Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Iskolakezdés 2

Iskolakezdés 2

 

Szereplõk: Lucius és Narcissa

Kategória: csak szex és más semmi XD

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom, és micsoda nyelvezet… XD

Korhatár: +18

Sorozat: KSZ_7. rész

 

El sem hiszem, hogy újra ősz van. Draco elutazott, és szinte kihalt a ház. Narcissa megint vásárolni ment, én pedig unatkozom. De vajon miért itthon unatkozom? Hétvégén biztosan meglátogatom Severust a Roxfortban…

De addig ki kell bírnom valahogyan. De hogyan?! Megőrülök. Semmi mozgás, semmi élet nincs ebben a házban… Ha legalább Parkinson itt lenne… Kipróbálnék rajta valami újdonságot… Elfenekelném, vagy kitalálnék valami jót…

Máris elkezdtem merevedni, a fenébe… Sosem gondoltam volna, hogy így fog hiányozni az a fruska… És akkor még Weasley meg sem fordult a fejemben. Mit meg nem tennék Ginevrával… a vörös hajú csitrije… Egész nyáron váltogatta a partnereit, miután azaz ostoba Potter kirúgta. Világ életemben tudtam, hogy Potter egy szánalmas hülye gyerek. Ha én lettem volna a helyében, én biztosan nem tettem volna lapátra Ginevrát…

Ó, Ginevra… Ginny… Legszívesebben ájulásig kefélnélek…

Csak egyszer lenne rá módom… Istenesen megkapná a magáét a kis vörös…

Merlinre, mindjárt elélvezek! Pedig még hozzá sem értem, nem is láttam… Szégyentelen az a fruska – nem is tudja, hogy mit tesz velem.

Úgy szorít a nadrágom… Nagyon kellemetlen… Valami lohasztóra kellene gondolnom… Valami szánalmasra… Ginevre visszafogadja Pottert… Vajon Potter milyen szenvedélyesen rakja meg a lányt? Valószínűleg velem fel sem vehetné a versenyt a szerencsétlen… Sokkal keményebben megkaphatná tőlem a csomagot Weasley, mint attól a teszemusza Pottertől…

Nem… Ez rossz irány… Ettől nem fog elmúlni a merevedésem… Sőt… Csak rosszabb lett…

Ó, szerencsére megjött Narcissa… Ezt hívják megváltásnak…

- Cissy, örülök, hogy hazaértél – morgom. A Nő halványan mosolyog, aztán végignéz rajtam. Biztosan elgondolkodik azon, hogy miért ücsörgök a nappaliban égnek álló farokkal. Felhúzza a szemöldökét.

- Hiányoztam volna? – látom rajta a meglepettséget. Nem fogadja túl gyakran ilyen látvány, az biztos. Odamegyek hozzá, igyekszem gúnyosan ránézni, közben majdnem meggyullad az ágyékom. – Lesegíted a kabátomat? – kérdezi visszafogott mosollyal. Én pedig kiskutyaként engedelmeskedem neki. Elveszem a táskáit, aztán lesegítem róla a bundát. Arcon csókolom, mire felnevet, majd visszacsókol.

És én legbelül már örülök, mert tudom, hogy nyert ügyem van. Amikor Narcissa hajlandó megcsókolni, akkor kapható a mókára.

Mindaddig csókolózunk, amíg el nem veszítem a fejem. Hiába, már nagyon szeretnék megkönnyebbülni… Szinte letépem a gombokat a blúzáról, csak hogy érezhessem végre a bőre ízét.

Kellemes, megszokott hajlatok, nem hiába a feleségem… Harapom a nyakát, csókolom, ízlelgetem. Leveszem a melltartóját – nem is volna szüksége rá, feszesek a mellei. Kényeztetem, ahol csak érem.

Tetszik neki, megroggyan a térde. Felkapom, aztán a díványra fektetem. Pillanatok alatt lehámozom róla a szoknyáját – még bűbáj nélkül is gyorsan vetkőztetem. Nem hiába hívtak a nők Villám Luciusnak. A gyorsaság néha igazán nagy erényem volt…

Olyan intenzitással rántom le a Nőről a harisnyát, hogy lyukat ejtek a drága anyagon, ami szélsebesen továbbszakad. Különösnek hatott, ugyanis Narcissa talán életében először nem hordott le, amiért nem vigyáztam a ruhájára. Hogy vadállat módjára széttéptem, mintha nekem semmi más nem számítana…

Végigcsókolom tetőtől talpig, lehunyt szemmel fekszik és élvezi a kitüntetett figyelmet. Nem telik el három perc, már hangosan zihál. Kapkodja a levegőt, mintha a fulladást szeretné elkerülni.

A nadrágom kis híján lángot fog, de most felülemelkedek magamon. Most az egyszer… Talán… Csókolom, harapom a Nő melleit, ő pedig gúnyosnak ható mosollyal tűri. Aztán egyszer csak kinyitja hideg és kegyetlen szemét, majd végignéz rajtam. Ekkor már csak egyetlen vékony selyembugyiban fekszik a díványon. Felül, óvatosan végigsimít a mellkasomon, majd a kezébe veszi a legkedvesebb testrészemet. Határozottan megcirógatja, majd ismét a mellkasomra siklik fehér keze.

Egy gyors mozdulattal ismét végigszántja vörös körmeivel az ingemet. Az aranygombok a szélrózsa minden irányába szétpattognak a szobában, amilyen vadsággal tépi le rólam az anyagot.

Úgy döntöttem, hogy a nadrágomat inkább magam gombolom ki; sikerült is megelőznöm az Asszonyt. Éles körme elől jobb elmenekítenem a becsesebb részeimet.

Egyszerre volt ijesztő, és izgató; ahogy felállt a kanapéról, és engem lökött a díszpárnák közé. Addigra már a combomon lógott a nadrágom, és az alsónadrágom. Legalább nem szorított, és nem gátolt a puha anyag…

Narcissa gúnyosan mosolygott, miközben rám hajolt. Meg-megcsókolta a vállamat, aztán a mellkasomat. Szerintem ezt a pillantást Severustól tanulta. Talán mégsem kellene ilyen sötét alakokkal cimborálnom, mert romlást hoznak a családom szelídebb tagjaira is.

Már ha lehet szelídnek nevezni ilyen állapotban a Nőt… olyan volt, mint egy éhes ragadozó. Mint egy valóságos tigris. Vadmacska.

A combomra ült, két kezébe fogta a férfiasságomat. Legszívesebben sírtam volna. Szinte fájt az erős érintése. Mindvégig tartotta a szemkontaktust velem, nem engedett elszakadni villogó macskaszemétől. Kis híján elélveztem a néhány másodperces simogatástól.

Nem akartam sürgetni, hiszen alig játszottam vele jómagam is. Most nem akartam elrontani semmit, nehogy a végén ne kapjam meg, amit akarok. Egyes-egyedül egy kiadós orgazmus volt, amire vágytam. És mindez az ostoba csitrik miatt… Pedig nekem feleségem van. Nem is akármilyen… felállt, és egyáltalán nem zavartatva magát, levette a bugyiját. Én pedig lestem minden mozdulatát. Nőies és arisztokratikus volt… Nem hiába vettem feleségül…

Hirtelen rám vetette magát, és mélyen a csípőmre ült. Szinte szétfeszített a gyönyör. Az a szűk, és forró élvezet, amit Narcissa adni tudott… teljesen elvette az eszemet. Felordítottam, noha még mozogni sem kezdett rajtam. Nem tudom, hogy mitől éreztem magam egy ketrecbe zárt vadállatnak, mindenesetre a Nő vadul emelkedett és süllyedt a csípőmön, körmeit erőszakosan a vállamba mélyesztette.

Mintha büntetni akart volna. És ez olyan jól esett… Soha ennél rosszabb kínzást…

Egyszer csak vége szakadt az egész kanapét magával ragadó hullámzásnak; és Narcissa szorosan rám simult. Harciasan lecsapott a számra, szinte belém harapott.

Az ujjaim nyomot hagytak a csípőjén, ahogy mozgásra akartam kényszeríteni; de ő az istenért sem hagyta magát irányítani. Én pedig kis híján belehaltam a parttalan gyötrésbe. Lassan, ráérősen, kegyetlen játékkal simult még közelebb hozzám. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen nőbe lehet hatolni, mint amilyen mélységekig törtem a testébe.

Szándékos lassúsággal mozdult csak meg, nekem talán már vérben forogtak a szemeim. Minden ér lüktetett a testemben, alig kaptam levegőt. Tudtam, hogy akármelyik pillanatban elérhetem a gyönyör országát, de Narcissa direkt visszafogott.

Szikrákat szórt a szeme… az a gyönyörű szempár… kegyetlen kék szempár… Kínzással akarja kicsikarni a szerelmemet – és sikerül is neki…

Lassan mozdítja a csípőjét, emelkedik és süllyed ismét, játszva hintázik rajtam. Megharapja a nyakamat; érzem a bőrömön a meleg leheletét. Ő is piheg, biztosan nem kevés energiájába kerül ilyen tudatosnak maradnia…

Még gondolkodnék ezen, de fennakadnak a szemeim, megfeszülnek az izmaim, és elélvezek. A szó szoros értelmében megváltás volt ez már nekem. Ha lehet testiséggel kínozni és gyötörni valakit, akkor én ízelítőt kaptam belőle… De most… gondtalan és könnyű minden…

Izzadtan és fáradtan dőlök a díszpárnákra.

Narcissa mozgása is erőtlenné válik, aztán rám hanyatlik. Alig kap levegőt, ívbe feszül a háta; majd pár másodperc múlva minden izma elernyed. Hangosan felsikolt, ahogy régen szokott. Ösztönösen cirógatom a hátát, miközben a semmiben járunk. Mindkettőnk szíve azonos ütemben dobban. Ez is egy jel. Nem hiába őt vettem feleségül…

Felemeli fejét a mellkasomról, könnyed csókot lehel a számra.

- Jó volt, Lucius? – kérdezi halkan. – Erre vágytál?

- Igen… nagyon jó volt – morgom rekedten. Narcissa büszkén elmosolyodik, aztán felegyenesedik. Mélyen a szemembe néz. Rosszat sejtek.

- Örülök, hogy jókor voltam jó helyen, Lucius… Minden férfi ezt fogja tőlem kapni, ha még egyszer megcsalsz – sóhajt fel még mindig mosolyogva. Nekem persze lehervad a vigyor a képemről… Még, hogy az én aranyvérű feleségem összefeküdjön fűvel-fával… Csak egyetlen félrelépését tudjam meg, megölöm a csábítót… Én nem osztozom senkivel Narcissán. A Nő az enyém, és kész.

Ő azonban sértetten rám néz, felemelkedik rólam, aztán meztelenül átvág a nappalin, majd eltűnik a lépcsőn.

Lehet, hogy a Parkinson affért végig kell gondolnom még egyszer. A Ginevrához fűződő vonzalmam pedig át kell értékelnem… A szajhák úgy sem számítanak, tehát minden rendben is volna… Narcissa nem csalhat meg. Az szégyen volna egy Malfoy számára. Ez olyan igazságtalan, váratlanul kijelenteni, hogy nem csalhatom meg többé… Talán még titokban sem csalhatom meg… De Ginevra megérne egy misét… Csak egyetlenegyszer…

Akkor Narcissa biztosan az ágyába fogad valakit… Illetve az én ágyamba… Ide ugyan senki be nem teszi a lábát. Vagy a farkát…

De üres ez a ház… Draco elutazott… És amikor én sem leszek itthon, akkor Narcissa egyedül marad. Miért kellett Draconak visszautaznia a Roxfortba? Talán ki kellene vennem az iskolából, hogy vigyázzon az anyjára, amíg én a Sötét Nagyúr kedvében járok el…

Narcissa képes volna megcsalni. Ez fáj.

A Nő pedig ismét megjelenik a lépcső alján.

- Lucius, gyere, fürödjünk meg… Már megnyitottam a csapokat – int felém, én pedig némelyest felhúzom a nadrágom, és megyek. Hátha még egy menettel el tudom feledtetni vele a várható megcsalások sorozatát…

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]