Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Vér és arany

Vér és arany

 

Szereplők: Draco Malfoy, és Hermione Granger.

Tartalom: hetedév, büntetőmunka, kis vérző sebek…

Kategória: PWP

Műfaj: novella

Korhatár: +16!

Megjegyzések: milyen meglepő, ezen írásom sem kapcsolódik a JKR által írt HP7. kötet tartalmához… (nem is tudom, miért)

 

Hermione Granger és Draco Malfoy összeszólalkoztak gyógynövénytan órán, amiért Bimba professzor mindkettejüket büntetőmunkára ítélte. Közösen kellett rendet tenniük a négyes számú üvegházban, és annak laborjában is.

Hermione szorgosan dolgozik, Draco unottan ácsorog a labor ablakában.

- Mi lenne, ha végre segítenél, Malfoy? – mordult fel Hermione.

- A virágokat mintha én öntöztem volna meg odakint…

- Valóban hatalmas teljesítmény volt tőled az öntöző-bűbáj, gratutálok! Viszont nekem ma még lenne más dolgom is, mint téged bámulni, szóval csinálj valamit… Vedd ki a részed a büntetőmunkából!

- Fogd be a szád, Granger! Elég büntetés az nekem, hogy veled kell egy levegőt szívnom, sárvérű! – dohogott Malfoy.

- Gyűlöllek…

- Én is – vont vállat Draco. Még mindig az ablaknál állt, de már hátat fordított neki. Jobbnak látta, ha nem ácsingózik a kviddicspálya irányába. Pedig a mindig izgalmasnak ígérkező Griffendél-Mardekár meccset megelőző utolsó, mardekáros edzést tartották éppen a pályán. És, egy ideális világban Draco is ott lehetne az edzésen. Sőt, egy ideális világban Hermione Granger nem létezne, nem idegesítené, és kellene vele közös büntetőmunkán gyötrődnie…

- Gyere el az ablaktól, és állj neki takarítani! Nem szólok többször, Malfoy – sóhajtotta Hermione, miközben ő egy praktikus kis varázslattal tisztára suvickolt egy tucat, földes cserepet. A harapós mimózákat aznap ültették át nagyobb kaspóba.

Draco a szemét forgatta, de el nem mozdult volna az ablaktól. Bőven elég volt neki az a tudat, hogy a tekintetét levette a pályáról, és helyette inkább Hermione formás hátsóján legeltette.

Talán még tetszett is volna a mardekárosnak a látvány, ha apja nem nevelte volna olyan finnyásnak. Egy sárvérűvel mégsem kezdhet ki… Az rossz fényt vetne rá, és a származására. Igaz, Grangernek őrületesen jó lábai voltak, és markolni való feneke – mégsem kockáztatta meg apja, Lucius Malfoy haragját…

- Ezt nem hiszem el, Malfoy… Te direkt bosszantasz, igaz? – morgott Hermione, aztán megfordult, hogy beolvasson a mardekárosnak, amikor észrevette, hogy egy nagyon dühös gurkó száguld a fiú felé, a kviddicspálya irányából. És, amit Draco nem láthat, hiszen a lányt méregeti. – Húzd le a fejed! – kiáltott rá a griffendéles, és egy szempillantáson belül a földre rántotta Malfoyt. Alig zuhantak a padlóra, a gurkó betörte az ablaküveget, és rárontott az üres kaspókra, össze-visszapattogott, ripittyára törte a labor berendezését, aztán hasonló lyukat ütött egy szomszédos ablakon, mint amin érkezett, aztán elhagyta a helyiséget. Egy gömbvillám sem okozhatott volna nagyobb rombolást.

Üvegszilánkok hevertek szerte a laborban, semmisé téve egy óra megfeszített takarítást.

- Granger, legközelebb ne rángass, világos? – mordult fel Draco, aztán felült, miután a gurkó távozott. Hermione grimaszolva rázta meg a fejét a földön. Még egy percig fekve maradt a fiú mellett.

- Most mentettem meg azt a tök fejedet. Ne hálálkodj, véletlen volt. Többé nem fog előfordulni… Ha egyszer netán mégis olthatatlan vágyat éreznék aziránt, hogy megmentselek, esküszöm, megpróbálom visszafogni magam… - sóhajtott a lány, majd lesöpörte magáról a talárjára hullott üvegszilánkokat. Néhány apró darabka felsértette bőrét, és megsebezte a tenyerét. – Amúgy jól vagy? – nézett a fiúra, miközben bekapta vérző mutatóujját.

- Kösz – morgott Draco. Végignézett a lányon, aztán a helyiségen. Kétségtelen, hogy a griffendéles mentette meg egy kiadós kórházlátogatástól… - Vérzel…

- Te is – szisszent fel a lány, amikor kiszedte a tenyeréből kiálló üvegszilánkot, amibe óvatlanul beletenyerelt.

- Vérzek? Hol? – nézett végig magán Malfoy.

- A nyakadon, itt – simította meg szelíden a mardekáros nyakát a hosszúkás karcoláson Hermione. Draco gerincén jól eső borzongás futott végig. Vigyorogva megszemlélte a lány véres, középső ujját, amivel szemléltette Malfoy vérét. Hirtelen ötlettől vezérelve elkapta a griffendéles kezét, majd lenyalta Hermione középső ujjáról a saját, aztán a mutatóujjáról a lány vérét. Lassan, ráérősen ízlelte Granger ujjperceit.

Hermione megkövülten szemlélte a dolgot, és eszébe sem jutott, hogy esetleg elrántsa a csuklóját. Amikor Draco befejezte ismerkedést, gúnyosan a fiúra nézett.

- Na, Dracula, sár íze volt a véremnek? – sziszegett, majd fel akart állni. Malfoy azonban elkapta a vállát, és nem engedte el maga mellől a lányt. Maga sem értette, miért. Nem tudta, de nem is akarta megindokolni. Egyszerűen jó volt egy kicsit a tilosban járni, és kész.

- Te is megkóstolhatod az enyémet, Granger… nem hinném, hogy arany íze lenne, de talán lesz olyan édes, mint a tiéd… - válaszolt halkan Draco. – Tudom, hogy izgatnak a vámpírok. Mindent elolvastál róluk a könyvtárban, figyeltelek… Játszhatnánk vámpírosat… Ha benne vagy…

- Te megőrültél – legyintett Hermione.

- Tudom, hogy akarod… látom a szemedben – vigyorgott Draco, mire a griffendéles csak elhúzta a száját. Jó, valóban elgondolkodtató ajánlat volt mindez Malfoytól, Hermione mégis csapdát sejtett, és nem akart ráállni a dologra. Pedig Draco helyes volt, leszámítva kétszínű és álnok kígyó modorát, a gonoszságát, és úgy általában az egész, idegesítő személyiségét…

- Menj a pokolba…

- Látom rajtad, hogy olyat is játszanál velem, hogy már ott vagyunk… - engedett meg magának Draco egy sötét mosolyt, aztán elkapta Hermione tarkóját, és magához rántotta a lányt. Vér ízű ajkával szenvedélyesen barangolta be a griffendéles száját. Kezeit céltudatosan Granger talárja és blúza alá csúsztatta, a legkevésbé sem várva beleegyezést tettébe. Titkon már a pofonra is számított, amikor Hermione ajka szétnyílt, és a lány mohón visszacsókolt. Hagyta, hogy Malfoy ujjai felfedezőútra induljanak a bőrén, kitapogatva a melltartóját, és a mellét. Kéjesen felnyögött, ahogy Draco az alsó ajkába harapott. Csillogó szemmel nézett a fiú tekintetébe, ahol hasonló lángocskákat látott táncolni, mint amilyeneket a sajátjában is sejtett.

Felbátorodva kapta el a mardekáros nyakát, hogy lenyalja róla a kiserkenő aranyvért, valamint, hogy mélyen a húsába vájja fogait. Hogy a lányok tudják, vagy legalábbis sejtsék, hogy a fiú éppen volt valakié… néhány gyenge percre…

- Tudtam én, hogy megtörlek, Granger – nyögött fel borzongva Draco. Hermione gúnyosan elmosolyodott, majd a fiúra nézett.

- Kis naiv… Azt hiszed, megtörtél? Én csupán a saját vágyaimat akarom kiszolgálni… Teszek a tiéidre, Malfoy – kuncogott, mire Draco hasonló mosollyal letépte a lányról a talárt.

- Nagyon helyes, Granger… Én pedig a te vágyaidra teszek. Egyszerűen csak használni fogjuk egymást, és ennyi…

- Soha meg sem történt – nevetett Hermione, miközben levette a fiúról a talárt, és gyorsan kibujtatta a mardekárost a pulóverjéből. – Játék az egész…

- Sokat beszélsz…

- Te beszélsz sokat – mosolygott a lány, aztán egyszerűen a fiú ölébe ült. Az üvegszilánkok sértően megcsikordultak a cipője nyomán, ahogy átvetette lábát Malfoy combján. Draco nyelt egyet, aztán a lány nyakába temetkezett. Barna haját kisimította a nyakából, levette az egyeningjét, és csókolni- harapni- marni kezdte, ahol csak érte.

Hermione hangosan felkiáltott, amikor a mardekáros lehámozta róla a melltartót, és a szájába vette bal mellét. Ő maga lassan haladt a fiú ingjének levételével, noha nem is nagyon akarta elsietni a dolgot. A saját élvezetével volt elfoglalva. Draco, szó se róla, értette a dolgát, hogyan fokozza vágyukat. Csókolta, becézgette a lány melleit, miközben ujjai már Granger combján siklottak felfelé.

Mire Hermione szétgombolta az ingjét, Malfoy már mélyen a bugyijában kalandozott. Nyögdécselve mocorogni kezdett a fiú ölében, alig bírt magával és az őt szétfeszítő vággyal. Rendszertelenül zihálva a fiú vállába kapaszkodott, majd csókjait és foga nyomát hagyta Draco nyakán. Sietősen kigombolta a fiú nadrágját, kitapogatta és határozottan végigsimította Malfoy férfiasságát, ami már kis híján lángot kapott a griffendéles lánytól. A feszülő alsónadrágon keresztül is kellemes méretnek tűnt Hermione számára.

Beharapta alsó ajkát, aztán óvatosan Draco alsójába csúsztatta ujjait, és kiszabadította a rabságából a kígyót. Néhány szelíd érintés, és gerjesztő simogatás után a fiú szemébe nézett.

- Mi van, Granger, arra vársz, hogy visszakozzak?! – morgott Draco gúnyosan, majd félrehúzta a lány bugyiját, és erőteljesen magára rántotta a griffendélest.

- A francba, Malfoy, beletérdeltem egy üvegszilánkba… - jajdult fel Hermione, majd a következő pillanatban már legkevésbé sem érdekelte többé a vérző térde. Draco minden centijét betöltötte, és lassan mozogni kezdett alatta. Fél kézzel tartotta a derekát, míg bal ujjaival Granger csiklóját izgatta. – Ahhh…

Hermione lehunyta a szemét, és mozogni kezdett. Felvették egymás ritmusát, és szédületes iramban rohantak a kielégülés felé. Malfoy szája körül ismeretlen mosoly bujkált, pilláit félig leengedte. Egyszerre figyelt magára, és azért valamennyire a sárvérűre is. Örömmel, sőt büszkeséggel töltötte el, hogy a griffendéles izzadtan és levegő után kapkodva kapaszkodik a vállába, fejét hátravetve lovagolja meg a bujaság hullámait.

Néhány, végtelenül kínzó perc múlva szinte egyszerre jutottak fel a csúcsra. Oxigénhiányosan, fáradtan pihegtek egymás szájába, majd Hermione egy múló pillanat erejéig a fiú vállára hajtotta a fejét, hogy kissé erőre kapjon. Sokkal élesebb volt a kettejük között beálló csend, akárcsak az alattuk meg-megsercenő szilánkok zaja. Az üvegdarabkákon sokkal jobban csillogott a fény, a betört ablakokon át sokkal frissebb levegő áramlott a laborba. Émelyítően finom perc volt.

- Élsz még? – kérdezte Draco rekedten. Kezeit a lány csípőjén nyugtatta, jól esően cirógatta Granger puha bőrét.

- Iii…igen – köszörülte meg a torkát Hermione. Felemelte a fejét, és a fiúra nézett. Amikor találkozott a tekintetük, ugyanazt a nyugalmat látták a másik szemében. – Ez jó volt, Draco… - mosolygott maga elé a griffendéles. Malfoy elfojtott egy öntelt mosolyt, én inkább még egyszer megcsókolta a lányt. Ez valamiért gyengéd, és ráérős csókra sikeredett, noha eltervezte, hogy felsőbbrendűen összeharapdálja Granger száját, aztán lelöki magáról, és otthagyja a lányt.

Ehhez képest a karjába zárta, és hosszú percekig szelíden csókolta.

- Nem akarom elrontani a játékot, de lassan mennünk kéne… - sóhajtott fel Hermione.

- Tudom – morgott Draco, aztán az ingje után nyúlt. A griffendéles lecsusszant róla, aztán felállt, és összeszedegette a holmiját. A melltartóját a talárja zsebébe gyűrte, magára kapta az ingjét, visszasimította a combjára a szoknyáját, meg sem vizsgálva vérző térdét. A legkevésbé sem érdekelte éppen.

Óvatosan oldalra fordította a fejét, és a mardekárosra nézett. Draco a pulóverével volt elfoglalva.

- Ööö… nem akarom, hogy félreértsd, Malfoy… - kezdte a lány, de nem tudta folytatni, mert Draco felemelte a fejét, és gúnyos mosollyal Grangerre, majd a lány háta mögé nézett.

- Jó estét, Bimba professzor! Jó estét Piton professzor! – szólalt meg még mindig érdes hangon. Hermione úgy fordult meg, mint akit megrázott az áram.

A labor ajtajában valóban a két tanár állt, és értetlenül álltak a gurkó-katasztrófa sújtotta övezet határán. Bimba értetlenül szemlélte a felfordulást, míg Piton szeme inkább a diákok enyhén kivirult arcán időzött.

- Mi az ördög történt itt? – kérdezte meg végül a tanárnő az egymás mellett megálló diákjaitól. Pitonnak feltűnt, hogy Draco egyáltalán nem húzódik el a griffendéles közeléből, és észrevette a lány átvérzett térdzokniját, és a keresztfia lehúzott sliccét is.

- Egy gurkó berontott az ablakon – válaszolt halkan Hermione. Igyekezett elkerülni mindenféle szemkontaktust, és inkább maga elé bámulni.

- Granger elrántott az ablak elől… A gurkó betörhette volna a fejemet – morgott Draco. Piton arcán nem látszott különösebb érdeklődés, Bimba professzor azonban változatlanul a diákokat méregette.

- Ez nemes gesztus volt öntől, Ms Granger…

- És mivel ütötték el az időt, takarítás helyett? – kérdezte cinikusan Piton. – Megünnepelték a megmenekülésüket? Menjenek a szemem elől, mielőtt újabb büntetőmunkát kaphatnának… - grimaszolt a férfi.

Draco és Hermione mosolyogva összenéztek, aztán felvették a nyúlcipőt, és kioldalaztak a laborból.

Amikor az üvegházból is kiértek, Hermione felsóhajtott, Malfoy viszont egyenesen felnevetett, és felhúzta a sliccét.

- Azt hiszem, Piton sejt valamit… - jegyezte meg a griffendéles.

- Ugyan, dehogy. Piton egyenesen tudja, hogy mit csináltunk… Elfelejtettem felhúzni a cipzáramat. Biztos észrevette – nevetett Draco.

- Hiszen ez… borzalmas… Be fog árulni az apádnak…

- Nem fog, ne aggódj értem. Inkább azon törd a fejed, mikor ismételjük meg…

- Sajog a térdem, Malfoy…

- Holnapra begyógyul, tudok rá adni egy remek kenőcsöt…

- Rendben… Ez kész őrület.

- Nem, ez csak egy játék… Gyere, menjünk innen… - vigyorgott Draco, aztán elindult a kastély felé. Hermione megborzongott, aztán a fiú után lépdelt. El sem akarta hinni, hogy mit tett. Micsoda pásztoróra… Körülbelül három barátnőjét csalta meg az imént a szépreményű Draco Malfoy vele, egy sárvérűvel… Azért ez, lehet, hogy jelent valamit…

- Elgondolkodtató fiú vagy, Malfoy – törte meg a pillanatnyi csendet a griffendéles.

- Mit ne mondjak, téged sem kell félteni, Granger… Milyen ostoba játékot űz velünk a sors…

- Vér és arany – nevetett fel Hermione, mire Draconak is mosolyra állt a szája.

- El ne mondd senkinek…

- Te se, Malfoy…





Ady Endre: Vér és arany (részlet)



Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.


Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.
Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]