Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Április 14

Április 14. szombat délután

Ma kaptam egy újabb társkereső könyvet Harrytől. Ha a szívemre hallgattam volna, ott helyben porrá átkozom. Harryt is, és a könyvet is. Aztán mégsem tettem… Én hülye.

Elvettem a könyvet, aztán belelapoztam. Teljesen üres volt. Talán ez reményt is adhatott volna az újrakezdésre.

Elvonultam a könyvtárba, hogy elmélkedjek ezen. A könyvet magammal vittem, és kitöltöttem az adatlapomat. Legalábbis a legszükségesebb rublikákat kitöltöttem. (Egyébként ez a típus már javítható… és az adatlapon szereplő információk is átírhatók…)

Alig nyitottam ki a könyvet, egy zsongó világ közepébe csöppentem. Aztán megint elkezdtem leszűkíteni a kört, hogy milyen férfira vágyom. Ekkor persze megint kiüresedtek a közösségi lapok… Ahogy egyre több mindent írtam be a kívánt lovagról, úgy fogyatkoztak a nevek. Aztán kettő maradt a legvégére. Holló és még valaki… összefacsarodott a szívem és becsuktam a könyvet. Ez megcsalás volna. És én arra nem vagyok hajlandó.

A másik fószer egyébként rögtön irkálni kezdett nekem; erre én Parvatinak adtam a könyvet. Úgy sem menne a dolog…

 

 

Április 16. hétfő este

A lepasszolt társkereső könyv egyik ostoba felhasználója még mindig nem hagy békén. Parvatival üzenget nekem, de én megmondtam nekik a magamét. Ha Parvati még egyszer a közelembe jön, olyat kap, hogy egy életre megemlegeti.

Egyszerűen nem értik, hogy nem akarok senkivel sem ismerkedni…

 

Két hét és elkezdődnek a vizsgák. Végre… Már csak azokon akarok túl lenni. De tényleg… már semmi másra sem vágyom, csak itt hagyni ezt az átkozott iskolát.

Aztán elmenni Salysburybe, aztán akárhova… Azt hiszem, Norvégiába kellene hoppanálnom… Perselussal is oda akartunk szökni. Őrülten hiányzik…

Semmi értelme, hogy nélküle éljek. Érzek magamban annyi erőt, hogy nélküle éljek – de senki más életét nem akarom keseríteni – mást pedig nem tudok.

Én nem akarom elszívni mások boldogságát. Ráadásul attól is félek, hogy szépen, lassan elfelejtem, milyen is volt Ő.

Persze, ez lehetetlen, hiszen még mindig visszajárok a merengőbe; de már nem ugyanazt a fájdalmat érzem, mint egy hónapja. Mintha lassan megszoknám, mintha csak ismételném ugyanazt a filmet. És ezt nem akarom.

Szerelmes vagyok Belé, a mai napig. Azt akarom, hogy sokkal-sokkal-sokkal mélyebben fájjon a szívem, mint eddig. Nem akarom, hogy elmúljon ez az űr belőlem…

Nem akarom, hogy jöjjön valaki más, és megpróbálja pótolni Perselust. Nem akarom, hogy az idő múlásával törlődjenek az emlékeim Róla…

Minden nappal mélyebben és fájdalmasabban akarom szeretni.

 

Már magamat is utálom. Gyűlölök tükörbe nézni, mert tudom, hogy akit Perselus szeretett, az nem az a lány, aki lettem. Olyannak szeretett, amilyen voltam – de ezt a mostanit úgy sem szeretné… nincs bennem semmi jó, semmi szeretnivaló… már nincs.

Szánni való vagyok, ostoba és dekadens. Pont olyanná váltam, amilyen sosem akartam lenni. De nincs értelme bármit is változtatni magamon. Nem akarok semmit. Nem vágyom semmire. Csak a halálra. Hogy talán az megóvjon a felejtéstől…

És Perselusra… Perselusra vágyom… mindennél jobban…

 

 

Április 26. csütörtök este

Valami bunkó küldött nekem egy újabb társkereső könyvet. Valami acsarka99…

Emlékszem, annak idején Perselust tituláltam egy dühös acsarkának… Bárcsak visszaforgathatnám az időt, hogy újra ott tarthassunk… Eszméletlenül hiányzik…

A férjem volt… és megölték.

 

Máig nem került elő a gyilkosa… Máig nem tudom, hova temették. És, ami a legfájdalmasabb, hogy magamat is bátran okolhatom a történtekért… Nem kellett volna a fülét rágnom, hogy próbáljon elszökni a halálfalóktól.

Gyűlölöm magam. Ha volna hozzá erőm, akkor mély sebeket vagdosnék magamra, hogy jobban fájjon. Még jobban…

De nincs hozzá erőm, mert még ehhez is nyuszi vagyok. Szánalmasan gyenge. Néha azon is elcsodálkozom, hogy egyáltalán azt kibírtam, hogy ne ugorjak le a toronyból…

 

Hétfőn elkezdődnek az évvégi vizsgák. Hat vizsgám lesz, péntekre végzem. Addigra összecsomagolok. Szombat reggel indul a Roxfort Express Londonba… alig várom már…

Jegyet foglaltam a Salisburybe tartó járatra. Ugyanúgy vonattal megyek, mint annak idején Perselussal.

Aztán hétfőn továbbhoppanálok Norvégiába. Keresek egy magas sziklát, és…

Nem. Az nem lesz elég lassú…

Talán inkább keresek egy hasadékot, belefekszem, nyugtató főzetet iszom, és megvárom a dagályt… Lassú, gyötrelmes fulladás…

Ha van egy csepp szerencsém, akkor az én sírhelyemet sem fogják tudni… Mint Perselusét…

 

Örökre együtt maradok Vele.

 

 

Április 30. hétfő este

Már csak egy hét… Merlinre… Életem leghosszabb hete lesz…

A mai gyógynövénytan elég jóra sikerült, de már ez sem érdekel. Igazság szerint az sem izgatna, ha mindenből troll-t kapnék…

Már csak a szombat érdekel. Utazhatok Salisburybe…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]