Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Mesemaraton



Tartalom: A Roxfortban megrendezik az első nemzetközi mágus- és boszorkánykonferenciát, ahova a vendégek Óperencián innen és túlról is érkeznek. Rövid körkapcsolás a konferenciáról.
Akik felbukkanhatnak: Harry Potter, Ron Weasley, Hermione Granger, Perselus Piton, Albus Dumbledore, valamint Gandalf (Gyűrűk Ura), Szarumán (Gyűrűk Ura), Merlin (Arthur-mondakör), Sabrina (A tiniboszorkány), Piper Halliwell (Charmed), Phoebe Halliwell (Charmed), Paige Matthews (Charmed), Dean Winchester (Supernatural), Sam Winchester (Supernatural), és még sokan mások…
Stílus és kategória: általános, humoros, crossover
Műfaj: novella
Korhatár: nem korhatáros
Egyéb megjegyzések: a narrátor mondókáját a novellában dőlt betűvel jelzem, a történet nem veszi figyelembe JKR 6. és 7. kötetét, Dumbledore él, Piton bájitalt tanít.
Egyéb megjegyzések 2: a történet a Lumossolen 5. versenyére készült. xD
Figyelmeztetések: nincsenek figyelmeztetések (csak annyi, hogy kapaszkodj – enyhe agymenés várható) xD Talán csak annyi, hogy néhol zavarba ejtő lehet a szöveg.

Az Első Nemzetközi Mágus- és Boszorkánykonferencia


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély – biztosan így kezdődne a történet, ha valóban mese volna – és nem a valóság… Tegyük félre a mézet és a mázat, és vágjunk a sztori közepébe, elvégre nekem sincs túl sok időm narrálni, este randim lesz…

Előfordult többször is, hogy a Roxfort otthont adott ilyen-olyan nemzetközi eseményeknek, mint például a Trimágus Tusa – de ez már ugye történelem. Most felkérést kaptak, hogy rendezzék meg az első nemzetközi mágus- és boszorkánykonferenciát. Szétküldték a meghívókat, az illetékesek pedig mind egy szálig el is jöttek, sőt, mondhatni ellepték a kastélyt, és a birtokot.


Dumbledore boldogan sétálgatott fel és alá az igazgatói irodában, a portrék izgatottan követték tekintetükkel. Amikor enyhe szél támadt, és felkapott néhány pergament, Albus barátságos mosollyal fordult a jelenés felé.

- Már vártalak, öreg barátom – szólalt meg Dumbledore. A semmiből lépett elő Merlin, majd megigazította szürkés köpönyegét, amitől elállt a szélvihar.

- Nincs is jobb, mint egy éjszakába nyúló kártyaparti – mosolygott Arthur nevelője, aztán megölelte a Roxfort igazgatóját. – Gandalf megérkezett már?

- Már elfoglalta a szobáját…

- Hívtatok? – tárult ki az igazgatói iroda ajtaja a fehér mágus egyetlen intésétől.

- Ó, te vén csibész! Még mindig szereted a látványos bevonulásokat – nevetett Merlin. Ugyanúgy megölelte Gandalfot, ahogy azelőtt Albust is. Dumbledore mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Szarumánt hol hagytad?

- Ő még Vasudvardnál sunnyog, ne is kérdezzétek. Nem szeretnék munkáról beszélni ma…

- Nem is kell, már mindent megszerveztem – intett Dumbledore, hogy a másik két varázsló foglaljon helyet a szempillantás törtrésze alatt odavarázsolt asztalnál. – Minerva repesett a boldogságtól, amiért szabad kezet adtam neki, hogy felügyelje a konferenciát. Nekünk csak vasárnap délután, tehát 35 óra múlva kell megjelennünk a nyilvánosság előtt. Vasárnap tizenhat óra harminc perckor Gandalf és Szarumán mágiagyakorlati bemutatót tart, aztán tizenhét órakor, Merlin, a fehér varázslatokról szóló előadásodat hallgatjuk végig. Ezután jön a konferenciát záró beszédem, és a díszvacsora. Utána, még mielőtt kinyitjuk az összes időcsatornát, esetleg egy másfél, két órácskára összeülhetünk zsugázni…

- Remek.

- Csak Szarumán ideérjen végre, hogy kezdhessük…

- Ó, Albus, kaptál Csámcsogó Csipszet? Ez a kedvencem… - nézett az asztalon lévő tálkákba Merlin. – Rágcsálnivalók… Imádom a rágcsálnivalókat.

- Az én barátom – vigyorgott Albus büszkén. – Vajsört is halmoztam fel, és a kártyát is előkészítettem.

- Jobb, ha tudjátok, mostanában nagy mázli kísér. El fogom nyerni még a gatyátokat is – nevetett felszabadultan Gandalf.

- Na persze… Arról vagy híres, Szürke…



Minerva idegesen tipródott négy emelettel lejjebb, a Csarnokban. Már megbánta, hogy elvállalta a konferencia megszervezését és lebonyolítását. Rohangált a külföldi, és a Roxfort szabályait nem ismerő vendégek után, igyekezett fenntartani a hatékony kommunikációt – pedig néhány fiatalabb boszorkányra legszívesebben rápirított volna, vagy egyszerűen büntetőmunkára küldte volna. Valahol akkor telt be nála a pohár, amikor az előcsarnokban (ahol a meghívók ellenőrzése folyt) hamis belépőkkel bukkant fel néhány varázstalan ember. A kínos lebukás után egy-egy emléktörlő bűbáj kíséretében kivezették a három hívatlan muglit a roxforti birtok határába.

Ezután rögtön azon kezdett aggódni, amit a folyosón hallott. Két amerikai, átkozott boszorka nővér (bizonyos Sally és Gilly Owens) civódott egymással.

- Remélem, hamarosan visszaérnek Deanék abból a sötét erdőből.

- Tiltott Rengeteg – helyesbített a barna hajú boszorkány.

- Akkor még inkább.

- Egyértelműen megmondták, hogy nem szabad oda menni, még akkor sem, ha egyébként démonvadászattal foglalkozol!

- Csak egy kis mókára vágytak, ahogy én is…

- Ezért várod vissza ennyire Dean Winchestert? Javíthatatlan vagy.

- De pont ilyennek szeretsz… Megkeresem Phoebet, majd ő tanácsot ad a fiúkával kapcsolatban…

Minerva a fejét fogva suhant tovább, hogy előkerítse Samet és Deant. Ahogy az egyik lépcsősor felé vette az irányt, egy dörmögő fekete macska kis híján fellökte.

- Mi az, hogy nem adnak egy kis nyalánkságot a konyhán egy macskának? Az összes manó fülét le kellene rágnom…



Harry Potter és Ron Weasley fáradtan ballagott fel a pincelépcsőn.

- Nem hiszem el, hogy szegény Hermionét még külön is megszívatja Piton… Ő igazán nem tehetett semmiről, nem kellene őt büntetnie.

- Ma különösen nagy rohadék volt, ez tény – sóhajtott a Kiválasztott, miközben inkább cinkosan, semmint megrovóan a barátjára nézett. – De majd kiengeszteljük egy könyvvel, amiért belekeveredett.

- Most a saját, vagy az én lelkemet szeretnéd megnyugtatni? – nevetett fel Ron, majd ahogy elfordultak a folyosón, egy lányba ütközött. – Talán nézz is, ha van szemed… Merlinre…

- Bocsánat… - mondta zavart bosszúsággal a fiatal boszorka. – Az ördögbe is… Salem, ne kelljen könyörögnöm!

- A hangok, ugye? – vigyorgott Harry.

- Nem… Sabrina vagyok, és a konok macskámat keresem. Túl nagy ez a kastély, sosem fogom megtalálni, ha nem akarja…

- Segítsünk megkeresni? Jól ismerjük a környéket – dörmögte kissé elpirulva Ron.

- És Hermione? – lökte oldalba a barátját Harry.

- Szerintem két könyvvel igazán ki lehet engesztelni… és különben sem tűnt olyan elveszettnek, hogy egyedül kell maradnia Pitonnal.

- Aha, biztosan jól kijönnek, csak titkolják, hogy megdöglenek egymásért – kuncogott a Kiválasztott. – Na, menjünk, nézzünk utána a macskádnak, Sabrina…



- Szerinted milyenek a Bűbájosok? – kérdezte Piton Hermione Grangertől, miután lemászott róla a kanapén. Egymás mellett pihegtek, félmeztelenül, izzadtan.

- Szex után valóban a Halliwell nővérekről kell cseverésznünk? – morgott a griffendéles.

- Gondoltam, megkérdezem a véleményedet, hiszen te is szimpatizáltál velük korábban… - vont vállat Piton.

- Ahogy mondod, szimpatizáltam. A hangsúly jelen esetben a múlt időn van.

- Merthogy?

- Mert láttam, hogy rád gerjedtek a banyák… Az első, valamire való mágus elé ájulnának, ha nem volnának a kötelező programok…

- Ne féltékenykedj, Granger.

- Akkor ne adj rá okot, Piton.

- Eszembe sem jutott… annyira.



Dean Winchester mindössze egy törölközőt csavart magára, mikor elhagyta a prefektusi fürdőt. Mezítláb és vizesen sétált a közeli szobája felé. Luna Lovegood pislogva állt meg mustrálni a férfit.

- Te…

- Igen, én vagyok Dean Winchester – húzta ki magát a démonvadász.

- … vizes vagy. Meg fogsz fázni, aztán elvisz a veszélyes Lumossolen-láz… Már hallottak olyanról, aki majdnem belehalt… - meredt maga elé a szőke hollóhátas lány, aztán ábrándos szemekkel továbbment a dolgára.

- Te meg hibbant vagy, csibém – morogta a nem létező bajsza alá Dean, majd odaérvén a szobájához, magára csapta az ajtót.



- Nekem tetszik a magas, feketébe öltözött, denevér kinézetű férfi – sóhajtott fel Paige. Egy kanapén ült, és unatkozott.

- Nagy az orra – jegyezte meg Piper mellékesen.

- Inkább karakteres – ellenkezett Paige.

- Mindegy, hogy nagy orrú, vagy karakteres, esetleg csábító vámpír… az úr már valakié… - nevetett fel Phoebe. – Ne ártsuk bele magunkat, inkább nyaraljunk. Örüljünk, hogy most nem kell démonokat, és átokvert lelkeket kutatnunk, idéznünk, ölnünk… Maradjunk a tervünknél, amiért jöttünk. Részt veszünk a konferencián, ápoljuk a mágikus kapcsolatokat, és nyaralunk.

- El sem hiszem, hogy pont te mondod ezt… - sóhajtotta Paige.



Időnek és helynek híján elmondani nem tudom, hogy kik és mik vettek még részt a konferencián, miről beszélgettek és vitáztak. De annyi bizonyos, hogy Gilly és Dean különös éjszakát töltött a Trófeateremben, aztán együtt menekültek Frics úr elől. Harry és Ron boldoggá tették Sabrinát, amikor megtalálták a macskáját. Hogy Salem boldoggá tette-e Mrs. Norrist – nem tudjuk, talán nem is szeretnénk tudni.

Gandalf megnyerte a zsugamaratont, Merlin és Dumbledore nagy csodálkozására. Szarumán el sem jött – a gonosz varázslók köztudottan megbízhatatlanok. (Talán éppen Voldemorttal teázott másutt, csúnya tervet szőve a világ meghódításáról.) McGalagony agyvérzést kapott a rengeteg teendő közben, majd Dumbledore kedvtelve ápolgatta kedvenc kolleganőjét.

Piton rá sem nézett a Bűbájosokra, míg a nővérek a Roxfortban tartózkodtak. (Valószínűleg Hermione Granger titkos varázslata végett, a férfi szerelmes lángban égett, és hogy ne érjen halálosan csúnya véget, egész idő alatt nyomták az ágyat… Vagy valami mást, ugye. De hát… a szerelem mindent legyőz, még a kissé gonosz szerelmi civódásokat és átkokat is. Mára biztosan szentté lett a béke köztük. Vagy Piton visszaátkozta Grangert, és most a Bűbájosok után kujtorog…)




A konferencia sikeresen lezajlott, hazatértek a meghívott vendégek, a Roxfortban visszatért az élet a megszokott kerékvágásba – csak a birtokhatárán maradt még egyetlen, hívatlan látogató. Duzzogva ült a nagy kapu előtt, két kezét fáradtan a zárakra emelve:

- EGY… KETTÓÓÓ… HAAAROM… MÚÚÚKODJ MÁR… BE AKAROK MENNI… OTT A HELYEM NEKEM IS…



Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]