Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Malőr

Malőr

 

Szereplők: Narcissa, Draco, Lucius, Pansy és Severus

Kategória: rondán korhatáros xDDD

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom, családon belüli apróságok…

Korhatár: +18

Sorozat: KSZ – 5. rész

 

Hát ezért jöttem haza korábban a bevásárló körútról, sehol senki. Megint üres a ház. Hihetetlen ez a két Malfoy… Draco biztosan megint valamelyik kislány körül sündörög. Lucius pedig… Hát igen… Lucius, pedig bizonyára ugyanúgy szoknyák után koslat, mint a fia…

Végül is szeretem a csendet. Legalább hamarabb ki tudom fürkészni, Lucius mivel töltötte a tegnap estéjét. A kabátján maradt egy fekete hajszál… Biztosan Severusé… Csütörtökönként mindig együtt kártyáznak, vagy tudom is én, mit csinálnak.

Bárcsak velem is törődnének annyit, mint egymással. Meg kell hagyni, Snape jól tartja magát. A jelleme fele annyit sem torzult, mint Luciusnak. Talán annak idején mégsem kellett volna visszautasítanom… Milyen is lett volna vele az életem…

Talán szenvedélyesebb férjem lett volna, mint Lucius mostanság. Jól van, lehet, hogy túl sokat foglalkozok mostanában Snape-pel. Kevesebb álmodozás, több valóság, Narcissa…

Ugyan már… Itt van a hajszála. Ezt ki kellene használnom. Úgysincs itthon senki…

Csak előkeresem a Százfűlé-főzetet, beledobom a hajat, megiszom – és Severussá válok egy órára… Milyen érzés lehet Severusként fürdeni, vagy simogatni magam? Talán kissé olyan, mintha ő simogatna…

 

~¤~

 

Ezt nem hiszem el! Az a kis mocskos ribanc… Ezt még nagyon megkeserülöd, Hermione Granger! Velem így senki sem beszélhet! Én aranyvérű vagyok! Én bármit megtehetek! Draco Malfoy-jal senki sem játszadozhat! – Draco hangosan becsapta maga mögött a bejárati ajtót, aztán egyenesen a szobája felé igyekezett. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, hogy mielőbb felérjen az emeletre, és dühösen bevághassa maga mögött a saját szobája ajtaját is.

Amikor a folyosón megpillantotta a különösen sápadt Pansy Parkinsont, elvigyorodott. A lány szeme egyszerre csillogott dühösen, és értetlenül.

- Hát te meg hogy jutottál be? – kérdezte Malfoy Pansytól.

- Ne is kérdezz semmit – forgatta a szemét a lány. Draco győztesen sóhajtott egyet, aztán elkapta Pansy derekát.

- Rám vártál, igaz, Pansy? – vigyorgott. – Kicsit korán van, de momentán ráérek…

- De mire, … Draco? – nézett kérdőn a szőkére a lány. Lerítt róla valami belső feszültség, ami azelőtt sosem volt jellemző rá. Malfoy egyszerűen beterelte a szobájába, aztán belülről az ajtónak nyomta a lányt. Mellkasával Pansy testéhez préselődött; érezte, ahogy a lány levegőt vesz.

- Ne játszd meg magad, Pansy. Mindketten tudjuk, hogy miért jöttél. Valamelyik Malfoyt el akarod kapni egy-két menetre… Nem bánom, ma leszek az első. Apám ugyanis még házon kívül van… - morogta Draco, aztán csókolgatni kezdte a lány nyakát. Pansy először ellenkezni akart, de akarata megtört a szőke szenvedélyes csókjai alatt. Malfoy, miközben ízlelgette Parkinson bőrét, és száját, kezével a lány szoknyája alá nyúlt. Céltudatosan felcsúsztatta ujjait Pansy combján, aztán elkapta a fenekét.

A gyengédség utolsó szikrája is hiányzott az érintéséből, Pansy mégis jólesően adta át magát a borzongásnak.

Draco egyetlen mozdulattal, szakértőn kigombolta a lány blúzát – gyakorlat teszi a mestert, hiszen már egyetlen gomb sem szakadt le a ruhadarabról. Belekóstolt a melltartó takarta fehér halmokba, és mohón kényeztetni kezdte Pansy melleit. Mindketten érezték, hogy Dracon egyre nagyobb izgalom lesz úrrá.

A lányt szinte alig bírták el a lábai, ahogy az ajtónak préselődve élvezte a tiltott örömöket. Lehunyt szemmel pihegett, miközben a szőke tincsek közé mélyesztette ujjait.

- Lucius… - suttogta, majd kábán résnyire nyitotta a szemeit. Draco azonnal ledermedt, és abbahagyta a becézgetést, villámló tekintettel nézett a lányra. – Merlinre… Draco… Ne haragudj… Mit tettem… - azzal Pansy eltaszította magától a szőke fiút, és összerántotta magán a blúzát.

- Takarodj innen, te szánalmas ribanc! – kiáltott Draco dühösen, mire Pansy szégyenkezve kirohant a szobából. A szőke annyira felidegesítette magát a lány elszólásán, hogy legszívesebben valamit még Parkinson után hajított volna.

 

~¤~

 

Pansy sápadtan és szégyenkezve rohant ki Draco szobájából, és villámgyorsan összegombolgatta a szétnyitott blúzát. Le akart menni a konyhába, hogy igyon valami nyugtató teát, ám a folyosó végén Lucius Malfoyba és Severus Snape-be botlott. A lány erre különös haragra gerjedt.

- Jó napot, Ms Parkinson! – mondta jókedvűen Lucius, és még egy fölényes mosolyt is megengedett magának. Snape csak kíváncsian felhúzta a szemöldökét, várva, mikor robban ki a lányból a szó.

- Mindent tudok, Lucius! És ne próbálj mentegetőzni, vagy mellébeszélni! Magyarázatot akarok! – szólalt meg félelmetes jeges hangon Pansy. A férfiak összenéztek, volt valami megmagyarázhatatlanul ismerős a lány hanghordozásában.

Lucius arcáról lehervadt a jókedv, Severus viszont gúnyos mosolyra húzta a száját. Most legalább megtudta a barátja féltett kis titkát. De vajon mit ronthatott el előző éjjel, hogy a lány így letámadta…

Leplezetlen kíváncsisággal figyelte, ahogy Lucius karon ragadja a fekete hajú diákját, és a dolgozószobája felé cipeli. Cinikusan csillogó szemmel nézett a lassan távolodó párocska után.

- Hogy beszélsz te velem mások előtt? – kérdezte élesen Lucius a lánytól.

- Mit képzelsz magadról, Lucius? Azonnal engedj el! Ne rángass már…

- Beszélgessetek nyugodtan, én iszom valamit a könyvtárban – szólalt meg hangosan és kárörvendően Snape.

- Érezd magad otthon, ahogy mindig, Severus. Hamarosan csatlakozom hozzád – morgott vissza a válla felett Malfoy. Snape gúnyosan rámosolygott, aztán elindult a könyvtárszoba felé. Micsoda botrány… Lucius most aztán nyakig benne volt…

Micsoda szerencse, hogy ő, Severus Snape ennél sokkal óvatosabban intézi a szerelmi ügyeit. Vagyis csak intézné… Sebaj. Jövő héten elkezdődik a tanév, és akkor sokkal közelebb lesz Grangerhez. Sokkal könnyebb úgy becserkészni valakit, ha kénytelen naponta találkozni vele…

 

~¤~

 

Lucius hangosan becsapta maga mögött az ajtót, Pansyt pedig a szoba közepe felé lökte.

- Hogy beszélsz velem Severus előtt? Egyáltalán nem zavar, hogy lebuktatsz minket? – rivallt rá a lányra. Pansy dühösen forgatta a szemeit, miközben megdörzsölte a karját, ahol azelőtt Lucius megszorította.

- Az legyen a te bajod, Lucius, hogy mit gondol a drágalátos barátod! Engem egyáltalán nem érdekel, már megbocsáss! Inkább azt magyarázd el, hogy is képzelted te ezt az egészet… - kiáltott fel a lány is.

Lucius szemében hátborzongató fény csillant, odalépett a lányhoz, és magához ölelte.

- Már álmodtam arról, hogy egyszer rám törsz ezzel a kérdéssel – morogta, aztán hideg szenvedéllyel megcsókolta a lányt. – Imádom a szádat…

- Lucius… - sóhajtotta immár a megfelelő személynek Pansy. A férfi keze, a fiáéhoz hasonló határozottsággal járta be a lány testtájait. Talán Lucius kevésbé volt gyengéd, mint Draco; noha a fiatalabb Malfoy sem a szelídségével vette le a lábáról Parkinsont.

Lucius követelőzően megcsókolta a lányt, miközben szinte erőszakosan simogatta a melleit. Pansy másodszor is behódolt a Malfoyok vágyától. Tulajdonképpen hasonlóképpen csókolt a két szőke. Gyakorlatilag sok eltérés nem volt közöttük, csak megközelítőleg húsz év. Mindenesetre Lucius határozottsága már ismerős volt a lánynak. Ismerős, sőt megszokott. A lány gúnyosan megmosolyogta magát. Egyszerűen szerette, ha némelyest uralkodnak rajta; és ezt kénytelen volt beismerni.

Lucius egészen a kedvenc foteljéig hátrált, magával húzva a lányt. Leült, majd az ölébe ültette a szeretőjét.

- Veszélyes vizekre eveztünk, édesem – morogta, majd Pansy nyakába temetkezett. Bőrét csiklandozta a lány nyakába hulló ébenszínű haja.

- Elsősorban te, Lucius – suttogta némi megrovással a hangjában Parkinson, mire Malfoy felvillanó szemmel a lány szája után kapott ajkával. Szinte harapta csók helyett a szépívű szájat.

Ujjaival Pansy combját simogatta, és lassan felkalandozott a lány szoknyája alá. Parkinson ismerősen megremegett az érintésétől, ami tovább tüzelte Lucius vágyát. Ahogy a diáklány az ölében mocorgott, egyre kevésbé érdekelte a lebukás veszélye.

Egyszerűen félrehúzta a lány bugyiját, hogy belemélyeszthesse ujjait Parkinsonba. Néhány simítás után Pansy szinte követelte, amit a férfi is akart. Ő maga ezalatt kiszabadította Lucius merev férfiasságát a nadrág szűkéből, és gyengéden simogatni kezdte a hatalmas ékességet.

- Légy halk… nehogy ránk nyissanak… - morgott Malfoy, aztán szinte magára rántotta a lányt. Pansy egy néma sikollyal tudattal, hogy Lucius minden centimétert betölt a testében.

Malfoy büszkén magára szorította a lány csípőjét, míg jobb kezével Pansy csiklóját kezdte becézgetni.

Parkinson úgy érezte, azon nyomban elájul a gyönyörtől. Mintha szétszakadni készült volna az őt szorító, és gyötrő érzékiségtől.

Lucius gúnyos mosollyal a szája szegletében birtokba vette a lány száját is, nehogy sikongatni kezdjen a vágytól. Mohón tépte, harapta, csókolta; ahol csak érte.

 

~¤~

 

Severus a könyvtárszobában ült, drága konyakot ivott, és egy vastag könyvet lapozgatott; amikor Draco kopogás nélkül rátörte az ajtót.

- Apád nem tanított kopogni, Draco? – kérdezte közönyösen Snape, majd visszafordult a könyv fölé.

- Itthon vagyok, nem kell kopognom – jegyezte meg unottan Draco. Levetette magát az egyik fotelba, a kandalló elé. – Bárcsak ne lennék már itthon…

- Jövő héten elkezdődik a tanév, addig már csak kibírod – morgott Snape, aztán leült a fiúval szemközti fotelba. A konyakos poharát, és a könyvet is magával vitte. Fél szemmel tovább olvasott, néha fel-felpillantott a szőke keresztfiára. – Miért vagy kedvetlen, élvezned kellene a szünidő utolsó napjait…

- Nincs kivel élveznem a szünidőm utolsó napjait – mordult fel Draco dühösen.

- Nem terveztem ilyen mélységű társalgást mára – grimaszolt Snape, aztán becsukta a könyvet, és a fotel melletti kisasztalra tette. Látszott rajta, hogy legszívesebben tovább olvasna, és kirúgná Dracot a könyvtárszobából; de mégsem tette. Felhajtotta a konyak maradékát, aztán a poharat is a könyv mellé tette. – Mi történt, Draco? Melyik lánnyal vesztél ma össze? – kérdezte közönyösen Severus.

- Először azzal a ribanc Grangerrel… Aztán meg Pansyval… Esküszöm, nekem nincs szerencsém a lányokkal… Mindig utolsó kis…

- Vigyázz a szádra, Draco! Megértem, hogy dühös vagy; kamaszkorban a nők még kiismerhetetlenek; de ez nem ok arra, hogy elveszítsd a tartásodat! – sóhajtotta Snape. Legszívesebben rákérdezett volna, hogy mi történt Granger és Malfoy között; de nem akart túl kíváncsinak tűnni. A lényeget úgy is tudja, Hermione Granger lekoptatta Dracot, ami azért jelent valamit… Már megérte ellátogatni a Malfoy-házba. Mennyi bizalmas információval gazdagabban térhet majd haza.

 

~¤~

 

Amikor Lucius Malfoy is csatlakozott a könyvtárszobai társasághoz, Draco egyszerűen felpattant, és dúvadként átvágtatott a szobán, levegőnek nézte az apját, és elhagyta a helyiséget. Nem tudta elfelejteni, hogy Pansy az apja nevét suttogta, amikor ő csókolgatta a szobában. Egyszerre volt dühös a lányra és a tulajdon apjára is. Egy kiadós veszekedést elkerülendő, inkább elhagyta a könyvtárt, magukra hagyva a férfiakat.

- Mi ütött Dracoba? – nézett az elviharzó fia után Lucius.

- Csak tombolnak benne a hormonok – vont vállat Snape, aztán megint a kezébe vette a könyvet, amit előzőleg is lapozgatott. Lucius felváltotta a fiát a fotelban, és vigyorogva nézett a barátjára.

- Ez a Parkinson…

- Tudom, korrekt szája van – jegyezte meg mellékesen Snape, aztán lapozott egyet, hogy megtalálja, hol tartott az olvasásban. Malfoynak a szeme se rezzent, töretlenül elégedett képet vágott, akármit is mondott Severus.

- Sejtettem, hogy volt már közöd hozzá. De most ez sem rontja el a kedvem. Tudom, hogy mi mindenre képes az a kis boszorkány… Mindig megkapja, amit akar - vigyorgott Lucius, aztán végigsimította a mellkasán az inget.

- Merlinre… Mondd, hogy legalább rendbe szedted magad azután… Mondd, hogy legalább a kezed megmostad… - nézett fel a barátjára Snape fintorogva.

- Te mit kezdesz a tisztaságmániáddal, amikor nővel vagy, Severus? – kérdezett vissza vigyorogva Lucius. – Egyáltalán neked mikor volt meg Pansy?

- Június közepén, vizsgaidőszakban. Kétesre állt bájitaltanból… - húzta el a száját Snape.

- És, megkapta a jobb jegyet?

- Megdolgoztattam érte…

 

~¤~

 

Pansy a szőnyegen ült, Lucius dolgozószobájában. A férfi már elhagyta a szobát, de a lányt még mindig nem bírták el a lábai. Arcán fáradt elégedettség tükröződött. Kábán mosolygott maga elé. Végül is… mégiscsak megérte az a kis malőr…

Haja lassan világosodni és nőni kezdett. Végtagjai kissé megnyúltak, de formásak maradtak. Kellemetlen érzés volt, amikor az arca is változni kezdett, és a fiatal, ránctalan bőre visszaöregedett a valós korához.

Még akkor is mosolygott, amikor immár Narcissa Malfoyként felállt, és a magasságához igazította a ruháját egy bűbájjal. Laza kontyba csavarta hosszú, szőke haját; aztán kivirultan elhagyta a férje dolgozószobáját.

„Le kell fürdenem… Elképesztő volt ez a nap. Főleg az utolsó óra. Merlin… Lucius még mindig tud figyelmes lenni… Lehet, hogy ezentúl ilyen nevetséges cselekhez kell folyamodnom, hogy ne csaljon meg állandóan.

Talán, még így is megérné… Évek óta nem volt ilyen… intenzív, és mohó. Valósággal széttépett. Egyszerűen imádom, amikor ilyen határozott. Hogy lehet egy férfit egyszerre szeretni és gyűlölni? Örök kérdés marad előttem…

Istentelenül hasonlít a régi önmagára. És, ami még furcsább: Draco szakasztott olyan, mint az apja volt fiatalon… Ugyanolyan érintés, ugyanolyan csók… Nem! Arra még gondolnom sem szabad többé…”

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]