Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Tökéletes álca

Tökéletes álca

 

Cím: Tökéletes álca

Csoport: Háború alatt / Snanger Bajnokok Ligája

Főszereplők: Perselus Piton, Hermione Granger, Ginny Weasley

Szerző: 185-ös titkos kódszámú hibbant páciens

Kategória: általános

Műfaj: novella (2+1972 szó)

Korhatár: nem korhatáros

Figyelmeztetés: nincs (Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!)

Egyéb megjegyzések: a történetben a kötelezően felhasználandó szavak közül a pillangókés, izompóló, napolaj, Martens bakancs, derelyevágó és a zárlatos varázspálca található meg.

 

Voldemort napok óta őrjöngött, a halálfalók rettegtek a szeme elé kerülni. Még Lucius Malfoy és Bellatrix Lestrange is igyekezett elkerülni a Sötét Nagyurat, mert kiszámíthatatlan pillanataiban immár a saját csapatát is képes volt megritkítani. A szégyen, az szégyen. Nem lemosható folt. A tömegével zárlatossá váló varázspálcák megkeserítették a sötét varázsló életét és világuralomra törő terveit. Ollivander valami rontást küldhetett a termékeire, mert jobb esetben használhatatlan bottá, rosszabb esetben megfékezhetetlenül ártatlan bűbájokat ontó varázseszközzé váltak, ami a háború alatt jelentős hátrányt okozott a világuralmi pozíció megszerzésében.

Egyelőre Voldemort pálcája még bírta az átkokat és ártásokat, de a halálfalók egyre-másra becsődöltek a rajtaütések és kisebb csaták alkalmával. Perselus Piton magára vállalta a feladatot, hogy előkeríti Ollivander fiát, és kivallatja a varázspálcák újdonsült szokásairól. Mindenki tudni akarta, hogyan lehet megállítani és visszafordítani a rontást.

Mivel Piton időközben a második legkeresettebb főbűnössé lépett elő a Dumbledore-gyilkossággal, körözést adtak ki ellene, s hetek óta a fotóival illusztrált hirdetésekben, újságokban szerepelt, ezért alakváltó bájitalt főzött. Két napig dolgozott rajta, aztán egy mugli férfi vérével tökéletesítette.

Az átváltozás minden gond nélkül megtörtént, Pitonra egy idegen, szőkés-őszes hajú, borostás, középkorú férfi nézett vissza a tükörből. Gúnyos büszkeséggel húzta el a száját, miután megszemlélte magát az álruhájában.

  Hermione Granger és Ginny Weasley a tikkasztó hőségben az Abszol út macskaköveit járták. Hivatalosan mindketten a Weasley Varázsvicc Vállalat egyik hátsó üzlethelyiségében ültek, és a Főnix Rend számára raktak össze kisebb túlélési csomagokat, de a nyári napsütés kicsábította őket a veszéllyel és szabadsággal teli varázsutcába. Amikor készen lettek a kötelező feladattal, egyszerűen kiírták egy cetlire, hogy csavarognak egy órácskát, senki ne aggódjon értük, aztán a hátsó ajtón kisurrantak a boltból.

Valójában Ginny nyaggatta Hermionét, hogy sétáljanak egyet figyelő szemek és morc aurorok nélkül, mert ki tudja, mikor tehetik meg legközelebb.

- Anyukád le fog minket szidni – csóválta a fejét Hermione, de azért követte a vörös hajú lányt. – Főleg engem, amiért nem tartottalak vissza…

- De megéri, nem? Nézd, milyen gyönyörűen süt a nap! Nem történhet semmi bajunk, mert azért figyelünk a körülöttünk mászkáló emberekre, nem? Nyugodj meg!

- Tudod, mikor nyugodnék meg? – kérdezte nevetve Granger.

- Ha volna egy kis bronzosító napolajad? Elég sápadt a bőröd…

- Nem… - ráncolta a homlokát a barna hajú boszorkány. – Ha az a pasas nem figyelne minket! Ne nézz oda, Ginny! Mondom, hogy neee…

Ginny vigyorogva fordult arra, amerre Hermione is nézett. Érdeklődve szemlélte meg azt a szőkés hajú férfit, aki elképedve bámulta a nevetgélő lányokat. A varázsló a forróság ellenére Martens bakancsot, és térd alá érő, szétszabdalt, rojtozott farmernadrágot viselt, amit egy szegecses öv tartott a derekán. Kellemesen barna bőréhez illett a világoskék izompóló.

- Merlinre, de jól néz ki a csóka – ámult el Ginny, miután hosszasan elidőzött a tekintete az idegen pasin.

- Ne bámuld már! Ginny! Menjünk innen! – rángatta el barátnőjét az idegen közeléből. – Nem tudhatod, hogy miféle alak lehet… Reménykedj, hogy nem egy halálfaló, és nem fog minket követni!

- Ilyen vállizmokkal akár még az is lehet. Én benne volnék, ha követne, - nevetett Ginny – de szerintem inkább egy kiöregedett rocker lehet. Ismerd el, hogy volt valami a tekintetében, ahogy ránk nézett!

- Meglepődött, hogy bámuljuk – kuncogott Hermione, de biztos, ami biztos, még néhányszor visszanézett, hogy nem követi-e őket.

- Szerintem pedig elképzelte, hogy felcsal minket magához, megmutatja a relikviáit, talán ad néhány koncertjegyet, aztán leitat minket, és…

- Elég lesz, Ginny, ne is folytasd! Inkább nézegessünk kirakatokat!

- Már amiket nem plakátoltak teli az emberek… Merlinre, de utálom ezt a háborút!

 

A szőkés hajú férfi lélegzetvisszafojtva figyelte, hogyan halad el mellette alig néhány méternyire két ismerőse. Amikor az egyik lány visszafordult, és kacéran megbámulta, legszívesebben rájuk dörrent volna, hogy náluk felelőtlenebb és szemtelenebb csitriket nem hordott hátán a Föld, de ezt most nem tehette meg. A homlokán lüktetni kezdett egy ér, vett néhány mély lélegzetet, és igyekezett lenyugtatni pattanásig feszülő idegeit. Amikor a kamaszok látótávolságon kívül értek, már ismét hideg fejjel tudott a feladatára koncentrálni. Elvégre ő nem úri passzióból korzózott a rejtőzködő auroroktól és halálfalóktól nyüzsgő Abszol úton, neki feladata volt. Utána kell járnia a zárlatos varázspálcák rejtélyének, noha el kellett ismernie magában, hogy szívesebben ment volna a lányok után. Az egyik igencsak fogára való volt, de erre most nem gondolhatott.

Óvatosan körülnézett, hogy figyeli-e még valaki, aztán eltűnt az Abszol út egyik elsötétített kirakatú épületének hátsó bejáratán.

  Ginny unatkozva ácsorgott a Czikornyai és Patcza előtt. Hermione szinte az orrát is hozzányomta az üveghez, hogy minél közelebb érezze magát néhány könyvhöz. A háború művészetét és a Hogyan legyünk ravasz stratégák? című köteteket meg akarta vásárolni, de az üzlet sajnos zárva volt. Egy ideig türelmesen várakozott, szemlélte a többi olvasnivalót, aztán elunta barátnője reménytelen sóhajait.

- Hihetetlen, hogy nem tudsz öt percet várni, Ginny.

- Már negyed órája várok, hogy kinyisson végre a bolt. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ma már nem fognak több könyvet eladni. Együnk egy fagyit… Hermione?

- Jól van – nyögte a barna hajú lány. Magában folyamatosan morgott, amiért kint sétálgatnak, és halálos veszélynek teszik ki magukat, amiért Mrs. Weasley istentelenül le is fogja szidni őket; ráadásul még a vágyott könyveket sem tudta megvenni. Sok hűhó semmiért. Nincs igazság a Földön. Szótlanul lépkedett a barátnője mellett, aki határozottan megcélozta az első fagylaltozót.

- Ne duzzogj már! – kuncogott Ginny jókedvűen. – Nem dől össze a világ, amiért nem jutottál be Czikornyaiékhoz.

- Mondod te – sóhajtott fel Hermione. – Nagyon jók azok a könyvek…

Az Abszol úton lézengő emberek közül egy férfi váratlanul megfordult, és a lányokra vigyorgott. Fekete, bő talárjával, sötét vonásaival, s cinikus mosolyával nem nyújtott bizalomgerjesztő látványt. Hatalmas termete árnyékot vetett a kamaszokra.

- Kézcsókom a kis hölgyeknek! Nem ildomos ilyen vészterhes időkben egyedül csatangolni ám…

- Törődjön a maga dolgával, papa! – rivallt rá Ginny dühösen, mire a férfi megdöbbenve kapta hátra a fejét.

- Hogy felvágták kegyed nyelvét! Akkor is ilyen szemtelen lesz, amikor a halálfalók fogják kínozni? De én tudok megoldást a problémára!

- Békén hagy minket? – csúszott ki Hermione száján.

- Nem, de ezt nézzék! – mondta az idegen, és lerántotta talárját a kezéről, amiben egy furcsa dobozt tartott. Először egy egyszerű cipősdoboznak tűnt, de amikor Ginny belekukkantott, elnevette magát. – Van itt minden, amire két ilyen tűzről pattant babának szüksége lehet! Derelyevágónak álcázott ármánydetektor, áttetszővé tévő kaméleontalár, halálfaló-kémlelő kukker… Egy galleon darabja, jutányos ár, nemde?

- Hogy ezért mennyire meg fogja ütni a bokáját! A Minisztérium lecsap a bóvlikkal seftelőkre! – kiáltott fel Hermione, amikor ő is belenézett a hatalmas, áruval telipakolt polcokat rejtő dobozba. Mire azonban a férfi replikázhatott volna, Ginny előrébb lépett.

- Láttam egy ismerősömnél egy sosem-csorbuló, ám ha mégis, akkor önélező pillangókést boszorkánylepke mintázatú tokkal…

- Ó, igen-igen, az egyik slágertermékem – csillant fel a zsibárus hideg szeme.

- Ginny, mennünk kellene - morogta Hermione.

- Mindjárt. Mennyibe kerülne nekem egy ilyen pillangókés? – kérdezte a vörös hajú lány az idegentől. Amaz megnedvesítette a szája sarkát.

- Magácskának két galleonért odaadom. Higgye el, jó üzletet köt vele!

Ginny elkezdett turkálni a zsebében, de Hermione feldühödve elrángatta az árus mellől a barátnőjét, és a karjánál fogva irányította tovább az utcán.

- Én kétlem, hogy bármiféle üzletet fogunk kötni, Ginny! Nem hiszem el, hogy a saját édesapád munkáját képes volnál nevetségessé tenni, ha hazaállítanál egy ilyen vacakkal - dohogott Hermione. Az idegen dühösen nézett a lányok után.

- És ha olcsóbban adom? Hölgyek! Hölgyek! Álljanak meg, van más is a dobozomban… Akkor szaladjanak csak… Rabolják más drága idejét… - kiabált a lányok után a pasas.

Hermione olyan erővel húzta az ikrek boltja felé Ginnyt, hogy a vörös hajú feljajdult egy idő után, de Grangert ez a legkevésbé sem érdekelte.

- Teljesen megőrültél? – kérdezte a fiatalabbik griffendéles nyögve.

- Nem, te őrültél meg teljesen! Egy vadidegen embertől akartál megvenni és hazavinni valamit, amiről azt sem tudod, hogy igazából mi célt szolgál!

- Én egy késsel általában…

- Lehetnek titkos képességei, Ginny! Lehet, hogy képes kihallgatni a beszélgetéseket, vagy ilyesmi! Sosem lehetünk elég óvatosak!

- Ne rángass már, te dilis! Kezdesz olyan lenni, mint… akármelyik paranoiás felnőtt…

- De engem nem is fognak átverni ilyen… - sziszegte Hermione, miközben csak a háta mögé figyelt, Ginnyt és a távolodó árust pásztázva. Véletlenül egy az egyben nekisétált valakinek, aki sokkal magasabbnak és masszívabbnak tűnt a lánynál, így Hermione szinte visszapattant a váratlanul eléje kerülő illetőről. Mivel meglepetésében elengedte Ginny karját, így ő félreugrott, nehogy ráessen a barátnője. Hermione sikítva vágódott el az emberek között. Egy pillanatig azt sem tudta, mi történt körülötte, csak értetlenül pislogott maga elé.

- Elnézést, nem akartam megijeszteni – morgott az idegen, aki akaratlanul fellökte a lányt. Mivel az emberek figyelték, a kezét nyújtotta, hogy felsegítse Hermionét. A griffendéles csodálkozva meredt a szőkés férfira. Ugyanaz a pasas volt, akit alig fél órája szúrtak ki a kék izompólójában.

- Én tartozom bocsánatkéréssel, nem figyeltem magam elé – sóhajtotta, majd az idegen tenyerébe helyezte a kezét, és hagyta, hogy illendően felsegítsék a földről. Igyekezett lerángatni a combjára felcsúszott szoknyát, hogy valamit takarjon is a ruhadarab.

- My love is Martens – dúdolta Ginny nevetve. – Good Doc-Doc-Doc Martens… Ó, bocsánat, azt hittem, ismeritek… Te láttad meg előbb, legyen a tied, Hermione. Eszem végre egy fagyit- morogta, aztán dacosan otthagyta barátnőjét a férfival. A pasi a fejét csóválva nézett a lobogó vörös hajzuhatag után.

- Azt hiszem, hogy ezért a közjátékért is elnézést kell kérnem – szabadkozott Hermione.

- Fiatalság, bolondság – legyintett a férfi, aztán végignézett a lenge nyári ruhás kamaszlányon. – Jól van? Nem ütötte meg magát?

- Megvagyok, köszönöm…

- Legközelebb nyilván körültekintőbb lesz – morgott az ismeretlen, mire Hermione tágra nyílt szemmel nézett rá. A pasi megdörzsölte enyhén borostás arcát, és felvonta bal szemöldökét a lány leplezetlen érdeklődésére. – Mi az?

- Olyan ismerős nekem, de nem tudom, honnét. Biztosan összekeverem valakivel, bocsánat.

- Ne kérjen folyton bocsánatot, az bizonytalanságra vall. Találkozhattunk már valaha? – mosolygott magabiztosan a férfi.

- Nem hiszem… Nem tudom - sóhajtotta Hermione, aztán hátrébb lépett fél lépést. – Nem beszélgetek idegenekkel. Jobb, ha most indulok…

- Tényleg paranoiás egy kicsit, ahogy a barátnője mondta – gúnyolódott a szőke. – Egyébként sem vagyok idegen, hiszen az előbb fejelte le a mellkasomat – simította végig az izompólóját, mire Hermione zavarba jött.

- Az nem direkt volt…

- Gondolom – vigyorgott a pasi, majd biccentett egyet. – Akkor további kellemes csavargást és huligánkodást!

- Csak annyit áruljon el, honnan ismerhetem? Egy bandában játszik? – lépett a távolodó férfi után Hermione. A pasi diadalittasan fordult meg, megcsörrentek az övéről lógó láncok.

- Fogalmazhatunk így is.

- Adna egy autogramot? – kérdezte bizonytalanul a lány. A pasi közelebb lépett hozzá, aztán megsimította a haját.

- Nem mered nyíltan megkérdezni a nevem, igaz, kislány?

- Hát…

- Jobbat kapsz, mint egy autogram – morogta a férfi, aztán egy bizalmas mozdulattal felemelte Hermione állát, és megcsókolta újdonsült rajongóját. A griffendéles először nem tudott mit kezdeni a váratlan csókkal, aztán önfeledten visszacsókolt. – Vigyázz magadra, kislány – súgta az idegen, miután elvált egymástól az ajkuk.

Ellépett a lánytól, aztán sietősen továbbment az emberek között. Hermione kábán nézett utána, és meg sem tudott szólalni, amikor Ginny megjelent két hatalmas adag fagyival. Az egyiket a kezébe nyomta.

- Mindent láttam, Hermione – vigyorgott. – Szép búcsúzás volt, meg kell hagyni.

- Nem búcsúztunk, autogramot adott – nevetett a barna hajú.

- Ízléses módja a rajongó-gyűjtésnek... Nekem is kell egy szignó… Hééé!



  A szőkés hajú férfi elégedetten dőlt hátra a székében. Megoldotta az elvállalt feladatot, megtalálta Ollivander fiát, kiszedte belőle a meghibásodó varázspálcák rejtélyét. Az ifjú pálcakészítő nem akarta azonnal kibökni a megoldást, de hát… mindenkinek vannak technikái, amivel ki tud deríteni bizonyos titkokat. Eleinte fájt a hallgatás az ifjabb Ollivandernek, de aztán megeredt a nyelve, majd a vére is. Miközben a férfi vonásai lassú és kellemetlen változással visszaalakultak, lehunyta a szemét, s a történteken elmélkedett. Gondolatai mégsem a gyilkosság, sokkal inkább az ártatlan csókocska körül forogtak. Megdörzsölte viszkető homlokát és arcát, érezte, ahogy eltűnik a borostája.

A következő percben ismét Perselus Piton arca nézett vissza a tükörből. Megszemlélte magát, nem maradt-e vissza valamilyen anomália a testén, majd a kisebbik kondérból kimert egy nagyobb adag alakváltó bájitalt. Titokzatos mosollyal félretette, aztán elkezdte összeválogatni a pálcarontás elleni lemosó főzet összetevőit.  

By: angel8

   
Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]