Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Tetoválás az irodalomban

Tetoválás az irodalomban

(részlet)


A tetoválás megjelenése a szépirodalomban a második világháború utáni időszakra tehető. Akkoriban már nem kizárólag úti beszámolók foglalkoztak a jelenséggel, mint furcsa, távoli népek szokásaival, hanem a motívumok szimbólumértéke hirtelen magával ragadta a szerzőket. A tetoválás, hasonlatok, metaforák, költői képek érzékletes szereplőjévé vált.

Kifejezetten a szépirodalmi műfajokban érdemes kitekintést tenni, bár hemzsegnek a szociológiai jellegű írások, mint pl. Moldova György, A tetovált kereszt című, a pesti javítóintézetek fiataljait bemutató írása. A regényre jó példa a Fekete Gyémántok Jókai Mór tollából, ahol a bányászvilág érzékletes bemutatásához kapcsolódóan tesz említést az író a tetoválásról. Az igazi bomba azonban, ahol a tetoválás igazán központi szereplővé válik, Tennessee Williams 1950-ben napvilágot látott Tetovált rózsa (The Rose Tattoo) című drámája. A darabot New York-ban 1951-ben, Pécs városában 1968-ban, Budapesten 1970-ben mutatták be, s ma is folyamatosan játsszák nálunk is. A helyszín a New Orleans közeli tengerpart, ahol a lakosok többsége szicíliai bevándorló. A főhősnő, Szerafina, úgy érzi, amikor második gyermeke megfogant, hogy mellén az a tetovált rózsa tűnt fel, melyet teherautósofőr férje visel. Csakhogy egy reggel a férj nem tér haza, az asszony így egyedül marad, s a tragédia hatására elvetél. Ezután megkezdi merev erkölcsi szabályok szerinti életét, ahol csak a gyásznak, s az elhunyt férj piedesztálra állításának van helye. Közben folyamatosan összeütközésbe kerül felcseperedett, szerelmes kamaszlánya értékrendjével. Élete akkor omlik össze végképp, amikor rájön, hogy tökéletesnek hitt férje, együttélésük utolsó évében viszonyt folytatott egy kétes hírű nőszeméllyel. S ekkor, egy utcai csetepatéban feltűnik egy szép szál férfiember, mellén a tetovált rózsával… Minthogy Williams minden drámájában mélyen az emberi lélek mélyére hatol, s megmutatja annak torzulásait, a műben szerplő tetoválásnak is meg kell látnunk többféle jelentését. Egyszerre jelképezi az asszony férje iránti kötődését, mely minden körülmények között változatlan. Ill. jelenti azt a megrögzött életmódot, életszemléletet, mely kitörölhetetlenül beleégett a nőbe, s amelybe kapaszkodik minden áron. Végül természetesen fizikai jel, ómen is, amiről felismerhető a házasságszédelgő, s ennek a motívumnak nem véletlenül az erotikához, a szerelemhez van köze.

A rózsa motívuma megjelenik William Plomer, a Nyugat-Afrikában született, de Nagy-Britanniában élt költő, író Tetoválva című versében is:

Tetoválva

A karján ábrák – mindet
Ő választotta ki:
Címerpajzson a kígyó,
A rózsát tőr döfi,

S ha bőre alatt az izmot
Játszatja bármikor,
A rózsa megvonaglik,
A koponya csupa vigyor.

Ő az, ki álmait játssza el így,
S jelvényvilága utal
Arra, amit benn vérköre hord,
S ami tettet sugall,

E jelzések ily hűségét
Nem sejti a viselő;
Hogy a remegő penge s a megsebzett
Rózsa mily kifejező,

Porzók s kármin kunkor-szirmok
Csókolnak búvárló acélt,
Mélyük érző aranypora
Borítja be vágyón a célt.

Hús-vér nedvű foglalatban
A lélek tükre a szem,
A halálfejben merőben
Mást mond, ami eleven;

Mérges ruganyosság kúszik
Eszmék üres üregén.
Ösztön-űző ész, avagy csak
Házikígyó-sport, serény.

Virág-kín, koponya-táró
Kígyó, rontó kés-tusa:
Ez mind az ő életének
Plusz-mínusz aspektusa,

Mert jártas ő a halálban,
Jobban, mint beismeri;
A rózsa halna, az elme
Vissza nem dédelgeti.

Itt a rózsa és másik két jellegzetes minta, a koponya és a tőr, a halál megkérdőjelezhetetlen jelei, mely, bár látatlanul ugyan, de ott van minden emberen, s csak megcsúfolja az a sorsot, aki még direktbe tetováltat is magára ezekből. A magyar Tandori Dezső is az elmúlással hozza kapcsolatba a tetoválást, de sokkal misztikusabb módon. Mintha a bőrünkre kerülő ábrák segítségével utazást tehetnénk téren és időn át, a minták összeköthetnének őseinkkel, de az emberek tetoválásaik által egy nagy egység alkotórészei is lennének egyben. Legalábbis az én értelmezésemben.


A bőr a levegőt

Tetoválja a bőr a levegőt,
kölcsönös ábrákkal érintgetőzünk,
közös magánhangzó legyen belőlünk,
közebb és magánabb, mint azelőtt.

Mintha visszanőne a félrenőtt
ág-bog, visszatűnne, ami előtünt,
s lengenének rajtunk át, kik előttünk
éltek, s szemléltetnék az időt.

Kezünkben láthatatlan tér-edények,
bennük a miénk, ami másoké lett;
légi mindenné semmi alakunk

át-alakul, s ami bőrünkre ment még,
kéklő égi ábrákkal odafent ég,
megválasztható balcsillagzatunk.

 

Forrás: www.tattoomania.hu

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]