Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Majd én kiválasztalak…

 

Szereplők: Perselus Piton, Harry Potter

 

Figyelmeztetés: SLASH!!! (de ez a finomabbik fajtából XDDD)

 

Korhatár: +18!

~~~¤~~~

 

Perselus Piton a Hírverőt olvasta. A vezércikk már megint az átkozott Potter-gyereket ajnározta. A professzor szeme egyre sötétebb és dühösebb szikrákat szórt, amikor végre kopogást hallott a dolgozószobája ajtaján.

-Gyere be, késtél – mordult fel az újság mögül. A hős, a rettenthetetlen Harry Potter lépett a félhomályos helyiségbe. Pitonnak nem kellett felnéznie, hogy tudja, a kedvence érkezett meg az okklumencia- különórára.

-Elnézést, professzor – szólalt meg Harry, majd szemforgatva konstatálta, hogy Piton is az Umbridge által tiltólistára tett cikket olvassa.

-Milyen tisztelettudó vagy ma, Potter… Bátor fiatalember… A Kiválasztott… - csapta le az újságot a férfi az asztalára. Felállt, és közelebb lépett a griffendéleshez. - … aki kész megvédeni a varázsvilágot Tudjukkitől… Potter…

-Igen, uram? – nyelt egy nagyot Harry. Pitontól egyszerre rázta a hideg, és ugyanakkor lett őrjítően melege. Sejtette, hogy a mai különórán sem várhat sok jót a férfitól; főleg ha az olvasta a vele készített interjút.

Harry nyelt még egyet, és igyekezett nyálat erőltetni a szájába. A tanár fürkésző tekintetétől azonban megborzongott.

-Mi az Potter, fázol? – kérdezte hidegen Piton, végigmérve a diákját.

-Nem, uram – Harry igyekezett elfojtani az érzéseit, és a gondolatait a férfival kapcsolatban. Hiszen, eddig is olyan „remekül” sikerült neki… Piton sosem fog gyanút…

Nem azért néz rád így, mert meg akar csókolni, te ostoba… Nem akar tőled semmit. Ne bámuld már… És ne nézz a szemébe… reménytelen vagy, Harry Potter… - ismételgette magában a griffendéles. Elkapta a tekintetét a férfiról, és inkább az íróasztalt kezdte fürkészni.

-Netán félsz, Potter? – érdeklődött tovább Piton gúnyosan. Kezét végighúzta az íróasztalon, Harry tekintete követték az ujjait.

Ne is gondolj arra… Te tényleg tökkelütött vagy, Potter!

-Nem, uram… - nyögte ki nagy nehezen. Imádkozott, hogy Piton még ne kutasson a fejében, mert súlyos titkokat találna ott. Az első néhány sértésig, és Harry apjának felemlegetéséig a fiú általában különösen viselkedett a bájitaltanárával. Megbámulta, esetleg a helyiség berendezésén révedezett, Merlinhez fohászkodott, néha vágyakozó pillantást vetett Piton professzor hátára. Igyekezett mindig olyankor álmodozni róla, amikor az háttal állt neki; nehogy megsejtsem bármit is a titkáról.

Aztán általában úgy összezörrentek, hogy Harrynek elment a kedve a további álmodozástól. Pitonból feltörtek a régi sérelmek, és Potteren akarta kitölteni a bosszúját – vagy Potter fián, egyre ment. Onnantól Harry sem akart többé csókot, vagy vallomást; csak nagyobb lelki kínok nélkül túlélni…

Általában ilyen korra a griffendéles is kikelt magából, dühöngött és kiabált Pitonnal. Ilyenkor látványosan gyűlölték egymást, és a Dumbledore által szorgalmazott okklumencia- tanulást- tanítást. Magukban együtt átkozták a percet, amikor belementek az igazgató kérésébe…

 

Ám ma még az elején tartottak csupán. Még nem estek egymás torkának. Harry akaratlanul is felnyögött. Milyen gyönyörű szeme van…Szikrázik…

-Ha azt hiszed, Potter, hogy nem kell tőlem félned, akkor tévúton jársz… Kiválasztott… - nézett a fiúra kiismerhetetlen pillantással Piton. Megállt a diákja előtt, és fölé magasodott. Két fejnyi különbség volt közöttük, noha Potter sem volt éppen alacsony. Harry felsóhajtott a férfi közelségétől. Legszívesebben megragadta volna a tanárt, hogy szenvedélyesen megcsókolja… Ám Piton szeme ijesztően megvillant, mire a diákja észbe kapott.

-Egyetértek, uram… - bólintott automatikusan Potter, noha fogalma sem volt, hogy mi volt már a téma. Piton összehúzta a szemöldökét, kissé hátrébb lépett, és nekidőlt az asztalának.

-Gyanús vagy nekem, Potter…

Gyanús vagyok neki… Gyanús vagyok neki… én vagyok neki… - Harry egy pillanatra elmosolyodott, aztán felhorkantott, és oldalra csapta a fejét, hogy a könyvespolcot bámulja, semmint az idegesítően nyugodt, és hideg, és érzéki ajkakat…

-De elég lesz mára a bájcsevegésből… Pálcát elő, gyakorolunk! – szólalt meg újra a tanár. Harry megacélozta magát, pálcát húzott, és úgy szorította maga mellett, hogy belefehéredtek az ujjai. Várakozón-vágyakozón a férfira nézett. Piton a fiúra fogtak a pálcáját. –Legilimens!

Harry igyekezett ellenállni, ám agyában szinte dübörögtek az elfojtandó gondolatok.

Piton szinte látta és érezte, ami Potter agyán végighullámzik. A lelombozó csók a hollóhátas diáklánnyal, valami különös szégyenérzet, aztán valami különös bizsergés a zuhanyzóban. Harry felkiáltott, majd dühösen palástolni akarta kis titkait. Az erőlködéstől térdre esett, ám végre megszakadt a kapcsolat a férfival. Elsápadva, lihegve meredt a tanárára.

-Lassú vagy Potter! Talpra! – jegyezte meg Piton, majd szinte azonnal folytatta a Kiválasztott agyának feltérképezését. Harry néhány keserves percig erősen koncentrált, és próbált ellenállni. Szégyen lett volna, ha Piton rájön, hogy ő a vágyai netovábbja… Aztán lassan megtört az elméje a férfi ereje alatt, és Piton zavartalanul folytatta a titkok kifürkészését.

Amikor visszatért a zuhanyzós emlékhez, ahol a grifffendélesen eluralkodott az izgatottság, Harry megint összerogyott. Egyszerűen nem bírták el a lábai. Sajgott a feje, és a homlokán a seb, ahogy Piton az agyában kutatott. A tanár lassan megtalálta a rejtegetett kis titkát: a saját emlékképére bukkant… Ekkor Harry már a lábai előtt feküdt félig öntudatlanul. A sebhelyét fogta fájdalmában.

Piton elhúzta a száját, majd önként megszakította a kapcsolatot a diákja elméjével. Gúnyosan lenézett a földön fekvő diákjára.

-Nocsak-nocsak… Ismételten kiderült, hogy a sajtó félreismeri a hős Kiválasztottat… Lusta vagy, Potter… És gyenge… Semmit sem gyakoroltál hétfő óta… Reménytelen vagy, mint az apád… - morogta neki. Harry csillagokat látott a fájdalomtól. Lassan felült, de még nem tudott felállni. Piton elkapta a bal karját, és erőteljesen felrántotta a szőnyegről, aztán az íróasztala szélére ültette. Vagyis inkább lökte. Harry csak szédelgett a hirtelen mozdulata nyomán. Egy árva szót sem tudott kinyögni, és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Mit gondolhat róla Piton, hogy róla fantáziált zuhanyzás közben?!

Szégyen… Most kellene meghalnom… Most azonnal… Merlin, könyörülj rajtam…

 

-Ezen Merlin nem fog segíteni, Potter… - horkant fel Piton. Az egyik polcához lépett, és levett róla egy kis tégelyt, kinyitotta. Aztán visszalépett a még mindig szédelgő diákjához, és az orra alá nyomta, hogy Potter beleszagoljon. A kámforos illat azonnal hatással volt Harry idegeire. Felsóhajtott, és kissé ellazult. Akkor jutottak el az agyáig, hogy Piton pontosan tudta, mi játszódott le benne, ettől még jobban elsápadt.

Felugrott, ám megtántorodott, és összeesett volna, ha Piton el nem kapja. Ujjai szinte fájóan mélyedtek Harry vállizmaiba, hogy ne vágódjon el előtte megint a diák.

-Mit ugrálsz Potter? Nagy Kiválasztott vagy, de nem tudsz megülni két percig a helyeden, igaz? – nyomta vissza az asztal szélére. Harry szégyenében legszívesebben elbujdosott volna. Lesütötte a szemét, és érthetetlenül motyogott valamit. – Mit akarsz mondani? – nézett a fiú szemébe. A tekintete gúnyosan csillogott.

-Én nem akartam Kiválasztott lenni… - morogta a griffendéles, majd még egyet szippantott a kámforos kenőcsből. – Én nem akartam, hogy kiválasszanak…

-Majd én kiválasztalak, te szerencsétlen… - grimaszolt Piton, aztán elvette a diáktól a szelencét, és a talárja zsebébe süllyesztette. Harry lassan felsóhajtott, és beletúrt a hajába.

-Szeretném, ha nem értené félre a…

-A titkaidat, Potter? Azokat nehéz lenne félreérteni… Elég egyértelműek voltak… - gúnyolódott Piton, majd a fiú álla alá nyúlt, hogy felemelje a fejét, hogy Harry kötelező jelleggel a szemébe nézzen. – Sosem voltak előttem titkaid… Mert lusta vagy gyakorolni az okklumenciát…

Harry csak nyelt egyet, aztán beleszédülve Piton éjfekete szemébe, összeszedte minden bátorságát, és megcsókolta a tanárát. Húsos ajkát a férfi vékony és hideg szájára nyomta néhány pillanatra. Piton hátrahőkölt, és még inkább az asztalra lökte a fiút.

-Mi az ördög ütött beléd, Potter? – kiáltott fel, és hátrébb lépett egy kicsit. Úgy tessék-lássék módon. – Mit szórakozol velem?!

-Én… én nem… én… sajnálom… azt hiszem… most mennem kéne… - dadogta zavarodottan Harry. Hát nagyon nem akart sikerülni ez a mai este… Sem egy kiadós álmodozás, vagy veszekedés… És még ez a mélyrepülés is… Micsoda csók volt… Piton mindjárt megöli érte… Mekkora hülye vagy, Potter… De tényleg… Kínhalált érdemelnél…

-Sehova sem mész, Kiválasztott… Maradsz szépen a hátsódon! – mordult rá Piton. Harry elkerekedett szemmel ereszkedett vissza az asztalra. Jól van, akkor jöjjön ama bizonyos kínhalál… - Ki tudsz nyögni mást is az értelmetlen nyöszörgésen kívül?

-Én… hát…

-Tehát nem. Akkor majd én összefoglalom a helyzetet!

-Azt inkább ne… Kérem… Nagyon sajnálom, elvesztettem a fejem…

-Elvesztetted a fejedet?! POTTER! Én nem az egyik ostoba kis barátod vagyok, hogy csókolgass… Ráadásul, ha már elveszted a fejed, akkor tedd azt határozottan, és magabiztosan… - Piton közelebb lépett a diákjához, elkapta a hátát, jobb kezével a fiú tarkóját; és olyan szenvedélyesen már-már erőszakosan csókolta meg Harryt, hogy az feljajdult a gyönyörtől. Vagy percekig szívta-harapta a griffendéles száját; aztán szemérmetlenül átdugta a szájába a nyelvét is.

Harry szinte fuldokolt a boldogságtól, Piton egy pillanatra sem hagyta nyugodtan levegőhöz jutni. A csók alatt végigsimogatta a diákja hátát, aztán mellkasát, majd keze egyenesen a fiú ágyékára csúszott. Harry felnyögött az érintésétől. Piton kissé elhúzódott a kiválasztottól, aztán lesajnálóan végigmérte.

-Körülbelül ilyen, ha valaki elveszti a fejét… Megtanultad, Potter? – kérdezte Piton rekedten. Keze még mindig Harry merev férfiasságán nyugodott.

-Iii…igen. – nyelt egy nagyot a fiú.

-Igen, micsoda?

-Igen, uram…

-Helyes, Potter… Nem árt, ha legalább a jó modort gyakorlod. Ha már az okklumenciához nincs érzéked…

-Igen, uram… - mosolygott ártatlanul Harry, Piton határozott simogatásától. Szaporán vette a levegőt, néha talán még a szíve is kihagyott. Amikor Piton megmarkolta a férfiasságát, felnyögött.

-Potter, egy nulla vagy, ami az önfegyelmedet illeti…

-Kövezzen meg, uram… - vigyorgott Harry, aztán felbátorodva ő is simogatni kezdte Piton mellkasát, majd ágyékát. A férfinak is enyhe merevedése volt, bár közel sem olyan mértékű, mint Potternek.

-Befognád végre, Hős Kiválasztott?! – csókolta meg újra a tanár a diákját. Harry csak sóhajtani tudott egyet válaszul Piton szája alatt. Hosszasan csókolóztak, aztán a griffendéles elkezdte leszaggatni a férfiról a talárt, és az inget. – De sietős… - morogta rekedten Piton. Gonosz vigyorral végigszakította a diákja ingjét, hogy elővillanjon Harry izmos mellkasa, aztán hasonló intenzitással letépte róla a nadrágját is, az alsónadrággal együtt. A ruhadarabok szakadtan lógtak Potter lábai szárán.

Piton a diákja mellkasát kezdte csókolgatni, ám keze már határozottan a fiú férfiasságát ingerelte. Harry hangosan felnyögött, két kezével eleinte a férfi derekába kapaszkodott, aztán ő is megszabadította Pitont a nadrágjától.

Ujjait céltudatosan a férfi alsónadrágjába csúsztatta, és gyengéden kényeztetni kezdte Piton ékességét. Az hátravetette a fejét, és felnyögött. Egy pillanatra abbahagyta a fiú ingerlését; amit Potter ki is használt. Kissé távolabb lökte magától a férfit, leugrott az asztalról, és eléje térdelt. Óvatosan lehúzta a tanáráról az alsónadrágot, aztán a szájába vette a hosszú férfiasságot.

Piton felkiáltott, és lehunyta a szemét. Nem akart végignézni magán. Talár nélkül, nyitott inggel, letolt nadrággal, előtte térdelő Potterrel… Ez túl sok lett volna a szabálykövető életvitelének… De, most kit érdekelnek a szabályok?! Potter szájában meredezett a farka, most aztán tényleg a pokolba a regulákkal…

Harry őszintén reménykedett, hogy jól csinálja, amibe fogott. Még sosem kényeztetett senkit a szájával, bár Piton még nem mordult rá, hogy ügyetlen… Kezeivel a férfi meztelen fenekét simogatta, miközben ajkával körbecsókolta vágyai netovábbját. Piton férfiassága egyre izgalmasabb méreteket öltött, majd egyszer csak a fiú vállába kapott. Remegett a keze.

-Ülj vissza az asztalra! - utasította érces hangon a griffendélest. Harry pihegve tett eleget a parancsának. Amikor összeakadt a tekintetük, Harry zavarban volt, Piton azonban halálos nyugalommal mosolyodott el.

-Én még nem… - nyögte Harry halkan. Piton csak vigyorgott, aztán szenvedélyesen megcsókolta a fiút. Volt valami ismerős a griffendéles szájában… Valami finom, valami bájos…

A csók után egyenesen a fiú ágyékára ugrott. Gyakorlottan becézgette a szájával a fiú szerszámát, ami már szinte sajgóan ágaskodott. Harry erőtlenül eldőlt az asztalon. Piton szétnyitotta a fiú combjait, és tovább csókolgatta-nyalogatta a griffendélest.

Harry egész testében remegett már. Piton magához intette az egyik kis tégelyét a polcáról, majd egy pillantásával felnyitotta azt. Ujjait beledugta a szelencébe, aztán a sikosítót először a saját férfiasságára kente. Jó vastagon, biztos, ami biztos…

Aztán két ujját is bekente, majd célba vette Potter rózsáját. Közben szájával folyamatosan kényeztette a meredező farkát. Mutatóujját lassan és kényelmesen Potterba dugta.

Harry felnyögött, alig akarta elhinni, hogy ez vele történik. Piton ráérősen tágította a diákját, aztán beledugta szűk lyukába a középső ujját is. Harry szinte feljajdult a gyönyörtől. Nem tudta tovább visszatartani magát, és a férfi szájába élvezett.

Piton gúnyos mosollyal a szája szegletében csókolta-nyelte Potter minden cseppjét. Miután kihúzta az ujjait a diákjából; határozottan, ám lassan beléhatolt. Varázslatosan szűk és forró volt odabent. Harry kéjesen nyöszörgött és vonaglott alatta.

Olyan ismerős volt a helyzet… Mire Piton rájött, hogy James is ilyen lustán élvezkedett anno a kegyelmétől, boldogan elvigyorodott. Most egy kicsit visszakap valamit Jamesből… Néhány lopott pillanatot… az elveszett időt… a szerelmet… De nem… Ez nem James… Ez a fia…

Lassan mozogni kezdett a fiúban, Harry-nek újra merevedése lett. Piton szorosan tartotta a fiú csípőjét, hogy ne mocorogjon el túl messzire tőle. Kegyetlenül finom érzés volt, alig tudta visszafogni magát, hogy ne siessen Eros kertjébe egyedül.

Harry nyögdécselt, karjait szétvetette az asztalon. Alig tudott magáról. Ahogy teltek a percek, egyre magasabbra jutott a kéjben. Lustán a saját hasára élvezett, majd néhány pillanat múlva Piton sem fékezte magát tovább.

Még lökött néhány erőset a fiún, aztán lihegve föléje dőlt. Közelről akarta megszemlélni a ránctalan arcot, a fiatal, rózsás szájat, a smaragdként csillogó szemeket. Semmi kétség, ez nem James… Ez a Kiválasztott Harry Potter…

-Megcsókolna, uram? – kérdezte halkan Harry, szinte könyörögve. Piton szeme felcsillant, régen James is mindig csókot kért tőle az után… Talán mégis van valami ebben az átkozott kölyökben belőle…

Szótlanul, és elégedetten teljesítette a fiú kérését. Szája szelíd volt, és puha. A csókban a régi szerelmére emlékezett, aztán Potter sóhaja után feleszmélt. Elragadták az érzései… Túlságosan is…

-Remélem, megtanultad a leckét, Kiválasztott… - morogta Piton, aztán ellépett a fiútól, és lassan öltözködni kezdett. Harry csak révetegen mosolygott és bólintott, de nem tudott megmozdulni.

-Pénteken jönnék korrepetálásra… Elég nehéz a felfogásom, legalábbis Piton professzor szerint… - vigyorodott el a griffendéles. Piton felnevetett.

-Piton professzor nyilván nem tévedett…

 

By: angel8

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]