Category Archives: Olvasnivaló

A szerelem az,

amikor a kávé cukorral vagy cukor nélkül is tökéletesen megfelel, ha vele ihatod meg. Ha viszont egyedül; akkor szar az egész.

Vers

Vétek lenne
Egyetlen sort is
Regélni a
Semmiről

Árnyak birodalma 3.

fanficHermione a következő napokban halálra váltan ténfergett a szobája és az ebédlő között. Már nem volt benne biztos, hogy ép ésszel kibírja péntek reggelig. Sőt, egyre gyakrabban suhant el a közelében az a Perselus Piton alakot öltött szellem, akit valójában nem is láthatott volna; és ez okot adott a magában való kétkedésre.

Lassan már megszokta, hogy Piton néha keresztüllebegett az egyik falon, és megállt mellette, végigmérte a lányt, aztán szertefoszlott. Mintha mondani akart volna valamit, de sosem lett volna rá elég ideje… Hermione már nem ijedt meg tőle, már nem ájult el, mikor meglátta a gyöngyházfényű férfit. Egyszerűen nézte, és nem tudott hinni a szemének. Sem az agyának. Nem tudta eldönteni, hogy vajon tényleg Pitont látja ébren, és az álmaiban is, vagy csak a Malfoyok által megfélemlített elméje játszik vele.

Continue Reading →

Árnyak birodalma 2.

fanficAmikor az ablakon túl végre hajnalodni kezdett, akkor aludt el. Nem pihenhetett sokáig, mert két manó hoppanált a szobájába reggel nyolc óra tizenötkor. Az egyik felébresztette, és egy reggeliző tálcát varázsolt a kócos, álmos Hermione elé.

A másik eszeveszett sebességgel rendet tett az egyébként tökéletes rend uralta szobában. Néhány perc alatt végeztek, aztán távoztak. A lány kedvetlenül nézegette a reggelijét, nem akarta elhinni, hogy nem sikerült felébrednie a rémálomból.

Continue Reading →

Egy régi, ismerős sztori

Lassan és óvatosan elkezdem feltölteni megint a fanfic részlegbe az Assir et aviditas (Vér és vágy) sorozatot, amit már nem emlékszem, hogy miért vettem le anno. (Valahogyan át akartam írni, de erre nem került sor, mert egy lusta disznó vagyok; viszont most kitaláltam valami sokkal jobbat, és ezt el is kezdtem.)

Szóval itt az első rész, hamarosan jön a folytatás.

1. Árnyak birodalma 1.

2. (holnap)

3. (holnapután)

Assir et aviditas

01010011 01111010 01100101 01110010 01100101 01101100 01100101 01101101

01010110 11000011 10101001 01100111 00100000 01101110 11000011 10101001 01101100 01101011 11000011 10111100 01101100 00101101

01000101 01111010 00100000 01101100 01100101 01110011 01111010 00100000 01100001 01111010 00100000 11000011 10111010 01101010 00100000 01110000 01100001 01110011 01110011 01111010 01110101 01110011 01101111 01101101

01001000 01101111 01111010 01111010 11000011 10100001 01100100 00100000 01101011 11000011 10110110 01110100 11000011 10110110 01101101

01001101 01100101 01100111 00100000 01101110 01100101 01101101 00100000 01100001 01101100 01101011 01110101 01110011 01111010 01101111 01101101

Éjszakai utazás a Kóbor Grimbuszon

“Üdvözöljük a Kóbor Grimbuszon, az útfélen rekedt boszorkányok és varázslók segélyjáratán. Csak nyújtsa ki pálcás kezét, szálljon fel, és mi elvisszük, ahova csak óhajtja.”

fanficSzereplők: Hermione Granger, Perselus Piton
Műfaj: egyperces novella
Stílus és kategória: pwp
Korhatár: +18
Figyelmeztetés: felnőtt tartalom
Egyéb megjegyzések: hahaha, csak a szokásos, mint korábban bármikor.

Continue Reading →

Egy kis meglepetés várható

Ma este. (: Lehet, hogy örülni fogtok neki.
Knight BusKóbor Grimbusz

George Gordon Byron: Pillantásunk nem látta más

Pillantásunk nem látta más,
mosolyunk nem érthette meg,
két szív közt titkos suttogást,
két reszketőn kulcsolt kezet.
Csókunk oly szűz volt, bűntelen,
hogy hőbb vágyat tiltott szívünk,
oly tisztán csillogott a szem,
a szenvedély pirulva tűnt.
Hangod ujjongni tanított,
ha a csüggedés tört reám,
s ittam az égi dallamot,
de ajkadról ittam csupán.
A zálogunk – még hordom én,
de hol a Tiéd?
S ah, Te hol vagy?…

Odakint olyan sötét van

Haladok a fekete semmiből
Egy másik, távoli fekete semmi felé
Az ablakon túl olyan sötét van
Talán nem is vonat ez
Csak magamból indultam és magamba tartok
A lelkem vergődik a síneken

Ilyen elkeseredett hely lehet a pokol
Ahol a sok szerencsétlen vár egy újabb kínra
Ahol nyomorult szívem, egyedül unatkozol
Miközben minden más belefullad a sötétbe
Összeszorítva száj és ököl –

Néhány seb sosem tud begyógyulni

Nincs remény
Elfed a feketeség
Ahol csak két lángszárny tündököl