Category Archives: Könyvajánló

Akciós az Időjáték a Bookline-on

IdőjátékAki eddig nem vette meg a könyvemet, de szerette volna, az csapjon le rá, mert körülbelül ez az utolsó lehetősége!

Gyanítom, hogy a januári leltárban találtak néhány darabot elfekvőben a raktár mélyén, és most próbálnak megszabadulni tőle. (Vagy a fene se tudja, de azért vegyétek meg, mert most olcsó. Később meg már nem lesz.)

(Nincs mese, ezek tényleg érzik, hogy hamarosan végzek az új sztorival…)

Tessék kattintani, itt a link: csak 872 forint!

(Egyébként hogy jött ki ez a gyönyörű ár? Nem lehetett volna legalább 875 forint? No offense, csak kérdeztem.)

Charles Bukowski: Ez talán

pont olyan, mint az előző,
vagy mint a múltkori,
vagy mint az azelőtti.
pina,
fasz,
zűr.

csak te hiszed minden
alkalommal, hogy most végre
tényleg megtanultad:
hagyom, hadd csinálja úgy,
én meg majd így csinálom,
nem kell már egyszerre minden:

csak egy kis kényelem,
csak egy kis szex, csak egy
egészen aprócska
szerelem.

most várok megint
és közben kopnak az évek.
még mindig megvan
a rádióm és sárgák
a konyhafalak.
egymás után hajítom ki az
üvegeket és hallgatom
a léptek zaját.

reménykedem, hogy a halál
ennél valamivel kevesebb.

Forrás

George Gordon Byron: Pillantásunk nem látta más

Pillantásunk nem látta más,
mosolyunk nem érthette meg,
két szív közt titkos suttogást,
két reszketőn kulcsolt kezet.
Csókunk oly szűz volt, bűntelen,
hogy hőbb vágyat tiltott szívünk,
oly tisztán csillogott a szem,
a szenvedély pirulva tűnt.
Hangod ujjongni tanított,
ha a csüggedés tört reám,
s ittam az égi dallamot,
de ajkadról ittam csupán.
A zálogunk – még hordom én,
de hol a Tiéd?
S ah, Te hol vagy?…

Immanuel Kant: AZ EMBERISÉG EGYETEMES TÖRTÉNETÉNEK ESZMÉJE VILÁGPOLGÁRI SZEMSZÖGBŐL

Harmadik tétel

“A természet azt akarta, hogy az ember teljességgel önmagából hozza létre mindazt, ami túlmegy állati létének berendezkedésén, és semmilyen más boldogságban vagy tökéletességben ne részesedjék, mint amit önmaga, minden ösztöntől szabadon, saját eszével szerzett meg.”

Forrás

Charles Bukowski: Elég az álom

valószínűleg
a régi könyvtárnak köszönhetem,hogy
nem lettem
öngyilkos
vagy bankrabló,
feleségverő,
hentes vagy
motoros rendőr
és bár ezek közül
egyikkel-másikkal
nincs semmi bajom
a szerencsémnek
és a habitusomnak
köszönhető
hogy fiatalkoromban
rátaláltam arra a könyvtárra
akkor, amikor
kapaszkodót kerestem
és akkor, amikor olyan
kevés más kapaszkodó
akadt.

46. oldal

Friedrich Nietzsche: A legmagányosabb

(részlet)

Most, hogy a nap
belefáradt a napba s minden vágy patakja
új vigaszt csobog,
s minden égbolt, arany pókhálón függve,
minden megfáradthoz így szól: “pihenj hát” –
mért nem pihensz, sötét szívem,
mi űz, mért menekülsz, míg felsebzed lábad…

mit vártál?

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Continue Reading →

Ágh István: Mit kívánjak neked?

Micsoda meztelen lehettél?
Még szívedet is láthatták
bőröd alatt, akik szerettek.
Micsoda kiszolgáltatott
lehettél valamikor
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm.
Mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
Miféle szelet küldjek, hogy kifordulj
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
Mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd
vagy lassan kifosztottak
mint az ártatlanokat szokás?
Hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb
papír-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess
hasadra hajtsam-e fejem
mint anyának a gyermek
koponyámmal döfködjelek?
Szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
Én nem akarlak bántani
a szerelem nélküli napok olyan gyorsak
egyszer csak találkozunk a halállal
akár egy kóbor kutyával éjfél után.
Mit kívánjak neked?
Folyam habján lásd meg csontvázadat?
Lehullott diófalevélbe harapj?
Micsoda keserűség a tied
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?

Charles Bukowski: Szóval író akarsz lenni?

ha nem robban ki belőled
mindennek ellenére,
ne írj.
amíg kéretlenül ki nem jön
a szíveden, az agyadon, a szádon,
a bensődből,
ne írj.
ha órákig kell a számítógép képernyőjét
bámulva ülnöd
vagy görnyedezned az
írógép fölött
szavak után kutatva,
ne írj.
ha pénzért vagy hírnévért
csinálod,
ne írj.
ha azért csinálod, hogy nő
kerüljön ágyadba,
ne írj.
ha ott kell ülnöd
hogy újra és újra átírd,
ne írj.
ha a gondolata is megerőltető,
ne írj.
ha utánozni próbálsz
valakit,
hagyd abba.
ha várnod kell, hogy kiszakadjon
belőled,
várj türelemmel.
ha soha nem szakad ki belőled,
csinálj valami mást.
ha a feleségednek
vagy a barátnődnek vagy a barátodnak
vagy a szüleidnek vagy akárki másnak
mutatod meg először,
nem vagy kész.
ne legyél olyan, mint sok más író,
ne legyél olyan, mint annyian,
akik írónak nevezik magukat,
ne legyél egyhangú és unalmas és
mesterkélt, ne emészd magad
önszeretettel.
a világ könyvtárai
álomba ásították
magukat
a hozzád hasonlóktól.
ne járulj hozzá ehhez.
ne írj.
csak ha rakétaként
tör ki lelkedből,
amíg a mozdulatlanság
őrületbe vagy öngyilkosságba
vagy gyilkosságba nem kerget,
ne írj.
amíg a nap ki nem égeti
a zsigereidet,
ne írj
amikor itt az idő,
és ha kiválasztott vagy,
az írás magától létrejön és addig
létezik,
amíg meg nem halsz vagy el nem hal
benned.
nincs más megoldás.
és soha nem is volt.

Simon Márton: Polaroidok / 2

(részlet)

033. Telihold ragyog
az ablakon át arra,
amiről nem írok.

102. Meg a kidobott idők.

075. Most nem látnak.

129. Zivatar.

445. Kékkopár.

229. Hasonlítani akarok.

005. Csepp: egy tökéletesen pontatlan mértékegység.

447. Attól, hogy szemem hozzászokik
a sötéthez,
én még nem tudok.

Polaroidok

 

Előző Simon Márton: Polaroidok (részlet)