 

Nagyon igyekszem nem megkedvelni ezt a kiegészítőt, mert akkor kénytelen leszek venni egy feketét – így, fél nap után már bátran merem állítani, hogy rá lehet függeni a témára rendesen. A weboldalon létre kell hozni egy felhasználói fiókot, az okostelefonunkra le lehet tölteni a Fitbit appot, a csuklópánt vezeték nélkül kommunikál a telefonnal, szinkronizálja a mért adatokat az appal, ami pedig értelemszerűen megjeleníti a saját fiókunkban mindenhol, ahol csak megnyitom (iOS app, böngésző, Mac app, stb.)

Körülbelül úgy sejtettem eddig, hogy napi 8-9 kilométert teszek meg átlagosan, amikor nem dolgozom; és most van lehetőségem ezt pontosan lemérni. A délelőtti kutyasétáltatás és a bevásárlás a boltban eddig összesen 9133 lépés (vagyis 6,07 km) volt. (Mondjuk, ma egy nagyobb kört tettünk Kiarával a ligetben, mert csodaszép idő van, és ezt ki kellett használni.) Kíváncsi leszek, mi lesz este a végeredmény, mert még hátra van két séta és nekem egy esti futás. (:

Aktivitásom ma délig

Az külön érdekel, hogy mit fogok mérni holnap, amikor is dolgozni megyek, tehát egész nap sétálok ide-oda a boltban. (:

Tegnapi alvásnaplóm

Az alvási cikluson kívül a mániákusok becsülettel naplózni tudják a napi bevitt folyadékmennyiségüket, illetve hogy mikor mit ettek, a testsúlyukat, illetve azt is, hogy szeretnének-e fogyni vagy hízni. Mivel nekem semmi ilyen célom nincs, ezért én ezeket nem írom fel, nem rágyógyulni szeretnék a fitbit fiókomra, hogy egész nap ott kotorásszak és elemezzek, de akinek ilyen indíttatásai vannak, nagyon fogja szeretni ezt az egészet.

A Flex mellett hasonlóképpen működik a Jawbone UP, a Nike Fuelband, a Garmin Vivofit, hogy csak a jéghegy csúcsát kapargassuk meg ebben a témában, az áruk 30 és 50 ezer forint között mozog – ha az Apple piacra dob valami hasonló, csuklóra rögzítheti, óraszerű aktivitásmérőt, akkor az kb. 60-70 ezer forintba is kerülhet majd. (És gyaníthatóan akkor ugyanezzel a lendülettel kinyírja az iPod Nano szériáját.)

Visszatérve a Fitbit Flexre: kényelmes, praktikus, nem feltűnő – és be kell vallanom, hogy a szürke pánt sem annyira gáz, mint hittem. (Mondjuk, ha sajátot vennék, akkor biztosan a fekete mellett döntenék, de még próbálok erősen ellenállni a birtoklási vágynak.)

Este frissítem a grafikonokat.