Category Archives: Game

Esti barangolásom

Nem tudom, miért, de ezt most feltöltöm ide. (: Jó éjt.

Screen Shot 2014-08-13 at 22.25.37

Meggazdagodott a démonvadászom

Körülbelül múlt tavasszal, vagy kora nyáron játszottam utoljára a Diablóval, azóta hanyagoltam szegénykét – ráadásul olyannyira, hogy amikor vinyót cseréltem a gépemben, fel sem telepítettem a játékot. Ahogy teltek a hetek, láttam néhány régi-új fanartot, csorgattam a nyálam megint a kalandok után, ezért tegnap elkezdtem telepíteni a játékot, mígnem az accountom megállított, mely szerint bannoltak. (Minden más játékomat, StarCraft és WoW szintén befagyasztották.)

Írtam gyorsan supportnak, hogy “sziasztok, mi történt”, mire válaszoltak is (kb. 16 órán belül!), hogy valószínűleg feltörték a fiókomat, és emiatt tiltottak le a továbbiakban, viszont, ha használom az authenticatoraik bármelyikét, akkor nagy eséllyel ez nem fog előfordulni többé. Oké, persze, letöltöm, megértem a működési elvet, beírom a percenként újragenerálódó kódot IDŐBEN, aztán ismét online vagyok. Juppijájé.

A rég nem látott fiókomban három nagy meglepetés is fogadott: a régi, 35. szintű DemonHunter (Angelheart alias PuskásRibanc) karakterem mellett megjelent kettő másik, teljesen kimaxolt alak: egy hatvanas Witchdoctor, és egy szintén hatvanas szintű Wizard. Annyira megijedtem elsőre, hogy gondolkodás nélkül letöröltem őket – és milyen hülye is voltam, mert megnézhettem volna harc közben az “ajándék” karaktereket. ):

Aztán megnéztem az én kis démonvadászomat, hogy éppen miben mesterkedtünk utoljára: megint elkezdtük az act 3 utolsó jeleneteit, hogy ne vérezzek el az act 4 elején újra és újra. (És újra.) Nézem a ruházatát, a fegyvereit, a képességeit – próbálok belerázódni a játékmenetbe megint, mire is észreveszem, hogy a hacker barátom itt hagyott nekem egy tetemes vagyont, valamint telepakolta fullos itemekkel a stashemet. Eléggé meglepődtem, elismerem.

Egy lelkiismeretes játékos mit kezd ennyi arannyal, illetve egyelőre használhatatlan fegyverrel? Félreteszi őket? Hátha visszatér a jogos tulajdonosa? Vagyis most abban kellene bíznom, hogy megint feltörik az accomat – viszont akkor azt is észreveszik, hogy rohadék módon kitöröltem mindkét karit, ezért valószínűleg az én karakterem is egy virtuális kukában fogja végezni, ha a szemet szemért elvet követik.

Viszont ha jól működik az authenticatorom, akkor ez nem fog megismétlődni, így nyugodt szívvel elverhetek 16 millió aranyat. Meg is tanítottam gyorsan a Hunteremet az egyik kézművesnél egy tízezer aranyba kerülő, smaragdkészítő (magyarosan inkább csiszoló) tudományra. YOLO!

Köszike. (:

Screen Shot DIABLO3 2014-03-25 at 21.05.41

Angelheart

Illetve ha már újra elkezdtem játszani, csináltam magamnak egy új szereplőt: Banyát, aki jelenleg még csak egy ötös szintű varázslónő. Amint szerzek (illetve vásárolok – igazi pénzért) elemeket az egerembe, gyaníthatóan gyorsan fejlődik majd a kisasszony. (Trackpadet használva rohangálni és célozni, gyilkolni elég nagy macera.)

Elég nagy hülye vagyok, amiért töröltem azt a két hatvanas alakot. Ha én vittem volna végig őket, biztos pipa lennék rá, ha más felelőtlenül és főleg figyelmeztetés nélkül megszabadul tőlük. Ettől függetlenül viszont feltörni más fiókját csúnya dolog, és induljon újra a windowsod, te kis genyó! Meg köszi az aranyat, el fogom költeni a csajokkal, az fix. (:

Banya

Ezzel azért kéne játszani majd, nem?

Act IV

Amennyire nem boldogultam az Act I végén a Butcherrel és az Act II végén Beliallal, ahhoz képest viszonylag könnyen meg tudtam volna ölni Azmodant. (Kétszer vagy háromszor ugyan megölt, de legutóbb már majdnem végeztem vele, csak egy nagyon pici kellett volna: talán három nagyobb lövés a csúnya, gonosz testébe, de sajna még ezelőtt kimúltam, hogy véghez vihettem volna a feladatot…)

Aztán Norbi jött és megint csapott néhányat, és Azmodantól fájó búcsút vettünk, mert elhalálozott a nyomorult.

Most kezdem a negyedik fejezetet, mindjárt harmincas szintű leszek – ha jól emlékszem, 28-29 körül járok, tehát a java még bőven előttem van. (És ettől kezdve jön a még rondább elhalálozási rátám, ha nem kapom össze magam.)

Azon agyalok, hogy vissza kéne mennem, és egyedül is le kéne győznöm ezt a ronda pokolfajzatot, mert szerintem képes lennék rá.

  

Act II

Ma végre-valahára eljutottam a Diablóban a régóta várt és áhított második felvonásig. Nem magamnak, sokkal inkább a barátaimnak köszönhető mindez, mert egyedül  k  é  p  t  e  l  e  n  voltam legyőzni a Butchert, mindig megölt az a galád… (Ráadásul ma elkezdett lemerülni az elem az egeremben is, így néha elveszítette / elveszíti a kapcsolatot a géppel, így harc közben néha akár 10 másodpercet is álltam és vártam, hogy magára találjon a szerkezet… Mondanom sem kell, hogy mit jelent ez egy magamfajta uborkánál… Hát igen, “You have died.” feliratot.)

De a mi hősünk, Norbi jött és két csapással lecsapta a csúnya Hentes bácsit, míg én talán egyszer rá tudtam lőni… Ezért jó barbárral nyomulni, mert az megy, és piff-paff, és nincs több gond.

Az egyetlen probléma az, hogyha az Act I végén ilyen béna vagyok, hogy az egyik (kisebb) főellenséggel nem bírok el, akkor mi lesz később? A második részben kb. tízszer meghaltam most, másfél óra alatt, zsong az agyam a sok halálhörgéstől, és rá kellett döbbennem, hogy ez a démonvadász karakter egyáltalán nem az én stílusom szerint harcol, mindig újra meg kell tanulnom gyilkolni vele, hogy egy hangyányi sikert el tudjak könyvelni a második-harmadik folyamatosan játékórától számítva. 🙂

Muszáj lesz egy monkot is játékba küldenem, hogy megbizonyosodjak arról, mégsem vagyok akkora láma, mint az elsőre gondolandó…

Mindenesetre Act II, előre!

Részeredmények a Diablo III játékomból egy hét után

Két játékos típust lehet megkülönböztetni: az egyik, aki könnyedén, megerőltetés nélkül végig tudja csinálni az adott questeket, illetve vannak a balfaszok, akik jobbára csak szerencsétlenkednek pályáról-pályára. (Ha van egy csöpp mázlijuk, egy idő után összakaparnak annyi rutint, hogy vészhelyzet esetén melyik gombot kell megnyomni, hogy leküldjön a haldokló karaktere torkán némi mana potiont, hogy ezzel is meghosszabbítsa mindkettejük szenvedését még fél perccel.) Találjátok ki, hogy melyik csoportba tartozom… 😀

Az első tíz szint nagyon kemény volt, mire beletörődtem a karakterem nyújtotta előnyökbe és hátrányokba. (Démonvadász lettem, vagyis ez más RPG-kben a rangernek, rouge-nak, íjásznak/vadásznak felel meg nagyjából: a közelharcban rendre elvérzik, vagy éppen csak túléli az aktust, de távolról nevetve agyonlő bárkit, bármikor.)

Választhattam volna a barbár, a mágus, a pap és a boszorkánydoktor kasztból is, de a tank rettentően távol áll tőlem, pap (monk) vagyok / voltam az Order & Chaosban is elsőként [most ott is rangerrel nyomulok]; a mágus fel sem merült bennem, elvégre aki nem barbár akar lenni, az mindig varázsló lesz, mert az is erős harcos. Valószínűleg a második karakterem majd egy witch doctor lesz, de majd csak akkor, ha már valamire vittem a hunteremmel.

Jelenleg 15. szintű vagyok, az Act I vége felé haladok, tehát még bőven a negyedénél tartok a játékban. Direkt nem sietek, inkább kiélvezem a balfaszságomat, próbálkozom, tanulok, röhögök magamon, amikor megijeszt egy, a semmiből előkerülő szörny, és visítva kattintgatok az egérrel, hátha meg tudom ölni… Mostanában szerencsére egyre többször járok sikerrel, ami azért gyanús.

A pályákat igyekszem minél jobban bejárni, minél több genyót kinyírni, hogy növelhessem a tudásom, és egyre magasabb szintet érjek el, hogy ezzel is egy kicsit megalapozzam a későbbieket. Azt a csontváz királyt (fuckin’ skeleton king), amit mások nyolcas szintűként le tudtak győzni, nekem csak tizenegyesként sikerült, egy kőkemény tízperces csatában. Életemben nem vacakoltam ennyit ellenséggel soha… Mire rájöttem a technikára, hogyan is tudom teljesíteni a feladatot, és hogyan tudom saját magam, egyedül a gyakorlatba átültetni egy tutorial videóban látott FÉL PERCES harcot, konkrétan egy teljes napot rá kellett áldoznom. Persze tudom, ez az én hülyeségem, miért játszom ezzel, miért nem csinálok valami hasznosabbat, vagy egyszerűen csak miért nem hívtam valakit, aki segít leverni a csontit – a válasz pedig egyszerű: mert én akarom végigjátszani. Egyedül. Szerencsére sokat tanultam belőle, hogy mikor hogy halok meg, ha elcseszek valamit, és rossz gombot nyomok meg, vagy kapkodok, vagy kiesik egy pillanat, és tétovázom. 🙂

A játék grafikája gyönyörű, olyan tájakon vezet végig a történet, hogy néha azt kívánom, bárcsak tényleg ott lehetnék. A színek, a hangok, az animációk… Mintha csak nekem készült volna eredetileg is. Remélem, egy kicsit vissza tudnak adni belőle a képek, amiket csináltam eddig:

  

Ma még játszom egy picit, aztán valószínűleg már csak a hétvégén lesz rá időm. Talán addig még egyszer tudok szintet lépni.

A tegnapi launchról

11 óra meló után még várakoztam hármat, hogy sorban állhassak egy izgalmas, heringes doboz jellegű 7E busz érzést keltő, 98% pasikból álló sorban egy játékdobozért, két poszterért, egy képregényért és néhány képeslapért.

A 23. sorszámot sikerült megcsípnem, szóval egy büdös szavam sem lehet, mert 300-400 papirost osztottak ki, és sokaknak nem fél egykor ért véget a sorbanállós-várakozós-mivanadobozbanizgulós parti. (:

Az 576-os srácok gyorsan és precízen lezongoráztak minket, láttam a tüzet lobogni a szemükben: az örömöt, hogy plusz élményt adhatnak a szobájukból kicsalogatott kockáknak, a lelkesedést, hogy egész éjjel talpon lehetnek szegények és a megnyugvást, hogy akinek éjjel nem volt ereje kivárni a játékot, az a mai naptól reggel tíz helyett kilenctől veheti meg náluk a hosszabb nyitvatartás miatt. Őszintén sajnálom őket, és igyekszem pozitív vudu-energiákat küldeni hozzájuk, egy emelettel lejjebb… 🙂 (Valami nekem is az agyamra mehetett, muhahaha.)

Fél (Vagyis inkább háromnegyed) kettőre otthon voltam, kettőre elkészült a kakaóm és hálóingben nekieshettem a játéknak. (Csak, hogy kipróbáljuk, nem fake kódot kaptam-e… 😛 Hát nem. Taps.)

Hajnalban lefeküdtem aludni, reggel felkeltem és jöttem vissza dolgozni. Aki nagy csodát vár ma tőlem, támogasson egy nagy adag kávéval.

Holnap éjjel Diablo 3 launchra megyek!

Diablo III Beta

Démonhunter karaktert választottam, bár az öltözéke alapján sokkal inkább a “puskás rib@nc” kategóriába soroltam volna a szerencsétlent. A fegyverekkel egy idő után már egész jól bántam, de azért a bájitalok hamar elfogytak, aztán mindig jött a csúf halál… A karakterfejlődés lassan elindult, már némi ruhát is szereztem a vadásznőmre, mert érdekes volt ránézni, annyira kevés göncöt rajzoltak rá alapból. 😀

Az a baj, hogy lehetne ezt rendesen is játszani, asztalnál, egérrel, komolyan – bár félő, hogy így hosszú-hosszú órákat ölnék bele. (Pedig jelenleg arra vagyok a legbüszkébb, hogy pár hete leálltam a Minecrafttal és az O&C-szal is.) Erre tessék, május közepén kijön a teljes verzió…

The Tiny Bang Story

Amit anno a Machinárium elindított bennem, és felállított egy mércét a JÓ játékokat illetően, azt a Big Fish Games nevével fémjelzett The Tiny Bang Story könnyűszerrel megütötte. Vintage, pasztell árnyalatokkal és elképesztő precizitással dolgoztak a fejlesztők, aminek a végeredménye 3-4 kőkemény játékóra. (A végére belezsibbad az ember agya a fejtörőkbe, de akkor is megéri.)

Kirakós, gyűjtögetős játékok és nagyon szemét logikai feladatok sorakoznak egymás után, egy aranyos kis kerettörténetbe zárva.

Macre és pécére egyaránt megtalálható, megéri rákeresni.