Category Archives: Napi Szívderítő

113 napos a kisfiam <3

Csak ismételni tudom magamat, hogy mennyire nyugodt, kedves baba alapvetően. Lassan kezdi felfedezni saját magát, a két kezét már megismeri, a hátáról már a hasára fordul (vagyis már nem marad ott, ahova leteszem), tökéletesen látszik, hogy igazi örökmozgó lesz és nem fog a kis seggén üldögélni, amint ura lesz a testének.

Tegnapelőtt kikapta a szendvicset a kezemből, két marokra fogta és begyömöszölte a sarkát a szájába. Már ráharapott a fogatlan kis ínyével, mire ki tudtam imádkozni belőle. (:

Illetve tegnap hangosan cuppogott a saját öklén, mert az nagyon finom; Kiara odament megnézni, hogy mit is eszik tulajdonképpen és ha úgy alakul, kaphat-e belőle egy falatkát. A gyerek elkezdett gagyogni a mancsával a szájában, Kiara közelebb hajolt, hogy megszagolja, ekkor a bébi lecsapott: elkapta a kutya fejét, és beleharapott a kutya pofájába. Kiara felsóhajtott és hagyta, hogy mammogjon a szakállán/szőrén, míg a fiatalember jóízűen összenyálazta a jószágot.

Semmi és senki nincs biztonságban! Ennél szebb nyaram sosem lesz talán.

Az a gyönyörű feje…

Az a gondterhelt arc, amíg a barátaira vár a Liget szélén… (:

IMG_1097 IMG_1101 IMG_1102

IMG_1099

Kutyik 2

Végre-valahára megvágtam a kutyusos videót, ahova hónapokig gyűjtögettem az anyagot. Hangosítsd fel a gépet, dőlj hátra és mosolyogj! (:

A játékvonaton

Próbáltam nem reblogolni ezt a videót, de nem ment 😀 Nem bánok semmit. Nézzétek meg Ti is! Nevessetek Ti is! (:

Harcikutyák egymás között

Két napja újra meg újra megnézem ezt a videót, annyira aranyos. (:

Gyors ingaszerviz tippek

(részlet)

Lingő-lengő, gúnyosan semmit sem mutató inga: Kezdje újból, ezúttal miután leszállt a buszról egy nyugodt helyen.

Sunyin néző, egyébként jól működő inga: Minden rendben, önnek feltehetően tükröződő felületű ingája van.

Visító hangon fel-fel nevető inga: Pofozza el a szomszéd gyereket az ablakból és kezdje újra.

Basszus… Hogy lehet ilyeneket kitalálni? (:

A teljes cikk elolvasható itt, az Aranysárkányok Rendjének oldalán. (Érdemes mazsolázni a többi írásból is.)

Boxer és a lime találkozása

Ez a “bólogatás”… Imádom. (:

Miért van ázott kutyaszag a lakásba?!

Én nem tudom, igazából semmi rosszat nem tettem, csak elindultam sétálni a gazdával a Városligetbe, ahol sok-sok barátommal találkoztam. Szaladgáltunk, játszottunk, pancsoltunk – ennyit tudok mondani, mert ez történt. Legtöbbet Ronival, a fél év körüli golden retriver barátnőmmel hemperegtem, mert őt kifejezetten szeretem. Olyan bolond, mint én: ugrál, rohangál és még pocsolyázni is imád! Nem mentünk bele nagyon, csak egy picit. De tényleg. A fotók pedig nem bizonyítanak semmit. Ártatlanok vagyunk! =)

  

  

 

Az új jószágom

Most már hivatalosan is be merem vallani, hogy a februári TerraPlázán beleszerettem egy afrikai óriáscsigába, akit aztán örökbe is fogadtam. (: Eddig azért halogattam a dolog nyilvánosságra hozását, mert egy kicsit tartottam attól, hogy netán előre iszom a medve bőrére, és valamiért esetleg mégsem tudom megfelelően ellátni az újdonsült barátomat (értsd: hiába próbálom, mégsem tudom életben tartani szerencsétlent). Mivel azonban ennél egy kicsit felelősségteljesebb vagyok (már), és nem szerettem volna negatív példaként szolgálni, ezért vártam néhány hetet.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy Csuszi (igen, így neveztem el – illetve nem is én voltam, hanem a Kedvesem) egy centit nőtt, mióta mi kenyerünket eszi. Vagyis kissé pontosítva: kígyóuborkánkat, almánkat, répánkat, mandarinunkat és egyéb, fel nem sorolt gyümölcsünket és zöldségünket.

Fajtáját tekintve afrikai óriáscsiga, azaz achatina reticulata (bár ezt egyedül csak én állapítottam meg (ál)tudományosan, szóval ha hozzáértők mást gondolnak, nyugodtan írják meg). 15-20 centiméter hosszúra is megnőhet, és akár 30 dekát is nyomhat egy kifejlett, jóllakott példány.

Csuszi immár kilenc hónapos, tehát még csak kamaszkorban van. Imádja az uborkát, a salátát, de szívesen megkóstol bármit. Egy nagy dobozban lakik az akvárium fölött, onnan kapja a meleget, én pedig néha párásítok a levegőjén a növényspriccelővel. Kifejezetten szeret kézben lenni, és élvezi a langyos vizes zuhanyt.

Nagyon érdekes figyelni, ahogy lélegzik – gyönyörű mintát rajzol újra és újra a bőre, amikor levegőt vesz. Valószínűsítem, hogy már megismeri a hangom, mert már csak egy kicsit húzza be a csápjait, amikor leemelem a doboz tetejét, és ahogy beszélni kezdek hozzá, már bújik is elő…

Gyakorlatilag ugyanolyan haszontalan, de tökéletesen édes jószág, mint a tengeri malac. Zöldséget eszik, alszik, mászkál, csak a csiga mindezt sokkal-sokkal csendesebben teszi, mint a Rafi. (Egyébként az összes többi háziállatom is megvan, a haltól a kutyáig, szóval nem “ürült meg egy hely, és azért újítottam be a csigát”.) (: Aki nem fél attól, hogy kézbe vegyen néha egy ekkora puhatestűt, nincs ideje nagyobb és bonyolultabb állat tartására (például kecske), vagy csak nincs elegendő hely a lakásban / szobában, annak tökéletes választás egy ilyen csiga. Naponta etetni kell, kicsit párásítani a levegőjét, kéthetente vagy háromhetente kitakarítani a földjét, és ennyi. Konkrétan semmi egyéb macera, hacsak nem szeretnénk megfürdetni, kézbe venni és figyelni, hogyan reagál ránk és a világunkra. (:

Akinek kedve van, ezen az oldalon bővebben utána olvashat a csigatartásnak: Csigavilág.hu

Itt pedig a vágatlan videó a mai fürdést követő rágcsálásról:

Doritos reklám

Ez volt az egyik legjobb reklám idén a Super Bowl alatt. Körülbelül ötször néztem meg egymás után, annyira tetszett benne a kutyuli…

“- Láttad a macskánkat?
– Nem.”

Imádom. 🙂