Category Archives: Napi Szívderítő

Kiara és Athos találkozása

Ma két zápor között úgy döntöttem, megfuttatom Kiarát, ezért kora délután felnyergeltem a KutyuLovat, aztán lesétáltunk a Városligetbe. Szerencsénkre találkoztunk egy eddig ismeretlen, ámde nagyon barátságos boxerfiúval, Athosszal, akivel egy hatalmasat lehetett rohangálni. Kergetőztek, mint az őrültek, aztán Kiara bemutatta, hogyan lehet tócsába döngölni a pasikat… (: Büszkén jelenthetem ki, mindkét kutya extrasárosan indult haza fél óra iszapfürdőzés után. (:

Attól tartok, a fotók és a grimaszok önmagukért beszélnek (főleg a középső, kinagyított képen)…

  

Gömbölyded popók

Akárki akármit mond, de ezek a formák ellenállhatatlanok. 🙂

A nap gondolata

Valami bölcsebb nálad

Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk.

Gyakran üldögélek egyedül a sivatagban, elnézem a liliomokat s mindazt a sok szép rózsaszínű kis virágot, s azt kérdem magamtól: “Ki mondta Nektek, hogy tavasz van, s hogy virágozzatok?” Csak gondolkodom és gondolkodom, de mindig ugyanott lyukadok ki. Az, ami nagyobb nálunk, megtanít minden élőlényt arra, mit csináljon. Olyanok vagyunk, mint a virágok. Élünk és meghalunk, és magunktól semmit sem tudunk. De az, ami nagyobb nálunk, megtanít bennünket -, megtanít bennünket, hogyan éljünk.

Chiparopai, Yuma

Kincsesládák

Tegnap (vagy tegnapelőtt) találtam két nagyon szép képet, amelyek mind színükben, mind tartalmukban, mind elrendezésükben mélységesen megfogták a lelkem. (Valószínűleg nem igazi kincsesdobozkák ezek, csak némi Photoshop-mágia végeredményei, de akkor is nagyon jól sikerültek.) Érezhető, tapintható a varázsuk.

Én vagyok a "Lepkelány"

Nem, ennek semmi köze Bosnyák Viktóriához vagy a könyvéhez – ez most a való életről szól. Azzal kezdődött, hogy elkunyeráltam anyukámtól némi (nálunk Oroszlánszáj néven ismert) virágot, mert megtetszett. Anya azzal a feltétellel adott, hogy majd ültessem ki a társasház udvarára. Mondtam, hogy oké, de közben sejtettem, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert az az udvar elég fénytelen, a nagy fák és a ház elfogja az életben maradáshoz szükséges napsugarakat…

A növényzetet egy tök átlagos cserépbe ültettem, és kiraktam az erkélyünkre, ahol van elég fény, és ráadásul naponta öntözgetem is (azért nem viszem túlzásba…), így szépen kinyílt. Nagyon büszke voltam rá, hogy nem döglesztettem ki néhány hét alatt. Anya persze megkérdezte, hogy kültettem-e, de ebbe ne menjünk most bele. (:

Ma Balázs észrevette, hogy a növény, amit olyan bőszen locsolgatok, kicsit rossz bőrben van. Jobban megnézte, és észrevette, kb. 4-5 lepkehernyó lakik rajta! (: Megpróbáltam lefotózni őket, valamennyire látszanak is. Most vadul azon rágódom, hogy leszedjem-e őket a virágról és készítsek számukra egy lepke tenyésztő dobozt / rendeljek egyet készen külföldről / vagy hagyjak mindent úgy, ahogy van, a természet úgyis teszi a dolgát (de így nem biztos, hogy életben marad a növényem). Ha minden jól megy, lepkéink lesznek! (:

Az az egy biztos, hogyha a kis hernyók a szemem előtt fognak bebábozódni, arról újra írni fogok. (:

Kutyulik és a víz

A három kedvenc videóm, no komment. (:

Corgi kutyus hasast ugrik! (:

Amikor az írógépek kora lejár… :(

•Bing!•

Nehéz az EMO pónik élete

Egész nap szomorúak, a szemükbe fújja a szép sörényüket a szél. Társakra vágynak, de senki sem érti meg őket. A zsenge füvű tavaszra áhítoznak, de szívükben ősz lakozik.

Szegény-szegény, meg nem értett, magányos lelkek.

"Ha viszket, megvakarom…"

Mondaná a Kutyulóm, ha tudna beszélni. Az alábbi videót az új kütyümmel (becenevén: Úri huncutsággal) vettem fel, és töltöttem a Youtube-ra kb. 4 másodperc alatt. (Erről egy durva posztban később. Fájni fog. De nem nekem.) (:

Jelen rövidfilmünkben Kiara törölközési, vakarózási ( = szépítkezési) szokásait lehet megfigyelni. (Az ilyen ügyletei miatt kell a kanapét letakarni, különben csupa csipa lenne minden…) A háttérben egyébként a tengerimalacom, Rafi álldogál a rács mellett. Kész állatkert vagyunk. (:

Kolibri «33