Category Archives: Olvasnivaló

Kötődések

Mások álmát élem ugyan, irigyeltek;
De néha mások írják az én verseimet,
Akiket meg én irigylek titkon,
És szinte ölni tudnék egy szófordulatért,
Ami nem az én agyamból pattant ki;
Míg ti ölni tudnátok a szabadságomért,
Hogy megtehetem, amit ti nem mertek.
Néha talán csak ezek az irigy
Hiányérzetek kötnek össze minket,
Ezek a semmilyen ürességek,
A lelket átmaró versek.

Interjú Aidemerával, a Winter Wonderland Kihívás egyik szervezőjével

1. Mikor és hogyan találtátok ki a Winter Wonderland Kihívást? Először rendeztek ilyet, vagy már volt korábban hasonló? Ki volt az ötletgazda?

November elején a Hírverő facebookos fórumán olvastam shanon widow kérdését, hogy nincs-e kedve valakinek harry potteres karácsonyi kihívást szervezni. Először azt válaszoltam, szorgalmazom az ötletet, hogy valaki megszervezze, és szívesen jelentkezem én is. Aztán eltelt néhány óra, és azon kaptam magam, hogy Bellindát kérdezgetem, lenne-e kedve megszervezni velem. Ő pedig azonnal igent mondott, és át is jött hozzám (néhány háznyira lakunk egymástól). Még aznap este összeálltak az alapok, de háromnapos munka kellett még, mire tényleg minden a helyére került. Nem nagyon akartuk húzni az időt a meghirdetéssel, hogy még karácsonykor publikálhassunk. Ez az első kihívás, amelyen szervezőként részt veszek, habár Bellindával néhány évvel korábban tervezgettünk egy kihívást, amit végül nem bocsájtottunk az útjára.


2. Mióta olvastok Harry Pottert és HP-ficeket? Melyik a kedvenc könyvetek és filmetek?


A köteteket először 11-12 éves koromban vettem kézbe először, egy barátom adta kölcsön, de akkor még nem igazán tudott lekötni. Aztán mikor 19 éves lettem, újra kézbe vettem az elsőt, és azonnal magával ragadott, azóta pedig csak kisebb időszakokra ereszt a varázsvilág. A hetes könyvet még nem adták ki, mikor a végére értem a sorozat megjelent részeinek, és mivel már hallottam pletykákat a történetről, meg arról, hogy fenn kering valahol a világhálón egy kalózfordítás, keresgélni kezdtem, így bukkantam fanfictionökre.
Kedvenc könyv? Talán az ötös és a hatos kötet, mert ott már komplexebb volt a történet, a kezdő kötetek meseszerűek. Az ezekből készült filmeket ezért is karácsony környékén régebben mindig elővettem, még úgy is, hogy a köteteket nem olvastam. (Igen, előbb láttam az első három filmet, mint ahogy a köteteket olvastam.)
Kedvenc filmet nem igazán tudok megnevezni, mert mindegyik másért tetszik. A legvarázslatosabb az első és a harmadik számomra, igazi mesevilág. A négyeset szoktam elővenni, ha nem tudok dönteni, mit nézzek. A hatos volt rám a legnagyobb hatással, és a befejező rész van a legjobban kivitelezve mind színjátszás szempontjából, mind technikailag, még a zene is abban a leghatásosabb szerintem.

3. Vannak-e kedvenc karaktereitek, jeleneteitek?

Abszolút kedvenc Perselus Piton, de a nők között is van néhány erős karakter, akiket kedvelek, és egy kicsit magamra ismerek bennük. Ilyenek Hermione Granger és Minerva McGalagony.
A kedvenc jelenetem a könyvből az, amikor Harry először belép a varázsvilágba, az Abszol útra.

4. A ficek olvasása mellett írtok is történeteket? Ha igen, hol lehet találkozni velük?

Határozottan igen. A legtöbbel a számítógépemen lehet találkozni, de néhányat közzé is tettem. A publikálást még az IEPP-n kezdtem, de most már a Merengőn van fenn a legtöbb írásom.

5. A HP univerzumon kívül más fanficekkel foglalkoztok-e, mi a véleményetek a crossover ficekről? Vannak-e kedvenceitek?

Crossovert sosem olvastam még, talán azért, mert nem igazán hoz lázba.
Harry Potter fandomon kívül az elmúlt években elkeveredtem egy-két másikba is, sok időt töltöttem James Bond fanfictionök között, le is fordítottam néhányat. Volt egy időszakom, amikor olvastam néhány Princess Diary Clariss-Joseph történetet is.

6. Mit lehet tudni rólatok? Hány évesek vagytok, mivel foglalkoztok az életben, mit csináltok szívesen a szabadidőtökben?

Nehezen tudok válaszolt adni az ilyen kérdésekre, az az ember vagyok, aki hagyja, hogy megismerjék, ha úgy gondolja, van értelme (amikor nincs, akkor nagyon jól tudom tartani a két lépés távolságot úgy, hogy az illető rá sem jön). De lássuk csak… azt érdemes tudni rólam, hogy közvetlen, nyugodt nő vagyok, és nehezen lehet kihozni a sodromból, ha mégis sikerül valakinek nagyritkán, akkor sem az az üvöltözős típus vagyok, hanem inkább szarkasztikus. Huszonhat éves vagyok, és kutatóként dolgozom, és ehhez hozzátartozó dolgokat teszek (tanulmányt írok, konferenciaturizmust folytatok, könyvet szerkesztek, tanítok). Mivel ez azzal jár, hogy sokat vagyok embertömegben, ha tehetem, akkor a szabadidőmben elvonulok, olvasok, filmet nézek, gyakran járok haza a családomhoz vidékre.

7. A kihíváson túl hogyan várjátok a karácsonyt?

Hatalmas karácsonyimádó vagyok, a legjobb az lenne, ha Kifalván élhetnék, és akkor én lennék Cindy Lou ☺ Az évente változó, mikor kezdek el karácsonyra készülni, volt, hogy az utolsó 1-2 hétben, de akadt már olyan is, hogy még novemberben. A készülődésről: leginkább a szokásainkat, a hangulatot szeretem, azt, ahogy a családomtól megtanultam azt megteremteni. Ehhez hozzátartozik a kakaótól/forralt bortól a zenén át a közös tervezgetés, sütés-főzés, fadíszítés, dekorálás, habár csak az elmúlt néhány évben kezdtem sajátkészítésű díszeket gyártani.

8. Mit vártok a kihívástól a klassz történeteken kívül, persze. (:

Már meg is kaptam, amit vártam. Az elmúlt 1-2 évben nem sokat foglalkoztam a Harry Potter-világgal, és szerettem volna kicsit visszarázódni, újraélni néhány dolgot, amit adott nekem. Azt is szeretném, ha jól sikerülne ez az egész Winter Wonderland Harry Potter-módra, jól éreznék magukat az írók, olvasók, és örömmel meg sok tapasztalattal tudnék belevágni jövőre is a szervezésbe.

Köszönöm az interjút, folyt. köv. hamarosan! (:

És megint

Hogyan lehet hitet szegni?
Pont úgy, mint szárnyat?
Éjszaka van. Rémálmok várnak.

Megint.

És elfogyott a bor.

És megint

Üres az ágy.

És megint

Hitet szegni. Meg szárnyat.

Úgyis kipróbáljuk alkalmasint.

Írni emléket, kéket;
szerelmet, karmazsint;
írni magányt, feketét;
Írni szavakat egymás
Után tízet, százat.

Remélni titkon, hogyha megvársz,
Téged is megvárnak…

Charles Bukowski: Ez talán

pont olyan, mint az előző,
vagy mint a múltkori,
vagy mint az azelőtti.
pina,
fasz,
zűr.

csak te hiszed minden
alkalommal, hogy most végre
tényleg megtanultad:
hagyom, hadd csinálja úgy,
én meg majd így csinálom,
nem kell már egyszerre minden:

csak egy kis kényelem,
csak egy kis szex, csak egy
egészen aprócska
szerelem.

most várok megint
és közben kopnak az évek.
még mindig megvan
a rádióm és sárgák
a konyhafalak.
egymás után hajítom ki az
üvegeket és hallgatom
a léptek zaját.

reménykedem, hogy a halál
ennél valamivel kevesebb.

Forrás

Kezemben a szívem

kezemben a szívem
nem dobog
nem dobog
ez csak a rozsda
sercegése
az ujjaim alatt

mi legyen most
megátkozzalak
vagy kaparjam
le a lepattogzó
rétegeket
de minek
hisz még ettől sem
fogsz dobogni
te nyomorult

Hogyan

Hogyan nézzek rád ezután,
hogyan szeresselek,
ha szívem minden szeretete
sem volt elég neked,
de ami még nyomasztóbb,
hogyan éljek az utolsó
reményszálam nélkül?

Vagy most már abban kellene
reménykednem, hogy egyszer
szürkére kopik ez a csoda,
és az agyam beletörik
az éjszaka csendjébe,
amikor nem lesz több könnyem
sírni utánad?

Hogyan történhetne ez meg?
Lehetetlennek tűnik.

Tudjuk

Milyen különös –
Amit legjobban el akartam kerülni,
Abba rohantam ostobán. Vakon.

Nyilván még mindig rémálmodom.

Tudjuk, mi következik:

Majd messzebbről szolgállak,
Ahonnan nem bánthatsz már,
Ahonnan nem ragyog rám a szép szerelmed,
Ahonnan kibírom a magányt.

Tudjuk, mi következik.

Tudjuk.
Tudjuk.

Majd a négy fal között
Bőgve meggyászollak téged is,
Mint a megalkuvást nem ismerő lelkemet.

Hibásnak itt vagyok, ne vádold magad,
Én nem tudtam beállni a sorba.
Én vagyok a gyenge, aki
Nem tud megküzdeni az ördögeivel
Egyedül.

Lőnhárt Melinda: Palást

(részlet)

Megtört testemre balzsamod,
Szerelmed szépen rámadod,
S mint a király, én is hiszem,
Suttoghatják: „Jaj, meztelen!”
Hogy palástod megóv.

Egy izgalmas, téli fanfiction kihívás

fanficA napokban kaptam egy felkérést Aidemera és Bellinda kisasszonyoktól, a Winter Wonderland Challenge adminjaitól, hogy vegyek részt az éppen elrajtoló kihívásukban, mint kritikaíró zsűritag, amit én boldogan el is vállaltam.

A kulcsok kiosztása már megtörtént, jelenleg a kreatív alkotás időszakában járunk, amikor a szerzők megírják a műveiket. A pályamunkák leadási határideje december tizenhatodika, míg a publikálás december huszonnegyedikén kezdődik majd. (A teljes menetrendet itt találhatjátok.) Izgalmas óévünk lesz, annyi már bizonyos.

A történeteket a kihívás hivatalos oldalán tudjátok majd elolvasni, sok egyéb érdekesség (hírek, interjúk, kritikák, stb.) mellett. (Majd igyekszem precízen linkelgetni is, nehogy lemaradjunk valamiről.)

Fanficre fel! (:

Vas István: A hang

A villanyfényes ködben mendegél
Lassan, köhögve – majdnem öregúr.
Teára gondol, mert a téli szél
Kedélytelenül gallérjába fúj.

A szél kíséri, kéretlen szava
Csak régen hallott híreket jelent.
A hazatérőt bor, sötét tea,
Karosszék várja, könyv is odafent.

Ekkor nevén szólítják hirtelen,
Tréfásan kurtított nevén, ahogy
Ma már nem szólíthatja senki sem.
A hazatérő csöndben megvacog.

A túloldalról szólhatott neki
A hang, az össze nem téveszthető.
Honnan került oda, nem kérdezi.
Egyszerre visszazökken az idő.

Egyszerre minden oly természetes,
Megbénító, ujjongó félelem.
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les.
Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.

Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.