Category Archives: Enteriőr

Egy kidobott karosszék új élete

Kapcsolatunk Tónival, a karosszékkel úgy kezdődött, hogy egyszerűen felvittem magamhoz este, mivel egy augusztus végi napon kidobták otthonról a szomszéd utca szélén.

Sajnos aznap szakadt az eső, így napközben alaposan megázott és megszívta magát a fa és az ülőke része is. Megvártam, míg leszáll az éj, aztán kutyasétáltatásnak álcázva lementem érte, majd hazacipeltem. Kiara persze megpróbálta szabotálni a titkos “buga és uzsgyi” akciót, de én jobban akartam érvényesíteni az akaratomat, mint ő, szóval Tóni tíz percen belül már az erkélyen csöpögött tovább.

Szerencsére újabb hőséghullám jött, így egy hét alatt teljesen kiszáradt. Meg kellett állapítani, hogy több helyen eltört a karfa, recseg és ropog, ragasztani kell, és az ülőke rész is ismeri a boldog békeidők fogalmát.

Tóni01 Tóni02 Tóni03

Elmentem a barkácsboltba, bevásároltam fagittből, ecsetekből, dark oak / sötét tölgy színű lazúrból, dísz szegecsekből. Anyutól korábban elhoztam a nála, kárpitozásból megmaradt szürkés-zöldes kárpitmaradékot, és egy adag ülőkeszivacsot, így ezek után nem kellett rohangálni. Körülbelül 3000 forintot költöttem a teljes felújító készletre, de ebből a lazúr volt a legdrágább, mert (fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból) nagy doboz festéket vettem, amikor a kicsi is bőven elég lett volna. (Utólag könnyű okosnak lennem, háhá.) Nem baj, megérte. (Ezután mindent átfesthetek itthon. Kétszer. Mert van hozzá anyag.)

Először szépen portalanítottam Tónit, aztán a repedéseket eltüntettem a “folyékony fa” elnevezésű gemával. Egyébként ebből egy sokkal sötétebb árnyalatot kellett volna vásárolnom, mert ilyen vöröses-barnásra esett a választásom, de ez eléggé elüt a szék sötétbarna (majdnem fekete) árnyalatától. Sebaj. Van egy csomó festékem, megoldottam a gondot.

A “folyékony fa” száradása elvileg 30-60 perc, de én hagytam száradni egy egész napig. Utána fél napot ültem a székben, izegtem-mozogtam benne, hogy visszatérnek-e a repedések, de tényleg egész jól összetartja még a mélyre nyúló sebeket is.

Csiszolás után következett egy újabb portalanítás, majd az első réteg festés. Egy nappal később a második réteg. Itt-ott átüt egy vöröses javításfolt, illetve a karfán a kopásokat sem fedte le száz százalékkal a lazúr, de ezen kívül ugyanazt az árnyalatot sikerült megvennem, mint ami eredetileg is volt. És ahol szép volt az eredeti festék is, és a friss is, ott klasszul látszik a fa erezete.

Gemázás után Első réteg után Második réteg után

A teljes száradást követően jött a fekete leves: fel kellett szedegetni a régi, rozsdás szegecseket. Több helyen megsértettem a friss festést, és kétszer úgy magamba állítottam a csavarhúzót, ahogy azt illik a kétbalkezesek klánjában. Nem baj, Tóni biztos vérszomjas volt előző életében is, de ez engem nem tud/tudott eltántorítani egy percre sem.

A régi ülőkeszövet felszedése, és a a körülbelül 80 éves, koszos, rétesliszt állagúra porladt szivacs eltávolítása szintén megért egy misét; viszont a rugós felületet menthetőnek tartottam, így azt nem berheltem szét. A felszín áttakarítása után odaméreteztem az új szivacsot, és az új kárpitot, majd elkezdtem visszaszegelgetni a helyére.

Tegnap és ma egy-egy órát kopácsoltam a kis kalapáccsal, mire végeztem. Összességében a teljes felújítás nagyjából 6-8 munkaóra lehetett a száradási idők nélkül; és azt kell mondanom, hogy abszolút megérte.

Lett egy gyönyörű, régi karosszékem, amiben írni fogok, és hátradőlve kávézni; amíg újra el nem fárad az egyik – legmélyebb – megragasztott repedése. (Utána vagy egy asztalossal csináltatom meg, vagy díszpárna / ruha tárolására fogom használni legrosszabb esetben.) (De nem dobom ki.) (Mert olyat nem csinálunk.)

Új huzat01 Új huzat 02 Girge-gurba szegecselés

Nem értem, hogyan lehetett egy ilyen szép holmit kidobni. A javítás nem tartott sokáig, és nem került sokba. Fel nem fogom, hogy valaki inkább egyszerűen kitette a lakásból; bár az is igaz, hogy így én jártam jól, mert kis ráfordítással most 5-10 évet hosszabbítottam Tóni életén. Nem lett annyira szép, mint volt, vagy lehetett volna egy profi kezei között, de azért jó ránézni már így is.

Még lejavítottam az okozott sérüléseket, szóval holnap már tudok készíteni egy egész alakos képet is a ráncfelvarrott öregúrról. (: (Addig megint bekábulok a festékszagtól, sziasztok.)

Szerk., 2015. 09.26.:

TónikaAz ülőkeszivacs miatt sokkal pufibb és kényelmesebb lett, mint régen volt. A szövet feszítése nem lett tökéletes, nem sikerült olyan szimmetrikusra húzni, ahogy egy mester csinálta volna, de itthonra nekem abszolút jó lesz.

Már most azon gondolkodom, hogy valahonnan bugázni kellene egy tonette széket is (a legegyszerűbbet: nem szivacsbetéteset, karfa nélkül), mert maradt még annyi festékem, hogy bőséggel újrafesthetném azt is.

(Kérlek, kedves kárpitos / asztalos / restaurátor olvasók, ne gyúljatok haragra a szívetekben a próbálkozásaim láttán; én is tudom, hogy egy istenverése vagyok.)

Tónió

 

Kép a falon, az van!

Azt meséltem már, hogy a múltkor vettem a barkácsboltban szegeket és falecet; és mivel 100% lett az utolsó store auditunk, így bátorkodtam szétvágni az előző félévhez tartozó, de azóta lecserélt, nagy fali molinónkat?

APR_interior_2015

Hazahoztam az én részemet, amit már kiválasztottam negyedévvel ezelőtt magamnak, csináltam egy léckeretet a fenyőből, aztán ügyesen ráfeszítettem a szövetet, és lett egy 120×70 cm-es képem idehaza. A rámára feszítés művelete alig tartott tovább 15 percnél.

Tök jól illik a szobához ez a zöld árnyalat. Arra kellett volna figyelnem, hogy nem 70 cm, hanem csak 65 legyen a rövidebb oldal, mert alul az a fekete sáv az 5k iMac kijelzőjének a fekete kávája már; de sajna nem tudtam jobban feszíteni a molinót, hogy az eltűnjön. Most ilyen árnyékhatásnak tűnik a képen, de az gyakorlatilag a kép alja. Sebaj, azért én így is elnézegetem egy ideig.
Az ikeában egy 118×78 cm kép 16990HUF, én összehoztam 1500-ből egy meggyes sörrel megfejelve a dolgot. A 100-as doboz, színes fejű rajzszegből 64 darabot használtam el.
Zöldem

Életjel

Májusban és júniusban nem vittem túlzásba a blogolást, mert nem igazán volt erőm a rengeteg minden más mellett, ami a nyakamba szakadt.

Már egy ideje kitaláltam, hogy amint jó idők lesznek, kicsit fel kell újítani a konyhát, a fürdőszobát, és az előszobát, mert a régi, leharcolt állapotában már nem maradhat egyik helyiség sem. Áprilisban elkezdtem szakembereket hívogatni telefonon árajánlatért, akik szépen sorban ki is jöttek, és megállapították, hogy 3×4 négyzetméter alapterületű kis helyiségről van szó, ami nem nagy munka. Aztán elkezdtem nekik mondani, hogy le kell kaparni a falat mindenhol, a régi polcok miatt befúrt lyukakat el kell tűntetni, ki kell glettelni, lecsiszolni, és a helyet, ahol Kiara anno megrágcsált (egy kiugró sarok), ugyancsak szintbe kell hozni / ki kell javítani. Így rögtön nagyon nagy melónak érezte mindenki, és erősen fogott a ceruzája minden mesternek. 70 és 120 ezer forint között mindenféle összegeket hallottam, és mindezt a nyár legváltozatosabb időpontjaival spékelték meg.

Ekkor én elhatároztam, hogy lemegyek az Allee mellett lévő festékboltba, a Váli utcában, és megkérdezem az ott dolgozókat, hogy ugyan már mennyibe kerül az anyag egy ekkora munkához. A hölgyek nagyon rendesek voltak, alfától omegáig elmondtak mindent, összeválogattak minden fontos cuccot, amire csak szükségem lehet, aztán kijött tíz ezer forintra a számla a végén. Ekkor döntöttem el, hogy majd én megcsinálom egyedül az egész bulit.

Szétszedtem, és lecipeltem a régi konyhabútor darabokat, mert időközben megvettem a konyha méreteihez passzoló fémpolcokat az ikeában. (Kiegészítő tárolókként fémpolcokra és fémsínekre gondoltam még a falakra.) Ezek már itthon vártak dobozokban, a szobában, várva a felújítás végét, és azt, hogy valaki összerakja őket. (Mármint én.)

Szóval lekapartam a régi réteg festékeket nagyjából tíz évre visszamenőleg, az én konyhám anno volt barackvirág, és citromsárga, és mentazöld színű is. A lekaparás nagyon durva kosszal járt, rengeten szemetet csinált, és a plafont kapirgálni volt a legkényelmetlenebb.

Kaparás után csiszolás, azután glettelés, azután szárazás és még egy csiszolás. Ekkor már szombat volt, és még szerencs, hogy hosszú hétvégén voltam pihenős, így tudtam szöszmötölni ezekkel a dolgokkal. Szombat este még csináltam egy próbafestést a fürdőszobában. Utána olyan izomlázam lett, hogy alig tudtam magamról. (Vasárnap lőni mentünk a munkatársakkal Budakeszire, így a hét utolsó napja kiesett a felújítás szempontjából. A lövészetre egy külön bejegyzésben térek ki. Nagyon jó volt.)

Vasárnap este használhatatlanul fáradt voltam az új, intenzív élmények és a lassan múló izomlázam miatt, hétfőn szabadnapos lettem volna még, de Apple oktatásra kellett menni az Eiffel Palace-ba, ami után még pont volt időm elrohanni a tapétaboltba zárás előtt.

Ugyanis kitaláltam, hogy a mosogató ugyan öregebb nálam egy masszív 10-15 évvel, és már nem is olyan szép, mintha korombeli lenni, viszont nem csöpög, nem hangos, stb; így egyszerűen áttapétázom fémszínűre és feketére, hogy azt a csúnya szocreál piros színét elfedjem. Hétfő este végeztem ezzel a művelettel, a végeredmény tök jó lett. (Még a maradék fekete tapétát felhasználtam arra, hogy kisebb-nagyobb space invaders mintákat vágjak ki, és ragasszak a metálfényű ajtófelületekre.)

Kedden csak fél napot dolgoztam, így négyre estem haza, akkor befejeztem az előszoba kifestését; ezzel nem volt sok gond, csak a glettelések száradási ideje miatt kellett várnom. Az előszobában van a kutya etetőtálja, és mellette a fal úgy nézett ki, mintha egy disznóól lett volna… Oda, arra a részre egyébként hosszútávra ki kell majd találnom valamit, mert a felújítás óta eltelt 2,5 hét és már megint elkezdett kajafoltos lenni… (:

Eztán dolgoztam reggeltől estig három napot, így a háború sújtotta lakás várt a sorára, míg újra neki tudtam állni a csiszolásnak és a festésnek. A konyha elég makrancos volt, mert felvittem egy próbafestés réteget, és az felpikkelyesedett, amitől szinte idegrohamot kaptam. Újabb csiszolás kétféle vászonnal, még finomabb porszemét, újabb portalanítás, újabb próbafestés, újabb száradás.

Aztán megint elmentem dolgozni néhány napot, mert ilyen hülye vagyok, és addigra már tele volt a hócipőm magammal, hogy miért vállalkoztam erre, hiszen megcsinálták volna szakértők, és ők nem szerencsétlenkednének itt ennyit, mint én… Esténként hullaként estem be az ágyba.

Lassan persze véget ért a május, sikerült befejezni a festést, kitakarítani a festéssel járó koszt, ablakot mosni, és hasonlók. Időközben rájöttem, hogy a konyhában látható nagyon-nagyon világos szürke csempe és a közötte valaha fehér fuga milyen bénán néz ki, így a fugát átszíneztem feketére, hogy hangsúlyosabb legyen. Egyébként erre a falra kerültek pont a salgópolcok, így annyira nem tud érvényesülni, de azért néhol látszik, és ez nekem elég. (:

A polcszerelés közben eltörtem a régi, csillagfejű csavarhúzómat, így a kicsi, és kényelmetlen pótkészlettel kellett összeraknom még másfél polcot. Akkora vízhólyag lett a jobb tenyeremben, hogy öröm volt kivárni, mire meggyógyult a nyers seb. (Egy hét alatt jutottunk el odáig, hogy nem szakadt be az új bőr. Ehh.)

Elkezdődött a visszapakolás, majd egyik kedves kollégám átjött, és felfúrta a síneket, és a fali polcot, aztán még egy kis takarítás, még egy kis pakolás, és már készen is lettem.

Három hét volt összesen, de néha sokkal többnek tűnt. Közben sikerült még restaurálnom az előszobai fogast, amiről Kiara itt-ott lerágta a gombokat; így sikeresen vissza tudtam tenni a helyére. Szeretem azt a fogast, és most már megint stabilan fekszik minden gombja, nem lötyög, nem esik le, és ami a legfontosabb, egyiken sincs őrült rágásnyom.

Még egy külön nap volt, mire az erkélyen is rendet tettem, mert oda dobáltam ki minden fölösleges cuccot, amiről nem akartam, hogy láb alatt legyen. A fürdőszobába felkerült az új, netről rendelt és közben megérkezett zuhanyfüggöny is, az ablakpárkányokra visszakerültek a növények, szóval minden visszaállt a régi kerékvágásba. Egyedül majd valami függönyszerű anyagot szeretnék még a konyhába, csak egyelőre a színeit nem tudtam eldönteni.

Az biztos, hogy most nagyon hűvös, industrial hatást kelt a fehér-fémszürke-fekete kombóval, így egy-két nagyobb zöld felületet szeretnék belecsempészni: zöldek a növények, a polcabroszok, a konyharuhák. Gyanítom, hogy zöld, vagy zöld-fehér sávos lesz a függönycsík is.

A végeredmény egyébként nem lett maradéktalanul szép, tehát a konyhában azért még egyszer át kellett volna festeni minden falat, hogy ne legyen itt-ott foltos, de nem volt erőm még x napot várni. Így igazán true gyári kinézete van amúgy. Ha szakember csinálta volna, ő biztos végigmázolta volna az összes konyhai falat, hogy 100 százalékos legyen mindenhol. Én meg oda fúrattam a síneket, ahol nem olyan szép, és a cuccok eltakarják nagyjából az egyenetlenségeket. Ez van.

Jó nagy munka volt, és nem biztos, hogy neki kellett volna állnom egyedül; de nem bántam meg, mert nyár előtt elkészültem vele, így a következő hónapokban csak néznem és használnom kell az új rendszert, amit a konyhába adaptáltam, de a küzdelem része lezajlott.

01 02c03

(A harmadik fotó alternatív címe: ‘Segítség, lehugyoz az invader!”, értéke: felbecsülhetetlen!)

Industrial loft lakások

Egy ideje már elég erős késztetést érzek arra, hogy összegyűjtsem és kiposztoljam a legizgalmasabb kéglik fotóit, amelyekbe néha belebotlok a neten, mivel a kopár hegytetőn álló, város fölé magasodó ódon kastély mellé szorosan felzárkózott a modern kori megfelelője: az elhagyatott, és részben felújított, egylégterű, kongó gyárépület, mint álomlakás.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egyedül egy hatalmas hodályt lehetetlen fenntartani, végigtakarítani, télen befűteni, stb., de a valóságtól eltekintve azért néha jó ábrándozni ekkora terekről, a burkolatok hiányáról, falon futó csövekről és vezetékekről, az egyenes vonalvezetésről és az óriási ablakokról.

Egyszerre találok bennük valami szomorút és felemelőt, pont úgy, mint a kopott, pergő vakolatú, régi házakban.

01 02 03

04 05 06

Összeraktam egy ikeás asztalt

Vagyis inkább összetákoltam, mivel az alapkoncepcióm az volt, hogy összeépítem a 70 centi magas fiókos szekrényemmel, tehát csak egy fekete asztallapra és egy vastag asztallábra van szükség, hogy jól nézzen ki. (Egy polcos elem mellett döntöttem, mert az is kapható volt feketében, és volt egy áthelyezhető polca középtájban, amire rakhattam volna a modemet, a rútert és a háttértárat.)

Ez az asztalláb végül nem került megvásárlásra, mert csak fehér színű volt raktáron, és olyat nem akartam. (HIBA VOLT NEM MEGVENNI.) Most már tudom. Ezt kellett volna választanom, akár fehér színben is – de utólag mindenki könnyen okos ám…

Helyette vettem egy asztalbakot, amit rohadt nehezen raktam össze, nagyon sokat káromkodtam közben, és kétszer még a fejemet is bevágtam az egyik kurva lábba, annyira izomból csavaroztam, és annyira nem erősen fogtam a lábat. ): Elképesztően béna látvány lehettem kívülről, még jó, hogy senki sem látta. Nagyjából háromszor szedtem szét, mire össze tudtam rakni jól – de még így is elképesztően labilis végeredményt kaptam. (És az idegeimről már ne is beszéljünk.)

Akkor kezdett egy ógörög tragédiára hasonlítani az esemény, amikor rá kellett jönnöm, hogy a régi fiókos szekrényem SOKKAL magasabb, mint az asztalbak (ODDVALD, átok a nevedre), és ferdén áll rajta az asztallap. Baszki. Még szerencse, hogy Somlyó György Összes Verse 1-2. kötete kisegített, mivel további szitkozódások közepett a bak és az asztallap közé szuszakoltam szerencsétleneket.

A hét valamelyik napján visszamegyek az Ikeába, és (….. …. ……….. …. …..) veszek két asztallábat, hogy kivegyem a két könyvet és a fiókos szekrényt az asztallap alól, és egy mocskos, standard 70 centi magas íróasztalt eszkábáljak össze.

Ez az egyetlen pozitívuma a gondolkodásmódomnak, hogy mindig van B tervem, vagy ha esetleg mégsem volna, akkor gyorsan rögtönzök valamit. Így persze kénytelen leszek visszarendezni a fél lakást, de inkább legyen így, mint egy részeg hajnalon magamra rántani az egész, instabil építményemet. Fck.

(De azért kapja be a tervező, aki kitalálta ezt az asztalbak formájú, idegölő szentségtelenséget.)

A nap képe

Gyertyák

A következő zuhanyfüggönyöm

ZuhanyfüggönyJövő héten be is szerzem, mert kötelező és szerelmetes darab – meglátod és megkívánod, (ha nem, akkor … fura vagy).

Fürdőkádas szex közben nem a zuhanyfüggönyben kapaszkodsz meg ezek után, mert ezt letépni… GYALÁZAT!!!

Kibaszottul kell. Nincsenek rá durvább szavak, hogy mennyire.

Ötezer.

Aki goth, megveszi. Aki meg nem, az …

Link

Life imitates art

Amikor a délelőtti kutyasétáltatás közben dúdolgatsz, és azon merengsz, hogy milyen alkoholokat kellene venni a délutáni “piknikre”, miközben a kutyád egy bozót alól kikapar egy fél bakelitlemezt, belefeledkezel a dallamba, és a szúrós bokorból magad ásod ki a lemez másik felét, hogy kíváncsi és érdeklődő tekintetek kereszttüzében hazavidd, majd óvatosan letakarítsd, összeragaszd, aztán kitedd a falra, mert kellemes érzés jár át, amikor kibetűzöd, hogy pepita.

Pepita

Jótanács Ikeás asztalok összerakásához

KlingsboSoha NE FOGGAL nyissátok ki a csavarokat tartalmazó zacskót, mert nagy valószínűséggel bestiális módon szét fogjátok tépni nejlont, ami azt eredményezi majd, hogy galád módon szétszóródnak a kurva, fekete, kis csavarok a szobában, melyek közül kettőt BIZTOSAN SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem találtok meg, így a stabil dohányzóasztal ábrándja kibaszottul csak egy ábránd marad.

Ha mégis elbalfaszkodjátok a 12(-2) csavar betekerését, még mindig fel lehet hívni az ügyfélszolgálatukat, de gyaníthatóan ki fognak röhögni – én is ezt tenném.

IKEA – Felnőttkorunk legója. (De legalább lent, a földszinten, a svéd ételek boltjában lehet alkoholt venni. Egy legóboltban mikor kapunk barna sört? Na ugye, hogy jó kinőni a gyerekkorból.)

Egyébként egész jól néz ki az új asztalkám, az erkélyre illetve az erkélyajtó elé szánom a növényeimnek. Jó szolgálatot fog tenni a reggeli kávézások új helyszíneként. A leírása szerint 40 kg-t is elbír, de -2 csavarral úgy gondolom, azért ezt nem fogom megreszkírozni. (:

Ráadásul ma belefutottam egy szintén fekete, szintén fém ruhaállványba (Portis), amit vidáman használhatnék a futónövényeim megrendszabályozására és kordában tartására. Talán még a csüngőnövényeim is kiélhetnék rendesen magukat. Egyetlen problémám vele, hogy túl nagy és nem igazán férne el. (De még agyalok a problémán.)

Ragyogás

Shine