Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Meglesni és megkívánni

1. variáció

 

Hermione roxfortos életében a hatodik nyár nem sok jót ígért. Piton megölte Dumbledore-t, majd néhány hét múlva felbukkant, és állítólag mindent megmagyarázott a Főnix Rend tagjainak. Most a főhadiszállásra költözött, ahol Hermione is a napjait töltötte.

A főhadiszállás egy kétemeletes ház volt. A földszinten kapott helyet a konyha, az ebédlő és néhány kisebb kamra. Az első emeleten volt nappali, a labor, és az egyetlen fürdőszoba. A második szinten alakították ki a nem túl tágas helyiségekből a hálószobákat.

Harry és Ron folyton úton voltak, horcruxok után kutattak – Hermione a főhadiszállásról, a könyvek és a bájitalok közül segített nekik. Most, hogy a régi bájitaltan- majd sötét varázslatok kivédése tanára beköltözött, szinte minden a feje tetejére állt. A lány addigi, magányos, kellemes élete teljesen felborult.

A férfi előtt nem kísérletezhetett többé pizsamában a laborban, mint érkezése előtt is történt. Annak előtte többször is előfordult, hogy a tágas, napfényes nappaliban ütött tanyát, és ott dolgozott, kutatott napokig; nem saját, kicsi és félhomályos szobájában.

Grimaszolva vette tudomásul McGalagony professzorasszony kérését, hogy mindenben segítenie kell a férfinak, amiben Piton kéri.

Piton természetesen csak a legalapvetőbb feladatokat bízta a lányra, mint a konyhai tennivalók, a takarítás, és egyebek. A laborban sem ténykedhetett többé kedve szerint, hanem csak a férfi parancsait követhette. Előkészíthette az alapanyagokat, elmoshatta a koszos fiolákat és üvegcséket, de önálló kísérletezésbe nem foghatott, mint Piton érkezése előtt.

 

Hermione két hétig bírta a férfi állandó morgását, parancsolgatásait; aztán kifakadt. Őrületesen összeveszett Pitonnal, amiért az semmibe vette őt, és addigi eredményeit. Hangosan kiabált volt tanárával, hogy ő soha többé nem főz rá, nem fog takarítani helyette, és egyáltalán nem fog segíteni neki semmilyen kutatásban; hanem végzi a saját munkáját. Kijelentette, hogy akkor fog bejárni a laborba, amikor neki tetszik, és legkevésbé sem lesz tekintettel arra a tényre, hogy a férfi szinte oda bútorozott be. (A bútorozás erős szó volna, ugyanis csak egy heverőt bűvölt az első emeleti helyiségbe.) Folytatni fogja az önállóan, egyedül elkezdett kísérleteit, még akkor is, ha ez megzavarja Piton lelki világát…

Piton teljesen lemerevedett a lány kifakadásán. Még sosem látta ilyen dühösnek. Meg sem tudott szólalni, mert a lány esélyt sem adott neki, hogy kinyissa a száját. Lelki világának említése után azonban villámokat szórt a tekintete, amit Hermione is rögtön észrevett. Azonnal befogta a száját, sarkon fordult, és kimenekült a laborból.

 

Egyenesen a nappaliba ment, oda sosem ment utána a férfi. Biztosan nem volt számára kellemes a falak bordó kárpitja, az ablakok aranyozott ablakkerete, a fényes tükrök… A nappali pont olyan volt, akárcsak egy barokk kastély helyisége. A könyvespolcokon régi, és roppant hasznos könyvek sorakoztak.

Az egyik, hatalmas ablak előtt egy régi, faragott íróasztal állt. Azon hevertek Hermione kutatásai, könyvei, és mindenféle pergamenek.

A másik ablak közelében egy barokk, kétszemélyes kanapé kapott helyett. Mellette egy kisasztal, kicsit távolabb egy megbűvölt lemezjátszó. Az mindig akkor szólalt meg, amikor a nappaliban tartózkodók zenére vágytak.

Hermione dühösen dobta le magát a hatalmas kanapéra. Idegesen fújtatott még hosszú percekig. Nagyon haragudott a férfira, amiért az nem szólalt meg. Úgy akart vele vitatkozni, hogy abban Piton is részt vegyen. Így csak rázúdította a mérgét, és Piton ezentúl úgy néz majd rá, mint egy hisztis gyerekre… Ahelyett, hogy minimum ő is elmondja a véleményét erről, a kellemetlen együttlakásról…

Halkan felsóhajtott, majd felpattant. Elment lezuhanyozni, és pizsamát húzott. Minél előbb be akarta fejezni ezt a napot.

Lement a konyhába, hogy igyon egy teát. Ott gyorsan elkészítette a szokásos, almás-fahéjas teáját, majd egykedvűen elkortyolta az ablaknál állva. Grimaszolva gondolt arra, hogy biztosan túlreagálta a férfi viselkedését. Bizonyára Pitonnak is nehéz alkalmazkodnia másokhoz. Kérdezte a férfit, hogy mit csinált az előző hetekben, de nem kapott rá választ – sőt Piton egyenesen ledorongolta, amiért a dolgaiba akarja ütni az orrát. Biztosan ezzel a rideg viselkedéssel tudja csak elérni azt, hogy mások ne kezdjenek ennél is jobban róla kombinálni… Hiszen sokan megbocsáthatatlannak tartották, amiért megölte Dumbledore-t. Hermione szemébe könnyek szöktek. Biztosan nehéz lehet a férfinak, hiszen senki sem bízik benne, senki sem szereti őt, senkivel sem tudja megbeszélni a gondjait… Eldöntötte, hogy meglepi valamivel a volt tanárát, hogy valamelyest javítson a kapcsolatukon.

Ekkor váratlanul kipattant az egyik konyhaszekrény poros, szúette ajtaja, és az egyetlen polcán megjelent egy üveg ital. Több mint egy hónapos ittléte után is meglepte még ez a varázslatos ház…

Hermione mosolyogva vette le a polcról a poros üveget. Sötét színű folyadék volt benne. Letörölte a címkéjéről a port. Parázsló Konyak, 1923 – Elmosolyodva nyugtázta, hogy ez biztosan meg fogja lepni a férfit…

Felvitte az üveget a nappaliba, letette a kanapé melletti asztalkára, majd a fürdőbe ment, hogy megmossa az arcát. Talán úgy le tudja mosni azt is magáról, hogy letámadta Pitont…

 

Kopogás nélkül nyitott be a fürdőszobába, majd megdermedve vette észre, hogy a férfi éppen a zuhany alatt áll. Teljesen meztelenül...

Hermione elkerekedett szemmel, nyitott szájjal bámulta meg Piton vizes testét. Egy elég friss sebhely díszelgett fehér, jobb mellkasán. Mikor észrevette, hogy Hermione őt nézi, dühösen a lányra kiáltott.

-Granger, nem hiszem el, hogy nem tud nekem békét hagyni még a tus alatt sem…

-Ööö, nagyon sajnálom… - állt továbbra is megkövülten a lány az ajtóban.

-Nem elég nekem, hogy pont magával vert meg a Rend… Azt még elviseltem, hogy ma kiabált velem, és megfenyegetett, hogy hívatlanul is beállít majd a laboromba… Na, de hogy már zuhanyozni sem hagy???

-Az nem a maga laborja! – kiáltott fel égő arccal Hermione.

-Takarodjon már ki a fürdőből, Granger! – dörrent rá a férfi. A lány eszméletlen dühösen csapta be a fürdőszoba ajtaját. Szinte két lépéssel száguldott vissza a nappaliba. Ott hangosan bevágta az ajtót maga mögött. Alig akarta elhinni a történteket… Az a szemét… Még, hogy az ő laborja…

Remegett a dühtől, amikor leült a kanapéra. Igyekezett megnyugtatni magát a lenyugvó, fáradt napsugarak között, de nem sikerült… Milyen hangon beszélt vele az a pimasz… Lekezelő… Arrogáns… Piton…

Szeme az asztalkán álló konyakos üvegre tévedt. A nyakán üdvözlőkártya lógott. Közelebb hajolt, elolvasta:

Békés együttélésünk zálogaként…

Hermione szeme szikrákat szórt. Ostoba üveg… Előkapta a varázspálcáját, és egy új kártyát bűvölt az előzőre. A világ legarrogánsabb emberének. Elmosolyodott. Igen, ez sokkal találóbb volt. Gondolt még egyet, ismét suhintott a pálcájával.

A világ legarrogánsabb emberének, aki sosem tud veszíteni…

Aztán ismét suhintott, mire megjelent az üveg nyakán egy harmadik üdvözlőkártya is: Meg sem érdemli, hogy törjem magam!

Teltek a percek, és Hermione egyre jobban felvidult, hogy egyre másra gyártotta az üdvözlőkártyákat, amelyek üzenetei már nem szívélyes, üdvözlő témájúak voltak…

Aztán gondolt egy még jobbat, és kibontotta az üveget… A férfi még a konyakot sem érdemli meg… Már az első korty után sokkal jobban érezte magát, mint remélte volna.

Hosszú percekig kortyolgatott, majd nevetgélve egy dalt kezdett dúdolni. Alig néhány másodperc múlva a megbűvölt lemezjátszó játszani kezdte a számot; halkan az énekessel dúdolgatott. Felbátorodva bűvölt újabb és újabb sértegető-kártyákat.

Nem csodálkozom, hogy senki sem tudja elviselni!

Azon viszont csodálkozom, hogy én idáig tűrtem.

Egy másik:

Maga egyszerűen elviselhetetlen!

A következő:

Érzelmi analfabéta!!!

És még egy:

ZSARNOK!

További néhány korty Parázsló Konyak elfogyasztása után azonban megváltoztak az üzenetek. Lágyabb hangot találtak, Hermione lelke lassan megnyugodott.

Sajnálhatja, hogy nem kapta meg a konyakot – ez ugyanis remek…

Biztosan felvidította volna.

Egy másik:

Szédülök, hukk. Elnézést.

Egy újabb:

Sajnálom, hogy nem voltam toleránsabb…

Ezen egy másik:

Nem, mégsem! Azért bocsánatot nem fogok kérni…

Egy mellette levő kártyáról:

Azért remélem, hogy holnap nem átkoz porrá…

Bár, én sem vagyok a legjobb lakótárs – ez igaz.

Egy újabb:

Sajnálom, hogy magára rontottam zuhanyozás közben.

Egy másik:

Nem, ez sem igaz. Nem sajnálom. Mindent láttam! ;)

A legutolsó:

Nagyon vonzó meztele…

 

Hermione elbólintva dőlt el a kanapén. Varázspálcája kiesett a kezéből, és métereket gurult a szoba közepe felé, a parkettán. Az üveg, kártyáktól díszítve továbbra is a kisasztalon álldogált – már sejtette, mindent megtett, hogy gazdája felviduljon.

A lemezjátszó halkabban játszotta tovább a dalokat. Lágyabb, nyugodtabb dallamokat ontott magából. A kandallóba elvarázsolt gyertyákat állított még hetekkel ezelőtt, hogy azok napnyugta után fellobbanjanak, és sejtelmes fényt árasszanak, mikor a helyiségben tartózkodott. A lángocskák kigyulladtak, és vidáman táncoltak a kanócon.

Hermione elmosolyodott álmában. Azt álmodta, hogy egy idegen férfival táncol egy vérpezsdítő zenére… Önfeledten, boldogan – távol az élet valódi problémáitól…

 

Piton morgolódva járta a házat. Lement a konyhába, aztán fel a hálószobájába; ismét le az étkezőbe, vissza a laborba… Egyszerűen nem tudott koncentrálni. Az a kis eminens rányitott zuhanyozás közben, és olyan zavarba ejtően megbámulta, hogy beleborzongott, mikor a jelenetre gondolt…

Hosszasan álldogált a nappali ajtaja előtt, majd inkább megint lement a konyhába. Beszélni akart a lánnyal, hogy hozzanak új szabályokat, amíg kénytelenek együtt élni; mégsem akaródzott neki rátörni a lányra. Ő biztosan dolgozik… Nem úgy, mint ő. Hermione Granger kutatásai nagyon bíztatóak voltak, ezt még neki is el kellett ismernie. Igaz, sosem mondta volna ki; megdicsérni még kevésbé volt hajlandó a lányt – viszont jó úton haladt egy új láthatatlanná tevő bájitallal, ezt el kellett ismernie… Persze, ő eddig is tudta, hogy Granger jó képességű diák – akár még viheti is valamire.

Vagy további fél órás tipródás után mégiscsak benyitott a nappaliba. Ő nem volt hajlamos a meglepődésre, viszont most! Elkerekedett szemmel nézett körül. Hermione a kanapén aludt pizsamában, varázspálcája méterekre tőle… A helyiségben átható konyakillat volt érezhető. Hermione álmában felnevetett.

-Ma én sem leszek jó… - mondta halkan, kacéran, álmában. Piton felvont szemöldökkel nézte a jelenséget. Megnézte a kisasztalon álló konyakos üveget. Millió kártya lógott a nyakán.

Megfogta az üveget, beleszagolt. A legfinomabb konyak… Már az illatáról felismerte a Parázslót. Végignézett az alvó lányon, majd elkezdte olvasgatni a kártyákat.

Nagyon vonzó meztele… Micsoda??? …magára rontottam zuhanyozás közben… Nem sajnálom… Mindent láttam! Ez igaz – ismerte el magában. Elvigyorodott, majd újra végigsiklott tekintete a lányon. Hermione haja kócosan terült el a kanapén.

Sajnálhatja, hogy nem kapta meg a konyakot – ez ugyanis remek…

Biztosan felvidította volna. Az biztos, ez a legfinomabb konyak az egész univerzumban… Erre ez a kis eminens megissza előle… Megitta több, mint a felét…

Aztán elolvasgatta a sértegetős üzeneteket is. Érzelmi analfabéta!!! Igen, ez igaz. Nincs mit tenni. ZSARNOK! A múlt hetekben bebizonyította, hogy nem könnyű vele az élet. Gyakorlatilag a zsarnok kifejezés betakarja, amit művel. …elviselhetetlen… Úgy van. A világ legarrogánsabb embere, aki sosem tud veszíteni… Ajaj, ez a kis csitri elkezdett kiismerni… - grimaszolt a férfi, majd meghúzta ő is az üveget. Csak óvatosan, mert tudta, hogy a konyak felébreszti a szunnyadó vágyakat.

Piton elvigyorodott. Granger fél üveggel megivott a konyakból… Amilyen nyugodtan aludt a lány, el sem tudta volna képzelni róla, hogy benne is szunnyadnak testi vágyak. Mire végiggondolta, Hermione halkan felnyögött, és az oldalára fordult.

Piton tovább olvasgatott. …idáig tűrtem… Nem érdemli meg, hogy törjem magam… Szégyentelen parancsolgató… Hidegszívű… Lelketlen… Önző… A férfi hosszasan nézegette a szinte megszámlálhatatlan kártyákat. Megtalálta a legalsót is: Békés együttélésünk zálogaként… Felsóhajtott, szeme ellágyult. Parázsló Konyak, 1923. Kiváló évjárat… Csak azt tudná, honnan szerezte a kis bestia… Újra és újra a legutolsó üzenetre pillantott, ami meztelenségére akart utalni.

Hermione elmosolyodott álmában, majd felsóhajtott. A hátára fordult, résnyire kinyitotta a száját.

Piton tudta, hogy a lány másnap kutyául fogja érezni magát… Még ő sem mert meginni ennyi konyakot egyszerre… Visszatette az üveget az asztalra, majd felvette a lány elgurult varázspálcáját, és az üveg mellé rakta. Saját pálcájával egy vékony takarót bűvölt a lányra.

Mivel lehűlt a levegő, az ablakhoz lépett és becsukta.

Hermione felnyögött.

-Úgy hiányoztál… Perselus… - mondta, majd lassan simogatni kezdte a hasát. Piton, mintha kővé dermedt volna, kibámult az ablakon. Ezek a szavak igencsak meglepték. Lassan megfordult, és a lányra nézett. Hermione mélyen aludt. A takaróját a hasáig lesimogatta magáról.

Hosszasan cirógatta saját melleit, majd ismét a hasát. Piton némán nyelt egy nagyot, de nem lépett el a kanapé közeléből.

Hermione keze céltudatosan eltűnt a takaró alatt, a pizsamájában. Percekig kényeztette magát, halkan nyöszörgött, sóhajtozott. Szeme változatlanul csukva pihent, tudata valahol álomországban kalandozott.

Piton megremegő kézzel végigsimított saját mellkasán, majd nyugalmat és némaságot erőltetett magára. Szíve vadul lüktetett, a vér száguldott az ereiben. Igyekezett egyenletesen lélegezni, ám az egyre kevésbé sikerült. A lány ábrándos, érzéki arcvonásai, sóhajai, és a takaró alatti ügyködése elkápráztatták. Úgy érezte, hogy felparázslik a nadrágja, az ingje; amint a bőréhez ér… Szíve szerint letépett volna magáról minden ruhadarabot, hogy álmában, titkon magáévá tegye a lányt… Milyen szép is volna…

Hermione felnyögött, majd kalandor bal keze maga mellett landolt a kanapén. A lány lassan, nyöszörögve a hasára fordult; ráfekve bal karjára.

 

Piton csak állt az ablak s a kanapé között. Tudta, hogy az iménti jelenetet nem lett volna szabad még csak elképzelnie sem, nemhogy látnia… Ez mélyen alááshatja a lánnyal való kapcsolatát… Másfelől viszont hihetetlen borzongást érzett a lelkében, a testében, mindenében – hogy meg tudta ragadni egy fiatal nő fantáziáját… Ez most jól esett az amúgy hullámvölgyben sínylődő önérzetének.

Valaki róla fantáziált, valaki megkívánta őt… Halványan elmosolyodott, odalépett a kanapé mellé. Hangtalanul lehajolt a lányhoz, majd megpuszilta a lány kalandor ujjait. Beszívta az ujjbegyek hívogató, buja illatát. Hermione álmában felnyögött, és elmosolyodott.

Piton felsóhajtott, felegyenesedett. Elvette az ajándékát a kisasztalról, és zajtalanul kisétált a nappaliból.

Mord alak, kibírhatatlan, sőt arrogáns általában – igen. De diszkrét is tud lenni, ha szükségét érzi. Elvigyorodva megnyalta a száját, majd meghúzta az üveget. Elvégre ajándékba kapta… Tényleg nagy meglepetést okozott neki Granger… Sokkal nagyobbat, mint azt pusztán a konyakkal elérhette volna.

Sóhajtva elindult a fürdő felé – szüksége volt egy jeges zuhanyra…

 

Meglesni és megkívánni2

2. variáció

Hermione keze céltudatosan eltűnt a takaró alatt, a pizsamájában. Percekig kényeztette magát, halkan nyöszörgött, sóhajtozott. Szeme változatlanul csukva pihent, tudata valahol álomországban kalandozott.

Piton megremegő kézzel végigsimított saját mellkasán, majd nyugalmat és némaságot erőltetett magára. Szíve vadul lüktetett, a vér száguldott az ereiben. Igyekezett egyenletesen lélegezni, ám az egyre kevésbé sikerült. A lány ábrándos, érzéki arcvonásai, sóhajai, és a takaró alatti ügyködése elkápráztatták. Úgy érezte, hogy felparázslik a nadrágja, az ingje; amint a bőréhez ér… Szíve szerint letépett volna magáról minden ruhadarabot, hogy álmában, titkon magáévá tegye a lányt… Milyen szép is volna…

Hermione felnyögött, majd kalandor bal keze maga mellett landolt a kanapén.

 

Piton lehunyta a szemét, és igyekezett valami semleges dologra gondolni – Hermione sóhaja azonban megakadályozta ebben. Odalépett a kanapéhoz, lehajolt a lányhoz. Gyengéden megpuszilta a lány izgalmas illatot árasztó ujjbegyeit.

-Perselus… - nyögte álmában Hermione, majd jobb kezét a feje mellé dobta. Piton szeme felszikrázott, mintha éghetőt dobtak volna a parázsra, ami lángot kaphat… Kinyitotta száját, majd nemcsak ajkaival, hanem nyelvével is megérintette a bűnre csábító ujjacskákat. Micsoda isteni ízük volt…

Hermione nyöszörögni kezdett. Piton hirtelen indíttatásból, és mohóságból előrántotta pálcáját; a lányra szegezte.

-Sognas! – mondta, még mélyebb álmot bocsátva az alvóra. Eltette pálcáját, majd remegő kézzel simogatni kezdte Hermione ujjait, tenyerét. Újra megcsókolta a fehér ujjakat, aztán szája egyenesen a lány ajkára ugrott. Granger szája puha volt, és hívogató.

A diák nem reagált, de nem is húzódott el a csók után. Pont, ahogy Piton szerette volna… Apró csókokkal borította be a lány nyakát. Hosszú ujjaival kigombolgatta a világos lila színű pizsama felsőt, ám mohóságát bizonyította, hogy a vékony anyagon keresztül is csókolgatta, harapdálta a lány mellbimbóit.

Amint szabaddá váltak a fehér kis halmok, tűzzel és éhes szenvedéllyel kezdte kényeztetni azokat. Csak lassan és ráérősen haladt lefelé a lány testén. Nem kellett sietnie, Hermione mélyen aludt. Egy-egy erősebb harapásnál kéjesen felnyögött, de más reakciót nem váltott ki belőle a férfi becézgetése.

Amikor Piton szája a pizsama nadrágig csúszott; kissé felemelte a fejét, mintha megerősítésre várt volna. Lassan, de határozottan lehúzta a lányról a nadrágot, majd a kanapé mellé dobta.

Hermione nem viselt bugyit. Piton megbabonázva figyelte az emelkedő és süllyedő hasat; a fehér bőrt; a csigásan göndörödő, sötét szőrzetet.

Rövid időre a lány ágyékára tette a fejét, mintha tépelődne. Hermione felnyögött, kezét a feje alá süllyesztette.

Piton szelíd csókokkal illette Granger lapos hasát, majd lábait szétfeszítve, a nyelvével kezdte kényeztetni a lányt. Isteni illata volt a lánynak, teste minden érintésre reagált.

Hermione öntudatlanul nyöszörögni kezdett a vágytól.

-Perselus… - suttogta maga elé. Piton elégedetten nézett fel a lányra, majd folytatta a becézgetést. Gyakorlatilag csak segít túlélni Grangernek az éjszakát… A Parázsló Konyak nagyobb dózisban szexuális mohóságot okoz… Vágyakat, csillapíthatatlan vágyakat… Ő csak segít ennek a kis bestiának…

Nyelve újabb és újabb fordulatokat tett a lányban, Hermione reszketett álmában. Teste alig bírta feldolgozni vágyának egyre magasabb szintjeit.

Piton besegített két hosszú, célratörő ujjával is. Hermione lehunyt szemmel felsikított, majd néhány percek becézgetés után kielégülten burkolózott álmos hallgatásba.

A férfi vigyorogva nyalta meg még egyszer, utoljára a lány forró szeméremajkait. Gyorsan lehúzta fekete nadrágjának cipzárját, majd sötét alsónadrágját is. Kezébe fogta merev, méretes szerszámát, néhányszor végigsimított az alvó lány testén baljával, aztán Hermionéba mélyedt. Nem tudta, mikor lesz még valaha ilyen alkalma, hogy egy gyönyörű és okos kis bestiát kényeztessen… Még akkor is, ha az eszméletlenül fekszik alatta.

Gyengéden és lassan mozgott a lányban, nem nehezedett rá teljesen. A lány teste rögtön átvette a hullámzását. Piton Hermione arcát nézte. Örült, sőt talán boldog volt, hogy buja pillanatokat zsákmányolhat tőle… A valóságban, Granger eszméleténél mindez nem történhetne meg. A lány elhúzódna tőle – de most… Most mindent szabad…

Hermione lassan oldalra fordította a fejét, és halvány mosolyra húzta a száját.

Piton igyekezett megzabolázni magát, ám tempója egyre gyorsult. Amikor hirtelen a lányba élvezett, Hermione is mohón felnyögött. Piton a lányra hajolt és gyengéden megcsókolta a száját. Hermione öntudatlanul résnyire nyitotta ajkait, és a férfi csókjakor Piton szájába sóhajtott. Olyan életszerű, olyan valóságos volt.

Piton hátrahőkölve térdelt fel a kanapén. Hermione mosolyogva aludt tovább… A férfi felhúzta a nadrágját, majd felállt.

Titokzatos nyugalommal nézte a meztelen lányt, ahogy az oldalára fordul és tovább alszik. Óvatosan felsóhajtott, és összegombolgatta Hermione pizsamáját. Egy pálcasuhintással visszavarázsolta rá a nadrágot is, majd egy takarót.

Még egyszer utoljára szelíden szájon csókolta a diáklányt, aztán elsuttogta az álom-bűbáj feloldó igéjét. Hermione rögtön élénkebben kezdett nyöszörögni, aztán elmosolyodott.

Piton halványan visszamosolygott rá, majd felállt, megfogta a meglepetés konyakot, azzal kisétált a helyiségből.

 

 

Meglesni és megkívánni3

3. variáció

Piton elvigyorodott. Granger fél üveggel megivott a konyakból… Amilyen nyugodtan aludt a lány, el sem tudta volna képzelni róla, hogy benne is szunnyadnak testi vágyak. Mire végiggondolta, Hermione halkan felnyögött, és az oldalára fordult.

Piton tovább olvasgatott. …idáig tűrtem… Nem érdemli meg, hogy törjem magam… Szégyentelen parancsolgató… Hidegszívű… Lelketlen… Önző… A férfi hosszasan nézegette a szinte megszámlálhatatlan kártyákat. Megtalálta a legalsót is: Békés együttélésünk zálogaként… Felsóhajtott, szeme ellágyult. Parázsló Konyak, 1923. Kiváló évjárat… Csak azt tudná, honnan szerezte a kis bestia… Újra és újra a legutolsó üzenetre pillantott, ami meztelenségére akart utalni.

Hermione elmosolyodott álmában, majd felsóhajtott. A hátára fordult, résnyire kinyitotta a száját.

Piton tudta, hogy a lány másnap kutyául fogja érezni magát… Még ő sem mert meginni ennyi konyakot egyszerre… Ráérősen belekortyolt, majd visszatette az üveget az asztalra. Mivel lehűlt a levegő, az ablakhoz lépett és becsukta.

Hermione felnyögött.

-Úgy hiányoztál… Perselus… - mondta, majd lassan simogatni kezdte a hasát. Piton, mintha kővé dermedt volna, kibámult az ablakon. Ezek a szavak igencsak meglepték. Lassan megfordult, és a lányra nézett. Hermione mélyen aludt. A takaróját a hasáig lesimogatta magáról.

Hosszasan cirógatta saját melleit, majd ismét a hasát. Piton némán nyelt egy nagyot, de nem lépett el a kanapé közeléből.

Hermione keze céltudatosan eltűnt a takaró alatt, a pizsamájában. Percekig kényeztette magát, halkan nyöszörgött, sóhajtozott. Szeme változatlanul csukva pihent, tudata valahol álomországban kalandozott.

Piton megremegő kézzel végigsimított saját mellkasán, majd nyugalmat és némaságot erőltetett magára. Szíve vadul lüktetett, a vér száguldott az ereiben. Igyekezett egyenletesen lélegezni, ám az egyre kevésbé sikerült. A lány ábrándos, érzéki arcvonásai, sóhajai, és a takaró alatti ügyködése elkápráztatták. Úgy érezte, hogy felparázslik a nadrágja, az ingje; amint a bőréhez ér… Szíve szerint letépett volna magáról minden ruhadarabot, hogy álmában, titkon magáévá tegye a lányt… Milyen szép is volna…

Hermione felnyögött, majd kalandor bal keze maga mellett landolt a kanapén. A lány lassan, nyöszörögve a hasára fordult; ráfekve bal karjára.

 

-Perselus… Perselus… Még… - nyöszörögte a lány, majd felriadt. A férfi a háta mögött, az ablaknál állt, így nem vette észre. Megborzolta a haját, felsóhajtott. – Atyavilág… - suttogta bosszúsan, aztán a konyakos üvegért nyúlt. Néhányat kortyolt belőle, majd a kanapé mellé rakta, a parkettára. – Teljesen megőrültem… - mosolygott maga elé kábán Hermione. Hihetetlenül melege volt, izzadt hátára rátapadt a pizsamája. A nadrágja is teljesen megcsavarodott testén. Összeszedve maradék erejét, kibújt a fojtogató ruhadarabból, aztán a nadrágból is. Egy pillanatra sem nézett a háta mögé, nem is sejtette, hogy Piton szinte beleolvadt a bordó függönybe; nehogy észrevegye a lány…

Hermione fáradtan felnevetett, mikor az üveg mellé dobta a nadrágját, és szeme a legfelső üdvözlőkártyára tévedt. Nagyon vonzó meztele…

-Ó, igen… Hogyne… - mosolygott, majd ábrándosan visszabújt az ismeretlen takaró alá. Ugyanúgy hason feküdt, akárcsak vetkőzése előtt. – Nagyon vonzó… - sóhajtott, aztán lassan ismét elnyomta az álom.

Néhány perc múlva egyenletesen, halkan szuszogni kezdett. Piton szíve majd kiugrott a helyéről… Kis híja volt, hogy meg nem fordult a lány… Akkor aztán menthetetlenül lebukott volna… ÉS? – kérdezte tőle a kisördög. – Mi lett volna, ha a lány észreveszi? Kiabál vele? Kirúgja a nappaliból? Esetleg elcsábítja? Lehet, hogy neki kellene…

Megnyalta kiszáradt alsó ajkát, majd nyelt egy nagyot. Hiányzott neki a női közelség… Dumbledore megölése előtt sem volt sok viszonya; viszont a mágus halála óta már egyáltalán nem számíthatott senki megértésére, nemhogy szerelmére…

Viszont Granger őt szólongatta… Biztosan csak a konyak miatt, te ostoba… De, mi van, ha mégsem csak a részegség beszél a lányból? Nem tudott elfogadható választ adni a kérdésére. Hermione megint nyöszörögni kezdett, és a feje alá tolta jobb karját.

Piton révedő szemmel figyelte a mozdulatot. Hirtelen minden pénzt megadott volna, ha megérintheti a lányt. Nesztelenül odalépett a kanapé mellé, a lány háta mögé; és remegő kézzel lesimította Hermione hátáról a takarót. A lány beleborzongott az érintésébe, és halkan felsóhajtott.

Piton ezt pozitív visszajelzésnek tekintette, majd teljesen kiszáradt szájjal a konyak után nyúlt, hogy belekortyoljon. Az ital parázslani kezdett a gyomrában, majd az ereiben. Pedig alig ivott néhány kortyot… Már most érezte, hogy alig bír a hirtelen rászakadó vágyával… Akkor mit érezhet szerencsétlen Granger… Biztosan nem tudta, hogy milyen ravasz kis konyak ez… Ezt igazolandóan Hermione megint felnyögött.

Piton elvesztette a józan eszét, és simogatni kezdte a lány meztelen hátát. Hermione kábán megadta magát a cirógatásnak. A férfi érezte, ahogy végérvényesen elhagyja a láncait: a komorságot, a hideg önfegyelmet, a racionális ítélőképességét. Érezte, ahogy az érzékei átveszik az agya felett az irányítást; mégsem bánta.

Tudta, hogy ennél jobb alkalma sosem lesz már nőt kényeztetni, és saját magát is kiszolgálni… Valószínűleg egy fehérnép sem fog közeledni már hozzá, míg világ a világ… Tettére, a gyilkosságra nincs mentség… Ezerszer visszaforgatta volna az időt, hogy meg nem történtté tegye – de már nem lehetett…

Hermione álmában megborzongott. Ezen Piton felbuzdulva csókolgatni kezdte a lány vállát, nyakát. Granger elmosolyodott, majd kissé az oldalára fordult. Felhúzta jobb lábát, hogy megtámassza törzsét.

A férfi elmosolyodott, hogy a lány nem húzódott el érintése elől. Felbátorodva Hermione jobb mellét kezdte simogatni, míg a lány mellbimbója teljesen meg nem merevedett.

-Úgy hiányoztál… - suttogta csukott szemmel a lány. Forró sóhaja tovább tüzelte a férfi szenvedélyét. Piton egészen lehúzta a lányról a takarót, és a földön heverő pizsamára lökte. Egy pillanatig némán gyönyörködött Hermione meztelen testében, majd tovább simogatta, becézgette a lányt. Granger felnyögött a boldogságtól, mikor a férfi hosszú ujjai megtalálták legforróbb nyílását.

Piton hosszú percekig játszadozott a lány testén. Az olyan volt, mint egy tökéletesen felhangolt hangszer – minden érintésre, minden csókra volt egy érzéki reakciója. Nem tudott úgy hozzáérni a férfi, hogy ne egy sóhaj, vagy nyöszörgés legyen a válasz…

Piton a lány mögé csusszant, és félig fekve kényeztette tovább. Simogatta a fenekét, a combját, majd ismét visszatért a húsra vágyó virágjához.

-Még… - lehelte a lány álmában. Piton elvigyorodott, majd lehúzta cipzárját, és alsónadrágját. Kicsit jobban felhúzta Hermione jobb combját, hogy még inkább hozzáférjen a lányhoz. Kezébe vette hosszú, merev sorsát; egy pillanatig sem hezitált, hanem határozottan a lányba hatolt.

Hermione a hirtelen fájdalomtól rögtön felébredt. Fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele. Fel akart ugrani, de valaki hátulról keményen visszatartotta, és a kanapéra nyomta.

-Mindjárt jobb lesz… - morogta a férfi meglepődve, kissé rekedten. A legkevésbé sem számított arra, hogy Granger még szűz… És arra sem, hogy esetleg felébredhet… Micsoda szerencsétlenség… De már mindegy… Befejezi, amit elkezdett…

-Engedjen el…- nyöszörögte a lány, és mozgolódni kezdett, hogy kiszabaduljon a férfi szorításából. Kirántotta karját a feje alól, hogy arra támaszkodjon; de Piton szinte rögtön észrevette a menekülési kísérletet, és a kanapéra szorította a lány csuklóját. Hermione kétségbe esve tapasztalta, hogy Piton sokkal, de sokkal erősebb nála, és sehogy sem tudja kijátszani a hátán fekvő férfit. – Ne… Ne…

-Mindjárt… - morogta a férfi, majd még inkább a lányra nehezedett, hogy annak még kevesebb esélye legyen a menekülésre. Milyen faramuci helyzet… Ostoba Granger… Minek kellett felébrednie…

Szenvedélyes lökései hamarosan megszüntették Hermione fájdalmát, sőt egyre kellemesebb bizsergést keltettek a lányban. Néhány perc múlva már ugyanúgy nyöszörgött a gyönyörtől, akárcsak álmában. Egyrészt végtelenül dühös volt a férfira, és fogalma sem volt, mi történhetett; másfelől viszont elmondhatatlan kéj volt, ahogy Piton valósággal uralkodott rajta. Agya kábán és feldúlva igyekezett morzsákat összekaparni, hogyan került ilyen helyzetbe, hogy a volt tanárával szeretkezik… Semmire sem emlékezett… Igyekezett titkolni, hogy mennyire élvezi, hogy szorosan tartja őt Piton, szorítja a csuklóját, és baljával erőszakosan a kanapéra préseli… És akkor még nem is említette, hogy a férfi mennyire értette a dolgát… Micsoda szenvedéllyel hullámzott gerince…

Hermione kábán felsikított, majd szemei ismét lecsukódtak. Piton észrevette, hogy a lányt megint elnyomta az álom, mikor orgazmus közeli állapotba került. Pár másodperc múlva ő is átadta magát az utolsó szenvedélynek, majd rövid időre teljes súlyával a lányra feküdt.

Ezek után már biztosan soha többé nem érezheti, hogy levegőt vesz alatta egy nő… Micsoda pazarlás… Érzéki perceket lopott Grangertől – aztán lebukott… Szégyen… Legalább annyi esze lehetett volna, hogy mély álmot bocsát még előtte a lányra… De nem, neki nem volt annyi esze… mert csak az érzékeire hallgatott. HATALMAS HIBA VOLT…

Hermione bágyadtan elmosolyodott álmában.

-Szeretlek… - lehelte a kanapé párnájába. Piton szeme elkerekedett. El kellett ismernie, hogy a konyak tényleg hihetetlenül erős volt, de ezt már túlzásnak vélte. Nem kommentálta a lány sóhaját, csak szelíd csókot lehelt a vállára, majd felállt. Felhúzta nadrágját, betakarta Hermionét, megfogta a konyakos üveget, és kimenekült a nappaliból.

A folyosói falon függő tükörből a tükörképe rávigyorodott, noha neki legkevésbé sem volt kedve vigyorogni. A tükör-Piton gúnyosan megszólalt:

-Ostoba ösztönlény…

Piton csak elhúzta a száját, és felsóhajtott. Igaza volt a tükörnek… Micsoda ostobaságot művelt… Már megint…

 

3. variáció – 2. rész

Hermione másnap kótyagosan ébredt a nappali kanapéján. Azt hitte, különös és buja álmot látott az éjjel; vidáman botorkált el a fürdőbe. Ott rövid idő alatt lezuhanyozott, felöltözött, aztán leszédelgett a konyhába reggelizni.

Hihetetlenül fájt a feje – piszok erős volt az az átkozott konyak… És akkor még ott dörömbölt a porcikáiban az a mérhetetlen vágy… Micsoda álom Piton professzorral… Merlin…

Halványan mosolyogva nyitott be a konyhába. Piton az asztalnál ült. Előtte egy csésze, hideg kávé. Amint meglátta a lányt, zavartan felugrott.

-Jó reggelt - mondta kábán a lány, majd leült a férfival szembe. Piton sápadtan ült vissza a helyére, majd egy pálcasuhintással kávét bűvölt a lány elé. Nagy bögrében, sok tejjel és még több cukorral. – Ó, köszönöm – mosolygott rá halványan Hermione. – Észrevettem, hogy megtalálta a konyakot a nappaliban…

-Igen… - sóhajtott halkan a férfi. Nem értette a lány viselkedését… Talán elfelejtette volna, mi történt előző éjjel?

-Sajnálom, hogy beleittam… Ha ez számít, akkor elmondom, hogy nagyon erős a konyak… Különös álmaim voltak tőle…

-Igen, tudom, Ms Granger – nézett félszegen a lányra Piton. Hermione összehúzta a szemöldökét, majd belekortyolt a kávéjába. Meglepődve tapasztalta, hogy Piton a sajátjához hozzá sem nyúl. Csak fürkészi a lány arcát.

-Akar valamit, uram? – kérdezte tőle. Kezdett gyanús lenni neki a helyzet.

-Nincs mentségem – bökte ki a férfi végül.

-Micsoda? – nézett rá értetlenül Hermione, majd elsötétült a szeme. – Nincs mentsége??? Azt akarja mondani, hogy… Hogy… Mi… Ketten… Maga meg én? Maga??? – pattant fel Hermione. Nem álmodott volna? Tegnap este lefeküdt a férfival? Vagyis tulajdonképpen Piton rámászott, és… - Micsoda??? – pislogott maga elé. Piton is felállt, és a lány mellé lépett. – Ez nem lehet igaz…

-De. Nem tudom, mit mondhatnék, amivel meggyőzhetem, Ms Granger, mennyire szégyellem magamat… - mondta halkan, és hidegen a férfi. – Kereshetnék mentséget, de nem teszem…

-Pedig nagyon kíváncsi lennék rá - csattant fel a lány dühösen. Akkor ő az éjjel lefeküdt Pitonnal? Milyen hihetetlen baleset… Na, nem…

-Nem kérek bocsánatot, mert ezt nem lehet megbocsátani…

-Azért én lehet, hogy teszek egy próbát! – vágta pofon a férfit Hermione, aztán kirohant a konyhából. Kívülről nekitámaszkodott a konyhaajtónak, és igyekezett lenyugtatni zakatoló szívét. Merlin, segíts… Lefeküdt a volt tanárával… Micsoda helyzet… De ő vétlen volt… Ő igazán nem tehetett semmit… Persze, biztosan tehetett volna, ha igazán akar… De ezt a férfinak nem kell tudnia… Szent ég… Hát tényleg lefeküdt Pitonnal? Hihetetlen… Még álomnak is különös volt… No, de valóságnak… Irreális… Nem… Ez csak egy nagyon rossz vicc… Ez nem történt meg…

Ekkor jobb csuklójára pillantott, ahol megmaradt a férfi erős szorításának enyhén vörös nyoma a bőrén… Mégsem álom, mégsem vicc. Őrület… Mi lesz most?

Felsóhajtott, összeszedte magát, majd visszament a konyhába. Piton ugyanúgy az asztal mellett állt, mikor Hermione, felpofozva a férfit, otthagyta.

A tanár sápadtan nézett a még enyhén ziháló lányra.

-Jól van – köszörülte meg a torkát Granger. – Mi lesz ezután?

-Megérteném, ha azt szeretné, hogy hagyjam el a házat… - morogta Piton a lány szemébe nézve. Hermione azt sem engedte meg, hogy végigmondja a mondatot.

-NEM! Egy ilyen…ööö… félreértés miatt nem fogja magára hagyni a Főnix Rendet! Maga is tudja, hogy mennyit ér a tudása… Ezt felejtse el! – ellenkezett a lány, majd elindult a konyhából. Piton érdeklődve nézett utána. Hermione, észrevéve, hogy a férfi nem követi, hátranézett. – Mire vár? Azért könyörögni nem fogok, hogy méltóztasson dolgozni…

Elkapta a férfi villámló tekintetét, kicsit gyorsabban szedte a lábait. Piton egy pillanatig őrületes vágyat érzett arra, hogy a puszta kezével fojtsa meg a griffendélest. Vele nem szokás így beszélni… Általában ő szokott így beszélni… Aztán vett egy mély levegőt, nyelt egyet, és Granger után indult. Elvégre most a lány van fölényben…

-Rendben… - morogta maga elé. Ahogy a lány mögött lépdelt fel a lépcsőn, egy rövid ideig Hermione farmerját bámulta, hogyan feszül a fenekére, amikor lép egyet; majd összekapta a gondolatait, a saját cipőire szegezte a tekintetét.

Hermione bement a nappaliba, kihozott néhány jegyzetet, és a laborba indult. Piton ez idő alatt már komor ábrázattal dolgozni kezdett az egyik üstje mellett. Mikor észrevette a lányt, elkerekedett a szeme.

-Tegnap már szóltam, hogy gyakrabban jövök a laborba – mondta határozottan Hermione.

-De…

-Ez nem csak a maga laborja! Ezt már megbeszéltük… - vont vállat a lány, aztán hátat fordítva a férfinak, lepakolt az egyik asztalhoz, és elkezdte előkészíteni a bájitalkísérlet összetevőit.

Piton egy ideig mereven figyelte, hogy mit csinál; aztán visszafordult a saját üstjéhez. Hermione lassan, elgondolkodva munkálkodott. Figyelme gyakran elkalandozott, és szinte kényszerítenie kellett saját magát, hogy a bájitallal foglalkozzon, ne a habókos ábrándjaival. Nem tehetett róla, de még mindig az elmúlt éjjel hatása alatt volt… Azok az érintések… Piton erőszakossága… Inkább határozottsága… Beleborzongott, ha rágondolt. Tekintete vissza-visszatért a jobb csuklóját ékesítő bizonyítékra. „Dolgozz már, te ostoba! Piton mindjárt vérszemet kap, hogy álmodozni jársz a közelébe…” – mordult magára.

A férfi is észrevette, hogy milyen mélyen a gondolataiba süllyedt a lány. Használhatta volna legilimentori képességét, hogy megtudja, mi jár Granger eszében; mégsem tette. Nem akart a jelenleginél jobban beleavatkozni a lány életébe, az érzéseibe… Talán egy életre megnyomorította a szerencsétlent… Figyelte, milyen gyakran a jobb kezére bámult a lány… És mégis megengedte neki, hogy a házban maradjon. Sőt, gyakorlatilag kötelezte rá… Persze, ez a griffendéles mártírhajlam… Piton gúnyosan elhúzta a száját.

Hermione zökkentette ki a gondolataiból.

-Elfogyott a zöldbéka bőröm… Kérhetnék az önéből? – kérdezte halkan a lány, a férfi mellkasát bámulva. Alig egy másodpercre nézett csak a szemébe. Piton ekkor furcsa riadtságot vett észre benne.

-A jobb oldali polcon van, a második üvegben… - morogta a férfi. Hermione odament a polchoz, és kábán levette a harmadik üvegcsét. – Azt mondtam, hogy a második! – kiáltott fel a férfi, későn. Addigra a lány egy kisebb adagot a lombikjába szórt. Piton kiáltásától úgy megijedt, hogy véletlenül az üvegcse teljes tartalmát beleöntötte a főzetbe. A végeredmény egy hatalmas robbanás lett. Szerencsére Piton még idejében elkapta a lány derekát, és elperdítette a robbanó fiola mellől.

Hermione megijedve kapkodta a levegőt a férfi karjaiban. Milyen jó érzés volt… Hogy vigyáznak rá… Beleremegett, aztán visszahúzódva kibontakozott Piton erős öleléséből.

-Ne ölelgessen, világos? – rivallt rá a férfira.

-Az imént mentettem meg a szeme világát, Granger…

-Most egy köszönömre vár? Ó, örök hála, bátor hősöm! – kiáltott a lány, aztán kiviharzott a helyiségből. Rettegett a gondolattól, hogy egy percig is tovább maradjon a férfi társaságában. Félt tőle, hogy Piton kiismeri őt, az érzéseit, a vágyait; amelyeket még magának sem akart bevallani. Úgy vonzotta a hideg férfi, akárcsak a vasat a mágnes…

Szégyenkezve gyerekes viselkedésén, elindult a konyhába, hogy végre egyen valamit. Iszonyatosan éhes volt már, és talán még türelmetlenebb, mint éhes. Rántottát készített, és mindet be is falta. Utána viszont furcsa émelygés tört rá, amitől alig tudott megszabadulni…

 

Ez a különleges macska-egér harc egy hétig folytatódott. Piton hideg, komor-komoly képpel jött-ment, dolgozott; akárcsak azon bizonyos éjszaka előtt. Hermione nem látott komolyabb megbánást a férfi tekintetében; sőt azt is észrevette, hogy egyre kevésbé képes elviselni a lány szeszélyeit.

Mert, meg kellett hagyni, Hermione kifordult magából. Az egyik percben még halványan mosolygott, aztán Pitonra nézett, és elfutotta a méreg. Maga sem tudta megmagyarázni, mi okozta ezt nála, csak tudta, hogy néha meg tudná fojtani a férfit egy kanál vízben. Ellent mondott neki, precízen ki akarta javítani minden kutatási eredményét; mintha azt ő nem csinálta volna elég jól…

Egy hét alatt többet veszekedtek, mint előtte bármikor. Valójában Hermione élvezte, hogy veszekednek – ezeken a vitákon kívül a férfi igyekezett kerülni őt. Kitért a közös étkezések elől, és messze kerülte a társaságban. Kétnaponta mindig felbukkant valaki, aki új híreket, és/vagy mágikus fegyvereket hozott és vitt. Általában McGalagony és Lupin látogatták meg a főhadiszálláson élőket.

Egyszer még Ron és Harry is beurgott egy órára, aztán a szürkületben tovább is hoppanáltak. Elvitték Hermione legújabb fejlesztésű bájitalát, amin már egy hónapja dolgozott a lány. A főzettel át lehetett hatolni tömör falakon. A fiúk megdöbbenve, és nagyon boldogan vették a lány új találmányát.

Hermione azonban nem tudott mit kezdeni a dicséretekkel, ugyanis két főzetet akart elkészíteni, csakhogy a másikkal lassan már másfél hete szenvedett. A legújabb láthatatlanító bájital még sehol sem volt… Az ominózus lombikrobbantó akciója óta zsákutcába került a tudománya. Piton persze továbbra is hagyta, hogy mellette dolgozzon a laborban, ám látta a férfin, hogy belehalna, ha kölcsön kellene adnia valamit a lánynak… Minden második pillantása Hermionét kutatta; és ezt már a lány észrevette…

 

Piton éppen megitta a reggeli kávéját a konyhában; mire a lány megérkezett, hogy reggelizzen. A szokásosnál is nyúzottabbnak tűnt. A férfi, a kora reggeli vitát elkerülve az ajtó felé igyekezett, ám Hermione csak szótlanul leült a székére.

-Beszélnem kell magával… - mondta halkan végül. Piton kérdőn a lányra nézett, de nem ment közelebb. – Jobban tenné, ha leül… Kérem…

Piton engedve a kérésnek, helyet foglalt a lánnyal szemközti széken. Hirtelen rossz érzése támadt, amikor Hermione ránézett, majd elkapta a tekintetét a férfiról.

-Ööö… Szóval… Reggel hánytam… Már egy hete émelygek, és nem tudok enni…

-Micsoda? – kapta fel a fejét a férfi. Hermione összerezzent a hirtelen mozdulattól, és a férfi összes, kiélesedett érzékszervétől. Piton tekintetével nyársalni lehetett volna, úgy kutatta a lány agyát, szemét.

-Én nem tudom, mi van velem, de… Lehet, hogy terhes vagyok… - bámult maga elé Hermione. Felhúzta bal lábát, és a térdére támasztotta a fejét.

-Terhes? – ismételte halkan a férfi. Figyelte a lány szégyenlős, szomorú reakcióját. Hermione sóhajtott egyet, majd a hajába túrt.

-Én… sajnálom… Nem tudom biztosan… Nem tudom, mit csináljak… Segítsen… - nézett rá félénken, könnyes szemmel a lány. Piton életében először megijedt a szomorú tekintettől. Úgy érezte, beleveszik a reménytelenség tengerébe. Messziről üvöltött Hermionéról, hogy igazat mond, és milyen kiszolgáltatottan érzi magát.

A férfi megköszörülte a torkát, majd felállt.

-Tudok egy egyszerű bájitalt, amivel megállapíthatjuk, hogy terhes-e - morogta a lánynak. Hermione szeme felcsillant a könnyek mögött.

-Én sajnálom, hogy ezzel kell foglalkoznia… - hajtotta le a fejét, aztán a férfi után indult.

-Ne sajnálja, én sem teszem - morogta Piton, majd sietős léptekkel felviharzott a laborba. Hermione követte. Kissé felderült a szíve, hogy a férfi nem dühöngött, nem toporzékolt, vagy hasonló, hanem rögtön igyekezett segíteni rajta. Ez nagyon jól esett a lelkének.

Piton villámgyorsan, fejből összedobálta a hozzávalókat egy kisebb üstbe, aztán alig néhány percig főzte a színtelen kotyvalékot, majd kitöltötte egy átlátszó üvegbe.

 

-Szükség volna néhány csepp vérre - nézett sürgetve a lányra, és egy tőrt nyomott Hermione kezébe. A griffendéles remegő kézzel vette el. Piton látta a lány bizonytalanságát, inkább visszavette tőle a fegyvert, és ő ejtett sebet Hermione bal mutatóujján. Néhány csepp vért folyatott a bájitalba. Belekeverte a vörös cseppeket a folyadékba a tőr pengéjével, majd az asztalra tette a fegyvert, és leült a heverőjére. – Néhány perc, és kiderül. Üljön le! – nézett a lányra. Hermione sápadtan ült le a heverő szélére, és kérdőn nézett a férfira. – Ha piros színűre változik a színe, akkor terhes. Ha kékre, akkor nem. – morogta a férfi, majd hallgatásba merült. Hermione remegő térddel révedezett, a bájitalos üveget szugerálva.

-Fiúnak vagy lánynak örülne jobban? – csúszott ki a száján. A férfi hallgatott. Már éppen bocsánatot kért volna az ostoba kérdése miatt, amikor Piton izgatottan ránézett.

-Lánynak, mert azokkal kevesebb a gond…

-Én is lányra vágyom, első gyereknek… - mondta végül a lány. – És hogy hívnák majd?

-Ursula…

-Miért utálja a lányát? Legyen inkább Annabella. Annak csodálatos a hangzása, nem?

-Annabella Piton? – nézett rá kérdőn a férfi. – Annabella Piton… Végül is, nem bánom - adta meg magát a lánynak. – Annabella Piton…

-Sötét haja lesz, mint magának; de az én szemeimet fogja örökölni… - mosolyodott el ábrándosan a lány.

-Akkor gyönyörű szemei lesznek, akárcsak az anyjának – sóhajtott maga elé a férfi. – Mindenki az én lányom után fog epekedni a Mardekárban…

-Miért éppen a Mardekárban?

-Mert mardekáros lesz…

-Hogy lenne mardekáros? Griffendéles lesz, mint én! – nézett értetlenül Hermione a férfira.

-A Griffendélbe öntelt alakok járnak…

-A Mardekárba pedig olyanok, akiket le lehet csábítani a jó útról…

-Akkor is Mardekáros lesz!

-Tudja mit? Majd a Teszlek Süveg eldönti! De én előre megjósolom, hogy a lányunk nem lesz mardekáros…

-De griffendéles bugris sem, az szent biztos! – csattant fel a férfi. Mindketten felálltak, hogy szinte már nekiugorjanak a másiknak. Hermione egy kósza pillantást vetett maga mellé, az asztalra. A főzet időközben kék színűre színeződött. Arcáról egy szempillantás alatt eltűnt a bátor harcos-hevület. Piton is követte a tekintetét, ő is megbizonyosodott az eredményről.

-Nem vagyok terhes… - suttogta szinte csalódottan a lány. Piton szemében is hasonló szomorúság csillant meg. – Még szerencse… - grimaszolt maga elé a lány, majd lehajtott fejjel az ajtó felé kullogott.

-Hova mész? – kérdezte halkan a férfi, hirtelen tegeződésre váltva.

-Nem tudom… - állt meg a lány, háttal a férfinak, fél lépésre az ajtókilincstől. – El…

-Hova? Egyszerűbb volna, ha beismernéd, hogy jól érzed magad mellettem – csattant fel Piton. – Rengeteg küszködéstől megszabadulnánk, ha bevallanád végre, hogy kedvelsz…

 

Hermione szeme elkerekedett, és megfordult tengelye körül.

-Micsoda? Hogy mondhatsz ilyen ostobaságot? – rivallt rá a férfira. Ő is szemrebbenés nélkül visszategezte Pitont. – Én nem kedvellek téged, és soha nem is foglak…

-De akartad ezt a gyereket… Ahogy én is – túrt a hajába Piton. Hermione megvonta a vállát.

-Ennek már semmi jelentősége… - sóhajtott a lány, majd elfordult, és kinyitotta a labor ajtaját. Abban a pillanatban, hogy résnyire nyitotta az ajtót; Piton a varázspálcája után kapott, és egy néma ártással a lány orra előtt zárta be azt. – Ez meg mire volt jó? – fordult feje a szikrázó tekintetű férfi felé. – Azonnal engedj ki…

-Nem! Elegem van abból, hogy menekülünk egymás elől…

-Én nem menekülök… Csak nem akarok itt lenni…

-Csak ismerd el, hogy kedvelsz; és már mehetsz is! – mondta neki gúnyosan a férfi. Hermione megremegett, megfordult, és a fölé magasodó férfihoz lépett.

-Azonnal engedj ki! Nem akarok egy percig sem tovább itt maradni!

-Nem számít, néha olyan dolgok történnek velünk, amelyet nem szeretünk… - sziszegte a férfi, majd látva a lány elsápadását, vissza is szívta volna előző mondatát. Azonban Hermione sem volt kezdő veszekedő, rögtön visszavágott a férfinak.

-Nem tudsz szépen veszíteni? A pálcád nélkül nem lennél ilyen magabiztos… - ő is a saját pálcája után nyúlt, ám zavarodottan tapasztalta, hogy ő a nappaliban felejtette még előző este… Piton kegyesen lerakta a varázspálcáját az asztalra.

-Csak ismerd el, és máris távozhatsz… - mondta gúnyosan a lánynak.

-Eszemben sincs elismerni semmit! Ne akarj kikényszeríteni belőlem olyat, amit magamtól úgysem mondanék ki! – felelt hangosan Hermione.

-Hol van most a griffendéles bátorságod?

-Sehol sincs… - hajtotta le a fejét a lány.

-Most nem fogsz meghatni, mint a konyhában… - nevetett fel cinikusan Piton. – Addig innen ki nem megyünk, amíg színt nem vallasz!

Hermione fáradtan felsóhajtott.

-Jól van. Te akartad… - grimaszolt a lány. – Gyűlölöm magamat, amiért nem tudok aludni. Nem tudok pihenni, nem tudok enni. Az a legrosszabb, hogy dolgozni sem tudok, mert elkalandoznak a gondolataim. Gyűlölöm magamat, amiért nem vagyok elég hasznos a Rendnek; nem vagyok elég hasznos neked; és legfőképpen magamnak… Gyűlöllek téged is, amiért rám nézel, mit sem tudva arról, hogy mit indítasz el bennem. Gyűlöllek, amiért kerülsz. Gyűlöllek, amiért nem beszélsz velem. Gyűlöllek, amiért már nem parancsolgatsz… Gyűlöllek, amiért lefeküdtünk… Amiért azóta is kívánlak… Gyűlölöm a gúnyos mosolyodat, a fürkésző tekinteted, a hideg válaszaidat… Gyűlölöm, hogy néha megérintesz; de még jobban gyűlölöm, ha nem teszed… Gyűlölöm, amikor nem vagy a szobában mellettem… Gyűlölöm magam, hogy mindezt elmondtam… És azt is gyűlölöm, hogy ebbe az ócska helyzetbe kényszerítettél… - sóhajtotta a lány, fél lépésre Pitontól. Egy röpke pillanatig a férfi szemébe nézett, aztán inkább maga elé bámult.

Piton nem éppen ezt akarta hallani, ám a lány szabatos vallomása elég híven tükrözte saját lelki állapotát is.

-Ne gyűlölködj, nem vagy te olyan… - mosolyodott el kissé gúnyosan. – Most én is elárulok valamit, Granger, de vissza ne élj vele… Megveszek érted… - súgta a lány fülébe. Hermione elpirulva pislogott maga elé, majd hátrébb lépett. Remegő alsó ajkakkal hátrált az ajtóig. – Mi az? – nézett rá a lányra.

-Ez nem elég… - Hermione keze már a kilincsen volt. Lenyomta, de az nem engedte ki a laborból. – Azt mondtad, hogy elengedsz…

Piton grimaszolva sóhajtott fel, majd egy pillanat múlva a lány sikeresen kinyitotta az ajtót, és egészen a nappaliig menekült. Micsoda ostoba szituáció… Mennyire utálta magát, amiért végül is kitálalt a férfinak. Sejthette volna, hogy csak annyit tud mondani az a bunkó, az az érzelmi nyomorék, hogy megveszik érte…

Nem lehet valaki ilyen korlátolt, hogy ne jöjjön rá – ő szerelmes volt a férfiba… Ő nem csak egy kalandot akart…

Összeroskadt a kanapén. Ez volt élete legrosszabb napja. Mindent elvesztett. Se szerelem, se gyerek, se normális kapcsolat nem volt kilátásban immár Pitonnal. Ezért megérte ma kimászni az ágyból – grimaszolt. Egy újabb gúnyos fintor után rádöbbent, hogy átvette a férfi tulajdonságait… Ezt is felírta a gyűlölendők listájára…

 

Piton egy ideig csak nézett a lány után, majd utána indult. Elszántan lépett be a nappaliba. Hermione fáradtan nézett fel rá.

-Reméltem, hogy nem fogsz elmenekülni - kezdte mogorván a férfi. – Mindegy. Ne szakíts félbe, mert fontos dolgot szeretnék mondani…

-De…

-Csak hallgass, Granger, rendben? Ne nehezítsd meg a dolgom… Kérlek… - mondta cinikusan a lánynak. Megköszörülte a torkát, a lány váratlan elnémulása láttán. – Egy hete rám nyitottál a fürdőben, mire összevesztünk. Később gondoltam, hogy folytassuk a vitánkat felöltözve a laborhasználatról, mikor is beléptem a nappaliba, és te delíriumos álomba merülve feküdtél a kanapén… Nem tudom elég finoman kifejezni, mit is éreztem, amikor az én nevemet suttogtad álmodban. Remek volt… Persze, azt gondoltam, hogy mindezt a fél üveg konyak okozza, amit szerencsétlen módon én is megkóstoltam. Néhány korty után éreztem, hogy el kellene hagynom a termet, ám mégsem tudtam megtenni… - felsóhajtott a férfi. Hermione mondani szeretett volna, ám Piton leintette, és folytatta. – Nem tudtam parancsolni a vágyaimnak, és ezt mérhetetlenül szégyellem is. Nem várom el, hogy megértsd a helyzetem… Életemben először megijedtem, hogy soha többé nem látok eleven, meztelen nőt… Teljesen a fejembe szállt a konyak, és… Tudom, hogy ez nem mentség… Elmondhatatlanul rossz érezni, hogy a gyilkosság óta mindenki jobban kerül, még a szokásosnál is… Féltem, hogy soha többé nem lesz alkalmam senkit megérinteni - nyelt egyet a férfi, aztán rekedt hangon folytatta. – Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen messzire megyek. Én nagyon sajnálom. Minden okod meg van rá, hogy gyűlölj. Én is ezt teszem magammal. Sosem süllyedtem ilyen mélyre, mint most…

-Nem gyűlöllek, sőt… - sóhajtott fel a lány.

-Megszerettelek, Hermione Granger – térdelt Hermione elé Piton. Hideg kezébe vette a lány kicsi kezeit. – Nagyon sajnálom, hogy nem lesz közös gyerekünk…

-Még lehet… - mosolyodott el kacéran Hermione, mire Piton szemében fellobbant egy ismeretlen lángocska. – Szeretlek, te morgós… - ismerte el a lány is. Piton felsóhajtott, mintha egy tonnás kő gördült volna le a mellkasáról.

Hermionét mélyen meghatotta a férfi vallomása. Bármit megtett volna, hogy ne olyan kínban lássa, ahogy ő fel és alá járkált, miközben beszélt… Mindenesetre, első vallomásnak megtette; gondolta mosolyogva a lány.

Piton nagy tenyerébe fogta Hermione arcát.

-Annyira sajnálom azt az éjszakát…

-Most én árulok el valamit, de elvárom, hogy visszaélj vele… - nevetett fel halkan a lány. – Hihetetlenül élveztem azt az éjszakát… Imádtam, hogy uralkodsz rajtam – súgta a férfi fülébe. Piton szemében egyre hatalmasabb lángnyelvek kezdek táncolni. Szenvedélyesen a lányra nézett, és hosszú csókban olvadtak össze.

Akkor hát mégis volna bűnbocsánat… Mégis volna feloldozó erő, ami megszünteti az öngyűlöletet… Hermione csókja feloldozta Piton lelkét. Szinte szárnyalt, olyan boldogság és vágy öntötte el teste minden porcikáját.

A forró csók után egymás tekintetét fürkészték, majd a lány félénken elkezdte kigombolgatni a férfi talárját, majd ingjét. Pitonnak a torkában dobogott a szíve. Olyan reménytelenül felszabadultnak érezte magát, mint aki most esett át a tűzkeresztségen… Egy hete várt arra, hogy végre a karjaiban tarthassa Hermionét.

Esténként vad tűz emésztette a zsigereit, míg nagy nehezen el nem aludt, hogy lázálmában tovább kínlódjon… De most… Valóságos lett az ábránd. Valóban Granger pihegett a karjaiban, ahogy a nyakát, és a vállát csókolgatta a blúzán keresztül. A legszebb az volt a helyzetben, hogy a lány éber volt, és józan… Szeme kalandosan, sokat ígérően csillogott.

Hermione reszkető keze gyorsan végzett a kis gombokkal, így a férfi mellkasa szabaddá vált. Ugyanaz az izgató látvány tárult elé, mint mikor a zuhanyozáskor rányitott a férfira. Ugyanaz a fehér, puha bőr… Csak már érinthette is… Kiélvezte minden másodpercét, ahogy levette a férfiról a talárt, majd az inget.

Ahogy a kanapé szélén ült, és Piton előtte térdelt, lábait összekulcsolta a férfi derekán.

Piton hagyta, hogy a lány kibámulja magát, aztán egy hirtelen rántással levette Hermione blúzát, és hanyagul a parkettára hajította. A lány meztelen felsőtesttel ült tovább a férfival szemben, aznap éppen nem viselt melltartót – Piton legnagyobb gyönyörűségére.

A férfi belefúrta arcát a lány nyakába, és világos bőrét kezdte csókolgatni. Beszívta haja illatát, becézgette és kényeztette Hermione vállát, aztán melleit. Lassan, de határozottan a kanapéra fektette volt diákját, úgy szeretgette tovább. Isteni érzés volt, végtelenül felszabadító, ahogy Hermione nyöszörögni kezdett szája nyomán.

Óvatosan kigombolta a lány farmerját, lehúzta cipzárját. Hosszú ujjaival a lány bugyiját kezdte simogatni, majd lejjebb csusszant; megemelte Granger csípőjét, és fél kézzel lehúzta a lány nadrágját.

Hermione ábrándosan figyelte a férfi karjainak izomjátékát, ahogy az megszabadította őt a nadrágjától. Egy kicsit segített neki, jobban megemelte a csípőjét – elvégre neki is érdeke, hogy lekerüljön róla a farmerja…

A férfi a lány bugyiját egyelőre még nem vette le; akart menekülési útvonalat hagyni Grangernek. Hosszasan csókolta volt diákját, majd újra a melleire kalandozott szájával. Ezalatt ujjaival lejjebb, a forró délvidékre vándorolt. Hermione felsikkantott a gyönyörtől, mikor megérezte a férfi ujjait a bugyija alatt.

Piton örökérzetű percekig játszadozott a lánnyal – Hermione szája teljesen kiszáradt a kíntól. Csak kapkodott a levegő után, ami nagy küzdelmek árán jutott csak el tüdejéig.

-Ne kínozz már… - nyöszörögte a férfinak. Piton elvigyorodott, majd inkább nyelvével folytatta a kényeztetést. Hermione szinte megfulladt a vágytól, már vonaglani sem volt ereje. Amikor már minden porcikája a férfi után reszketett, Piton akkor hagyta abba a becézgetést. Mindent jóvá akart tenni. Végtelenül hálás volt a lánynak, hogy adott neki egy esélyt, hogy helyrehozza a dolgokat.

Hermione összeszedte magát, és miután a férfi szenvedélyesen megcsókolta, legördítette magáról, hogy utána ő keredhessen Piton fölé. Szelíden csókolgatta a férfi csontos, heges mellkasát. Hosszan és ráérősen végighúzta ajkait Piton összes sérülésén, majd gyorsan kigombolta a nadrágját. Szerencsére a cipzárral is azonnal boldogult.

Amikor keze megérintette volt tanára merev férfiasságát, már sejtette, jó nagy kalamajkába keveredett. Alig várta, hogy még nagyobb bajba kerüljön…

Ahogy ajka egyre lejjebb csúszott a férfi hasán, Piton egyszerűen megfogta a lány vállát, és felhúzta a szájához. Szenvedélyesen megcsókolta Grangert, majd maga mellé fektette; erősen a kanapéra nyomva a lányt.

-Ma eszedbe se jusson… - morogta neki. Hermione ezt nem nagyon értette, ám nem volt ideje gondolkodni a dolgon, hiszen a férfi rögtön csókolni, becézgetni kezdte. A lány észre sem vette, hogy Piton mikor szabadult meg a ruháitól, hirtelen a nadrág eltűnt Hermione keze alól, amint az a férfi fenekén pihent. Az is feltűnt neki, hogy hirtelen a saját bugyija is köddé vált. Már éppen szólni akart valamit, mikor Piton elvigyorodott. – Saját varázsige… Majd egyszer talán megtanítlak rá… - mondta rekedten, aztán tovább incselkedett Hermione melleivel.

-Gyere már… - pihegte alatta a lány, félig lehunyt pillákkal. Piton szinte csak erre várt. Egy pillanatig Hermione lángoló tekintetébe nézett, aztán a lányba mélyedt. Isteni érzés volt, szűk és forró…

Hermione teste megfeszült a gyönyörtől. A férfi teljesen betöltötte őt, és ez földöntúli jó volt. Perselus ajka megkereste az övét, és szelíd csókba forrtak. Olyan ismeretlen volt eddig ez az érzés; mintha egyesült volna a lelkük is… Ahogy a férfi gerince határozottan, de gyengéden hullámozni kezdett, Hermione felnyögött a vágytól. Ujjaik összekulcsolódtak, Piton a lehunyt szemű, pihegő lányt figyelte. Granger kéjesen nyöszörgött alatta – még hallani is élmény volt. Amikor szerelmük tetőfokára értek, a lány kinyitotta szemét, és a férfira lesett. Piton gúnytalan, őszinte, boldog mosolya meglepte.

-Meg ne szólalj most, Hermione, kérlek… - nyögte a férfi, majd megcsókolta a lányt. Granger felkuncogott, aztán kisimított egy fekete tincset Piton arcából. Kimondhatatlanul élvezte, ahogy a férfi teljes súlyával fekszik rajta. Az utolsó roham csillapodtával felsóhajtott.

-Szeretlek… - nézett a férfi szemébe. Piton elvigyorodott.

-Tudom. Egy hete is ezt suttogtad…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]