Author Archives: Angel8

Varrogatás

Láttam valahol piros-fehér csíkos, karácsonyi nyalóka alakú babacsörgőket a neten, és úgy gondoltam, ilyeneket én is tudok varrni a gyermeknek akár kézzel is. Elmentem a kézimunkaboltba a körúton, meg a Röltexbe, vettem aranyos mintájú szöveteket, itthon csináltam egy sablont, aztán nekiláttam.

Annyira belejöttem a kézzel varrásba, hogy készítettem nyalókacsörgőt a szomszéd néni unokájának is, a szomszédban lakó kislánynak is, az unokaöcsémnek is, és a kolléganőm pici lányának is. Összesen öt darab csörgős lett, és kettő olyan, amibe nem került csörgő.

Ezeken kívül varrtam a karácsonyfára díszeket, ugyanezekből az anyagokból készültek kis fenyőfák, kis csizmák és kör alakú díszek is. (Illetve a konyhaablakba is került ablakdísz, mert egy kicsit túllőttem a célon, több anyagot sikerült vennem elsőre.)

Olyan jól esett varrogatni, hogy kitaláltam a következő projektet: textilkönyvet fogok készíteni a gyermeknek, mert már nagyon szereti a könyveit lapozgatni. (Ezért elmentem a kézimunkaboltba ismét, és vettem egy rakás filc anyagot is; meg mindenféle apróságot; meg itthon is túrtam egy csomó különböző tapintású, színű szövetet (újrafelhasználásra ideális régi pólók pl) – – – túllőttem a célon level 2; és elkértem a nagymamám egyik varrógépét – – – túllőttem a célon level 3.) Szóval quietbook fog készülni, már megnéztem tucatnyi tutorialt és mintát, töltöttem le sablonokat, már csak némi időre van szükségem (és egy üres asztallapra), aztán már neki is ugrom a feladatnak.

Nagyjából ilyesmiket szeretnék bele én is (a gugliról mutatok néhány random példát, de millió variációt ki lehet hozni a témából, keressetek rá), egy fát, amire lehet almát meg leveleket, virágokat tépőzárazni; egy utat, amin egy madzagon lehet autót húzni, az égen pedig repülőgépet; szeretnék egy víz alatti világot is; szeretnék egy régi ajtót, ami nyitható; egy dínót, aminek a szájába falevelet lehet rakni; stb.

  

  

 

Enchanted Forest (felnőtt színező)

Ha már a színezőknél tartunk, gyorsan elmesélem, hogy a körúton vettem az egyik kínai boltban 300 forintért felnőtt színezőt két-három hete, ééééééés karácsonyra kaptam hozzá színes ceruzákat (gombhoz kabátot árfekvésben <3 de ez most mellékszál), ráadásul idő előtt megkaptam az ajándékomat, így már egy oldalt ki is tudtam díszíteni vele:

(Igyekszem majd minden oldalt feltölteni ebbe a posztba a későbbiekben.)

Amúgy nem is tudtam, hogy mekkora biznisz ez a színező könyv: azóta egy kicsit tudatosabban nézem a kínálatot, baromi drágákat is lehet venni; sőt akár appot is lehet a telefonra letölteni és azon belül színezgeti. Elképesztő ez a világ.

SŐT, emelem a téteket: van goth színezőkönyv is, de ahhoz szerencsére elég egyetlen színt használni! 🙂

Kalendáriumunk hónapról-hónapra

Októberben kitaláltam, mivel elég nagynak éreztem már a bébikét, hogy bemutassam neki a zsírkrétáimat, hogy Halloweenig színezgetni fogunk (főleg én, ő csak inkább nézi) egy kézzel készített kis kalendáriumot, az adventi naptáraknak megfelelően napi egy színezendő állomással.

Annyira megtetszett Szabolcskának, hogy novemberre és decemberre is csináltam, azóta is színezgetem neki nap, mint nap az aktuális kis biszbaszt, aminek ő nagyon örül. A novemberi és az ehavi már tudatosabb tervezés eredménye, ez talán némileg érezhető is. (A decemberiről még nem készült kép, de majd mindjárt pótolom.) (Úgy nézem, hogy a múlt haviról sincs olyan kép, amin már ne volna színeznivaló; de szeretnék megnyugtatni mindenkit: teljesen ki lett színezve, nem maradt félkészen.)

A kisfiam néha már segít is firkálgatni, de általában inkább csak lerágja a zsírkréták hegyét, vagy papírját;  illetve elkezdi lekapargatni a matricákat. 🙂

  

Kellemes ünnepeket!

Kicsit sajnálom, hogy idén nem volt sok szabadidőm blogolni (a tumbli egy kicsit jobban pörög), de a gyermek felülírta az életemet. Két hét múlva egy éves lesz, hihetetlen gyorsan elszaladt az idő, most már értem, amiről a “felnőttek” beszéltek korábban.

A terv az, hogy jövőre sokkal jobban odafigyelek már erre a blogra is, megpróbálom renoválni a dizájnt, vagy egyszerűen összefésülöm a tumblival. Még nem tudom pontosan, mit szeretnék, de majd kitalálom a napokban. Az biztos, hogy igyekezni fogok többet írni ide is, mert ugyanúgy csinálok egy csomó hülyeséget, amiről szívesen beszélnék/írnék, csak néha úgy elúszik az időm, hogy nem jutok közel a gépemhez sajnos. (Ez a karácsonyi rohanás is erről szólt eddig.)

Na de most már elkezdett körvonalazódni a sodródásom iránya, néha már érezni, mikor kell a fékre taposni és mikor lehet a gázra.

Amíg pontosan ki nem találom, mi is lesz a blog sorsa, addig igyekszem a napokban behozni azt a lemaradást, amit az utóbbi hónapok alatt felhalmoztam és bedarálni ide, hosszabb-rövidebb posztok formájában. Előre is elnézést. Kellemes olvasást, finom mézeskalácsot, szégyentelen szaloncukor zugevést a  karácsonyfáról!

 

 

Miért is nem akarom használni a facebookot?

Mert a korábbi, minden logikát, helyesírást mellőző gyakorikérdések.hu olvasó- és kérdező tábora a különböző fb-csoportokban talált új menedéket magának!! A legnagyobb bajom mondjuk az, hogy egyik-másik igazán rossz tanácsot, amivel konkrétan veszélyezteti a kisbabákat 🙁 azokat már be sem illesztem, mert semmi vicces nincs abban, ahogy azt tanácsolják, hogy adagolják túl a gyerekgyógyszert :(((

Nagyon szomorú ez, nagyon szomorú 🙁



Tegnapelőtt kilenc hónapos lett a kisfiam

Sajnos nagyon megritkultak a posztjaim, két bejegyzéssel lejjebb még csak hat hónapos volt a gyermek. Nem azért nem írok, mert nem történik velem / velünk semmi; hanem egyszerűen nincs  időm sem a minőségi, sem a mennyiségi blogolásra. (Legalábbis eddig nem volt, de letöltöttem a telefonomra egy appot, amivel elvileg ide is tudok irogatni majd, micsoda váratlan fordulat az iOS11 érkezésével!!)

Szabolcska már egy tízkilós, négy fogú mosolygombóc, aki kúszik, mászik, röfög, kurjongat, kutyát idomít és még hosszasan sorolhatnám. Nagyon értelmes (feje van), szeret és tud is kommunikálni,  ugyanúgy értem a mondanivalóját, ahogy Kiara viselkedéséből is tudom, mit akar éppen. Még mindig odáig van a különböző lámpákért, színes és villogó fényekért; de gyakorlatilag bármiért tud lelkesedni a vízcsobogástól kezdve a szalámis szendvicsemen keresztül a kutyaugatásig. Egyelőre nem fél az idegenektől, eleinte csendben szemléli őket, aztán néhány perc elteltével, ha feloldódott, akkor őket is bevonja a kommunikációjába, magyaráz nekik, játszik velük. A kortársait inkább csak izgalommal szemléli, de még nem játszik velük. Azt vettem észre, hogy ebben a korban egymás mellett játszanak a babák egyedül, és csak beszélgetnek, vagy játékot cserélnek közben; de a nagy, elmélyült együttjátszások kora még nem jött el. A babaúszást élvezi, az előtte-utána öltözéskor nagyon figyeli a többi babát; így többek között emiatt is fogunk jövő hónaptól babaklubba járni, mert igénye van a kortársaira.

Nagyon sokat foglalkozunk egymással, így a lakás romokban hever. Egy mosogatás két napig tart főzés után, mert csak abbahagyni tudom, de befejezni nincs időm. Záros határidőn belül szeretnék egy mosogatógépet, mert bele fogok zakkanni a mosatlan edény hegyekbe fél éven belül.

Olaj után elkezdtem akrillal is festeni, de ennek egy külön posztot szánok, ezért annyira nem is részletezném. Elég jó, de egyelőre közel sem olyan jó, mint a youtube-os videókban. Alakul. Az biztos, hogy durván festékigényes ez a folyékonyra hígított, öntögetős technika.

Augusztusban elkezdtem rúdtáncolni, jól esett belevágni valami újba, bár újfent meg kellett jegyeznem magamnak, hogy nehezen áll rá az agyam teljesen új mozgásformák megtanulására. Mindenesetre élveztem, és el is tudnám képzelni, hogy sokáig, akár évekig is tanulgassam, csináljam, csak nagyon nehéz erre is elég időt szakítani, plusz kétszer fél óra utazással is számolni kell alkalmanként. Ahogy kihagytam egy hetet, máris nem tudtam eljutni odáig, hogy két héttel később bejelentkezzek, mert mindig van valami, amitől nem tudok csak úgy három órára kiszakadni az életemből, a bébi mellől.

Ezért is volt egy kisebb trauma, amikor a múlt héten kiderült, hogy a szerdánként tartott jógaóráknak vége, mert az oktató nem tudta még csak nullásra sem kihozni a terembérlést sajnos. Kicsit reménykedem benne, hátha talál a környéken egy másik termet, és tudjuk folytatni ezeket a kis csoportos jógákat; de ha esetleg mégsem, akkor a hatha jógáról ashtangára fogok váltani, mert az van itt a közelben, ahova öt perc alatt lesétálok. Meglátjuk.

Folyt. köv., csak felébredtek a vadak. 🙂

Szoptatásos off topic

Dolgok, amiket a kisfiam szoptatás közben a szájába próbált eddig gyömöszölni:

  1. a hüvelykujja
  2. a mutatóujja
  3. a mutató- és a középső ujja egyszerre
  4. a párna csücske
  5. a takaró csücske
  6. a Cimbi csörgő füle
  7. a cumija
  8. a mai kedvencem: a nagy lábujja. (MIÉRT? MINEK? HOGYAN GONDOLTA?)

És nem jön rá, hogy így nem fog működni a fizika, és egyébként sem fogom hagyni, és legközelebb is ugyanúgy próbálkozik, mintha mi sem történt volna korábban. (:

Hat hónapos a kisfiam

Pont kilenc kiló és 69 centi, van már két foga, (most növeszti a harmadikat), mindent megrág, mint egy rossz kiskutya; nagyon szereti például az almát banánnal, a sütőtökös csirkét, vagy a görögdinnyét. Elkezdtük bevezetni a glutént, szétmorzsázza a fél lakást (szerencsére Kiara felporszívózza utána a maradékokat), sokat mosolyog, még többet nevet, ráadásul mostanában kezd rájönni, mekkora a hangja, ezért a lépcsőházban folyton kiabál, hogy HEEEEEEEi! Izeg-mozog, fordul, a kúszás előtti arcon csúszásnál tart, de egy kis segítséggel már szépen üldögél. A babaúszást nagyon élvezi, a hosszú séták (és autóutak) alatt mindig bealszik.

Nem gondoltam volna, hogy valaha tudok jobban szeretni annál, amit korábban éreztem; de fél éve folyamatosan cáfolom a régi tézisemet. Most már csak attól félek, hogy a következő gyerekemet nem tudom ennyire szeretni, mint a kisfiamat.

  

Az első két olajfestményem

Már tíz éve annak, hogy a főiskolán festészet-grafika spec. koll.-ra jártam, de ott a pasztellkrétákba és a tustintákba voltam szerelmes, emiatt a festékek kissé háttérbe szorultak. Amikor mégis festettünk, akkor is valamilyen adott témát jártunk körül; arra például jól emlékszem, hogy egyszer mindenkinek a saját festékét kellett legyártania: tojástemperát kotyvasztottunk.

Lehet, hogy használtunk anno olajfestéket is, de nem hagyott mély nyomot bennem; így tíz évvel később, most voltam képes csak felfedezni, hogy ez mennyivel jobb, mint a tempera. A művészellátóban vettem egy kis kezdő csomagot egy éve (vagy talán már másfél), aztán sokáig csak vártam a nagy ötletet, hogy mit is pingáljak az első vászonra. Impresszionista tájakban és precíz fantáziaképekben gondolkodtam, amelyek megtervezése sok-sok időt igényelnek.

Mivel Szabolcska mellett ilyen úri huncutságokra jelenleg nincs időm, ezért az absztrakt ábrázoláshoz (aka PACSMAGOLÁShoz) fordultam, részben azért, mert ez anyagismeretként is felfogható, hogyan lehet keverni az olajfestékek színeit, hogyan tudom higítani és oldani, javítani az esetleges hibákat.

Az első képen látszik a teljes fogalom nélküliség, de legalább élénk színű lett. Körülbelül ötször húsz perc alatt készítettem a bejárati ajtónktól balra kint, a gangon, miközben a kisfiam a művészetemtől másfél méterre ringatózott és ítélkezett a pihenőszékében.

Az első (45×45 cm, oil on canvas, wehehe)

A második esetben már volt némi koncepcióm (“legyen valamilyen csíkos”), erre körülbelül 7-8 alkalommal szántam 20-25 percet. (Amennyit a kisfiam éppen kibírt súlyos “magányában” a levegőzés közben a belső udvaron, miközben a mellette napozó, nézelődő kutyát zaklatta.)

Pávacsíkos (35×50 cm, oil on canvas, mert így könnyeben ég)

Sajnos a fotók nem adják vissza elég jól az árnyalatokat.

Nagyon kellemes időtöltés, biztosan fogok még próbálkozni, már csak azért is, mert szerencsére drága a feszített vászon, és csak úgy elégetni az ezreseket nem illik. Vagy lehúzni a pénzt a vécén. Vagy kidobni az ablakon.

Ráadásul kitaláltam, hogy a következő nagyobb projektem egy akrilkép lesz, ami pohárból öntögetős technikával fog készülni. (Nem azért, mert nincs pénzem ecsetre; bár lassan ez is határeset lesz.)

Stay tuned, Anita eldöntötte, hogy híres író mellett híres absztrakt festő is lesz. Lehetőleg a halála előtt!!!

  

A Zállatorvos

Találtam egy nagyon klassz youtube csatornát, ahol fontos állategészségügyi problémákat, betegségeket mutat be / magyaráz el / boncolgat egy állatorvos. (Nyugi, állatot nem boncolgat…) (mééég)

Kezdetnek itt egy videó, ezt nézzétek meg, aztán úgyis rákaptok a többire is. Velem is így volt, aztán már mindent tudok az evolúcióról és a bolhákról, hogy a xilittől megmakkanó kutyákat ne is említsem.

Oktatóvideóként biológiaórán lehetne vetíteni a kisfilmeket, mert annyira szabatos és érthető, hogy a mai fiatalok is könnyebben befogadnák az infókat, mint a tankönyv száraz anyagát.