Világ életemben nagy Csillagkapu rajongó voltam, szerettem az eredeti filmet és az ebből készült sorozatot Richard Dean Anderson és Michael Shanks főszereplésével, az Atlantisz alcímet kapó spin-off is belopta magát a szívembe, mert tudott újat mondani a csillagkapuk birodalmáról.
A kiindulási pont az, – de ezt valószínűleg mindenki tudja – hogy a csillagkapukon keresztül féregjáratokat lehet létrehozni másik bolygókra, és ezeken keresztül néhány másodperc alatt át lehet oda utazni. Be kell tárcsázni egy hét ékzárból álló címet, és a galaxisunkon belül megnyílik a higanyszerű átjáró, amennyiben odaát is működőképes a kapu. A nyolcadik ékzár felismerésével / betáplálásával egy összeválogatott, felkészült csoport elhagyta a Földet, majd a Pegazus-galaxisba mennek, ahonnan eredetileg nincs visszaút. A célállomás a Lantea nevű bolygó, ahol a legendás Atlantisz városa lesz a bázisuk, innen indulnak új felfedező expedíciókra, találnak új barátokat és ellenségeket, satöbbi. (Az Atlantiszon eredetileg azok az Ősök éltek, akik anno a kapukat is készítették és szétszórták a galaxisokban, de elhagyták a Lanteát is, akárcsak korábban a Földet.)
A Csillagkapu Univerzum című sorozat nagyjából egy időben játszódik ezzel, vagy talán néhány évvel később. Egy borostás tudós (dr. Rush) rájön, hogy a kilencedik ékzár megfejtésével valami teljesen ismeretlen helyre tud(nak) utazni a csillagkapuval, ezért egy, a Földtől viszonylag távol eső, és egyébként haldokló bolygóról tárcsázzák az új címet. A helyőrséget időközben megtámadják, így a stabil féregjárat az egyetlen menekülő útvonal az emberek számára, így tökéletesen felkészületlenül kénytelenek elhagyni felrobbanás előtt álló bolygót a túlélők. A cím egy, az Ősök által épített régi és hatalmas csillaghajóra vezet, ami galaxisok közti utazásra képes. A Végzet teljesen lestrapált állapotban van, folyamatosan végveszély fenyeget, valamelyik létfenntartó rendszer mindig meg akarja adni magát, a civilek és a katonák között állandó a konfliktus, ráadásul mindenkit letaglóz a hír, hogy valószínűleg sosem jutnak haza.
Iszonyatosan tetszik az űrhajón berendezett élet elképzelése, a sok összetűzés és érdekellentét bemutatása, mert nagyságrendileg ilyennek képzelem a nem összeválogatott, előzőleg fel nem készített csoport mindennapjait, amikor gyakorlatilag folyamatosan meg kell küzdeniük az életükért. Kevés a kaja, a víz, fogy a levegő, leáll a hajtómű, bizonytalan minden. Kicsit a Csillagkapu és a Lost első évadának a szerelemgyerekét vélem felfedezni az első részekben, de egyszerűen imádom. 
Múlt éjjel néztem végig az első évadot, ma kezdem el a másodikat. Sajnálom, hogy csak ennyit ért meg a sorozat, még biztosan ki lehetett volna hozni 20-30 olyan részt, ami nem lett volna elcsépelt sztori, viszont érdeklődés és bevétel hiánya miatt a további évad(ok) lehetőségét jegelték a készítők. Szomorú.
Remélem, előbb-utóbb kitalálnak egy új spin-off sorozatot, ami Atlantis és Universe elemekből építkezik. Biztosan nem vagyok egyedül a nyomorommal. (:
