Category Archives: Gasztro

Lefotózott a nagymamám a telefonommal

Miközben rétest nyújtottam a konyhájában. A legaranyosabb az volt az egészben, hogy abszolút könnyen kezelte az iPhone kameráját, és csinált összesen 20-30 képet is.

Sütöttünk cseresznyés, almás és tojásos-tejfölös-sós rétest, és a felét én nyújtottam, csak az utolsó lett kicsit lyukas egy-két helyen, a legszélén. Egyébként pedig isteni finom lett mindegyik.

IMG_0882 IMG_0889 IMG_0902

Fantasztikus nap volt ez. (:

Főzdefeszt és Street Food Show a Városligetben

fozdefeszt_logoMost hétvégén: különleges sörök, gyorskaják, kék ég, zöld Liget.

Minden fontosabb infó elérhető a Főzdefeszt oldalán, pl: fesztiváltérkép, fizetési opciók, stb.

(De ha szemetet hagytok hétfő reggelre a Ligetemben, dühbe jövök!)

“A jó sör demokratikus alapjog!”

Mindig kávéidő van

coffee

Kapszulás kávéfőző vásárláson gondolkodám

Körülbelül öt négyzetes konyhával rendelkezem, nincs szabad hely, csak praktikusan kialakított felületek, amiket feladat esetén ki is használok maradéktalanul – éppen ezért nagyon kevés konyhagépem van; ami pedig van, az valamelyik szekrény aljában lapul, pl. vízforraló, robotgép, egyebek. A napokban viszont találtam egy elég szimpatikus ikeás polcot, amit a közeljövőben beszerzek és felhegesztek a falra, így felszabadul némi hely az asztalon, amit persze miért tartanék üresen? Na ugye. (:

Nespresso Citiz BlackMajd’ egy éve kapszulás Nespressót iszunk a boltban, amit nagyon megszerettem, mert finom ízeket lehet kapni, ráadásul utána még kreatív dolgokat is lehet csinálni a felhasznált kapszulákból. Hátránya, hogy nem olcsó a kávéfőző sem, a kapszula sem, és ráadásul kevés helyen lehet beszerezni. A szívem választottja a Citiz család fekete modellje volna, viszont egy kávégépért sem fogok hetven ezer forintot kiadni, és akkor még nem is keseregtem a nespresso.com hervasztóan kezelhetetlen weboldala miatt. Tehát nem. Meg egyébként sem, na.

Tetszik még a Fagor CCA 15 modellje is, letisztult, fémszínű, gömbölyded; kicsit a Bambi Airstream utánfutókra emlékeztet – azt hiszem, ezért is szúrtam ki.

Óvatlanul feltévedtem a Tshibo oldalára, ahol a kávégépek között találtam egy ideális jelöltet, amit Caffisimo Compact Blacknek hívnak, és kapszulás kávé mellett filteres kávét is lehet vele főzni. (A fekete mellett fehér és piros színben is kapható, de ez teljesen irreleváns esetünkben.)

Ráadásul valahol belefutottam egy Krups Nescafé Dolce Gusto Circolo KP 5010 becenevű, Csillagkapu dizájnnal megáldott gépbe is, ami annyira ellentétes formavilágú minden létező gépemmel, hogy arra nincsenek megfelelő szavak, és valószínűleg a diszharmónia létrehozása miatt is tenném a többi közé. Bár azt még nem néztem meg, hogy kapszulatartálya is van-e, illetve egyáltalán milyen kapszulaformákat lehet belepasszírozni, de a külleme azonnal belopta magát a szívembe. Imádnivalóan futurisztikus.

Örülnék, ha a választottam esetleg tejet is tudna habosítani, és szükség esetén filterkávét is főzne, de valószínűleg örülhetek, ha e két kívánságomból egy teljesül harmincezer alatt némi dizájn mellett. Meglátjuk, egyelőre kotorászok a neten, hátha belebotlok még valami ígéretesbe. Nehéz ám a felnőttek élete, főleg akkor, ha nehézzé teszik saját maguknak. (Még szerencse, hogy nem tartozom közéjük.) (:

Milyen kis kreatív vagyok ma

Kitaláltam, hogy péntek este jó móka sütit sütni, aztán eltévedtem a receptben, majd kiderült, hogy kevés itthon a liszt, így nem lesz olyan állaga sütés előtt a gemának, mint kéne, ezért két kanállal összevissza, kacska, kis halmokba rendeztem a cuccost a tepsikben, ezután pedig átneveztem a sütit Rorschachnak.

Most pedig kinyitok egy üveg bort, hogy megkoronázzam a zsenialitásomat.

Ha ehető lesz a végeredmény, közlöm a receptet, de addig ivás van. Meg reménykedés.

Tegnap esti Főzdefeszt

Olyan érdekességeket ittam múlt este, amelyeket valószínűleg egy-két kivétellel nem vennék le a boltban a polcról, de igazi sörkalandornak éreztem magam, ezért muszáj volt minden izgalmat ígérő pohárba belekóstolnom.

Egy fóti kézműves sörrel kezdtem: Sörapu Narancsos-Mézes Gyömbérsörével, ami nagyon ízlett és jó választásnak bizonyult kezdésképpen. Ebből gyakorlatilag bármikor vennék akár egy rekesszel is.

Másodjára Kaltenecker Chilis Krasját szúrtam ki, ebből is csak egy pohárral (kb. 2 dl-t) ittam, de még ez a mennyiség is sok volt. Kesernyés, mély barna színű sör, durva chilis utóízzel. Magában elképzelhetetlennek tartom, hogy akár csak egyetlen üveggel is meg tudjak inni belőle, mert annyira erőteljes, markáns íze van, de például egy steak mellé ideális lehet, vagy éppen ha valamilyen húst chilis sörben kell párolni, akkor biztosan bravúros konyhai sikert érünk el.

Ezután még ittam egy Feketeberkenyés Kisslert, aminek a többiek szerint zeller, valamint friss föld illata és íze volt, de egyébként remekül elvette a chili ízét. Negyedjére valamilyen félbarna sört kóstoltam (ha jól rémlik, a Hopfanatic standjánál vettem), majd a sort egy igazi belga meggysörrel zártam. Ezt gyakorlatilag bárhol, bármikor. Instant love.

A legjobb kétség kívül az első és az utolsó volt; nem hiába, szerintem a gyümölcsös (főleg a meggy ízű) söröknek szerelem illata van, és egyébként is rajongok a belga mesterművekért. (Nem akarjátok tudni, milyen chilis gyomorsavam volt ma reggel, pedig csak két decit ittam a Krasból… Szóval csak óvatosan a csípős alkoholokkal!)

Gasztroalkoholista posztunkat olvasták, köszönjük szíves figyelmüket, igyanak valamit! (:

Csak egy újabb szerda

Mivel tegnap este a munkahelyemen felejtettem a telefonomat és az iPodomat is, és már nem tudtam visszafordulni értük, ezért ma tennem kellett egy kört a városban. Miután összeszedtem a kacatjaimat, eldöntöttem, hogy elmegyek tornacipőt és esetleg könyvet venni, majd hazafelé megállok bevásárolni a háromnapos itthonlétemhez.

A Móricz körtérről átvillamosoztam a Kálvin térig, ahol végigsétáltam a Múzeum körúton, és gyakorlatilag rögtönöztem egy egyszemélyes antikváriumtúrát. Szinte mindegyik könyvesboltba bementem, de csak a Honterusban és az örök kedvenc Weöres Sándor Antikváriumban találtam igazi, nekem való kincseket. Az előbbiben Paul Harrison: Panteista világnézet (Régi korok üzenete sorozat) című könyvét, az utóbbiban Edgar Allan Poe Összes verseit (The Complete Poems) (ez nekem elvileg megvan / volt, csak kölcsönadtam valakinek még régen, aki nyilván és érthetően beleszeretett és nem adta vissza, de nincs ezzel semmi baj, megértem, szóval ezért megvettem még egyszer), valamint Isaac Asimov: A halhatatlanság halála című regényét sikerült megvennem.

Paul Harrison - Panteista világnézet Edgar Allan Poe Összes versei Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

(Asimov regényére kb. egy éve vadásztam már, és ráadásul pont a Weöres Antikváriumban ajánlotta az eladó, ami egyébként az egyik személyes kedvence is volt. Tavaly is nagyjából tizenöt percen keresztül beszélgettünk a legnagyobb sci-fi kedvenceinkről, és gyakorlatilag ma megismételtük ugyanezt, bár nem vagyok benne biztos, hogy a mai antikváriumos fiatalember ugyanaz volt, mint akivel a múltkor szóba elegyedtem. Mindenesetre ma is kaptam újabb izgalmas címeket, amelyekre ismét vadászhatok. Szimpatikus fiatalember volt, nem hiába szeretem a boltot, az ott uralkodó mindenkori őskáoszt, a kiváló ajánlásokat, a szakértelmet – az egyetlen bolt, ahol csak akkor ér csalódás, ha nem jutok be, mert éppen zárva van… (: (Ilyen csak egyszer volt, az is nagyon régen.) Mindig megfogadom, hogy sokkal gyakrabban ide fogok járni. Most sincs ez másképp.

A könyvvásárlás után hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam, hogy berohanok az Astoria Tescoba innivalóért, ahol ásványvizet ugyan nem vettem, csak egy cserép mentát és másfél liter citromlevet igen. Amikor ismételten rádöbbentem, hogy elkanyarodtam az eredeti terveimtől és már rohadtul meleg van, akkor hazaindultam, de még a Thököly úton bementem a zöldségeshez, ahol vettem (idén először) görög dinnyét, kígyóuborkát és kovászolni való uborkát is.

Itthon végre-valahára kiolvadt a döglött marhahús, amit a fagyasztóból bányásztam ki, így felraktam főni egy kisebb kondérral – jó kis vörösboros marhapörkölt lesz petrezselymes újkrumplival (ahogy Józsi mondaná: ha el nem baszom). Csináltam friss uborkasalátát is, és elkészültem a kovászos uborka összeállításával is, bár itt a java még hátravan, néhány nap biztos lesz, mire a nap készre érleli a kedvenc savanyúságomat. (Nem baj, kivárom.) (:

A dinnyét behűtöttem délutánra, és egy nagy adag mentás limonádé is csak rám vár. Meg a könyveim és a házi könyvtár adatbázisom frissítése. Szóval így nem vettem megint cipőt. Nem is vagyok igazi nő. Hála az égnek.

Macaron fagyi

MacaronMég sosem ettem macaront, ami mostanság annyira divatos tumblr és egyéb fotóblog körökben. Ez egy kellemes, javarészt pasztell árnyalatokban pompázó sütemény, a leírásai alapján puha, habos francia (eredetileg talán olasz) édesség, amiben különböző töltelékek lehetnek. (Egy kis ételfestékkel és kreativitással klassz árnyalatú rágcsálnivalókat lehet kihozni a buliból: én tutira kotyvasztanék vörös és fekete, valamint méregzöld színűeket.)

A macaron fagyi egy mandulás, mogyorós, krémes ízű fagylalt a pultoslány szerint; érdemes megkóstolnia annak, aki például a Kinden Bueno-s vagy a sztracsatella ízeket kedveli. A fagyiban amúgy egész nagy macaron süti darabkák is voltak, nekem speciel nagyon ízlett, nem bántam meg, hogy rábeszélt. (A Nutella ízűt szeretném még kipróbálni valamikor, valahol.)

Ide nekem az oroszlánt is, illetve most már megkóstolnám magát a macaront, mint édességet. Nem tűnik idegölően bonyolultnak, lehet, hogy összeszedem magam, és sütök egy adagot a közeljövőben.

A kép forrása és egy recept: Csokikrémes macaroon

 

A nap képe

Coffee

Budavári Borfesztivál

A tegnapi szürkeségben meglátogattuk a borfesztivált Lunával, órákon át csavarogtunk a különböző pincészetek standjai között. Kora délután érkeztünk, akkor elég felhős és szeles volt az idő, de később felszakadozott, és az egybefüggő felhőtenger mögül megmutatta magát a kék ég. Az első, terepfelmérő séta alatt, zöld karszalaggal a csuklónkon és egy talpas pohárral a nyakunkban, aztán átadtuk magunkat az őszi hangulatnak, borokat kóstoltunk, tökipompost ettünk, majd kóboroltunk egyet a Múzeumban is.

Legelőször a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok standjához mentünk, ott egy félszáraz, tavalyi Muscat Blanc nevű borral indítottunk. (Én már kóstoltam korábban, és nagyon megkedveltem.) Utána a Varga Pincészetnél egy félédes, gyöngyöző Pinot Noir rosét ízlelgettem, majd ettünk egy kellemesen langyos tökipompost. Ez kenyérlángos jellegű tésztaalap, amire hagyma és némi szalonna, és talán sajt van rásütve. Téglalap alakúra van felszeletelve, egy adag körülbelül egy nagyobb tenyérnyi méretű. Finom, laktató, nem bonyolult étel. (Csak mivel kemencében sütik, az meg már nincs minden háztartásban, így mégsem olyan gyakori. Bár gyanítom, hogy sütőben is kivitelezhető amúgy.)

Ezután a Gál standjánál ittunk fél deci Szerszegi Fűszerest, illetve én a Nektár-Cserszegi Fűszeres Cuvée mellett döntöttem. Fehér, félédes, és tényleg fűszeres, elég markáns ízűnek tartottam. Inkább étel mellé tudom elképzelni, mint magában, késő esti konspirációs elméletek gyártásakor.

Amikor már teljesen kihűltünk, bementünk a Múzeumba, mivel a karszalag egyben belépő az állandó kiállításokra is. Nagyon kevesen használták ki a lehetőséget, így szinte alig-alig találkoztunk látogatókkal a termekben. Egyszer picit eltévedtünk, és gyanítom, hogy az időszaki kiállításokat is megnéztük, de sehonnan sem tessékeltek ki minket, így órákon át bolyongtunk az emeleteken. Megfordultunk Munkácsy és Rippl-Rónai képek között, láttunk gótikus, barokk és reneszánsz műalkotásokat, de az egyik legnagyobb élményem, hogy láttam Szinyei Merse Pál: Lila ruhás nő című festményét, aminek láttam már rengeteg másolatát, sőt kivarrt gobelin változtatát is. (A kép maga nem is olyan nagy, mint elsőre gondoltam volna – a családban megcsodálható gobelin sokkal nagyobb nála!) De ettől függetlenül gyönyörű, és az egyik kedvenc képem.

A másik, aminek nagyon örültem, az Rippl-Rónai József: Nő kalitkával című festménye, ami körülbelül 500 ezer dollártért kelt el néhány éve, ha jól emlékszem.

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, szinte egészen zárásig maradtunk, aztán visszatértünk a faházikók közé. Megkerestük még a Pannonhalmi Apátság Pincészet standját, ahol szintén száraz fehérbort kóstoltunk: a  2010. évjáratú Hárslevelűt. Kései szüret volt, ezért szinte félédesnek tűnt. Nagyon ízlett.

A végére egy nagyszerű desszertbort választottunk, az Olasz Borok egyik pultjánál meggybort kóstoltunk. Vörös, édes, és elképesztően meggyízű. Igazán nekem való, bár kétségkívül alkalmi jellegű. Szerintem két decinél nem tudnék többet meginni belőle egyszerre, de ennek nem is ez a lényege. Nagyon jó volt, sosem ittam ilyen jót korábban. Már csak ezért is megérte volna elmenni, de összegében is klassz program és élmény volt. (Jövőre mandulabort választok majd.)