Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Titkok az alagsorból

 

A Kis, könyvtári titkok c. irományom folytatása

 

Luna ábrándos szemmel igyekezett Hermione után, aki sebesen és kissé morcosan vágtatott az alagsorba. A griffendéles lány haja szorosan lófarokba volt kötve, míg Luna szőke tincsei szabadon, enyhén összekócolódva omlottak a hátára.

- Nem hiszem el, hogy Piton már megint minket szívat… - morogta Hermione elöl. Luna kuncogni kezdett a háta mögött.

- Miért, a múlt héten is megkapta tőlünk a könyvtárban… Ha úgy alakul, akkor ma is letépjük egymásról a bugyit, Piton meg hadd örüljön… - kacarászott Luna. Hermione egy kissé elpirult, és lehajtotta a fejét, mint aki nagyon nézi, hova lép a lépcsőn. Nem mondta el a barátnőjének, hogy a múltkor a tanár úr miatt aludt el hirtelen, és amíg aludt, ő éppen Pitonnal volt elfoglalva…

A férfi egyébként, ígéretéhez híven nem kegyelmezett neki, nem kivételezett vele – ugyanolyan bánásmódban részesítette, mint azokat a tanulókat, akikkel nem ismertette meg a gyönyörök kertjét… Hermione halvány és zavart mosolyra húzta a száját. Szép is volna megint összekeveredni a férfival…

Leértek a lépcsőn, és a hűvös folyosón elindultak Piton dolgozószobája felé.

- Nem különös, hogy nem a tanterembe rendelt minket? – kérdezte Hermione.

- Biztos azt akarja az ipse, hogy az íróasztalán csináljuk… - vigyorgott Luna. – Hogy mindent szemmel tudjon tartani…

- Te komolyan beteg vagy, Luna…

- Nem is… Vagy csak egy kicsit… - kacsintott a barátnőjére a szőke lány. Hermione egy pillanatra megfeledkezett a kétségeiről, és halkan felnevetett. Éppen megálltak Piton dolgozószobájának ajtaja előtt, Luna gyengéden megsimította a barátnője arcát; mire váratlanul felpattant az ajtó, és vészjóslóan föléjük magasodott a professzoruk.

Arca nem árult el érzelmet, árnyakkal teli íriszével végigsiklott a lányokon.

- Hölgyeim? – nézett körül az egyébként kihalt folyosón.

- A büntetőmunkára jöttünk – mosolygott szendén Luna. Piton grimaszolva és a szemét forgatva tárta ki a lányok előtt az ajtót. Először a szőke, aztán a barna sétált be rajta. Amikor a férfi és Hermione tekintete egy pillanatra találkozott, a lány zavartan lesütötte a szemét. Legszívesebben kimenekült volna a helyiségből. Nem akarta, hogy Luna rájöjjön, hogy tulajdonképpen és gyakorlatilag megcsalta őt egy férfival…

Piton miután becsukta a dolgozószobája ajtaját, halvány mosolyra húzta vékony ajkait, aztán összefonta a karjait a mellkasán.

- Mi lesz a feladatunk? – kérdezte egy szemernyi bizalmatlansággal Hermione, de nem nézett a férfira. Piton elment mellette, majd Luna mellett is, aztán visszaült az íróasztalához.

- Mit szeretnének csinálni? Sikálhatnak üstöket, esetleg kitakaríthatják az sötét varázslatok kivédése tantermét… Vagy itt is maradhatnak…

- Jól van, a hármas számú lehetőséget választjuk – vágta rá azonnal Luna. Cseppet sem zavarta, hogy a tanárába fojtotta a mondatot.

- Velem… - fejezte be Piton a monológját. Rosszallóan Lovegoodra nézett, a szőke csak vigyorgott. Hermione a szemét forgatta. Ő inkább a takarítást választotta volna, vagy a sikálást… Távol a férfitól… Őszintén remélte, hogy Piton nem fogja lebuktatni magukat Luna előtt… Nem tudta, hogy milyen reakciót váltana ki a szőkéből, ha megtudná a kis titkukat… - Ms Granger, egyetért Ms Lovegooddal, hogy a harmadik lehetőséget választja? – nézett Piton a griffendéles szemébe. Az csak kényszeredetten bólintott egyet. – Helyes. Akkor ismertetném a hölgyekkel a szabályokat. A személyes tárgyaimhoz nem nyúlnak, a szemléltető eszközökhöz nem nyúlnak, és a könyvespolcokon sorakozó könyveimhez…

- Sem nyúlunk – vigyorgott Luna. – Megígérem, hogy így lesz, Piton professzor… Hermione dolgában nem vagyok ilyen biztos, de mindent el fogok követni, hogy ne menjen túl közel a polcaihoz… Akkor, szabadfoglalkozás van? – mosolygott bűbájosan a férfira. Piton felmordult, és az asztalán heverő dolgozataiba mélyedt.

- Igen – morogta maga elé, de szemeit nem merte felemelni a pergamenekről. Igazság szerint azért rendelte le a lányokat a dolgozószobájába, mert nem akarta egyedül tölteni az estét, és a két fruska feledtetni tudták vele a magányát. Főként Granger… A kissé riadt tekintetével, a meg-megremegő ajkaival… Lovegood önfeledt és szabadszájú kacérsága csak a ráadás volt… Már napok óta tervezte, hogy kitalál valamit a lányok számára, de csak mára érett meg a dolog. Hermione természetesen azonnal rájött, hogy mik lehetnek a férfi valódi szándékai; ám ez most mégsem hozta lázba. Félt, hogy lebukik Luna előtt…

A barna hajú lány néhány másodpercig csak tétován bámult a dolgozatokba mélyedt tanárára, aztán a barátnője felé fordult.

Luna vigyorgott. Elkapta a barátnője derekát, magához húzta, és megcsókolta Grangert. Hermi kábán válaszolt az édes csókra.

- Lenne egy ötletem… - szólalt meg Luna. Nem suttogott, nem érdekelte, hogy Piton is kiválóan hall minden szót. A férfi magától értetődően fülelt is… A szőke egy pillanatig rásandított, de mivel az nem emelte fel a fejét, halkan folytatta. – Vidítsuk fel Pitont!

- Micsoda? – kérdezte fojtott hangon Hermione. Értetlenül a barátnőjére meredt, aztán Pitonra, majd vissza a szőkére.

- Gondolj bele! Neki köszönhetjük, hogy ma este is együtt lehetünk… Nézz már a csórikámra, szerinted mikor volt utoljára nővel? Szerintem jót tenne neki egy kis kényeztetés… - mosolygott Luna. Hermione folyton a férfit figyelte, hogy mit reagál a pusmogásukra. Egy pillanatra megmerevedett a toll a férfi kezében, aztán folytatta az írást.

- Az lehet, hogy jót tenne, de…

- Akkor meg is egyeztünk! – nevetett fel Luna.

Piton dühösen az asztalra dobta a tollát.

- Megkérhetem a hölgyeket, hogy azért halkabban kaszinózzanak?! Így nem tudok dolgozni! – mordult fel. Igazság szerint a torkában dobogott a szíve Lovegood érdekes ajánlatától. Hermione megadóan felemelte a kezeit, Luna viszont egyszerűen odasétált a férfihoz.

- Szerintem maga túl sokat dolgozik, Piton professzor… - azzal felült az íróasztal szélére, és kényelmesen rádőlt a kijavítandó dolgozatokra. A tanár hátradőlt a székében, és a szőke jelenést nézte az asztalán.

- És inkább élő pajzsként elvág a dolgozatoktól? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Hermione is közelebb lépett, de nem szólt bele, csak nyelt egyet. Luna haja szétomlott az asztalon. Lassan oldalra fordította a fejét, és Pitonra nézett.

-Ha szükséges, igen… Kössünk alkut, mit szól hozzá? – csábosan az oldalára fordult, és bal kezével megtámasztotta a fejét, a jobb tenyere pedig magabiztosan a férfi combjára vándorolt.

- Miféle alkut? – kérdezte Piton, miközben a lány kezére tette a tenyerét. Nem akarta, hogy idő előtt elvegyék az eszét.

- Mi nagyon szívesen elszórakoztatjuk magát is, ha cserébe hetente-kéthetente helyszínt biztosít a találkáinkhoz… - mosolygott a szőke. Hermione sápadtan sóhajtott fel, immár az asztal mellett.

- Megfontolandó ajánlat, az biztos, Ms Lovegood… Tudják mit? Elgondolkodom rajta, amíg kijavítom az utolsó dolgozatokat… Maguk csak nyugodtan érezzék jól magukat és egymást, míg én mással foglalatoskodom… - azzal felállt a székéből. Luna felült az asztalon, a férfi még mindig fogta a kezét. A szőke elkapta Piton kezét, amellyel az övét fogta, és lassan a szájához emelte, és végignyalta a férfi mutatóujját.

A tanár tág pupillákkal nézte végig a jelenetet. Luna a bal kezével megsimította Piton mellkasát, aztán kacsintott egyet, majd leugrott az asztalról, és megölelve Hermionét eltávolodott az íróasztaltól.

A barna hajú lány csak pislogott, de hagyta magát arrébb vonszolni. Luna az első fotelig ment, ami mellett egy kisasztal állt. A szőke lány az asztalkára ült, míg a griffendélest a fotelba nyomta.

Lassan, de szenvedélyesen megcsókolta Grangert, aki kissé megnyugodott a vidám kis ajkak nyomán. Talán mégsem eleve elvetélt ötlet minden hétre találkát szervezni…

Piton néhány másodpercig még elképedve nézte a diákjait, aztán észbe kapott, és visszaült a székébe. Hihetetlen volt számára, hogy még nem kopogtak be Lovegoodért az erkölcsrendészek… Hogy volt mersze egyáltalán ilyen nyílt ajánlatot tenni neki? Botrányos, vérlázító… és izgató volt egyszerre.

Körülbelül tíz perc alatt kijavította a maradék fél tucat dolgozatot, ám minden második pillantása a lányokra vándorolt munka közben is. A diákjai önfeledten csókolóztak, és Hermione elkezdte levetkőztetni a szőke barátnőjét. Szelíden lehúzta róla a hollóhátas pulóvert, és egyen-inget. Eközben Luna csak a griffendéles pulóverig jutott. Fél szemmel Pitonra nézett.

A férfi már abbahagyta a munkát, de a székén ült, és a lányokat nézte. Amint összeakadt a tekintete Lovegoodéval, írisze felparázslott. Egyetlen pálcaintése nyomán egy kellemes, kétszemélyes franciaágy váltotta fel a fotelokat és a kisasztalt. Hermione nyelt egyet, Luna csak kacsintott.

- Ez remek gondolat volt, uram… - mosolygott a szőke. Piton csak grimaszolt válaszul. – Jöjjön, ne kéresse magát… - a tanár azonban továbbra is csak ült az asztalánál, és kifejezéstelen arcot vágott. Legalábbis megpróbált. A vére irreális iramban rohant az ereiben, és érezte, ahogy minden apró hajszáleret betölt a testében.

Legszívesebben odament volna a lányokhoz, hogy megmutassa nekik, vele nem érdemes játszadozni – azonban a büszkesége megakadályozta. Ő nem fog szégyent vallani maga előtt. Ha ő nem akar valamit, akkor az nem fog bekövetkezni… És ő nem akarta kompromittálni magát a lányokkal…

Jaj, dehogynem – semmire sem vágyott jobban. Lassan már egy hete az őrületbe kergették a buja álmai, amit a csitrik okoztak neki. Minden reggel hosszú jeges zuhannyal kezdte a napot, hogy némelyest visszakapja az uralmát a teste felett.

Valószínűleg megfeszültek az arcizmai, mert Luna csak unottan megvonta a vállát, és visszafordult Hermionéhoz. A barna hajú lányt kezdte el csókolgatni.

A griffendéles azonban nem vette le a tekintetét a férfiról. Amikor szőke szerelme a nyakába harapott, halkan felnyögött, mert messziről észrevette, hogy Piton is felnyög az asztalánál.

Szenvedélyesen visszacsókolt és visszaharapott a rózsaszín ajkakba, amitől Luna felnevetett. Hermione szoknyája alatt kezdett kutakodni, azonban Granger eldöntötte az ágyon, és átvette az irányítást. Teljesen feltüzelte, hogy Piton kerek szemmel és sóvárogva nézi őket.

Hermione a hollóhátas fölé hajolt és csókolta, simogatta, ahol csak érte. A feszes kis test csak nyöszörgött alatta. Reszkető ujjaival Luna belső combján kalandozott, aztán szelíden félrehúzta a lány bugyiját, hogy utat keressen a gyönyörök kertjébe.

A szőke pihegett, és mocorgott alatta; amikor magában érezte Hermione céltudatos ujjait. A griffendéles még nem szabadította meg őt a melltartójától (most véletlenül volt rajta), sem a szoknyájától – hanem rögtön a tárgyra tért. És Luna ezt egy cseppet sem bánta. Őt is feltüzelte, hogy Piton nyíltan bámulja őket. Néha kinézett rá az ágyból, és örömmámorosan konstatálta, hogy a férfi ajka meg-megremeg.

Hermione négykézlábra ereszkedett, és fél kézzel kényeztette barátnőjét, míg másik kezével, és fogaival lassan megszabadította a szoknyájától. Ráérősen lehúzta a cipzárt, mire Luna magából kikelve egyszerűen letépte a saját ruháját. Bocsánatkérően nevetett a szerelmére, a türelem sosem volt az erőssége. Melltartóban, bugyiban, térdig érő csíkos zokniban és bakancsban feküdt tovább Hermione alatt.

A barna hajú ezzel szemben még tökéletesen fel volt öltözve – egyedül a pulóverje hiányzott róla. Türelemre intve csókolta meg a barátnőjét, visszanyomta őt a párnák közé; majd felegyenesedett, lemászott az ágyról, és sejtelmesen az íróasztalhoz ment. Ő, Hermione Granger… Maga sem hitte el, hogy ez egyszer be fog következni.

Odalépett Pitonhoz, a férfi szeme kérdőn fúrta bele magát a lányéba. Hermione csak mosolygott, karon ragadta a tanárt, és felhúzta a székéből. Piton maga sem értette, miért, de engedelmeskedett.

Hermione gyorsan és határozottan legombolta róla a hatalmas talárját, és a székre tette, aztán egyszerűen az ágyig húzta a férfit.

Piton értetlenül állt meg az ágy előtt, még mindig viaskodott magával. A múlt heti kicsapongása sem volt jó ötlet – ritka vágytalan perceiben átkozta is magát miatta… Nem akart még egy szarvashibát elkövetni. Szakmailag nem helyes befeküdnie a lányok közé… Szakmailag és etikailag ez határozottan nem helyes…

Viszont maga Granger vette le róla a talárt, ő maga húzta az ágyig – és most maga az eminens, csókolni való Granger ült le a férfi elé az ágyra. Lassan feljebb csúszott az ágy közepe felé, és hagyta, hogy a tanára kigyönyörködje magát a formás lábaiban.

Luna felnevetett, majd leugrott az ágyról, és egyszerűen hátra fordította Pitont, hogy az háttal Hermionénak üljön az ágy szélére. Olyan gyorsan és határozottan mozgott, hogy Pitonnak nem volt ideje védekezni. Luna az ülő férfi elé térdelt a szőnyegre, és lassan elkezdte kigombolgatni a fekete inget, majd lehúzni Pitonról a ruhadarabot.

Hermione szorosan a férfi mögé csusszant, és hátulról masszírozni kezdte a tanár vállait.

- Lazítson… - súgta neki halkan. Piton lehunyta a szemeit, és Granger keze alatt kiszökött testéből minden feszültség.

Luna csókolgatni kezdte a nyakát, a vállát, a mellkasát. Amikor nyelvével a férfi mellbimbóját kezdte becézgetni, Piton jól esően felhördült. A szőke lány csak mosolygott, aztán ajkai lejjebb csúsztak a férfi sápatag hasára.

Apró kezei villámgyorsan kikötötték Piton mindkét cipőjét, megszabadították tőle, majd a zoknijától, aztán felcsúsztak a lábszárán, a combján egészen az övéig.

Eljátszadozott Piton övcsatjával, miközben szája még mindig a mellkasát, és a hasát kényeztette. Szinte letépte a gombot a nadrágjáról, és határozottan lehúzta a cipzárt, Piton majdnem beleőrült, amikor a merevedő férfiasságát kezdte simogatni az alsóján keresztül.

Hermione hátulról magára húzta a férfit, hogy az elfeküdjön az ágyon. Piton tarkója a mellein végezte, a lány gyengéden simogatta csontos és fehér vállát, mellkasát.

Luna felállt, és lehúzta a nadrágot a férfiról, majd a földre dobta. Piton szinte kiszolgáltatva érezte magát a diákjai gyűrűjében – de micsoda édes kiszolgáltatottság volt ez… Még visszakozhatott volna, de már nem akart.

Lassan feloldódott a lányok kezei alatt, Luna éppen csókolgatni kezdte a combját, mikor tudatosult benne, hogy Grangeren fekszik. A szőkére nézett, majd óvatosan megfordult, hogy legördüljön Hermione testéről. A barna hajú lány csak mosolygott maga elé. Keze elindult, hogy magára húzza a férfit, ám az megelőzte.

Piton keze elkapta az övét, és a lány mellé szorította az ágyra. Piton elméjén áthasított a gondolat, hogy egyedül Grangert teheti felelőssé azért, hogy elvesztette a józan eszét. Vadul csókolgatni kezdte a lány nyakát. Amikor szája útját állta a diák inge, egyszerűen letépte róla. A gombok messzire ugráltak az anyagról, a szövet hangosan reccsenve szakadt szét. Luna felnevetett, majd csatlakozott a férfihoz.

Ő is Hermionét kezdte csókolgatni, csak ő éppen a nyaka másik oldalán. A griffendéles szabad kezével megcirógatta a szerelme arcát, mire a szőke vidáman nézett a szemébe.

- Gyere ide… - suttogta neki. Luna tudta, hogy barátnője csókra vár. Odahajolt a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta.

Piton még sosem látott csókot ilyen bizalmas közelségből. Határozottan kikapcsolta Granger melltartóját, majd érzéki csókokkal borította be a fehér halmok minden centiméterét. Hermione, amikor megérezte, hogy a mellbimbója a férfi szájában van, belesóhajtott Luna szájába. Piton határozott mozdulatai ismeretlen vágyak felé lökték.

A férfi szája lejjebb csúszott, elengedte a lány karját, majd Granger szoknyáját vették célba. Pillanatok alatt lerángatta róla, a bugyiját szintén csak leszakítani volt már türelme.

Hermione önmagát megadva nyitotta szét a combjait a férfi feje előtt, miközben mellét már a barátnője kényeztette.

Piton nem teketóriázott, először ujjaival barangolta be lány nedves oázisát. Hermione felsikkantott a gyönyörűségtől, Luna és a férfi egymásra mosolyogtak. Ekkor Piton villámgyorsan a szőkéhez hajolt, majd tüzes csókot lehelt a szájára. A szőke vércseként elkapta a tanára ajkát, és szinte beleharapott. Piton csak titokzatosan mosolygott, aztán visszatért előző foglalatosságához, Grangerhez.

Amikor nyelvével kalandozni kezdett a lány csiklója körül, Hermione minden izma összeugrott és megfeszült a vágytól. Meg kellett hagynia, hogy Piton sokkal tudatosabban használta a nyelvét és a száját, mint Luna.

Piton csak megrészegülten kényeztette, harapta, csókolta a kis, vérvörös húsevő virágot. Hermione nyöszörgött és reszketett minden érintésekor. Szemét félig lehunyta, és mámoros ködökben kezdte kényeztetni Luna barátnőjét.

Óvatosan és lassan sikerült csak megszabadítania a szőkét a melltartójától, majd legombolta róla a szoknyát is. Eközben minden második mozdulata a puszta kapaszkodás volt, úgy érezte magát, mint aki a kéj szakadékába készül belezuhanni.

Miután nagy nehezen lematatta a hollóhátasról a szoknyáját, kezét óvatosan a szőke bugyijába dugta. Luna felnyögött a váratlan érintéstől, majd jólesően Hermione mellei közé fúrta az arcát.

Piton felnézett, majd jobb kezét elszabadította Grangertől, és Lovegood térdelő combját kezdte simogatni vele. Milyen kemény izmai voltak a fruskának… Izmos kis feneke hívogatóan mocorgott Hermione izgató ujjai nyomán.

A férfi felgyorsított, ami a gyönyörbe lökte Grangert. Minden megfeszült izma elernyedt, a feje hátrazuhant a párnára. Minden ereje elszállt, és csak pihegni volt lélekjelenléte. Piton szája szegletében büszke mosoly bujkált, de inkább a szőkére vetette magát.

Lunát eldöntötte Hermione mellé, és csókolgatni kezdte a nyakát, a hegyes kis melleit. Róla gyengéden húzta le a bugyit, bár a bal bakancsába beleakadt először a lánynak. Luna mámoros mosolyán keresztül figyelte, Piton hogyan garázdálkodik a testén. Hermione kábán oldalra fordította a fejét, és pihegve nézte őket maga mellett. Legszívesebben lerángatta volna a férfit a barátnőjéről, hogy visszatérjen hozzá, de aztán inkább elfojtotta féltékeny mosolyát. Piton a griffendélesre nézett, elvigyorodott. Mintha értette, vagy érezte volna a lányban felsejlő indulatokat. Hermione felsóhajtott, és lehunyta szemeit. Várnia kellett még egy kicsit, hogy visszatérjen ereje – és elmúljon a lebegés érzete.

A tanár viszont fél szemét a barnán tartotta, miközben Lunát kezdte kényeztetni délen. Először csak egyetlen ujját mélyesztette a lányba, jól is tette – istentelenül szűk volt odabent. Luna halkan felnyüszített. Piton nem tudta elképzelni, hogy a vágytól vagy a fájdalomtól. Elvégre az ő ujjai hosszabbak és vastagabbak is voltak, mint a fruskáké… Óvatosan becézgetni kezdte a szőke lányt, majd csókokkal borította be a hasát és a szeméremajkait. Szelíden a csiklóját kényeztette, belefúrta nyelvét a reszkető lányba.

Luna megint felnyögött, ezúttal azonban minden kétséget kizáróan a gyönyörtől. Piton lassan és magához képest türelmesen fokozta a lány örömét, pedig legszívesebben már rávetette volna magát, hogy nyársra húzza. Részegítően szűk volt, és szemmel láthatóan még járatlan ezen gyönyörök kertje…

Piton szemében fellángolt valami ismeretlen tűz, Luna kíváncsian szemlélte. Hermione azonban már ismerősként köszöntötte a lángocskákat a férfi tekintetében. Összeszedte magát, és közelebb simult a barátnőjéhez.

-Ha szeretnéd, megteheted… vele… - suttogta a hugrabugos fülébe, majd szelíden szájon csókolta a barátnőjét. Miután ajkuk elvált a másikétól, Luna izgatottan bólintott. Piton a lányok csókját figyelte, majd újra kényeztetni kezdte ujjaival a szőkét. Először csak az egyik ujját, majd kettőt mélyesztett a lányba. Luna felsikoltott örömében, hátravetette a fejét.

Piton úgy érezte, menten agyvérzést kap, már alig bírt magával. Hermione azonban, mielőtt a barátnőjére ugorhatott volna, a férfihez hajolt, és szájon csókolta. Határozottan, szinte nyersen.

- Csak gyengéden Lunával… - pihegte a férfinak, mire az csak parázsló írisszel bólintott egyet.

 

***

Piton a griffendéles csókjától kissé összeszedte magát, noha váltig érezte, hogy önfegyelme homokként folyik ki az ujjai közül. Szinte lángot kapott az ágyéka a két feszes testű diákjától. Egyiket kényeztetni a másik után… Még szerencse, hogy a lányoknak örömet tudott okozni, mert magát csak kínozta vele… Minden apró sóhajuk csak olaj volt a tűzre, amely már így is félelmetes máglyaként ropogott az ereiben.

Minden csepp vére a lányok húsába kívánta magát, minden testrésze megveszekedettül a kielégülésre szomjazott. Luna forró kis pokla úgy vonzotta, mint a feromon a méheket…

Szenvedélyesen visszacsókolta Hermione figyelmeztető csókját, hosszasan és önfeledten a lány szájába temetve vadságát. Majd tőle… majd Grangertől megkapja azt a kéjt, amire vágyik… Lunát még szabad ilyen szenvedélynek kitenni…

Megzabolázta magát, elengedte Hermionét, és visszatért a szőke lányhoz. Fölé hajolt, szelídnek tűnő mohó csókokkal borította be a nyakát, a vállát, a melleit. Egyik kezére támaszkodott, a másikkal a lány hasát, és combját simogatta.

Jobban szétnyitotta Lovegood lábait, ujjaival még egyszer bebarangolta a rejtett kis zugot, aztán egyetlen néma bűbájjal megszabadította magát az alsónadrágjától. Merev és vastagon erezett férfiassága még Hermionét is meglepte – noha neki már volt szerencséje közelebbről is megismerkednie vele. Piton dicsősége hatalmas méreteket öltött, Luna azonban ebből mit sem vett észre. Lehunyt szemmel nyöszörgött a férfi becézgetésétől.

A tanár néha a barna hajú lányra nézett, akinek megremegett a szája a vágytól. Már a férfi puszta látványa is feltüzelte, de visszakalandozott a szőke diákjához. Óvatosan a lányba vezette magát.

Luna teste megfeszült, lélegzetvisszafojtva várta a fájdalmat, ami csodák csodájára elmaradt. Kissé kellemetlen volt, ahogy a férfi beléhatolt, és lassan, határozottan mozogni kezdett benne. Hátrafeszítette a fejét, kis kezeivel görcsösen kapaszkodott Piton derekába. A férfi lángokat vető szemmel folytatta a küldetését, egyre kellemesebbé téve a lány perceit. Luna halkan nyöszörgött alatta, és élvezni kezdte áldott helyzetét. Kezeivel még mindig szorosan kapaszkodott a férfiba, nem tudta elengedni.

Piton szeme titokzatosan villogott, szája újra és újra bebarangolta a hollóhátas nyakát. Már izzadtan zilált, és tudta, hogy nem bírja már sokáig a szűk éden szorítását. Erőteljes lökésein Hermione nyugtató keze zabolázott, ahogy a lány végigsimított a férfi hullámzó gerincén. Piton a barna szempárba nézett, és legszívesebben átpártolt volna Grangerhez. Hermione csak mosolygott, és a férfihez hajolt, hogy megcsókolja.

A tanár úr szenvedélyesen kapott a lány szája után. Luna alatta nyöszörgött és mocorgott és közeledett a kielégüléshez; ő mégis a másik lányt csókolgatta. Hermione nyelve betört a szájába, és együtt ziháltak, míg Luna a férfi alatt hangosan felsikoltott. Piton elvált Granger szájától, és teljesen a szőkére koncentrált. Csókolgatta, becézgette. Luna halkan nyöszörgött alatta még néhány másodpercig, aztán elernyedt izmokkal végleg megadta magát a gyönyörnek. Piton még kényeztette egy kicsit, aztán kihúzta férfiasságát a lányból. Luna félig lehunyt szemhéja alól a tanárára, majd a szerelmére nézett. Kéjesen- fáradtan elmosolyodott.

- Kiszáradt a szám… - nyöszörögte Hermionénak. Piton kikászálódott az ágyból, és eltűnt a dolgozószobájából nyíló ajtó mögött.

Hermione mosolyogva csókolgatta a barátnője arcát, majd gyengéden szájon csókolta. Nem érdekelte, hogy Piton elhagyta a helyiséget, most csak a hollóhátasra figyelt.

- Jó volt? – kérdezte tőle halkan.

- Igen… Ez a vén csont azért tud valamit… - kuncogott fáradtan Luna. Szelíden és erőtlenül simogatni kezdte a griffendéles barátnőjét. – Szerintem, próbáld ki te is… Nem fogod megbánni… - sóhajtotta.

- Én is úgy sejtem… - kuncogott Hermione is. Lágy csókokkal borította be a szőke melleit.

- Menj, nézd meg, mi az ördögöt csinál… Nehogy elaludjon a fürdőben… - kacsintott Luna. Hermione felnevetett, és éppen felemelkedett volna a barátnője mellől, mikor Piton ismét megjelent az ajtóban. Mindkét kezében egy-egy poharat tartott. Csontos meztelensége láttán Hermione beleharapott az alsó ajkába.

Piton elvigyorodott, a bal kezében lévő poharat a lánynak adta, majd a jobb kezében lévővel Lunához hajolt.

- Ezt igyátok meg… - mondta rekedten. Luna kissé felült, és egy szuszra kiitta a tartalmát. Hermione azonban óvatosan beleszagolt, mielőtt belekortyolt volna. Luna ásított egyet, aztán visszahanyatlott a párnákra.

- Mi van benne? – kérdezte halkan Pitontól.

- Fogamzásgátló… - morogta a férfi, majd Luna lecsukódó pilláira tekintett. – És egy kis altató az egyikben…

- Ezt a gonoszságot… - csóválta a fejét Hermione, majd miközben a mély álomba zuhanó Lunára pillantott. – Pedig a múlt héten még olyan magabiztosan mondta, hogy elbír mindkettőnkkel… - azzal ő is felhajtotta az italát. Enyhén kesernyés íze volt, de felélénkítette.

- Múlt héten még nem tudtam, hogy ez ilyen bonyolult feladat… Képtelenség egyszerre két testre figyelni… - morogta Piton, majd elvette a barna hajú lánytól a poharat.

- Háromra… - helyesbített Hermione mosolyogva.

- Akkor még inkább… - vigyorgott a férfi. Visszamagaslott a félig fekvő lány fölé. Hermione halvány mosolya felkorbácsolta a vágyát. Ahogy a lányhoz közeledett, a griffendéles elnevette magát. – Mi az?

- Ez nekem most nem fog menni… Az imént ütötte ki Lunát… már megint… Nem tudom öt centire mellette csinálni… - mosolygott saját zavarán. Piton szeme felvillant, majd felugrott az ágyról. Arca nem árult el érzelmet. Hermione értetlenül bámult a férfira.

Luna boldog mosollyal fordult az oldalára és aludt tovább. Piton betakarta, majd Grangert a lábánál fogva húzta lejjebb az ágyról. Amikor már könnyedén a karjába kaphatta, felvette, és az ajtón keresztül átsétált vele a fürdőszobán, hogy egy másik ajtón keresztül a férfi hálószobájába vitte.

Hermione érdeklődve figyelte a történést, kaján mosoly bujkált a szája szegletében.

- De őszintén remélem, hogy a romantikus lányszöktetés után most már megkegyelmezel… - morogta Piton, miután a lányt letette az ágyára.

- Igen, uram… - kuncogott Hermione.

- Az ágyamban tegezhetsz, ha akarsz – hajolt a lány fölé. Néhány másodpercig gyönyörködött a diákja természetes szépségében, buja nyugodtságában és csillogó szemében.

- Nem tegeződni, hanem téged akarlak - nevetett fel Hermione, aztán szenvedélyesen megcsókolta a férfit. Piton erre a pillanatra várt egész este. Hogy büntetlenül és önfeledten csak Grangerrel játszadozhasson.

A lány csókja elvarázsolta, ahogy szívogatta az ajkait, és nyelvével behatolt a szájába. Kicsi kezei lágyan simogatni kezdték a mellkasát. Néhány apró érintés után Piton már megint tettre kész volt.

A férfi mohón csókolgatni kezdte a diákja nyakát és mellét. Minden mozdulata kielégítetlen vágyairól árulkodott. Nem kapkodott, de gyors és határozott volt. Kezei a lány hasára, majd vénuszdombjára siklottak. Egy pillanat múlva pedig már a lányban kalandoztak.

Hermione felnyögött, már szinte sajgott minden porcikája.

- Ne szórakozz már! – suttogta, mire a férfi vigyorogva a lányra gördült és belémélyesztette merev, és vágyódó ékességét. Hermione felsikoltott a gyönyörtől. – Végre…

- Egyetértek… - lihegte Piton is. A lány kezei szelíden simogatták, miközben ő elmerült a legédesebb mennyben. Sokkal jobb volt, mint Lovegood öle. Puhább, forróbb, nem olyan kínzóan szűk. Soha többé Lovegood, csakis Granger…

A lány a gerincét simogatta, majd öntudatosan a férfi csípőjére fonta a lábait. Hullámzott velük az ágy, a szoba, a világmindenség. Alig telt el néhány másodperc, mire Piton már nem bírta tovább visszatartani magát, és a lányba élvezett. Teste összes izma megremegett, majd az utolsó lökéshullám után elégedetten ernyedt el.

- Nem bírtam tovább… - morogta, de Hermione egy forró csókkal lezárta az ajkát, aztán szorosan magára húzta a férfit. Imádta, ahogy átdübörgött a férfi szíve az ő mellén is. Mindketten ziháltak, a lány simogatta Piton hátát, hogy egy kissé megnyugodjon a tanára. – De majd kiengesztellek…

- Perselus… Nyugalom… Most olyan jó… - tartotta vissza a férfit. Még magában akarta érezni egy kicsit. Piton meglepődött a lány békés reakcióján, aztán végül is még visszafeküdt rá. Hermione pedig csak élvezte, ahogy összepréselődik a mellük, a hasuk, a medencecsontjuk… Felemelő érzés volt.

Piton tőle szokatlanul, de olyan leheletfinoman csókolta meg a lányt, hogy az szinte beleszédült. Lassan kihúzta magát a lányból, de nem engedte el a testét. Ahogy izzadtan egymáson feküdtek, a világ összes problémája elveszett. Ami kívül esett a szobán, az nem volt érdekes többé.

Hermione elnyújtózva csukta be a szemét, mire Piton megharapta a vállát.

- Nehogy elaludj! – nyomatékosította szavait. Egy néma bűbájjal meggyújtotta az ágy melletti éjjeliszekrényen a gyertyákat, hogy az erősebb fény elűzze a lány esetleges fáradtságát.

- Eszemben sincs… Hacsak nem kevertél az én italomba is altatót…

- Nem, a te italodba nem kevertem… - vigyorgott Piton, majd legördült a lányról. Hermione vett egy mély levegőt.

- Ennek örülök – aztán a tanárához simult.

- Meddig tervezed ezt az őrületet Ms Lovegood-dal? – kérdezte rekedten a férfi.

- Miféle őrületet?

- Tudod jól, hogy mire gondolok. Én sokkal többet tudok neked nyújtani… És ezt mindketten tudjuk…

- Ez nem számít… Lunával bármikor találkozhatok, egy futó csók erejéig… És ez nekem nagyon sokat jelent, hogy nemcsak hetente, vagy kéthetente érinthetem meg…

- És ha felhatalmazlak, hogy bármikor megkeress a dolgozószobámban?

- Mi ez az újkeletű érdeklődés irántam, drága uram?

- A szégyentelenséged és a rossz véred megbabonázott - morogta Piton. Hermione felnevetett.

- Engem csak Mardekár öröksége vonzott hozzád megint… Mert ami jó, az jó… Ezt el kell ismerni…

- Igen – vigyorgott Piton is. A diákja meztelen hátát simogatta, aki megborzongott az érintése nyomán. Hermione is észrevette, hogy minden érzéke megint a férfira koncentrál. Mellbimbója egyetlen szelíd érintéstől megmerevedett, szája megremegett. Kissé felkönyökölt, és csókolgatni kezdte a férfi mellkasát.

- Hogy is volt azzal a kiengeszteléssel? – kérdezte kacéran. Piton csak felnevetett. Önfeledten, úgy, ahogy még sosem látta a lány. Tág szemmel a férfira nézett, és itta a látványát. Sosem akarta elfelejteni ezt a nevetést.

Felült, és átvette a lábát Piton derekán.

- Úgy nézem, te egyedül is ki tudod magad engesztelni… Az én segítségemre nincs is igazán szükséged… - vigyorgott a férfi. Hermione csak mosolygott, és a tanárára hajolt. Csókokkal halmozta el az arcát. Lecsókolta a szemhéjait, végighúzta száját az orrának boltozatán, aztán sokáig letelepedett a férfi szájánál. Kezeivel ezalatt Piton mellkasát simogatta, majd izgatóan a hasáig csúsztatta ujjait, hogy a férfi érezze, akár saját magát is kényeztetheti helyette…

A professzor csak nyelt egyet, majd mocorogni kezdett az ágyon. Megragadta a lány csípőjét, és a saját lágyékához akarta nyomni. Ismét életre kelő férfiasságát Hermione ágyéka izgatta, ahogy lassan – lassan – vérlázítóan lassan végigcsúszott felette.

Granger egészen a férfi combjáig hátrált, és a lábára ült. Szenvedélyesen csókolgatta Piton hasát, majd ajka lejjebb csúszott. Piton egész testében megremegett.

- Mit akarsz csinálni… - hörögte a lánynak.

- Szerintem, pontosan tudod… - vigyorgott a lány, aztán óvatosan a szájába vette az eres férfiasságot. Piton hangosan felnyögött, amikor nyelvével körbetáncolta a makkját. Gyengéden beleharapott a bőrébe, majd forrón becézgetni kezdte a testrészt. Piton csak feszülten feküdt és küszködött alatta. Amikor a tövét kezdte simogatni, és a heréit ingerelni, a férfi egyszerűen feladta a saját magára irányuló harcot, és elkapta a lány vállát, lependerítette magáról, eldöntötte az ágyon. Fölébe kerekedett, és mohón csókolgatni kezdte, ahol érte. A melleit, a hasát, majd egyenesen a szemérméig siklott az ajka.

Hermione jólesően fogadta el a férfi döntését, hogy most már elég a kínzásából… Hátradőlt, és élvezte, ahogy Piton kalandozik a testén. Hosszasan és vadul kényeztette a diákját. Hermi az eszét vesztette a kíntól.

- Én ezt már nem bírom tovább… Kérlek… Kérlek, Perselus… Könyörögjek? – pihegte a lány a férfi ujjai nyomán.

- Igen - vigyorgott a tanár, majd ismét a lány csiklójába harapott. Hermione felkiáltott a gyönyörtől, és még jobban reszketett a férfi alatt. Még rendszertelenebbül vette a levegőt.

- Könyörgöm - suttogta a félhomályba. Piton diadalittasan felemelkedett a lány lábai közül, majd csókolgatni kezdte a vállát. Hermione fuldoklott a vágytól, amikor Piton végre méltóztatott elmerülni benne. Felnyögött, és elhaló hangon mondani kezdett valamit, de végül benne rekedtek a szavak. Piton élvezte, hogy uralkodhat a lány testén.

Újra és újra belemélyesztette férfiasságát a diákjába, nem tudott betelni a tökéletes testével. Hermione pedig csak nyöszörgött, és az édenben lebegett, messze-messze a föld felett. Semmire sem vágyott jobban, mint a pillanat örökké tartó mivoltára… Csak soha ne legyen vége… Imádta, ahogy Piton a testének minden centiméterét uralja és betölti. Benyomul a testének legtitkosabb részébe, fel talán egészen a szívéig… Egészen a lelkéig…

A formák és színek elfolytak a szobában. Már nem volt gyertyaláng, nem volt félhomályos sarok. Nem volt semmi – csak érdektelen, unalmas, ködös külvilág. És volt még Perselus Piton… Fényesen, feketén villogó szemekkel, adok-kapok csókcsatákkal, és zakatoló szívvel.

Soha többé nem kell más. Már sejtette Hermione, hogy soha többé nem akar szabadulni a férfitól.

Néhány percig együtt hullámzott gerincük, tökéletes összhangban és harmóniában. Aztán Hermione lelke semmivé foszlott az ideák világában. Kicsit később a férfi is követte, izzadtan tapadt a lány testéhez, de szinte ő sem volt jelen a szobában. Úgy érezte, hogy lebeg, úszik a világmindenségben.

Mozgásuk lelassult, majd teljesen megszűnt. Csak szívük nyargalt tovább, őrületes sebességre késztetve vérüket. Hermione kilesett a szemhéjai alól, és mámoros pillantást vetett a tanárára. Piton is éppen a lányt figyelte. Gyönyörködött a földöntúli boldogságában. Minden arcrándulása, mosolya csak elmélyesztette azt a különös érzést, ami belefúrta magát a férfi lelkébe… Még a végén majd kivételezni is fog ezzel a kis bestiával… Borzalom…

- Csókolj meg - kérte halkan a lány. A férfi elmosolyodott, aztán teljesítette Granger kérését. Hosszú, édes, már-már émelyítő csókot váltottak.

- Sikerült kiengesztelnem téged? – kérdezte rekedten Piton.

- Igen… Nem is gondoltam volna, hogy ennyire korrekt vagy… mármint az ágyban… - kuncogott a lány.

- Csak az ágyban. Csak azzal, aki esetleg… megérdemli…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]