Category Archives: Kutyuló

Az a gyönyörű feje…

Az a gondterhelt arc, amíg a barátaira vár a Liget szélén… (:

IMG_1097 IMG_1101 IMG_1102

IMG_1099

Amikor a kutyád macskának képzeli magát

És odabújik hozzád. Nagyon közel. Annyira közel, hogy ne is lásd a kijelzőt.

Aztán inkább rád ül, mert az még közelebb van. (:

Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 #4 Photo on 2016. 03. 11. at 18.30 #5Photo on 2016. 03. 11. at 18.44 #5

+1: NYALINT! (Amikor tudod, hogy esélyed nincs, pedig csak egy normális közös képet szerettél volna.)

Photo on 2016. 03. 11. at 18.46

Kutyik 2

Végre-valahára megvágtam a kutyusos videót, ahova hónapokig gyűjtögettem az anyagot. Hangosítsd fel a gépet, dőlj hátra és mosolyogj! (:

Ködös képek a Városligetből

Ezeket ma reggel készítettem a szokásos sétánk alatt.

IMG_4257 IMG_4280 IMG_4322

IMG_4347

Ymir és Kiara

Túráztunk a Széchenyi-hegyen

Reggel úgy döntöttem, ha jó idő lesz, akkor felkerekedünk Kiarával, hogy a reggeli sétánkat nem a megszokott helyen tegyük meg. Az 5-ös busszal elmentünk a Városmajorig, onnan a Fogaskerekűvel (illetve hivatalos nevén: 60-as villamossal) felzötyögtünk egészen a Széchenyi-hegyig.

Valamiért nagyon szeretem a Fogaskerekűt, pedig csak háromszor utaztam rajta életemben. Szimpatikus a hangos, nyikorgós, kissé nehézkes mozgása; az ajtó záródását jelző furcsa csengőhang; a táj, ami mellett elsuhanunk. Igazából, ha lenne egy saját szerelvényem, én akár laknék is benne: simán át lehetne alakítani egy komfortos, élhető kis lakássá.

Kiara a Fogaskerekűn

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe :) Szimat felügyelő Ösvény

Ahogy felértünk, elengedtem a jószágot, aki teljesen bezsongott az új illatoktól, így óvatos őrültként rohangált fel és alá. Az idő gyönyörű, napsütéses volt, a felhők teljesen eltűntek az égről – pedig még esőkabátot is tettem, mert záport ígértek mára.

Az erdőben

Alig találkoztunk emberekkel az ösvényen, ahogy lefelé haladtunk az erdőben. Kiara tudományosan megszagolt minden fontos fát és követ, és precízen belehentergett egy helyen az avarba is.

Mivel nem tudtam, hogy merrefelé megyünk, és nem kanyarodtunk vissza az egyik ösvényen, így a civilizációban lyukadtunk ki, de ezt nem bántuk, mert eléggé elfáradtunk így is. Az eredeti tervem az volt, hogy átvágunk a Farkasréti temetőn, aztán a Denevér úton és a Mártonhegyi úton visszacsatangolunk a Fogaskerekűhöz, de Kiara már nem kívánta ezt a plusz távot, így az 59-es villamossal (ami igazi, sárga villamos) lecsorogtunk a Széll Kálmán térig, ahol átszálltunk a buszunkra, és hazajöttünk.

Pano

A túra BKV-s része kétszer 45 perc volt, a hegyen nagyjából két órát sétáltunk. (Kiara a hazaérkezés óta alszik, kétszer voltak hangosan horkolós percei.) (:

Gyakrabban kellene felzötyögni a hegyre, mert annyi ösvényt nem ismerünk még, és olyan szép, zöld, nyugodt ott minden, hogy teljesen átszellemülünk tőle. Szerencsére szemét nagyon-nagyon kevés volt eldobálva, mindössze 2-3 csokis papírt és csipszes zacskót szedtem össze útközben; a túrázók egész ügyesen összeszedik maguk után a hulladékot. Csak maradjon ez így. (:

Screen Shot 2015-09-19 at 14.21.03

Azóta itthon amúgy feltettem főni egy kondér zöldséglevest, és a múltkor lecsiszolt karosszéket is portalanítottam, és újramázoltam a két hete megvett lazúrfestékkel. (Ha készen leszek teljesen a felújítással, egy külön posztot szentelek majd neki, mert tanulságos sztori.)

Most én is szusszanok egyet, megvárom, míg ehető lesz a leves, és hallgatom Kiara hortyogását. Szombati zen. (:

Kiara és a Narrative Clip

Kaptam kölcsön kipróbálásra egy icipici, narratív fényképezőgépet, aminek az a lényege, hogy valóban apró, csipeszes (így könnyen, szinte észrevétlenül a ruhádon hordhatod), és harminc másodpercenként automatikusan egy 5 megapixeles fényképet készít arról, ahol éppen elhaladsz.

Az elkészült fotókat a számítógépedhez csatlakoztatva lehet áttölteni/feltölteni a narrativeapp.com oldalán létrehozott saját felhasználói fiókba, ahonnan aztán szintén automatikusan átkerül az iOS eszközünkre letöltött appba is, hogy bárhol, bármikor nézegethessük, nem csak a gépen, egy böngészőből.

A folyamat könnyű és tényleg felhasználóbarát, csak fel kell csiptetni a kamerát valahova és hagyni, hogy hangtalanul dolgozzon, aztán csatlakoztatni a géphez, és várni, míg feltöltődnek a pillanatnyi csodák, amik mellett naponta elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Az alábbi fotókat Kiara készítette, amikor szombaton a nyakörvére biggyesztettem a kis kütyüt, ami egyébként meglepően jól bírta a kutyabírkózást és hempergést.

Egyébként milyen menő, hogy lefotózott engem a kutyám? (:

nc01 nc02 nc03
nc04_Gombóc_úr
nc05 nc06 nc7_Hempergés
nc8_Dia_és_én
nc09 nc10_Balra_fent_belógó_fül nc11

Megmakrózott Kiara szőrök

Szőrikék

Pici, beteg angyalka

Aki ordenáré módon horkol, és rettentően vonzódik a pihe-puha párna- és takaróhegyekhez, de most nem tudok haragudni rá ezért.

Aki még egyszer azt mondja nekem, hogy ez egy harcikutya, azt nagyon durván el fogom verni, hogy megtudja, mi az a harc…

IMG_5448-0.JPG

Néhány fotó a Margit-szigetről

A ma reggeli sétánk konkrétan délután egykor ért véget, amikor is hazaértünk a Margit-szigetről a kutyulóval. Ismét lecsekkoltuk a baromfiudvar állatállományát, a csirkéket és tyúkokat Kiara a mai napig nem érti – egyszerűen látni a tekintetén (“Miafeneez?!”), amikor egy idegen szárnyasra néz, és az rákotkodácsol. Sétáltunk a romok között, lefotóztam a Víztornyot, ettünk egy óriásperecet, labdáztunk, sziesztáztunk, és persze sétáltunk a fák árnyékában.

Hazafelé a villamoson Kiara már annyira fáradt volt, azt sem vette észre, hogy a hozzánk legközelebb eső, első ülésen helyet foglaló néni öléből egy sárga tacskó vidáman figyeli minden mozdulatát. (: Ahogy hazaértünk, felmászott a fotelba, és azóta meg sem moccant, olyan mélyen szunyókál. Nagyon elfáradhatott, estig biztos nem lesz kedve rohangálni.

Egyébként kellemes csalódás volt megint ez a rögtönzött kirándulás, mert határozottan kevesen voltak a szigeten, akármerre kolbászoltunk, alig láttunk néhány embert, és kutyát is összesen csak hármat. Klassz délelőtt volt. (:

Páva Mama és Csibéi Mi az ott? Én nem megyek közelebb!!! Fluffies

A Víztorony csúcsa MIEZITT? A Víztorony

Víztorony

 

Egyedül

Csapongás

Sikerült kellően kipihennem magam ahhoz, hogy elkezdjek csapongani, belefogni millió dologba azért, hogy esetleg később félbehagyjam azokat. Leírnék ide mindent, de sajnálom az időt rászánni, szívesebben ülnék az erkélyen, bámulva az esőt, a növényeket, hallgatva a fából fabrikált szélcsengőmet. Kitaláltam megint, hogy nekiveselkedek Michelangelót fordítani, ha már egyszer négy évig tanultam olaszul, persze ismét ráeszméltem, hogy közel sem tudok annyit, hogy tökéletesen értsem is, amit tőle olvasok. (De a hangzása… még mindig ámulatba ejtő.)

A tegnapi Apple ASTA tréning klassz volt, megerősített az empátiába vetett hitemben, illetve elmélyített a panaszkezelés és orvoslás bugyraiban. Ebédre előételnek magos bucit és fűszervajat kaptunk, aztán sajtos gombalevest (fenyőággal), a főétel valamilyen grillezett hal volt, szintén grillezett zöldségekkel. Nekem nagyon ízlett, és jól is laktam – a fiúk azonban rendesen húzták a szájukat, hogy kicsik az adagok, és egyébként is rosszak. Nem tudják értékelni, ha nem sült krumplit és csirkét tolnak eléjük… (: Desszertnek túrós rétest szolgáltak fel vaníliaöntettel. Egyébként volt egy szuper kávégépük az étteremben, ahol szinte végigittam a lehetőségeket, mert készítettem magamnak latte macchiatot, italian cappuccinot, cafe-au-lait-t és még egy forró csokit is. (Minden kávészünetben kimentem, és pofátlanul megnyomtam egy gombot, míg a többiek szétszéledtek cigizni, beszélgetni…) Kéne egy ilyen profi kávégép itthonra is, csak elfoglalná a konyha egynegyedét, illetve valószínűleg nagyon gyorsan kapnék koffeinmérgezést… Átgondolandó.

Tegnap kétszer is sétáltunk egy nagyot a Városligetben Kiarával, így ma délelőtt megleptem, és a Népligetbe vittem kirándulni – nehogy megunja a sétáinkat, így az egyes villamossal elmentünk világot látni. A Kisasszony nagyon élvezte az új környezetet, szaglászott, rohangált, még egy új barátot is talált magának: Hapsit, a három éves bull masztiffot. Kergetőztek egy nagyot, aztán Kiara jó szokásához híven belehempergett egy madáritató pocsolyába. (Szerencsére nagyon jó időnk volt, sütött a nap, néha befelhősödött ugyan az ég, de nem volt fullasztó meleg. Csak akkor kezdett el esni, miután hazaértünk.)

Egész jól néz ki a Népliget, tényleg vannak hatalmas, szinte már-már erdős részei, ahol lehet bújócskázni, és szűk ösvényeken kóborolni. Gyűjtöttem némi fenyőgyantát, édes szedret ettem az utamba kerülő szederfákról, és összeszedtem pár szépséges madártollat is.

Planetárium Idill Nyomkövető

Jövő héten ismét a Margit-szigetre szándékozom kivinni, de utána biztos megyünk még a Népligetbe is, mert nagyon élvezte a kutyuló. (Azóta is a fotelben alszik…)

Blood And ChocolateMa már megnéztem a két Hemlock Grove részemet, így estére találtam egy filmet, nem tudom, milyen lesz, de bízom benne, hogy nem választottam rosszul. (Drag me to hell.) A múltkor megnéztem egy vérfarkasos fantasyt, Blood And Chocolate volt a címe, és abszolút pozitív csalódást okozott. Érdemes megnéznie annak, aki a Red Riding Hoodot kedvelte.

A főszereplők aranyosak voltak, ráadásul a színésznő magyar származású, és a sztori maga Romániában játszódott! (: A történelmi hűség ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de nem volt akkora égbekiáltó marhaság benne, amitől félbehagytam volna.

Egyébként tipikus Rómeó és Júlia történet, csak itt nem duplagyilokkal varrják el a szálakat. Megéri megnézni, egyszer vagy kétszer biztosan. (:

4/5