Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Vallomás egy éjszakáról

 

Szereplők: Perselus Piton és Remus Lupin

Kategória: SLASH!

Korhatár: +18!

Műfaj: novella

Egyéb megjegyzés: irományom Einon Drakonas: Fájása édes, hadd fájjon; valamint Susan Kreber: Variáció egy témára című novellák alapján készült – azok finom ihletésére.

 

Én, Perselus Piton, számadást készítek életemről. Múltam nem makulátlan – és ezzel még finoman fogalmaztam. Megöltem Albus Dumbledore-t, menekülnöm kell. Ez így van rendjén… Az a legkevesebb, hogy azok a gyengeelméjűek legalább megpróbálják megbosszulni az öreg halálát. Talán nem is bánnám, ha végre elkapnának. Talán azonnal megölnének… Akkor véget érne ez a cirkusz. Istenem, csak te ismersz engem… Te majd feloldozol talán… Más szava nem hat meg. Soha nem is hatott…

 

Félig vámpír vagyok. Titkomat gyerekkorom óta cipelem. Hideg vagyok és kívülálló. Csak egy sápadt, közönyös idegen – akik nem ismerik titkom, ennyit látnak belőlem.

Gyerekkoromban megharaptak, de túléltem. Anyám halála után az átkozott apám Dumbledore közbenjárásával megszabadult tőlem. A Roxfortba kerültem. Az ostobák nem is sejtették, mi vagyok valójában… Szerettem vámpír lenni, óriási fizikai erőt adott ajándékba. Élesebb volt a látásom, a szaglásom, hallásom, mint az egyszerű varázslóknak. A hátrányokból lassan előnyt kovácsoltam… Dumbledore hallgatott, a titkom biztonságban volt nála.

Rajta kívül csak egyetlen embernek árultam el – mert tudtam, hallgatni fog egész életében…

 

Még diákkoromban Sirius Black meg akart viccelni, és egy teliholdas éjjelen a Szellemszállásra küldött. Azt mondta, igazi meglepetésben lesz ott részem. Soha ki nem állhattam azt a beképzelt majmot; de a kíváncsiságom legyőzte az ellenérzéseimet. Felhős éjjel volt, a teljes teliholdig még volt egy óra talán. Szedtem a lábam, nem akartam lebukni Dumbledore előtt, miért is mászkálok éjszaka a folyosókon – de mindenképpen ki akartam deríteni, mi is volt Black jókedvének alapja.

Legnagyobb megdöbbenésemre a Szellemszálláson Remus Lupinnal találkoztam. Meztelen volt, sápadt, és ingerült.

-Hát te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte zavartan. Teljesen ledermedt, amikor megpillantott a nappaliban.

-Ezt én is kérdezhetném tőled Lupin… Most, hogy jobban megnézlek… Szarul nézel ki… Telihold… Meztelen Lupin… Metsző, sárga pupilla… Megnyúlt karok… - kezdtem ecsetelni a griffendélesnek kezdeti, testi elváltozásait.

-Takarodj innen, Piton, ha jót akarsz magadnak! – vágta dühösen a képembe. Látszólag nem zavarta, hogy teljesen pucéran állt előttem. Teste egyébként percről percre izmosabb, és szálkásabb lett.

-Vérfarkas a Roxfortban… - nevettem fel boldogan. Olyan élvezettel járt, hogy immár nemcsak egy ismeretlen rosszérzés fogott el Lupin közelében; hanem pontosan le tudtam írni ennek igazi okát is. A vámpírok és a vérfarkasok sosem szívelték egymást… Bár, ő nem tudja még, hogy mi is vagyok… Hát, akkor talán bemutatkoznék… Olyan hatalmas, új keletű izgalom járta át a testem, hogy alig tudtam visszafogni magamat. – El sem hinnéd, milyen boldog vagyok, Lupin… - ismertem el, mikor a griffendéles kérdőn a szemembe bámult.

-Ne örömködj, hanem húzz innen a francba, Piton! Telihold van, és éppen átváltozom… Ha nem akarod, hogy széttépjelek, akkor kapd az agyad és TAKARODJ! – üvöltött rám Lupin. Látszott rajta, hogy őt is hatalmába keríti az idegen viszolygás. Elvigyorodtam. Egy lépéssel előtte jártam, és ez hihetetlen erővel vértezett fel.

Normális esetben soha nem kezdek játszadozni egy átváltozó vérfarkassal; de akkor… Nem tudtam megállni, hogy ne kapjam el Lupin sápadt nyakát. Két méterről a falhoz csaptam – olyan könnyedén, mint egy könyvet. Meglepett csuklott össze a fal mentén, aztán összekapta magát, és felugrott. Meg sem kottyant neki, megrázta magát.

-Ezt hogy csináltad? – kérdezte zavartan. Fürkészőn rám nézett, én csak vigyorogtam tovább. Kezem nyoma meglátszott a torkán. Az egyik körmöm talán felsérthette a bőrét, mert nem láttam ugyan; de megéreztem a vére illatát. Rögtön összefutott a nyál a számban.

-Meglepetés – mondtam végül, majd közelebb léptem hozzá. Már éreztem, ahogy megnőnek és kihegyesednek a szemfogaim. – Van még valami… - vigyorogtam egészen közel mellette. Alig volt néhány centi arcunk között. Valamivel magasabb voltam nála. Ő csak elképedve pislogott, nem értett engem. Én persze rögtön felvilágosítottam: elkaptam a fejét, és oldalra hajtottam, hogy lenyalhassam a nyakából szivárgó vért. Előtte még sosem kóstoltam vérfarkas-vért, rögtön megrészegített. Néhány csepp után belémélyesztettem fogaimat. Isteni volt, ahogy a számba serkent az édes vére…

Pár pillanat volt csupán, aztán egyszerűen ellökött magától. Méterekre tőle értem földet. Hatalmas erő volt benne is, ez innentől nem volt kétséges. Véres számat nyalogatva ugrottam fel, és néztem magabiztosan a sárga szemébe.

-Te rohadék… Vámpír vagy??? – kiáltott rám, miközben sebes nyakán maszatolta a vért.

-Lupin… Ez a meglepetések éjszakája… - válaszoltam sokat mondóan. Mérhetetlenül vágytam arra, hogy még egyszer megkaparinthassam a nyakát.

-Takarodj innen, vagy széttéplek…

-Ó, addig még van majdnem egy óránk… - legyintettem, aztán elindultam feléje. Igyekeztem fenntartani vele a szemkontaktust, de ő folyton elrántotta a fejét… Aztán persze néma hívásom után megint tekintetembe fúrta sajátját. Láttam a szemében, hogy viszolyog tőlem. Ez nem volt újdonság, én is rühelltem őt. Viszont most… Azaz édes vére… Csak az ne égetné a torkom… Bármit megtettem volna, ha még egyszer kortyolhattam volna belőle.

-Takarodj innen, Piton, vagy Merlinre esküszöm, hogy megkeserülöd! – ismételte fenyegetően Lupin. A körmei karmokká változtak, és vagy húszcentisre nyúltak. Teste más sokkal inkább hasonlított egy kigyúrt gnóm sportolóéra, mint saját emberi valójára.

-Talán én téplek szét előbb, Lupin… - vigyorogtam rám, aztán egyszerűen ráugrottam. Ő eleinte tiltakozott, igyekezett lelökni vagy lerázni magáról; sikertelenül. Annyira vágytam a vérére, hogy foggal-körömmel kapaszkodtam a vállába, és csak ittam-nyeltem a legédesebb nedűt, mit csak ember adhatott.

Szabadulási vágya nem csillapodott, én viszont csak a vérével foglalkoztam – így ő ezalatt lekaszabolta a hátamról a taláromat, és hosszan, mélyen elszakította az ingemet is. Mikor a húsomban éreztem éles karmait, felüvöltöttem. Ő röhögött, erre én a szájába haraptam. Alsó ajkából ömleni kezdett a vér, azt kezdtem nyalni-szívni. Isteni volt, édes és tömény. Teljesen elvette az agyam.

Valamikor itt siklottak ki a kezem közül a dolgok. Talán csóknak vélte, hogy a szájára tapasztottam az enyémet; visszacsókolt. Hosszan és szenvedélyesen. Engem a legkevésbé sem érdekelt a nyelve a számban, csak a vére… Ő pedig lassan, de határozottan letépte rólam az ingem maradékát.

Amikor egy percre elvált ajkunk, ő csak lihegve és izgatottan nézett rám. Elengedtem a vállát, azonban már nem volt visszaút. Nem hagyott elmenekülni. Szájával újra lecsapott, és engem végérvényesen a mámorba lökött a vére…

Sokáig csókolóztunk, aztán elkezdtem lenyalni a nyakáról és a mellkasáról a vércsíkokat és cseppeket. Addigra olyan merevedése lett, hogy azt bármelyik oroszlán megirigyelhette volna. Egy pillanatig megijedtem, hogy farka keresztül szúrja a hasamat – aztán ez szerencsére nem így következett be.

Legnagyobb megdöbbenésemre valami bennem is mocorogni kezdett, pedig én világ életemben rá sem néztem egy pasira sem … Igaz, lányra sem sokra; de az tudtam, hogy nem vagyok buzi. Akkor viszont… Mintha ezer ördög csábított volna arra, hogy levegyem a nadrágomat, és istenesen meglepjem a mocskos vérfarkast…

Alig egy perc múlva a nadrágom már mellettem figyelt, míg én Lupin nyakába voltam felejtkezve. Máig nem tudom, hogyan tudta egyetlen rántással letépni rólam a gatyámat… Ott álltam én is meztelenül, felajzva, mindenre elszántan. Ő csak halványan mosolygott, mikor meglátta égre meredő farkam, aztán lehajolt és elképesztő technikával lecumizott.

Csak lihegni és nyögni tudtam. Teljesen kiszáradt a szám, és szívdobogásom felgyorsult. Nem tudom, mennyi ideig vert tanyát szájával a varázsvesszőmön; csak annyit vettem észre, hogy háta egyre szélesebb és izmosabb lesz.

Éles körmeim a vállába mélyesztettem, mire újabb sebeket szakítottam húsába. Megint vérezni kezdett, felkiáltott metsző érintésemtől. Felnézett rám, felállt. A kisasztalra ült, a nappali közepére; és várt.

Tudta, hogy odalépek hozzá. Tudta, hogy megteszem. Láttam a szemén a győzelem fényét felcsillanni. Nem érdekelt, hogy olyat teszek, ami idegen tőlem… A legfinomabb vér már csak megér ennyit…

Széthúztam a combjait, erre ő hátradőlt az asztalon; keményen célba vettem a lyukát. Felkiáltott a határozottságomtól, talán gyengédségre számított volna. Nem érdekelt. Csak a vére, ami a bőrén gyöngyözött. Nyaltam, haraptam, nyaltam, szívtam. Nem volt elég. Nem volna elég talán ma sem…

Mámoros lakmározásom közben persze erősen löködtem, húztam-vontam magam Lupinban. Ő csak lihegett, és rimánkodott, hogy még… még… Közönyösen tettem eleget kérésének, elvégre míg alattam fekszik, korlátlanul hozzáfértem bőréhez, véréhez, húsához.

Amint egyre jobban belelendültem, felkiáltott. Farka olyan mértékben ágaskodott a hasam alatt, hogy már másodszor gondoltam a saját ledöfésemre. Talán így akar eltenni láb alól a kis sunyija…

Kiáltása különös hörgésbe csapott át, majd egyetlen mozdulattal letaszított magáról. Úgy csusszantam ki belőle, hogy csak nyekkentem a szőnyegen. Lupin villámgyorsan fölöttem termett, szétfeszítette a lábaim és karóba húzott.

Egy pillanatig levegőt sem kaptam az éles fájdalomtól. Aztán lassan, szelíden mozogni kezdett bennem. Úgy éreztem, szétszakadok. Ez a barom tényleg szét fog tépni… Karmos mancsaival lefogott, és nem engedett. Vérfarkashoz képest gyengéd volt bizonyára. Láttam rajta, ahogy egy ideig küszködött magával. Aztán az állat győzött, és vad iramba kezdett velem. Ahogy fölém magasodott, rám folyt a vére, amit elkent a mellkasomon. Érintése sebes volt, utána megint szorosan tartott, nehogy kikecmereghessek alóla.

Néhány perc után rá kellett jönnöm, hogy nem is nagyon akarok kikerülni alóla. Ismeretlen gyönyört kínált, ahogy Lupin a testem minden porcikáját betöltötte. Nyögtem és lihegtem, már képtelen voltam komolyabb ellenállásra. Alig akartam elhinni, hogy pillanatok alatt erekcióm lesz, majd a saját hasamra élvezek.

Néhány szoros lökés után belém élvezett. Felüvöltött, és végignéztem, ahogy fölöttem fekve megnyúlik arca. Egyre állatiasabban nézett ki, már-már ijesztő volt.

Szerencsémre legördült rólam, mire én felpattantam és vissza sem néztem, úgy menekültem mellőle. Félúton felkaptam kezembe a gatyámat, és a varázspálcámat; majd rohanva indultam a biztonságot ígérő csapóajtóhoz.

Tudtam, hogy körülbelül letelt az egy óra, és Lupin teljesen átváltozott vérfarkassá. Nem hagyott volna életben, ha mellette maradok még egy búcsúcsók erejéig. Bár… nem is hiányzott igazán az a csók… Csak a vérét sajnáltam… Ízét és illatát ma is a számban érzem…

 

A csapóajtón túl felvettem a gatyám, és inget bűvöltem magamra. Bizonyára ziláltam, és különös képet vághattam, mert a titkos járaton érkező Potter rám ugrott, nehogy benyissak a Szellemszállás nappalijába nyíló ajtón. Egy pillanat alatt letöröltem az ajkamra száradt vért.

Vigyorogtam, és hallgattam. Hagytam, hogy némán visszatoloncoljanak az ostoba griffendélesek a Roxfort felé. Nem kell tudniuk, hogy én már jártam odabent. És megjártam az Édent… egy vérfarkassal…

Lupin nem árulta el a titkom, én is megőriztem az övét. Azóta is így van ez. Nem kedveljük egymást, sose fogjuk. A vérünkben van. De azaz éjszaka… felülmúlhatatlan volt azóta is.

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]