Category Archives: Science Fiction

Interjú Aidemerával, a Winter Wonderland Kihívás egyik szervezőjével

1. Mikor és hogyan találtátok ki a Winter Wonderland Kihívást? Először rendeztek ilyet, vagy már volt korábban hasonló? Ki volt az ötletgazda?

November elején a Hírverő facebookos fórumán olvastam shanon widow kérdését, hogy nincs-e kedve valakinek harry potteres karácsonyi kihívást szervezni. Először azt válaszoltam, szorgalmazom az ötletet, hogy valaki megszervezze, és szívesen jelentkezem én is. Aztán eltelt néhány óra, és azon kaptam magam, hogy Bellindát kérdezgetem, lenne-e kedve megszervezni velem. Ő pedig azonnal igent mondott, és át is jött hozzám (néhány háznyira lakunk egymástól). Még aznap este összeálltak az alapok, de háromnapos munka kellett még, mire tényleg minden a helyére került. Nem nagyon akartuk húzni az időt a meghirdetéssel, hogy még karácsonykor publikálhassunk. Ez az első kihívás, amelyen szervezőként részt veszek, habár Bellindával néhány évvel korábban tervezgettünk egy kihívást, amit végül nem bocsájtottunk az útjára.


2. Mióta olvastok Harry Pottert és HP-ficeket? Melyik a kedvenc könyvetek és filmetek?


A köteteket először 11-12 éves koromban vettem kézbe először, egy barátom adta kölcsön, de akkor még nem igazán tudott lekötni. Aztán mikor 19 éves lettem, újra kézbe vettem az elsőt, és azonnal magával ragadott, azóta pedig csak kisebb időszakokra ereszt a varázsvilág. A hetes könyvet még nem adták ki, mikor a végére értem a sorozat megjelent részeinek, és mivel már hallottam pletykákat a történetről, meg arról, hogy fenn kering valahol a világhálón egy kalózfordítás, keresgélni kezdtem, így bukkantam fanfictionökre.
Kedvenc könyv? Talán az ötös és a hatos kötet, mert ott már komplexebb volt a történet, a kezdő kötetek meseszerűek. Az ezekből készült filmeket ezért is karácsony környékén régebben mindig elővettem, még úgy is, hogy a köteteket nem olvastam. (Igen, előbb láttam az első három filmet, mint ahogy a köteteket olvastam.)
Kedvenc filmet nem igazán tudok megnevezni, mert mindegyik másért tetszik. A legvarázslatosabb az első és a harmadik számomra, igazi mesevilág. A négyeset szoktam elővenni, ha nem tudok dönteni, mit nézzek. A hatos volt rám a legnagyobb hatással, és a befejező rész van a legjobban kivitelezve mind színjátszás szempontjából, mind technikailag, még a zene is abban a leghatásosabb szerintem.

3. Vannak-e kedvenc karaktereitek, jeleneteitek?

Abszolút kedvenc Perselus Piton, de a nők között is van néhány erős karakter, akiket kedvelek, és egy kicsit magamra ismerek bennük. Ilyenek Hermione Granger és Minerva McGalagony.
A kedvenc jelenetem a könyvből az, amikor Harry először belép a varázsvilágba, az Abszol útra.

4. A ficek olvasása mellett írtok is történeteket? Ha igen, hol lehet találkozni velük?

Határozottan igen. A legtöbbel a számítógépemen lehet találkozni, de néhányat közzé is tettem. A publikálást még az IEPP-n kezdtem, de most már a Merengőn van fenn a legtöbb írásom.

5. A HP univerzumon kívül más fanficekkel foglalkoztok-e, mi a véleményetek a crossover ficekről? Vannak-e kedvenceitek?

Crossovert sosem olvastam még, talán azért, mert nem igazán hoz lázba.
Harry Potter fandomon kívül az elmúlt években elkeveredtem egy-két másikba is, sok időt töltöttem James Bond fanfictionök között, le is fordítottam néhányat. Volt egy időszakom, amikor olvastam néhány Princess Diary Clariss-Joseph történetet is.

6. Mit lehet tudni rólatok? Hány évesek vagytok, mivel foglalkoztok az életben, mit csináltok szívesen a szabadidőtökben?

Nehezen tudok válaszolt adni az ilyen kérdésekre, az az ember vagyok, aki hagyja, hogy megismerjék, ha úgy gondolja, van értelme (amikor nincs, akkor nagyon jól tudom tartani a két lépés távolságot úgy, hogy az illető rá sem jön). De lássuk csak… azt érdemes tudni rólam, hogy közvetlen, nyugodt nő vagyok, és nehezen lehet kihozni a sodromból, ha mégis sikerül valakinek nagyritkán, akkor sem az az üvöltözős típus vagyok, hanem inkább szarkasztikus. Huszonhat éves vagyok, és kutatóként dolgozom, és ehhez hozzátartozó dolgokat teszek (tanulmányt írok, konferenciaturizmust folytatok, könyvet szerkesztek, tanítok). Mivel ez azzal jár, hogy sokat vagyok embertömegben, ha tehetem, akkor a szabadidőmben elvonulok, olvasok, filmet nézek, gyakran járok haza a családomhoz vidékre.

7. A kihíváson túl hogyan várjátok a karácsonyt?

Hatalmas karácsonyimádó vagyok, a legjobb az lenne, ha Kifalván élhetnék, és akkor én lennék Cindy Lou ☺ Az évente változó, mikor kezdek el karácsonyra készülni, volt, hogy az utolsó 1-2 hétben, de akadt már olyan is, hogy még novemberben. A készülődésről: leginkább a szokásainkat, a hangulatot szeretem, azt, ahogy a családomtól megtanultam azt megteremteni. Ehhez hozzátartozik a kakaótól/forralt bortól a zenén át a közös tervezgetés, sütés-főzés, fadíszítés, dekorálás, habár csak az elmúlt néhány évben kezdtem sajátkészítésű díszeket gyártani.

8. Mit vártok a kihívástól a klassz történeteken kívül, persze. (:

Már meg is kaptam, amit vártam. Az elmúlt 1-2 évben nem sokat foglalkoztam a Harry Potter-világgal, és szerettem volna kicsit visszarázódni, újraélni néhány dolgot, amit adott nekem. Azt is szeretném, ha jól sikerülne ez az egész Winter Wonderland Harry Potter-módra, jól éreznék magukat az írók, olvasók, és örömmel meg sok tapasztalattal tudnék belevágni jövőre is a szervezésbe.

Köszönöm az interjút, folyt. köv. hamarosan! (:

Könyvajánló: Greg Egan – Diaszpóra

DiaszpóraRészlet a Footer.hu-n megjelent könyvajánlómból:

“Sajnos nem lehet szabatosan visszaadni mindössze néhány mondatban sem a könyv teljes tartalmát, sem a mögöttes mondanivalóját. Fogadni mernék, hogy nem értettem meg teljesen, amit olvastam, és néhány évente újraolvasva mindig fogok újabb és újabb összefüggéseket találni benne, amelyek az első, sokkos olvasás alatt nem jutottak el a tudatomig. Brutálisan hideg, grammra precízen kimért és mégis túladagolt, jóleső fájdalom ez a fajta gondolkodásra ösztönző olvasás. Olyan szinten lebilincsel a sztori, hogy az ember képes hajnalig olvasni az apokalipszisről, majd az újrakezdésről.

Nem állítom, hogy könnyű olvasmány, mert baromira nem az, sőt, az egyik legnehezebb, ami valaha a kezembe akadt, de egy életre szóló élményt kaptam tőle, és most először sajnáltam, hogy a könyvsorozatok korában egy egykötetes történethez volt szerencsém.

Óhatatlanul is elmerengek azon, kik és mik voltak a kedvenceim, értem-e a poliszpolgárok objektív kíváncsiságát, vagy félek-e a hídverők (olyan húsvér emberek, akik nem kértek a genetikai módosításokból, ragaszkodnak a már ismert társadalmi, kulturális, vallási, stb. értékeikhez, statikusan ellenállnak a testnélküli szoftveréletnek) vaskalaposságától, vagy tényleg ennyire szimpatizálok-e a gleiznerek világszemléletével? Kicsit körülnézve a világban, alighanem van ebben a regényben egy jó adag mai társadalomkritika is. Fémesen, kínzóan gyönyörű jövőkép, ami munka mellett is 300-400 kilotau alatt megismerhető.

Minden hard science-fiction rajongónak kötelező darab! Komolyan.”

A teljes cikk elolvasható itt: Greg Egan: Diaszpóra – Az emberiség javított verziója elkészült

 

Az űr mélyén

In the spaceMűfaj: science-fiction novella

Stílus és kategória: általános

Korhatár: +12 (+16 a későbbiekben!)

Egyéb megjegyzések: – (folytatás következik!)

 

Előszó

Amikor 2055-ben elkészült az Obayashi Corporation által megálmodott űrlift, Amanda Fermi nem gondolta volna, hogy belátható időn belül kipróbálhatja. Az első túrákat asztronauták és mérnökök tették meg, aztán szépen lassan beszivárogtak a Föld és űrállomás között ingázók közé a gazdag turisták is, akik hajlandóak voltak tizenkét számjegyű csekket kiállítani négy hét űrbéli nyaralásért.
Amanda Fermi a kilencedik turnus ösztöndíjasa volt, szótlan csodabogár a milliárdosok között, akit sokkal jobban érdekelt néhány megoldhatatlannak tűnő matematikai egyenlet, mint a többiek által kifogásolt liftkabinok apró mérete. Fiatal és csinos teremtésnek tartották volna utastársai, ha szemrevaló külleméhez csak egy csepp szociális érzék párosul, de Fermit örök kívülállónak teremtette az ég.
Huszonöt fővel indult el 2057. májusában a menetrend szerinti űrjárat, tíz napig tartott az út fel a műholdig, tíz vissza, és a köztes szűk két hétben a szerencsés kiválasztottak az ablakukból gyönyörködhettek a szülőbolygójuk távoli, kékes színében; segíthettek kisebb javításokat elvégezni az űrállomás állandó legénységének és részt vehettek egy-egy rövid űrrepülésen egy öt férőhelyes komppal. Az egyik rutinrepülés alkalmával a kapitány szokatlan jelet fogott a kommunikációs csatornán, így a fedélzeten tartózkodók örömére extra kitérőt tett az űrben. Harminckét perc múlva eltűnt a komp jele a kijelzőkről, és soha többé nem került elő.
Az esetet a Földön hosszasan vizsgálták, végül bizonyítékok hiányában az öt áldozatot – köztük Amanda Fermit – halottnak nyilvánították.

Continue Reading →

C. L. Moore – Út az időbe

Lassan haladt, hosszú, puha, súlyos léptekkel, kincsesháza csarnokán át. Számtalan világ értékeiből válogatta gyűjteményét, távoli terekből és időkből zsákmányolta a kincseket, melyek megtöltötték palotáját. Öltözéke, melynek kelméje dúsan redőzve simult nagy, erős tagjaira, önmagában is felbecsülhetetlen érték volt, mint e falak között minden; pókháló vékonyságú anyagán kidomborodó minták, melyek már elveszítették jelentésüket ily messze a világtól, ahol megalkották őket, de szépségük egyetemessége megmaradt. És ő maga szebb volt, mint bármi az egész hatalmas gyűjteményben. Tudta is ezt, meleg, jóleső elégedettséggel elméje legmélyén.
Gyönyörűen mozgott, harmonikus erő áradt tagjaiban, ahogy járt, hatalmas teste méltóságteljes volt és kecses. A finom köntös szétnyílt nagyszerű alakján. Érzékeny tenyerét gyönyörrel végighúzta oldalán, élvezte a fátyolnál is vékonyabb kelme különös, domborszövésű finomságát. Félig hunyt szemének büszke pillantása sokszínűen villant elő szempillája alól. Szeme sosem volt kétszer egymás után ugyanolyan színű, ám mindegyik szín szépséges volt. Continue Reading →