Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Iskolakezdés

 Iskolakezdés

 

Szereplõk: Draco, Severus, Pansy, Hermione

Kategória: nem annyira mocskos (azt hiszem, csinálnom kellene egy mocskossági táblázatot, és akkor könnyebben besorolnám a sorozat részeit) XD

Figyelmeztetés: felnõtt tartalom!

Korhatár: +16

Sorozat: KSZ_6. rész

                         

A tanévnyitó vacsora után a tanárok elfoglalták a lakosztályaikat, kivéve egyet…

Severus Snape a tanáriban ült, és Sinistra professzor ravasz módon eldugott, ámde megtalált Lángnyelv Whiskyjét iszogatta. Két órája kezdődött el hivatalosan a tanév, de már az idegein táncoltak az ostoba diákok.

Felsóhajtott, aztán kényelmesen hátradőlt a díványon. Következő reggel ötödéves Hollóhát-Hugrabug közös órával kezdődik a tanév, de utána rögtön a kedvenc hetedévesei fogják megkeseríteni az életét.

Miért nem maradhat örökké nyár egyszer? Csak egyetlen egyszer? Annyi mindent megtett, hogy kirúgják a tanári karból, de nem… Még az öreget is eltette láb alól, de az sem volt elég… Talán McGalagonyt is le kellene vadásznia. Az egész tanári kar fellélegezne, sőt talán még dicshimnuszokat zengenének a hős Snape-ről… Az nem jó – rázta meg a fejét Severus. Sosem szeretett hős lenni. Az túl fárasztó feladat. Sokkal jobban kedvelte a félig legális, árnyékos megoldásokat…

Lassan felállt, és kinyújtóztatta zsibbadt tagjait. A whisky kellemesen szétáradt az ereiben, és alig észrevehetően hullámzott a talpa alatt a tanári szoba. Ráérősen kortyolt még egyet Sinistra üvegéből, aztán visszarejtette a könyvek rejtekébe, a könyvespolcra.

Enyhe borzongással a zsigereiben ment az alagsorba. A pince hűvöse segített kissé elterelni a gondolatait a mocskos tanulókról, a rohadt háborúról, és a soha meg nem kapott nőkről. Mert legalább ez a pince Severusé volt egészen. A bájitallaborral, a tanteremmel, a Mardekár-házzal, a dolgozószobájával, a hálószobájával, és az emlékeivel együtt.

Aztán ott volt még Draco Malfoy is… Kedvelte a kölyköt, a barátja fia, a saját keresztgyereke volt. Kedvelte a csípős stílusát, a korán belénevelt felsőbbség-tudatot, és az arany vérét. Piton halvány mosollyal nyugtázta, hogy annak idején Luciust is pont ezek miatt kedvelte meg. És még azért, mert sok pénze volt; és bármit el tudott intézni, vagy intéztetni magának, vagy a barátainak…

Alig ért le az alagsori lépcsőn, az első folyosón belebotlott az emlegetett mardekárosba. Draco éppen egy lányt ölelgetett, és csókolgatott. Először még észre sem vették a feléjük imbolygó tanárt, és zavartalanul élvezték egymás társaságát. A férfi először megállt, és kedvtelve megbámulta az egymás száján csüggőket. Draco a csípőjére húzta a lány combját, hogy minél jobban hozzásimulhasson. Ujjaival követelőzően körözött a lány szoknyája alatt.

Ahogy Snape egy kicsit közelebb ért, már a combjáról felismerte Pansy Parkinsont. Elhúzta a száját, aztán megköszörülte a torkát, szinte közvetlenül a fiatalok mellett.

Draco úgy kapta fel a fejét a lány nyakáról, mintha áramütés érte volna. Parkinson arca lángolt, és igyekezett összerendezni magán a kigombolt talárt, és inget.

- Draco, ha jól tudom, akkor a takarodó még rád is vonatkozik… Ms Parkinsonra szintúgy… - morgott a férfi.

- Már itt sem vagyunk… uram… - szólalt meg rekedten, de cseppet sem zavarodottan Malfoy. Snape ismerős mosolyra húzta a száját, amikor a keresztfia tekintetében ugyanazt a határozottságot vélte felfedezni, mint az apjáéban. Dracot sem lehetett könnyen zavarba hozni, talán sosem sikerült senkinek… Legalábbis mások előtt.

Severus intett a fejével, hogy kotródjanak a szeme elől; mire Malfoy gúnyos mosollyal az ajkán, kézen fogta a lángvörös arcú Pansyt, és elindultak a klubhelyiségük felé.

- Legalább szobára vinnéd, édes fiam… - morgott alig hallhatóan Snape, amikor utánuk nézett. Egy pillanatra megakadt a szeme Parkinson miniszoknyáján, és azon, amit láttatni kívánt a lány a ruhadarabbal. Azután nyelt egyet, majd folytatta az útját a saját lakrésze felé.

 

Annak idején neki is volt néhány kalandja, amíg diák volt… Bájitallal, vagy bűbájjal bárkit megkaphatott… Jobb napjain akár bűbáj nélkül is ledumálta a lányokról a bugyit.

Régen legalább a lányok vevők voltak a fekete mágiára. Régen el lehetett őket kápráztatni… De most? A lányokból asszonyok lettek, és talán megjött az eszük. Nem álltak szóba volt halálfalókkal, és gyilkosokkal…

Snape szája megrándult, amikor a folyosó visszhangozni kezdte Parkinson kéjes nyögéseit. Tehát Draco még sem rögtön a klubhelyiségbe invitálta a kis ribancot… Aztán kijavította magát, elvégre a hölgy egyszer már neki is megvolt. Sőt!

Neki, Severus Snape-nek korábban volt meg, mint a nagy Lucius Malfoynak! Hirtelen jól eső büszkeség ült a mellkasára, és diadalmas mosollyal fordult a hálószobájához vezető folyosóra.

Nem volt rossz Parkinsonnal, ezt kész tényként el is könyvelte. Utána rögtön törölte a lány emlékezetét; majd megadta neki a várakozáson felülit az erőfeszítéseiért…

Igaz, azóta sem talált magának új játszótársat, hiszen a nyári szünetet a Wizengamot tárgyalásain volt kénytelen tölteni. Elvégre valahogyan le kellett mosnia magáról Dumbledore megölésének sarát. Szerencsére ez sikerült is, de a nők azóta még a bordélyházakban sem szívesen foglalkoztak vele…

Egyedül Narcissa lett volna hajlandó önszántából közeledni hozzá; de ő is csak azért, hogy bosszantsa a férjét… Snape felhorkantott, amikor a szőke nőre gondolt. Sosem szerette a vele egykorú nőket… El sem akarta képzelni, hogy milyen lehet egy középkorú spinéhez hozzáérni… Még a gondolattól is berzenkedett.

Mert neki inkább a fiatal lányok voltak a gyengéi… Feszes testű, hajlékony, kamaszodó csitrik. És főleg egy csitri… Hermione Granger.

Egyszer, még tavasszal látta, ahogy a griffendéles kocogni készült, és bemelegített előtte. Könnyedén lehajolt és a tenyerével megérintette a földet… Snape pedig kis híján rögtön a nadrágjába élvezett a látványtól. Granger fenekére feszült a nadrágja, és olyan hívogatónak tűnt a férfi számára, hogy szinte kényszerítenie kellett magát, nehogy megérintse.

A lány persze ebből semmit sem vett észre, csinált még néhány nyújtást, aztán elindult futni. Severus pedig ott lapított még a lépcsőfeljárón percekig, és kénytelen volt megvárni, hogy elmúljon a merevedése…

 

Soha annál kellemesebb látvány ne érje, azt kívánta magának azóta is, amikor esténként az iskola folyosóit rótta. De sajnos azóta sem volt szerencséje Grangerhez… Pedig a futás egészséges dolog. És előtte, a bemelegítés pedig nagyon fontos…

 

Most, hogy ismét azaz átkozott griffendéles iskolaelső járt a fejében; érezte, hogy megint elindul a testében a kémia, és egyre szűkebb lesz a nadrágja. Elvigyorodott, és arra gondolt, hogy legalább szerez magának egy kellemes órát a fürdőszobában, amikor a hálószobája ajtajában maga a vágyai tárgya álldogált. Illetve alanya, hiszen hús-vér emberszármazéknak született, habár griffendéles lett belőle.

- Jó estét kívánok, professzor Snape – köszönt rá Hermione a férfira. Severus letörölte az arcáról a vigyort, és igyekezett közönyös arcot vágni.

- Minek köszönhetem ezt a kései látogatását, Ms Granger? Ha jól tudom, akkor már volt takarodó, és magának már régen a klubhelyiségében kellene lennie – morgott a férfi. Megpróbált unalmas, és semmit mondó dolgokra gondolni; és nem arra, hogy a lány blúzának a legfelső gombja nem volt begombolva… Ha egy kicsit közelebb menne, akkor talán még be is pillanthatna a…

- Abszolút igaza van, uram, nekem mégis jó okom van arra, hogy itt legyek – bólintott Hermione. Snape kérdőn felvonta a szemöldökét. Közelebb ment a lányhoz, igyekezett nem tántorogni, noha még igen csak érezte magán whisky jótékony hatását.

- Nocsak… Hallgatom.

- Holnap lesz az első óránk önnel, és szeretném egyeztetni a bájitaltanra szükséges könyvlistámat a tanár úrral… Tudom, még a nyáron kaptam egy listát, hogy mit kell beszerezni; de az egy hiányos, és valljuk be… ostoba lista volt… - sóhajtott a lány.

- Azt a listát magam állítottam össze, Granger! Amit bájitaltanra szükségesnek tartottam, azt szereztettem be a diákokkal. Nem értem, mi a problémája – morgott Snape, aztán elővette a varázspálcáját, és hármat koppintott az ajtajára. – Menjen aludni! – sziszegte, majd lenyomta a kilincset. A bűbájok kioltódtak, az ajtó kitárult.

- De ez nem várhat, uram! Kérem, adjon egy percet… - ellenkezett Hermione. – Nem a maga listájával van gondom, persze, megteszi annak, aki felületesen akar foglalkozni a bájitalok tudományával… De én ennél többet akarok, uram…

Snape megforgatta a szemeit, aztán kitárta a lány előtt az ajtót.

- Jöjjön… Két percet kap, beszéljen! – morgott a férfi, aztán miután beléptek a helyiségbe, magukra csukta az ajtót.

A szobában azonnal felgyulladtak a lámpák, így kellemes fény fogadta őket. Hermione kíváncsian nézett körül, de legelőször a kovácsoltvas keretes ágy látványa tárult eléje. Kissé oldalra fordította a fejét, és ábrándos tekintettel körbesiklott a szatén párnákon, a puhának tűnő takarón, és a hideg vasindákon. Milyen kényelmes lehet a matrac… Milyen finom lehet a párna illata… vagy milyen jót lehet hemperegni a takaró alatt… vagy esetleg odakötözni valakit két inda közé…

- Másfél perc, Granger… Ne bámulja az ágyamat! – utasította Snape a lányt, noha határozottan tetszett neki a griffendéles parázsló szeme.

- Ööö, elnézést, uram… - harapta meg az alsó ajkát Hermione zavartan. Hirtelen nem is tudta, hogy mit keres a tanára szobájában, aztán észbe kapott. – Szóval a könyvek… Én találtam néhány, sokkal pontosabb és hasznosabb kötetet, mint az iskolai kötelezők…

- Az, hogy mit csinál a szabadidejében, az nem tartozik rám, Ms Granger.

- Azt szerettem volna megtudni, hogy az óráján használhatom-e a többi könyvet, mint segédanyagot… vagy…

- Nem, nem használhatja! Azokat használja és forgassa, amiket előírtam! Nem fogok kivételezni sem magával, sem mással a csoportból! – mordult fel Snape. „Vagy talán csak Dracoval…”- tette hozzá magában vidoran.

- Csak Malfoyjal… Ahogy mindig, igaz?! – kapta fel a fejét Hermione. A következő pillanatban meg is bánta, hogy kicsúszott a száján, amit gondolt. Elpirult, és lassan elkezdett araszolni az ajtó felé.

- Ezt meg sem hallottam… Az a maga szerencséje, hogy ma még nem idegesített fel Potter… Menjen innen, a szemem elől…

- Nem gondolná meg magát a könyvekkel kapcsolatban? A McKever-féle egy vagyonba került, és egy valóságos kincs… - sóhajtotta a griffendéles. – Rengeteget tanulhatnék belőle…

- Az órámon biztosan nem fogja használni McKever kötetét! Ha mégis meglátom, Merlinre mondom, hogy elveszem, és év vége előtt nem láthatja viszont…

- Óóó…

- Viszont… Ha ennyire elkötelezett a bájitaltannal kapcsolatban, akkor kéthetente hajlandó vagyok különórát adni magának… Oda elhozhatja az imádott könyveit… - morgott Snape. Fakó arca nem árulta el, hogy milyen terveket szőtt a különórákkal kapcsolatban…

Hermione felragyogott a különórák hallatán, és legszívesebben a férfi karjaiba ugrott volna. Különös fények villogtak a szemében, izmaiban a fiatalok izgatottsága dolgozott; aztán mégis csak egy boldog mosolyt engedélyezett magának.

- Köszönöm szépen. Ezzel a lehetőséggel feltétlenül élni szeretnék… Most megyek… Nem szeretném zavarni a pihenésében – mosolygott maga elé, aztán megfogta az ajtókilincset.

- Egyenesen a Griffendél-toronyba menjen, különben büntetőmunkára ítélem, Granger! – somolygott Snape a nem létező bajusza alá. Tudta, hogy most már könnyedén megkaparinthatja magának a griffendélest. Most már oka is lesz rá, hogy valóban találkozzanak, és ne csak mondvacsinált okokkal ítélje büntetőmunkára, ahogy tavaly is tette párszor. Különórák… Micsoda remek ötlet…

- Még valamit, uram… A könyvlistája akkor is pocsék… ostobáknak való… - jegyezte meg Hermione, aztán kinyitotta az ajtót, és ki akart lépni rajta. – Jó éjszakát… - mondta.

Severus azonban visszarántotta a lányt az ajtóból, és az orra előtt csapta be azt.

- Még szerencse, hogy maga nem ostoba, igaz?! – sziszegte a lánynak. Kevés tartotta, hogy Grangerhez simuljon, hogy érezze a lány minden porcikáját. Hihetetlenül vágyott rá, aztán néhány centire Hermione szájától mégis félbehagyta a mozdulatot, és csak közvetlen közelről a lány szemébe nézett. Minden vágyával, és alkoholmámoros idegsejtjével akarta azt a csókot, aztán mégsem tett érte többet. Talán még nem volt itt az ideje… - Attól, hogy különórákat fogok adni magának, attól még vigyázzon a szájára, Granger! – morogta, majd fel akart egyenesedni. El akart szakadni a griffendéles mélybarna szemeitől, és a testéből áramló bájától.

Hermione azonban a férfi válla után kapott, és szenvedélyesen Snape szájára tapasztotta a sajátját. Nyelvével erőszakosan betört a tanára szájába, tett egy mohó kört, aztán elrántotta a fejét, feltépte az ajtót, és kiviharzott a szobából.

Snape villámsújtottan állt az ajtó előtt, és azt sem tudta, ébren van-e még, vagy már álmodik. Megnyalta a száját, és kellemes mentol íz vegyült a Lángnyelv Whisky ízébe. Tehát Granger tényleg lesmárolta az imént…

Egy pillanatig magán érezte kicsi ujjait, és a mellkasához értek a feszes kis mellei… bárcsak lett volna ideje, hogy megfogja a fenekét… Bárcsak…

Felsóhajtott, becsukta az ajtót, aztán elsomfordált a fürdőszobába, hogy kényelmesen továbbgondolhassa, és kiélvezhesse az este történéseit.

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]