Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő…”

 

Tartalom: A roxforti tanárok és diákok egy közös strandolás alkalmával…

Szereplők: Perselus Piton, Hermione Granger, és a többiek

Műfaj: komédia a köbön

Figyelmeztetések: a mentőmellény még jól jöhet…

 

Harry Potter a legújabb divat által kreált, csíkos fürdőnadrágjában ült a stég szélén. Mellette Ron Weasley egy kifakult, ezeréves fürdőalsóban feszített. Napoztak.

Hermione kissé távolabb tőlük, egy hatalmas fa árnyékában olvasott. Pokrócát könyvekkel rakta körbe, nehogy elvigye a szél. Sötétkék bikini, strandkendő, szalmakalap, napszemüveg. Elvégre az UV-sugárzás veszélyes…

- Harry, én a helyetekben bejönnék az árnyékba! A déli napsütés bőrrákot okozhat – kiáltotta oda nekik, aztán mintegy tüntetésképpen még be is kente magát egy magas faktorszámú naptejjel. Harry és Ron csak rávigyorogtak, aztán folytatták a beszélgetésüket.

- Miért, amivel keni magát, az esetleg nem rákkeltő? – kérdezte egy mogorva hang a közelből. Piton professzor egy fekete térdnadrágban és egy fehér trikóban, napszemüvegben feküdt nem messze a lánytól, egy kényelmes napágyban.

- Ez nem. Sőt, még csak állatkísérleteket sem végeztek a krémmel…

- Hogy maga milyen naiv, Granger, ez már félelmetes! – sóhajtott fel mártírként Piton. – Legyen szíves, és kíméljen meg a további megnyilvánulásától! Nekem itt dolgom van, nem érek rá bájcsevegni…

- Hogyne, uram – bólintott vidáman a lány, aztán visszamélyedt a könyvébe. Piton grimaszolva vette észre, hogy kívánságát maradéktalanul képes végrehajtani a griffendéles eminens. Ezért inkább a stég szélén ülő Harry és Ron kettősét kezdte figyelni, ahogy a fiúk felállnak, és a vízibicikli-kölcsönző felé veszik az irányt.

Ki is béreltek egy narancssárga, csinos, delfines vízi-biciklit. Egy szomszédos, zöld delfinesen Draco Malfoy és két elmaradhatatlan gorillája szerencsétlenkedett. Crack és Mostro ültek a pedáloknál, de nem igazán tudták, hogy mit kellene csinálniuk, hogy a vacak elinduljon alattuk. Draco Malfoy hangosan kiabált velük, hogy ne tohonyáskodjanak; különben a griffendélesek lehagyják őket.

Harry és Ron csak összevigyorogtak, aztán a narancssárga delfinnel pillanatok alatt lehagyták a kölcsönző mellett vergődő mardekárosokat.

- Mi az, Malfoy? Még a pedálozáshoz sem értesz? – kérdezte Ron hangosan. Draco hangosan káromkodott, aztán mutogatni kezdett a griffendélesek után.

Hermione a parton felkapta a fejét, és jókedvűen nézte az eseményeket. Piton inkább dühös, és robbanékony hangulatban tette mindezt.

- Minek örül, Granger? – mordult rá a lányra, ám még ez sem vette el Hermione kedvét a mosolygástól. – Draco, gyertek a partra, ha csak szerencsétlenkedni tudtok azzal a mugli vacakkal! Tekerjétek már, vagy azonnal vigyétek vissza! – kiabált a saját diákjaival, aztán mint aki jól végezte dolgát, hátradőlt a napágyban.

Hermione megkockáztatott egy vidám mosolyt.

- Legalább maga ne idegesítsen ma! – sóhajtotta Piton, mikor a lányra nézett. – Rémálom ez a nap…

- Szerintem hasznos. Rengeteg dolgot meg tudunk figyelni azokról, akikkel egész évben kénytelenek vagyunk együtt lenni…

- Magáról semmit sem tudtam meg, csak annyit, hogy a strandon is olvas, vagy idegesítően mosolyog…

- Inkább az olvasás, és a mosolygás; mint például a vízbe ugrálás a mólóról… Talán szólnia kellene…

- Szóljon nekik McGalagony! Elvégre griffendélesek… - vont vállat Piton. Hermione vidáman vállat vont, aztán visszahanyatlott a könyve fölé.

Alig telt el néhány másodperc, mikor Piton mellé hirtelen Albus Dumbledore lépett. Hosszú, fehér szakállát összefonta; és félhold-alakú szemüvegét úszószemüvegre cserélte, ami most a feje tetején figyelt. A századelőn volt divat, barna-narancssárga, térdig érő, férfi fürdőruhát viselt.

- Perselus, megtenné, hogy egy kicsit figyel a diákokra? Minerva még nem kóstolta a bárban a Mumuskotályos PlázsSzépe Koktélt…

- Hogyne, igazgató úr – morgott Piton előzékenyen. Hermione csak mosolygott a férfiaktól, alig két méterre. – Figyelek, elvégre ezért vagyok itt…

- Köszönöm, Perselus. Maga igazán segíthetne ebben, ha nincs fontosabb dolga, Ms Granger… - mosolygott Dumbledore, majd megfiatalodva eliramodott a távolban rá várakozó McGalagony felé.

Hermione egyre szélesebben mosolygott a távolodó igazgató után. Nem akart vele és a házvezető tanárával kombinálni; de gyaníthatóan valami van a két vén csont között…

Piton felállt, és dühösen a lányra nézett.

- Akkor menjünk!

- Hova? – nézett fel rá értetlenül Hermione.

- Hát járőrözni!

- Minek? Hiszen innen is mindenkit jól látni… Ha valaki pedig fuldoklani kezd, azt úgy is meghalljuk… Szerintem, pihenjen egy kicsit…

- Legszívesebben most pontokat vonnék le magától… - fújtatott Piton, aztán mégis visszaült a napágyába. Újra és újra végigpásztázta a tekintetével a diáksereget, de valóban, mindenki jól érezte magát, és látszólag veszélyben sem voltak.

- Még szerencse, hogy nyár van… - mosolygott Hermione, aztán lapozott egyet a kedvenc romantikus könyvében. Imádta a nyarat. Ilyenkor nem kellett tankönyveket bújnia…  - Gondoljon arra, hogyha valamelyik ostoba belefullad a vízbe, akkor jövőre vele már nem kell vesződnie…

- Granger, ma ez volt az első szimpatikus megjegyzése… - nézte végig érdeklődve Piton a mellette ülő végzőst. Hermione legyintett egyet, aztán a férfira nézett. Egy pillanatig összeakadt a tekintetük, aztán mindketten titokzatosan elmosolyodtak.

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]