Category Archives: Olvasnivaló

Ahogy változik a világ

Csak kapkodom a fejemet.

Nincs fent, nincs lent. Szédülök a sodrástól.

Csak csendre vágyom, a hársfák illatára, és egy nagy tál eperre.

Gondolkodni kell, precízen, előrelátóan megtervezni és kivitelezni a következő heteket, hónapokat.

Életem leghosszabb napjai ezek, tele bizonytalansággal, és fojtogat a sírás minden nap; pedig milyen buta dolog már megint olyan után sírni, amit nem kapok meg, ami nem jön el mégsem.

Ezen az elven elindulva akár boldog is lehetnék, és örömmel várhatnám a változást. A változás lehet jó.

De én félek – annyira félek, hogy keserűvé változik a számban a kamillatea íze is.

Tartozom nektek egy vallomással. Rettegek attól, ami most jön.

 

Akciós az Időjáték a Bookline-on

IdőjátékAki eddig nem vette meg a könyvemet, de szerette volna, az csapjon le rá, mert körülbelül ez az utolsó lehetősége!

Gyanítom, hogy a januári leltárban találtak néhány darabot elfekvőben a raktár mélyén, és most próbálnak megszabadulni tőle. (Vagy a fene se tudja, de azért vegyétek meg, mert most olcsó. Később meg már nem lesz.)

(Nincs mese, ezek tényleg érzik, hogy hamarosan végzek az új sztorival…)

Tessék kattintani, itt a link: csak 872 forint!

(Egyébként hogy jött ki ez a gyönyörű ár? Nem lehetett volna legalább 875 forint? No offense, csak kérdeztem.)

Terry Pratchett: Vége a mesének

“A legtöbb boszorkány nem hisz az istenekben. Persze azt tudják, hogy léteznek istenek. Még dolguk is akad velük időnként. De nem hisznek bennük. Ahhoz túl jól ismerik őket…”

Semmi

Hát nem volna jó,
Hogyha végre jó lenne?
Megállna a világ egy percre.

Woolfe: Félbemarad bennem a világ

(A Winter Wonderland Challenge legjobb története szerintem. Olvassátok el újra meg újra, mint én!)

***

fanficA történet címe: Félbemarad bennem a világ
Szereplők: Sirius & Bill
Kulcsok: ajándékbontás, hagyomány, Főnix Rendje (könyv), Weasley pulóver
Műfaj: dráma
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: OOC karakterek, AU, slash
Leírás: Leguggoltam a széked mellé, arcomat kézfejedre hajtottam, és beleszuszogtam kék ereid húsba ágyazott futópályáiba. Elnevetted magad, ugyanúgy, mint bármikor máskor, csak a hangod volt keserűbb, valamivel nehezebb. Akkor rá kellett volna jönnöm, hogy te engem sosem szerettél, csak szántál, és magadat is szántad, amiért nem tudtál szeretni, pedig jó voltam hozzád, majdnem olyan jó, mint James és a szülei.
Megjegyzés: A címet Orbán Ottó – Három vers című művéből választottam. Alkotásban sokat segített a Phosphorescent zenekar, és erősen ajánlom Nick Cave – O Children dalát az olvasáshoz.

Continue Reading →

Írni

Írni akkor is,
Amikor akár bele is dögölhetsz,
Akkor sem emlékeznek rád,
Csak plusz egy fasz voltál
Egy buta sorban,
Na akkor kell felkötnöd
Magad az első fára,
Hogy egyáltalán
Minek választottad a sort,
A szokásos nyomort,
A küszködve írást,
Amikor a megváltásod
Nem az átlagból ered –
Hiszen jól csak a nem
múló kényszert ismered:
Írni sebbel-lobbal, írni szívvel,
írni az enyészet kezével.
Ez az egyetlen dolgod itt,
Más úgysem boldogít.

Megjelent a cikkem a Footeren

“Akár tavaly, idén is a Dürer Kert / Dürlin adott otthont a rendezvénynek, ahol megint minden korosztály vidáman képviseltette magát a legkisebbektől a legidősebbekig.
A kapukat 15:00 órai kezdettel nyitották meg a közönség előtt, az ingyenes tetoválások sorsolása fél öttől indult, hogy aki nem ért ide pontosan nyitásra, az se maradjon le semmiről.”

A teljes cikket elolvashatjátok itt: Tetoválók Éjszakája 2014 –  Élmények testközelből

te2014

Török Sophie: Szeresd!

– Szeresd! – sugja a halál – szeresd!
s te azt hiszed, életet kinál, mert hiszed:
szeretni annyi, mint kétszer élni.

Talán csak ájult madárka volt, elnyulva
dermedt tollai közt, mint leendő koporsóban
kit a halál kajánul kinált szánakozó
szivednek, vagy beteg kölyökkutya,
ki könyörgő kinálkozással követ az utcán
rádvetve lázas tekintetét – talán csak egy
hervadástól megriadt virág, vagy fiatal fa
letört gallya rimánkodott feléd a halál
fojtogató karmai közül, – szeresd! –
sugta a halál, s a veszendőt
meleg kezedbe adta.

S mikor már gyógyitó szivedre vontad
csititva rettegését, s szakadt gyökerének
véredben adtál ágyat – mikor már ujjongva
lested meg szemében a hálás eszméletet:
akkor a halál nevetve ütött kezedre
egyetlen nyomással kioltva jövőt és
reménykedést, – borzadó szemednek megmutatva:
amit szerettél: kifordult bamba szem,
rád, s a világra egyformán vicsorgó
görcsökbemeredt állkapocs.

– Szeresd! – sugja a halál –
de ne az életet szeresd,

mert az élet veszendő.

A Winter Wonderland Challenge történeteit…

…ma fogom még egyszer átnézni, végiggondolni, és a végén zsűrizni. Valószínűleg órákig molyolok majd a kis táblázataimmal. Kicsit amolyan dolgozatjavítás érzésem lett, amitől hiányozni kezdett az oktatás és úgy általában az iskolai élet.

A kihívás végén a személyes kedvencemet majd kiteszem, hogy itt is olvasható legyen. (Majd megkérdezem a szerzőt, hogy megengedi-e.)

 

Egyébként pedig feketében járok, hosszú a hajam, és bár nem horgas az orrom, de ettől még lehet, hogy én vagyok Piton professzor?

(:

#welcome #back

A kihívásos novellákról és óévi terveimről

Tegnap, hazafelé a vonaton a történetek egyharmadát elolvastam, háromból kettő meglepő módon nagyon tetszett. Ma este (meló után) elolvasom a másik hármat, aztán kezdődhet az első adag kritikaírás. (Nem felkerülési sorrendben olvasom őket, nehogy téves következtetéseket vonjatok le ebből a bekezdésből…) (:

Az első néhány sztori már olvasható a bázisoldalon:
1. Let it Snow
2. Újra igazi karácsony
3. Hópelyhek tánca

Idén végezni szeretnék az interjúkérdéseim megválaszolásával is (nem felejtettem el azt sem), csak holnapután Tetoválók Éjszakája, és azzal még elég sok munka van szintén. (Kitaláltam, hogy streamelni is szeretnék. Élőben. Ide. Komolyan.)

Ma este próbaadás várható.